Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-06-10 / 24. szám
XXXI. évfolyam. 24-ik sz. il 4U :T£;/ Szatmár, 1905. junius 10. TARSADA 1 jMI ES SZEPIRODA DM1 11 E l i l,A 1 \ Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes srani ára 20 fillér. SziiKKESZTŐSEC. ES KIADÓHIVATAL: Deák-tér 3. szám. M'.ulBMii-mii dljnk a ^»adoíiiv-aalhau íubibu d«»k Szerkesztőségi telefon 27. szám. H I R D E TESEK: Kr'mpónifiíet«« mellet; a lrgjuiHiiyosabh árban.-<s> Nyilttór sora 16 fillér. $>Pünköst. Ezerkilencszázütödször ünnepli már a keresztyén világ nagy és sok örömmel anyaszent- egyházunk megszületésének fenséges emlékünnepét, Ezerkilencszázötödször szentel a keresztyén világ pünköst ünnepet annak emlékére, hogy az üdvözítő munkássága egy ily napon határozott formát nyert, hogy megalakult egy olyan társadalmi intézmény az emberek között, melynek célja: enyhíteni a nyomort, könnyíteni a szenvedést, felszántani a köny hűl látást, megnövelni az örömöt, megsokszorozni a boldogságot! — Ezerkilencszázötödször ünnepli a kér. világ az élő és munkás keresztyén anya- szentegyház megszületésére, a pirospünköst ünnepet ! Ezerkilencszázöt esztendő hosszú — nagy idő ! Ezerkilencszázöt esztendőnek még a történelmén végig gondolni is szinte szédítő. S vájjon azóta az élő és munkás kér. anyaszent- egyháznak, az élő és munkás kér. társadalomnak nem mindig csak a születését ünnepeljük-é anélkül, hogy megérnők annak fejlődését is ?! Hol van ma az élő és munkás kér. társadalom? Igen van élősködő és dologtalan önző társadalom, a mely nagyon távol áll a keresztyénség nagy céljainak, a szeretet tényeinek megvalósításától, a mai társadalmon ott ékeskedik nagy betűkkel a világnak, a bűnnek pecsété — de nem csillog ám tetején a keresztyénségnek gyémántnál ragyogóbb koronája! A mai társadalom hasonló a farizeushoz, ki mellét verdesve imádkozik, a mai társadalom nagyon is hasonló az ékesre kifestett szép koporsóhoz, mely rothadásnak és erjedésnek indult testrészeket zár magába be. A mai társadalom gondoskodik bőségesen arról, hogy sebeket ejtsen, hogy hulló könnyeknek árját idézze fel, hogy siralomra fordítsa az örömöt, szenvedésre a boldogságot, — de vájjon ezekben bizonyig a-é be az élő keresztyénség magát ?! A mai társadalom gondoskodik arról, hogy megbecsülje a gazdagot és megvesse a szegényt, hogy felmagasztalja azt, ki hízelegni, hazudozni tud és tövis koronával jutalmazza, ki igazat szól és becsületes lélekkel él : — de vagy igy cselekvék-é az Ur, a Jézus Krisztus is ?! A mi mesterünknek, a Jézus Krisztusnak célja nem ez vala! Az élő keresztyén társada- lam nem ilyen tevékenységben bizonyítja be magát! Oh vajh jönne már egyszer el annak az ideje is, hogy az önzetlen szeretet uralkodhatnék széles e világon szerte mindenütt, hogy a kér. anyaszentegyháznak születésére ne csak ünnepet szentelnénk újból és újból, hanem mégis látszanék az életünkön is, hogy Krisztus él mi bennünk és mi is ő benne! így enyhül a nyomor, igy könnyebbül a szenvedés, igy száradnak fel a könnyek is — igy növelődik meg az öröm, igy sokszorozó- dik a boldogság is : — akkor valósul meg az élő keresztyén társadalom ! Jövel szent lélek Ur Isten ! Harsányi Pál, ev. ref. lelkész. Pünköstkor. „Jövel szent Lélek Ur Isten U Esdünk hozzád e reggelen : Erődet közöld mi vélünk, Hogy méltó legyen ünnepünk! „Töltsd be sziveinket épen !“ Égi fényed melegével, Hogy neked zengjen éneket Szánk buzgó dicséreteket! „Mennyei szent ajándékkal“ Es jóra való szándékkal Ajándékozz meg bennünket, Emeld magadhoz lelkünket ! „Szivbéli szent buzgósággal,“ Igazi vallásossággal Töltsd be egészen valónkat, Hogy imádjuk Megváltónkat. „Melynek szent séges ereje“ Hathatós égi ihlete ! T Á R C A. Parti rablók. Irta Pataky István. ín. Egy férfi a sok asszony közt aki leányt keres. — Szerencsés jó napot asszonynenéim. Köszöntött Kozmás. — Isten hozta, öcsém uram, foglaljon helyet — szólt Csontosné, s kötényével végig törült egy széket. — Köszönöm néném, de sietős dolgom van, le sem ülhetek, csak jövetelem célját mondom el. — Asszonynénémre tartozik — szólt Csontosnéra nézve —, de mert én titkolni nem akarom, és ha sikertelen lesz sem szégyelem, hát én csak itt mindnyájok előtt kimondom. Én megkérni jöttem Julcsa leánya kezét. — Ali! — szólt a sok asszony — másodszor. — Másodszor igen, s ha most is lesz kifogás, harmadszor, és mindannyiszor, mindaddig, a mig csak Julcsa húgom leány lesz. — De kedves parti biztos ur, lelkem, leányommal beszélt ? — Nem beszéltem s főleg most nem is beszélnék, mert egy galy megütve szemem alatt, ily csúffá tett. — Mintha karmolás lenne az — szólt Izzadné. A férfi mintha sápadtabb lett volna. — Csalódik asszonynéném, a sirkerti düllőuton ütött meg a galy; ép Savanyu Bandi ment előttem s a maga előtt elhajlitott gályát hirtelen eresztve vissza, csapódásában arezomat érte s a bőrt felhasitá. — Mit hallott uram öcsém. Igaz, hogy tegnap a villányi révnél a tutajosktól a sót elrabolták, és egy oláh embert megöltek. — ügy van nénémasszony és a rablóknak gyilkosoknak semmi nyoma. De olyan fergeteges időben, ki is gondolta volna . , . hanem, nénémasszony — foly- tatá Csontosáéhoz fordulva — ha kérdésemre feleletet adni. . . . — Egy kis időt . . . — Nem is azonnal, isten őriz . . . előbb beszéljen Julcsa búgommal . . . nem is egy napot, öt napot adok várakozást, mert ma Szabolcsba kell mennem . . . hivatalosan ... és csak öt nap múlva térek vissza. Akkor eljövök a válaszért. Köszönt és elment, —------Mé g az éjjel el is ment hazulról. Az ilki utón ment vagy 5 szekér, megrakodva. Kocsisai mintha ismeretes arezok lennének, egy sötét fergeteges éjszakából, a midőn csak a hold világa mutatja meg olykorolykor az arezot, de oly rémesen, melyet elfeledni nem lehet. Az öt székért hol megelőzve, hol elmaradva egy lovas haladt egy irányban, s e lovasban a parti biztost ismerni meg .... A negyedik napon a villányi révtől nem messze levő kis erdőben napleszállat után öt ember találkozott. Hatodiknak nemsokára (köztük legmagasabb) egy bekent arczu férfi is megjelent. — Mennyi a pénz ? — kérdé. — Minden részre 300, s a te részedre 400 frt; a többi az utazásra ment fel. A bekent arczu kissé gondolkozott. Úgy van — szólt hirtelen — ennyinek kell lenni; becsületesen osztottátok meg: én tudom, hol és menynyit adtatok el. Ha nagyobb rakomány jön, ismét szólok s együtt leszünk. Isten veletek. És a férfiak a pénzt átvéve, a hányán voltak any- nyifelé oszlottak el a kis erdőből. ütödnapra a beregszászi vásárról csengős fogaton ment haza Kozmás János; csinos kis futó szekér, a melyet a gazdálkodás körül teherhordáshoz is lehet alkalmazni, s két jó erdélyi ló fogva elibe. Amint csengősen elhajtatott a Csontosné háza előtt, az ablaknál épen Juliska állott. Megemelinté kalapját. Juliska szívélyesen köszönt s meg nem állhatta, hogy utánna ne nézzen. S amint kihajolva nézett utánna, ugyanazon pillanatban fordította fejét hátra Kozmás uram is és kettőjük szeme találkozott. A leány megijedt e szemtalálkozástól, de a legény büszkén pödörve meg bajuszát, diadalmas inosolylyal hajtott be kis udvarára. Ott a cselédjének gondjaira bízva fogatát, azonnal a Csontosék házába sietett, a hol már ekkor ismét együtt találta a szokásos délutáni látogatókat, csakhogy most Juliska is ott volt. Előadta ismét kérelmét az özvegynek. De a feleletet nem az özvegy adta hanem a kérőhöz lépett a megkért leány Juliska, kezét nyujtá neki s azt a szót súgta csnndesen : — Elmegyek ! jj||
