Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-05-06 / 19. szám

XXXI. évfolyam. 19-ik sz. Szatmár, 1905. május 6 /Xp m r . TÁRSADALMI KIS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL Deák-tér 3. szám. Mhidenurmii dijak :< I 1 liiv .iáiban f/ofnn-Jök. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Kész pénz fiz úté* mellett a legjutányosnbb árban. Nyilttór sora 16 fillér. <$— ipari hitelszövetkezetünk. A. helybeli ipari hitelszövetkezet rendes évi közgyűlését a múlt hónapban tartotta meg, a midőn is, mintegy 150 tag jelent meg, -— a mivel fényes bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a szövetkezet szép tért hódított, az ipa­rosok eléggé érdeklődnek saját ügyök iránt. A szövetkezet már természeténél fogva sem dolgozhatik osztalékra, főczélja tagjai anyagi jólétének előmozdítására irányul; ily körülmé­nyek között már az is nyereség, ha a szövet­kezet, tekintve az üzleti költségeket, — a ta­gok egyéni megterhéltetésé nélkül önmagát fenn­tartani képes. A szatmárnémeti ipari hitelszövetkezetnek köszönhető, hogy utóbbi időben a kisiparosok kedvezőbb anyagi helyzethez jutottak, készít­ményeik értékesítésére alkalmid szolgál az áru- csarnok, vállalatai révén helybeli iparosok bánat pénz nélkül jutnak munkához. Előttünk fekszik a múlt évi üzleti ered­mény, abból jól esik megállapítanunk, hogy a fennforgó nehéz körülmények mellett is 763 kor. 53 Üli. es 533 kor. 60 idler, összesen 1347 kor. 13 till, nyereség mutatkozik. A szövetkezeti törvény különösen népe­sebb városokban válik be, ezek között a hely­beli, az országban forgalmára is az elsők kö­zött áll. Á szövetkezeti tagok a múlt évben 63.966 kor. 66 fillér kölcsönt vettek igénybe és meg­rendelés nélkül mintegy 50.000 kor. értékű árut t Á r c z A. ■ ■».. j »ne: Kotv.rtB ben álló csapatra, a csendet mi sem zavarta s igy Magyarnak be kellett esnie a csapdába. A törökök két vezetője mosolyogva nézett egy­másra, már előre élvezték a kitüntetést, a mit a szép fogásért nyerni fognak. Hanem nem jó előre fogadni a medve bőrére. Magyar nem közönséges ember volt. Vakmerőségét, erejét már többször kimutatta, s azért a két török ur eltitkolta egymás előtt, hogy egy kis félelem is lopódzott szivükbe. De amint a váloga­tott legénységre néztek, neki bátorodtak. — Készen legyenek a lőfegyverek — hangzott a parancsszó — először lőni, a maradékot aprítani, Magyart ha lehet, élve elfogni. Az erdőn túli nádas, mocsár lassan zúgott. Fel­felhallatszott néha egy-egy vizimadár panaszos kiáltása, távolról a bölömbika bugása, majd néha egész hang­zavar áradt elő a mocsárból, mintha az éji tanyára tért madarakat valaki háborgatná. Mit törődtek azzal a törökök. Attól nem féltek, hanem az erdőbe vezető utat figyelték, a honnan elő kellett tűnni a Magyar csapaíjának. Éjfél felé hangzavar hallatszott a döcögős ut felől. Majd előtűntek az emberek által hajtott ökrök, lovak, a melyek valahol valahogy beszerezve lettek. Utánok jöttek a lovasok. Érkezett Magyar Bálint a csapata. Jő kedvvel, hogy már közel vannak a várhoz, s nem tudva, hogy 'esben állnak a törökök. A néma éjben egyszerre egy bagoly hnhogás hallatszott a mocsár felől, majd másik és harmadik, de oly híven utánozva, hogy a kinek figyelme felhiva nem lett, nem különböztethette meg a valóditól. értékesítettek, a melyek a helybeli iparnak ki­zárólagos termékei. A szövetkezet tisztán önmagára van ha­gyatva, amennyiben a város által különös tá­mogatásban nem részesül, és csakis értelmes iparosaink fáradságának, a szövetkezet ügy­buzgó vezetőségének tulajdoniiható a felmuta­tott eredmény. Szövetkezetünk azonban niég mindig a fejlődés utjén áll és igyekszik megragadni az alkalmat arra nézve, hogy ügykörének kiter­jesztésével olyan más iparágat és kereskedést is hozzon be, amelyek az iparosok helyzetét foki ól-fokra javítsák. Nevezetesen a legközelebbi közgyűlésen azon életre való indítvány terjesztetett be, hogy egy nyers anyag áru raktár, mű- és épületfa- kereskedés állíttassák fel, hogy ez által, a nyers anyag hitelre olcsó áron beszerezhető legyen. Az indítvány elfogadtatott és az igazgató­ság utasítva lett, hogy az előkészületeket, a nyers anyag áruraktár fölállítására tegye meg, a lehető legrövidebb idő alatt állítsa fel. A szövetkezeti tagokban úgy látszik, hogy a csendesen, alig észrevehető érdeklődés mellett indult üzleti szellem felébredt. Halad azon irány felé, a mely a tllajdonképeni cél, hogy tagjait olcsó hitel, jó anyag kiszolgálása mel­lett, mintegy ösztönözze a munkára és az ér­tékesítés módozatait előre biztosítva, keresethez juttathassa. Egy fa-tizlet fölállítása és fenntar­tása nemcsak szövetkezeti alapon, de magán kezekben is virágzó üzlet. A szövetkezet pedig amely bevásárlásait a legolcsóbb forrásból esz­közölheti, sokkal inkább tudja csekélyebb ha­szonnal értékesíteni az áruit, mint a privát em­ber, —- igy az iparos, a ki onnan szerzi meg bútoraihoz, ablak, ajtóhoz a faanyagot, az ed­diginél jutányosabb árak mellett dolgozhat, — igy közvetve még az építtető és fogyasztó kö­zönség is megtakarításhoz jut. Á szövetkezet már sok üdvös dologhoz hozzá fogott, de lassan haladt, a mely körül­ményt főképen az okozta, hogy az iparosok eleinte nagyon húzódoztak, a nagyobb vállala­toktól vonakodtak, későbben pedig a munka felosztás miatt egymás között torzsalkodtak. Ezek a nehézségek, miként a fejlődés mutatja már a múlté; a munka megosztás és a munka tisztességes kivételének honorálása igazságos. A szövetkezés nem magyar találmány, annak német ország a meleg ágya, a hol egy í kisebb falu is szövetkezeti alapon teremti meg 1 a helyi érdek kielégítésének szükséges ipari cikkeit. Legfőbb dolog tehát arra nézve, hogy ezen üdvös vállalat, a melyet a szövetkezet vezető­sége is magáévá tett, haladhasson, egyedül az, hogy a tagok s mindazok, a kik az iparost, a helyi ipart pártolni hivatottak, összetartsanak és szükségleteiket onnan szerezzék be. A szövet­kezet vezetősége pedig ne gondoljon valami nagy üzleti jövedelemre, mert elég erkölcsi, közvetve anyagi nyereség lesz már az, ha a vállalat a kezelési költségeket fedezni fogja. Nagyon sok iparos van még olyan, a ki tagsági kötelékbe nem lépett. Ezek láthatják évről-évre, hogy a kis ipar lendülése nagy ará­— Állj! — kiáltott Magyar. A csapat megállt, az ökrök is megállották, mert a hajcsárok az ökrök, lovak elé léptek. Magyar ma­gához szólította kedvencét, Vas Lacit. — Laci! — ismered ezt a jelt. — Igen uram ! Trombitás kapitány ur ott van a nádasban s figyelmeztetett. Megtudott valamit! — Tehát előttünk vau valami. Bizonynyal törö­kök. Gyorsan itt a fák alatt tüzet kell rakni, mintha pihenni akarnánk. Az ökröket, lovakat hajtsák előre. Azokat nem bántják. Miránk fáj a foguk. Az emberek fele szálljon le a lóról, a lovaikat hajtsák a többivel, te pedig az emberekkel az erdőbe mégy, meglesed hol vaunak a törökök s ha kezdődik a harc, belevegyülsz. Isten veled. Már akkorra lobogott a tűz. — Fél órai pihenés! Kiálltott nagy hangon Ma­gyar. A lmjtsárok előre. A törökök meghallották a parancsot s az erdőbe belyebb húzódva, fogcsikorgatva engedték maguk előtt elhaladni a zsákmányt.-- Majd utolérjük ezeket is — mormogá Ibrahim, s vártak. Félóra alig telt el, mikor a Magyar csapata megindult. De még nem értek biztos lőtávolba, a midőn a mocsár felől tartós fény villant fel, aztán egymás után alakok ugráltak ki s vad kiálltással törtek a fák alatt elönyomuló törökökre. Ugyanakkor sarkantyúba kapta lovát Magyar és kísérete s előre robogva szintén tüzeltek. De ugyanakkor meglepetésükből magukhoz tér­tek a törökök is és tüzeltek. Egy golyó Magyarnak a A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozüknal in­:'Zi:::z::zzrzziz fluenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpotot és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel­lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik, a gyógyszertárakban üvogenkiut t K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: P. Hoffmnnn-La Roelie & Co vegyészeti gyár Busói Sváj. Igaltól—Fonyódig. — Tűrök história. — Irta . Patak/ István. Ibrahim fényes kísérettel indult ki Koppányból. A gyalogosokat már jó előre küldte, maga csupa lo­vassal indult el egy nappal későbben. Korádnál Oglu szintén lovasokkal csatlakozott hozzá, a gyalogosok már előre haladtak. — Szép fogás lesz — szólt Oglu a hatalmas termetű Ibrahimhoz — Magyar sokat ér. — Fonyód is — felelt Ibrahim s előre lovagolt, utána a csapat. Szőllős-Györökün túl, a mostani puszta-Szent- Györgynől levő erdőségnél, szép holdvilágos éjjel he­lyezkedett, el a török csapat. Az erdőn túl vad, mocsaras hely terült el, a hol a járást lehetetlennek tartották. Keskeny, ingoványos utak vezetlek a mocsár közelében Fonyód felé, a hol folyton kerülgetni kellett. Ha egyenes irányban lehe- j tett volna menni, egy félórányira volt csak Fonyód, de így két órába került onnan Fonyódvárba jutni. Már pedig Magyarnak csak ez lehetett útja, mert nem szo­kott szekerek nélkül megérkezni és az sem volt szó- j kása, hogy a vár környékén lakókat sanyargassa. A kémei hírül vitték Ibrahimnak, hogy Magyar hazafelé tart. A nagy, vén fák sötét árnyékot vetettek a les- : SWS

Next

/
Oldalképek
Tartalom