Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-04-08 / 15. szám
2 S Z A T M Á R ápril 8 rulékát feltétlenül megemészti, ez a községi pótadóban 8—107„ emelkedést okozott és pedig az idők végtelensógeig, A csendőrség fenntartása, mely évi 10 — 15 ezer korona többlet kiadást okoz 4—5°/0-kal emeli a pótadót, bár ez is elkerülhető lett volna, — de hát jónak találtuk. Nem találnák tehát az elutasításra elegendő oknak, — ha e kérelem megadása három éven át 2—2°/0 pótadó emelkedést okozna is. Most pedig a városi bizottsági tagokhoz fordulunk. Ne nézzük azt, hogy annak a tanítónő képezdónek felekezeti jellege van, hiszen mint városi polgároknak, — mindnyájunknak egy hitünk, egy meggyőződésünknek kell lenni. A meggyőződésnek, hogy a lehetőség és takarékosság korlátain belől, a város és polgárainak hasznos és jó szolgálatokat tehessünk, jó és célszerű intézményeket létesítsünk. A város csakis a kultúrával nőhet még nagyobbá, fejlődhetik tovább azért tegyük hát lehetővé, hogy hajlékot találjon az a tanitónöképezde, a melytől remélhetjük, hogy ottan, árván maradó leányaink a tisztessé- jes megélhetés feltételeit megszerezhetik. Az uzsoráról. — Irta: Dr. BOROSS LAJOS. — Az uzsora kétségtelenül a legmodernebb bűnök egyike, a civilizáció növendéke, a szegényemberek pusztító rákfenéje, s korunknak valósággal szennye. Ez állapoton törvényhozásunk az uzsoratörvény megalkotásával változtatni kívánt. Nyilván érthető is, hogy midőn az önfen- tartás nehéz küzdelmei között, az észszerű elhatározást a kényszerhelyzet kizárja, akkor az állam gyakoroljon gyámságot polgárai felett s óvja meg ókét a végpusztulástól. Azonban dacára törvényeink szigorának s hatóságaink különös őrködésének, országszerte látható az a mérhetetlen pusztulás, melyet az uzsora napról-napra eredményez. De különösen s minket legközvetlenebbül érintőleg szánalmas a helyzet vidékünkön, ugy- annyira, hogy az igazságügyi minisztérium úgy vármegyénk, mint Ugocsamegye egész területére elrendelte az uzsorának hivatalból való üldözését. A szatmár-nómeti-i kir. ügyészség vezetője pedig felhívta a községelőljáróságokat az iránt, hogy a tudomásukra jutott uzsora eseteket haladéktalanul jelentsék be. E felhívást örömmel üdvözöljük! Mindeneseire a hatóság iegóberebb őrködésének jele ez! Vajha sikerülne is népünket a lelketlen kifosztásoktól megmenteni. De az a szomorú ez esetnél, hogy a szerencsétlen áldozat csak akkor folyamodik a törvény oltalmáért, amidőn már kifosztotta őt az uzsorás gaz lélek. Éhez járul aztán, hogy épen az uzsorát legnehezebb feladat kibizonyitani. Az uzsorás a lehető legnagyobb leleményességet tanúsítja bűne érdekében s előbb biztosítja önmagát az elpa- lástolástól, csak aztán nyújt hitelt. Miért is az igazságszolgáltatásnak csak úgy lesz itt is érezhető jótékony hatása, ha kifejlődik az uzsora-irtás a nép öntudatában. Igyekezzék a társadalom önmaga is orvosolni e bajt, égesse ki e veszélyes fekélyt önmaga beteg testéből! Forduljon el undorral minden tisztességes ember a fosztogató uzsorás, lelki-szörnyetegtől, hisz ezek valóságos piócák, kiszívják anyagi erőnket! Ha hitelre van szükség, ott vannak a tisztességes intézetek, ezek mérsékelt kamatláb mellet segítenek a szükölködőn. Legyünk saját jól felfogott érdekünkben óvatosak! Óvakodjunk a sötét lelkű uzsorásoktól addig, amig nem késő, a inig keserű könnyeket nem hullatunk a szívtelen fosztogatások miatt. De tekintsük embertársaink javát és minden tudomásunkra jutott uzsorát, — vagyis azon hitel-ügyletet, melynél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik. avagy a hitelező adósa szorultságát, köny- nyelmüségét, épen pedig tudatlanságát felhasználva úgy nyújt hitelt, hogy az által anyagi romlást idéz, vagy okozhat, — hozzunk a fe- nyitő ^hatóságok tudomására. Őrködjenek különösan és főként a hatóság közegei, kiknek már hivatalból is kötelességük az uzsora feljelentése és irtása. „G. L.“ Hírek. — Gazdasági szakbizottsági ülés. A tegnap tartott szakosztályi ülésben elhatároztatott, hogy a Neuschloss-fóle fürészgyár 30.000 korona biztosítékának kiadatását a közgyűlésnek javasolja. Szegye György ingatlanainak megvétele tárgyában, abban állapodott meg a szakosztály, hogy az ed- ! dig fölajánlott 9300 korona összegnél magasabb vételárat a város ne fizessen. Szekéruti kövezet késziíé-ét hozta javaslatba Csokonay, Teleky, Gvadanyi, Szirmay és Sziget utcákon, kövezet kijavítást Perényi és Mátyáskirály ut- czán. Kőgyalogjáré készítését feltétlenül városi költségen csak Pázsit-utca végén javasolt, mig Töltés, Damjanics, Kert-utcákon csakis a háztulajdonosok óhajára, és költségeire. Műgyalogjárók a Szinliázközön, Vágóhíd, Dianna,; Nyíl, Pázsit és Drágffy utcákon fognak készittettetni a szakosztály javaslata szerint. Hosszasan tárgyaltatott a csendőrségi tűzoltói és rendőrségi laktanya építése ügye, melynek Grün- wald és Schefier által leküldött terv és költségvetés szerint 171.380 korona volna. ügy de a terv a városi tanács utasításától eltérően készíttetett a legdrágább és szükségtelen anyagok felhasználásával is az épület dísztelen, nyomott 3 és fél méter magas szobákkal van tervezve. Ezért a szakosztály a maga részéről a tervet el nem fogadta, hanem azt javasolja, hogy utasittassék a városi mérnök miszerint a tervet szükség esetében szakértő rajzoló alkalmazásával mihamarább készítesse el, költségvetéssel lássa el, adja a felépítést verseny tárgyaláson vállalatba, és igyekezzék a város azon kötelezettségének eleget tenni, hogy nov. hó 1-én a a csendőrség már ezen uj laktanyába költözködhessék. — Áthelyezés. Dobó Rérnusz ni. kir. honvédfőhadnagyot Máramarosszigetre helyezték át. — Kinevezés. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke, Bakó Béla végzett joghalgatót, városunk szülöttét a debreceni kir. ítélőtábla kerületébe ideiglenes, díjtalan joggyakornokká kinevezte. — Adományok palyamüvekre. A helybeli ev. ref. fögymn. önképzőkörének egy aesthetikai tárgyú pálya tételre Bakó Ignácz a szatmárhegyi vasút igazgatója 10 koronát adományozott. Dr. Kovács Imre budapesti lakos szintén 10 koronát küldött egy műfordításra. — Adófelszólamlási bizottság elnökévé a belügyminiszter szatmár vármegye területére Balogli Kálmán nagykárolyi ügyvédet, helyetteséül pedig Mada- rassy Gyula földbirtokost nevezte ki. — Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlését f. hé 27-óu tartja Nagybányán. Ez alkalommal fogják az uj esperes, Széli Györgyöt hivatalába nagy ünnepélyességgel beiktatni. — A csendőr szurony. A cseudőrségnek városunkban nem igmi sok dolga akad, bizonysága az, városunkban alig van számba vehető bűneset. A szurony használatra is f. hó 2-án először került a sor ezúttal is, ha bár nem jogtalanul, de méltánytalanul. Kozma Mihály részeg állapotban duhajkodott az Attilla utcán, a midőn Keszler Antal őt beakarta kisérni, részegállapotában fegyveréhez kapott. Erre Keszler csendőr Kozmát többször szuronyával raegSzurta, a ki jelenleg a közkórházban fekszik. — Bár a csendőrt a szolgálati szabályzat fegyverének használatára feljogosította azonban mégis úgy találjuk hogy a jelen esetben, különösen ittas emberekkel szemben az eljárásnak más neme is sikerrel lett volna alkalmazható. — Gyászhir. Nagy részvét mellett temették el f. hó 3-áu a szatmári ev. ref. egyházmegye legközelebb megválasztott tanácsbiráját, Dávid István fehér- gyarmati ügyvédet. Az elhunytban egyházmegyénk egy ügybuzgó s áldozatkész tagját veszítette cl. — Gyászhir. Mihalovits Miklós ki mint pénzügyi biztos városunkban huzamosabb ideig lakott, családjával köztiszteletnek és szeretetnek örvendett f. hó G-án Zembarbau elhalt. Halálát rokonságán kívül neje és 3 kiskorú gyermeke gyászolja. — Papír Sándor jutaiomjátéka. Városunk közönsége Papír Sándor iránt jutalomjátéka alkalmából fényesen lerovta háláját, a mennyiben a színház minden helyét a közönség betöltötte, a tapsból és a figyelem követelménye szerint elengedhetetlen ajándékból a jutalmazandónak bőven kijutott. Lolli ezredesei került színre, melyben Papírnak nem a legfőbb szerep jutott, de azt igen jól betöltötte. Tünete volt az előadásnak Kornai, a ki valóban elragadóan és kitünően játszott, ö neki köszönhető, hogy e jutalomjáték, az idei előadások legsikerültebbjei közzé sorozható. xxMiusaKmiSV&'zaiiizmii Itt áll előttem most is ép úgy, mint azon az emlékezetes estén, még szavai is fülembe csengenek: „Isten hozta nálunk, Ilonka már annyit beszélt magáról, hogy ismerjük jól.“ Kedves mosolygó arca, beszédes szeme, oly megnyerő volt, a mint ott állott a hederával futtatott széles tornácon. Így kezdődött a két hót az én falusi nyaralásomból, mely minden boldogtalanságomnak okozója és mégis életem legszebb ideje volt. Oly sokszor gondoltam arra, hogy miért is ígérte meg ma,ma Ilonkának, hogy hozzájok megyek. És én miért is mentem el. De elűzött az unalom is. Hiszen te ki addig a megtestesült kellem voltál, most egyebet se tudtál, mint szerelmes vőlegényedről mesélni, a mi elvégre kedves lehetett neked, de én már any- nyira tudtam Jenőd jó tulajdonait, hogy nem kívántam oly sokszor hallani. És igy örömmel indultam el. De már ismét eltértem. Bandi igen kedves előzékeny volt és Ilonkával együtt mindent elkövettek, hogy ne unjam magam. Oly kedvesnek találtam Bandit, hogy akárhányszor elgondoltam, de kár, hogy ennek a kedves fiúnak Kassay Mártim a menyasszonya, bár még nem nyíltan. Mártával tudod soha sem rokonszenveztem. Egy este kimentünk csolnakázui a Szamosra, gyönyörű este volt, de bármilyen is lett volna nekem, mindig szépnek marad. A néni elmerült a csillagok vizsgálatába, mi pedig közömbös dolgokról beszélgettünk Egyszer önkéuyteleu ajkamra tolul e kérdés : — Mikor lesz az eljegyzése. — Nekem, —■ szólt csodálkozva kérdően ? — igen magának. — És kivel P — Kassay Mártiiéval. — Vele soha. — Hát akkor maga nem vőlegény ? — Nem. — És nem is szereti Mardint ? — Nem. Szerettem volna ujougani örömömben. S csak akkor vettem észre, hogy mi ez öröm oka. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen mélyen beleestem az általain ostobaságnak mondott szerelembe. S aztán Mici ? ! Mi volt azt nein tudom neked leírni. Egy leírhatatlan boldog hét. Szeretve tudni az által a kit szeretünk. Mily boldog voltam, mikor a néni igy szólt hozzám : — Te is az én kedves leányom leszel és már most is az vagy és boldogan nézett Bandira, ki mint egy feleletül megcsókolta a kezem. Nem szóltunk mi egymásnak egy szót sem szerelemről. Csak néztük egymást és együtt sétáltunk bolyongtunk. És Ilonka ez állandó árnyékunk követett mindenfelé. S aztán haza jöttem. Elrepült az álom. De talán álom is volt ez csak. — Nem tudok róla azóta semmit. Egyszer halottam, hogy Mártim készül az eljegyzésre. Oh nem hiszem ! Hisz most is itt áll előttem kérő tekintetével. Még hallom búcsú szavait: „Ugy-e nem fog elfelejteni“ ? Oh nem soha, nem is lehet sóhajtok magamba. Én nem kérdeztem tőle ezt. Akkor lehetetlennek hittem, de most .... Oh nem hiszem. Most is ég csókja a kezemen. Mici hidd el, hogy még ennél szomorúbb szilves- ter, estém nem volt. De ltallga ! Üt az óra. Megyek nyitom az ablakot, jöjj uj esztendő hozz nekem feledést a múltra. Te pedig írj mennél hamarabb vigasztald szomorú húgodat Ellát. Üli. r Megbízható ességektől jutányos árban kaphatók YÖRGYI SZA TMARON, Hunyadi-utcza 27-ik szám alatt, a ki, mint szakértő, venni szándékozók kényelmére 1“" I»j zongorákat, nem kell Becs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítását és hangolását ngy helyben mint vidéken elfogadom. - ~ ~ ~
