Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-04-01 / 14. szám
2 S Z A T M Á R Az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ elért eredményei. (V.) Közgazdasági életünk utolsó 6 évében alig tud valamely intézmény hatásában és eredményében oly óriási sikert felmutatni, mint az „Országos Központi Hitelszövetkezet“. Azok a számcsoportok, melyeket itt az 1904-ik év üzleti jelentéséből átveszünk, ékesszólóan bizonyítják, hogy mennyi jót, mennyi hasznost lehet elérni az erők egyesítése folytán. A hitelszövetkezetek száma 1899-től 1904. év végéig 712-ről 1742-re emelkedett. — Ezek közül ipari 82, vegyesen ipari és gazdasági 30, tehát tisztán gazdasági hitelszövetkezet van 1630. A tagok száma 407,030 s ezek túlnyomóan kisgazdák, amenyiben a 82 ipari s a 3o vegyes hitel- szövetkezetnek kerekszámban 25000 iparos (tagja van, mig a gazdasági hitelszövetkezetek kisiparos tagjai száma 20000-ben van kimutatva, tehát a gazdákból álló tagok száma meghaladja a 360,000-et. Az üzletrészek száma 767,952. — 37Ü2 millió korona értékben, melyből 2OV2 millió tényleg be volt fizetve. — Tartalékalap majdnem 3 millió ; vagyis a a Központ kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek már befizetett és a jövedelemből megtakarított tényleges vagyona 23.390,849 korona. Ha a hitelszövetkezetek semmi más eredményt nem értek volna el, csak azt, hogy a nép legalsóbb s legelhagyatottabb rétegeiben heti 20 filléres megtakarításokkal 23 millió koronát meghaladó tőkét összegyűjtöttek, már magában ez az egy körülmény elég ok volua arra, hogy ezen intézmény fejlesztésében minden jóra való ember közreműködjék, A kisbirtok jelzálog! hitelének fejlesztése 1903. év elején vette kezdetét s a lefolyt két év alatt a Központ 2351 törlesztéses kölcsönt szavazott meg 4.310,635 korona értékben, melyből 1404 kölcsön 2.467,502 korona értékben tényleg folyósittatott is. A íöldinivelésügyi in. kir. miniszter anyagi segélyezésével felállított kis szövetkezeti gabonaraktárak száma 27-re emelkedett, melyekben az év végéig 88,000 métermázsa szemes teimény volt elraktározva, s ebből 35,000 métermázsa eladva. Az ipari szakban 58 szakcsoport és 30 szakipari szövetkezet foglalkozott nyersanyag beszerzéssel, vagy a készítmények közös értékesítésével. — Ezeknek a szövetkezeteknek és szakcsoportoknak egyrésze csak a múlt évben kezdte meg működését és mégis áruüzletük forgalma 3.000,000 koronára rúgott. — A Központ kötelékébe tartozó szövetkezetek közül 14 vett részt közszálitásokban s a múlt évben lebonyolított munkálatok értéke meghaladta a 2.000,000 koronát. A hitelszövetkezetek a Központnak 1904. év végén váltók alapján 29,282,241 koronával, kötelezvények alapján 24,263.215 koronával, felszerelési előlegek címén 212,711 koronával tartoztak, tehát a Központ részéről nyújtott anyagi támogatás összege meghaladta az 54 miliő koronát. Az 1904. év folyamán leszámítolt a Központ 247, — Tartsanak mindenkinél házkutatást hebegte. — Vagy arra a két tanárra, a akiknél a két kulcs szokott lenni ? Az a két tanár pedig ott állott mellette. Az öreg Tóth, rideg, kemény arczu ember, a ki csak keményen beszélt, mintha szive sem volna. Pedig a rideg külső alatt a legnemesebb szív, legmelegebben érző kebel volt. Évközben sorra buktatta diákjait, de év végén minden fenyegtés daczára egyet sem. Az élet nagyobb iskola, mint a mienk — szokta mondani. Hadb inenjeu a gyerek nagyobb iskolába ! A másik, Ádándi, fiatal, csinos férfi, szorgalmas igyekező tanár. E két ember közt nem volt jó viszony, de csak azért, mert Tóth gyereknek tartotta Ádámlit, fiatallotta tanárnak. Ezzel az egygyel nem tegezödött, ami sértette a tehetséges Ádándit. A kapitány kérdésére az igazgató meggyőzően fejét rázta. — Ezen kellett volna kezdeni — szólt gúnyos mosolylyal Tóth. A kapitány elvörösödött. — Ez nem felelet uram — szólt. — Nem felelet volt — válaszolt Tóth — de nyilván- , való, hogy legközelebről mi lelietük gyanúsítva. A fel nem tett kérdésre külöben feleletem az, hogy fogalmam sjnes, hol lehet a Neptun és csak azt tudom, hogy éiu el nem loptam. — Én sem — szólt Ádándi is. — Talán az iskolaszolga ? Kérdezte a kapitány hisz az az épületben lakik. Minden aggodalma ellenére az igazgató címeveit« magát. — Az nem uram. Mert Márton eladná ugyan : 1 Ncptunt két kupicza pálinkáárt, de nem venné me} g egyért sem. — Eh — válaszolta dühösen a kapitány — <de ha egy hektó pálinkát Ígértek neki a javából.. 591 darab szövetkezési váltót 67.066,600 korona értékben, ezen kívül 40.169 darab kötelezvényt 12.095, 307 korona értékben s visszleszámitoltatott 123,588 darab váltót 42.122,934 korona értékben. A Központ takarék betétei a múlt év végén 23. 425,824 koronát tettek ki; ebből 12.197.700 korona törvényhatósági betét volt. A leszámítolt váltók átlaga 273 korona, a leszámítolt kötelezvényeké pedig 264 koronát tett ki. A felküldött váltók között 10 koronán aluli volt néhány száz, 40 koronán aluli pedig néhány ezer. — Tekintve hogy a vidéki hitelszövetkezetek munka és költség kímélés szempontjából a nagyobb összegű váltókat szokták felküldcni, nyilvánvaló, hogy a hitelszövetkezeteknél az átlag összeg sokkal csekélyebb lehetett. Ez a körülmény minden józanul gondolkodó egyént meggyőzhet arról, hogy a hitelszövetkezetek működése nem a vidéki pénzintézeteknek, hanem a magán uzsorának csinált tisztességes és tiszteletreméltó versenyt. Jellemző a Központ pénzbeszerzési viszonyaira nézve, hogy mig 189j-ben a jelentkező hiteligények 67%-át volt kénytelen visszleszámitolás utján megszerezni, addig ez az arányszám 1900-ban 42°/o-ra, 1901-ben 3:>°/o-ra. 1902-ben 25%-ra, 1903 és 1904-ben már 20%-ia apadt le, mit a betétekben megnyilatkozott bizalom folytán ért el. — Igaz, hogy ennek hátránya az üzleti eredményben mutatkozott, mert vissz- leszámolás utján sokkal olcsóbb kamatláb mellett tudta volna a szükséges tökét megszerzeni, de ez az alakulás igy örvendetesebb, mert a Központnak nem az a hivatása, hogy osztalékra dolgozzék, hanem az, hogy egyrészről a hiteligényeket olcsón elégítse ki, másrészről, hogy magasabb betét-kamat nyújtása által a takarékossági hajlamot fejlessze. Mint említettük, a vidéki hitelszövetkezetek saját vagyona már 23.390,849 korona; ezenkívül vidéki hitelszövetkezeteknél elvan helyezve 30.619,3(10 kor. takarékbetét, tehát a vidéki hitelszövetkezetek saját erejükből már 34 millió korona hiteligényt bírnak kielégíteni. — A mennyiben pedig a vidéki hitelszövetkezetek kihelyezése 108 millió koronára rúgott, igy a Központ a múlt év végével csak fele részben volt kénytelen a hitelszövetkezeteket támogatni, holott az első években a vidéki hitelszövetkezetek alig voltak képesek a hiteligények negyedrészét saját erejükből kielégíteni. Érdekes és örvendetes azon fejlődés, mit a központ az utolsó 6 év alatt elért. Ugyanis az 1899. évi összesítés szerint volt 712 szövetkezet 141,623 taggal és 278356 üzletrészszel. Az összes üzletrészek értéke 14.789,077 koronát tett ki, melyből 6.521,055 korona volt befizetve. Takarékbetét 5.532,589, takarékalap 590,900 korona. Az 1904 évi összesítés pedig a következő számtételeket mutatja: Hitelszövetkezetek száma 1742. Tagok száma 407,030. Üzletrészek száma 767, 952. Üzletrészek értéke s7.446,899 korona. Befizetett üzletrész: 20.503,272 korona. Takarékbetét: 30.619. 360 korona. Tartalékalap 2.887,577 korona. Az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ azon—■ Maradjunk tehát ennél — szól Tóth türelmetlenül — dolgom van megyek. Ha tudni akarja kapitány, perczrőL-perczre, hogy a napot hol töltöm, tessék elővenni a jegyzőkönyvet, lediktálom. — Akarja az ördög — felelt a kapitány, ezzel sarkon fordulva ott hagyta az egész testületet, az igazgató* fájdalmára Neptun nélkül. A Kapitány egész éjjel nem tudott aludni. Kereste a Kiinduló pontot, de nem találta. Heggel 4 óra volt és a kapitány mindig nem találta meg a pontját, midőn nagy robajjal felnyílt ajtaja és Marczi szolga lépett be. Három lépésről érzett a pálinka, amit úgy látszik örömében kebelezett be. — Meg van kapitány ur! — Mi ? >— A vizikiráiy. •— Micsoda király ? — Na a melyik elveszett. — A Neptun ? — Az az, hogv a fránya eg ve meg, — Hol volt ? ‘ — Az udvaron az „akármin“ tot jen. — Minek a tetején ? •—- Tetszik tudni az üvegkád tetején, a mibe a halak meg mik vannak. — Áz aquarium tetején ? — Azaz a fránya egye meg. — Na látod, hogy mégis megkeritettük. — A kapitány ur tette oda. — Hát ki más te szamár. — A szolga nagyott nézett a kapitányra, köszönt is nem is, hogy elment és csak kint merte mormogni í akkor te is loptad el, hogy a fránya egyen meg. — Lássa igazgató ur — szólt a kapitány —- valaki megmutatta, hogy hol a helye a Neptunnak. Milyen; pompásan illik a viz fölé. Nem kell azt elzárni, lián enr nyíltan, de szem előtt tartani, hogy mindig láthassák. Nem lopja el azt senki. Talán tegnap is ott volt már az udvaron. Hisz ott nem is kerestük. ban még korántsem érte el fejlődésének tetőpontját, de már eddigi sikereiből meglehet állapítani, hogy megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. ápril 1. Hírek. — Tanitótestületi gyűlés. A helybeli állami elemi iskola tantestülete szokásos havi gyűlését ma délután tartja meg a Rákóczy-utczai elemi iskolában. — Lelkész kinevezés. Papp Lajos volt Szatmár- Németi gör. kath. lelkészt, annyi hányattatás után, Szabó János szamos-ujvári gör. kath. püspök Alsó- Fernezelyre lelkésznek kinevezte, Papp Lajos uj állomását legközelebb elfogja foglalni. — Felolvasó estély. A Dalegyesület a Rákóczy- utczai zene-iskoláját a napokban fogja ünnepélyesen felavatni. A felolvasást bankett fogja követni, melyen egy teríték ára 1 kor, 60 fillér lesz. Jelentkezni lehet az ezen czélból kibocsátott iveken. — Gyászhir. Egy szív jósággal párosult szeretet élőképe távozott el körünkből nagy hirtelenséggel néhány percnyi szenvedés után ; itt hagyva szeretteinek a mély gyászt; itt hagyva életének emlékét Útmutatóul, hogy egy valódi keresztyén nő miképen lehet mintakép a gyöngédségben, hűségben, szelídségben, alázatosságban és vallásosságban ; itt hagyva a szó legnemesebb értelmében egy igazi nő mintaképét — emlékében. Ez elhunyt nő özv. Losoncy Józsefné, született Gyu- lay Sára volt. Elhunytáról a család a következő gyász- jelentést adta ki : „Alantirottak a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy forrón szeretett édes anyjuk, legjobb, leggyöngédebb nagyanyjuk, illetve testvérük özv. Losonczi Józsefné szül. Gyulai Sára, áldásos és munkás életének 65-ik évében, f. évi március 28-án hajnali 1 órakor váratlanul elhunyt. A drága halott földi részei f. hó 30-án délután 4 órakor fognak az ev. ref. vallás szertartása szerint a Deák-tér 20 sz. háztól örök nyugalomra tétetni. Szatmár-Németi. 1905. márc. 28. Áldás és béke poraira! Losonczi József, Losonczi Hennin, Keresztes Endréné, Losonczi Etelka, Dr. Va- jay lmréné, Losonczi Irén Farkas Gáborné gyermekei. Losoncyi Józsefné Farkas Gizella menye. Dr. Vajay Imre, Farkas Gábor, Keresztes Endre vejei. Gyulay Lajos testvére. — Losonczi Giziké, Losonczi Sárika, Keresztes Bandika, Vajay Etuka, Vajay Imrike, Vajay Margitka, Vajay Sanyika, Farkas Irénke, Farkas An- nuska unokái.“ — A megboldogult nő földi részei f. hó 30-án helyeztettek örök nyugalomra az ev. ref. egyház szertartása szerint óriási részvét mellett. Legyen áldott emléke !! — Áthelyezés. A mátészalkai állomás ionokét Verbovszky Józsefet az igazgatóság Nyírbátorba helyezte át. Verbovszky helyére pedig a szaniszlói állomás főnöke König Sándor helyeztetett át. — Anyakönyvvezetöi kinevezés. A belügyminiszter Tóth György segédjegyzőt a jánki, Berzsenyi Miklós s. jegyzőt a tiszabecsi- és Magyar Endre segédjegyzőt a nyirmegyesi kerületbe anyakönyvvezető helyettesekül kinevezte. —-Ott ugyan nem volt —mormogá az igazgató, hisz észrevettük volna, mikor a létrákat néztük. De az a fő, hogy megvan. * Pedig volt komoly oldala is a dolognak, ahol kitűnt jó szive a rideg Tóthuak. Este 9 óra után kereste fel a fiatal Ádándit. A fiatai tanár halott halvány lett, mikor az öreget meglátta. — Fiam — szólt az öreg — én nem hiszek ám semmiféle művész gépészben. Azután az ördögnek fáj a foga arra az Isten tudja miből csinált szoborra. — De szóp ám uram bátyám — szólt lelkesülten a fiatal ember. — Szép, szép. Hanem a becsület még szebb. Azért csak édes fiam azt a szobrot még az éjjel vidd vissza az udvarra, és tedd rá az aquáriurara. Aztán majd bevitetjük a tanácsterembe, hogy mindennap láthassad, ha annyira szóp. Tanítottalak, könnyelmű imitál teljes életedben, de becsületes. Maradj az, mert előtted szép jövő áll, én ismerem tehetségeidet és ridegségemmel csak korlátozni akartam hevedet. E leczke legyen első és utolsó fiam. Tudom, hogy midőn tegnapelőtt bezártuk a szekrényt, te udvariasságból nehogy lehajoljak, átvetted az én kulcsomat is, de egyikkel sem zártál. Már akkor gyanakodtam, de nem hittem, hogy ezt tedd. Édes fiam, úgy tégy ezután, hogy ne is kelljen rád gyanakodnom. A fiatal ember szótlanul hallgatta az öreget, majd lerogyott elibe és zokogva csókolta meg kezeit. — Nem is akartam megtartani édes apám — szólt — dé nem tudtam ellentállui, hogy szobámba ne hozzam. Visszaviszem, köszönöm, köszönöm. Az öreg Tóth szeretettel simogatta meg a megtért fiatalember szőke fürtjeit. — Majd ezután többször leszünk együtt! Ezzel végett ért az u—i nagy bünpör. J ZONGORÁK!!! Megbizható ességektől jutányos árban kaphaí< >k SZA TMA RON, H u,nyad i-uteza 27-ik szám alatt, a ki, mint szakértő, venni szándékozók kényelmére Sse»T'tlett «j zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javi tását és hangolását ngy helyben mint ;—r - ____vidéken elfogadom. -----------—-yr—
