Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-11-18 / 47. szám
2 S Z A T M Á R november 18 politikai helyzetről a következő jelentést terjeszti évi közgyűlése elé : Nem lehet feladatunk, hogy az országra nehezedő politikai válság keletkezésének okait taglalgassuk, elég, ha a tényre utalunk, hogy a nemzetre történt hivatkozás a helyzetet nem tisztázta, sőt azóta nélkülözzük a törvényszerű alkotmányos kormányzást. S ha már a múltban bajok és zavarok mutatkoztak a politikai zavarok folytán megbénított erejű kormányzás miatt, úgy a központban, mint a perifériákon ; fokozott mérvben volt ez észlelhető folyó évben, amidőn a sajtó kellőleg ellen nem őrzött izgatásai és a közigazgatás kellő erólyének hiánya az ország több részén a gazdasági munkások és cselédség körében nyílt kitöréshez vezetett. E kitörések véres összeütközésig sehol sem jutottak, ami nagy részben megyei ősi intézményünk közegei tapintatos és öntudatos fellépésének köszönhető. A bérmozgalmak igen sok helyen azt eredményezték mégis, hogy a legnagyobb munkaidőben zavarba jutott gazdaközönség engedni volt kénytelen. Fokozta e kényszerhelyzetet az, hogy sok helyütt a munkások, vagy a cselédség követelése jogosult is volt vagy legalább méltányossági alappal birt s az itt elért engedmények kitartásra ösztökélték azokat is, akiknek igazában panaszra okuk nem volt, hanem csak a mérhetlen arányú s titokban lehetetlen Ígéretekkel dolgozó izgatás lobbantotta lángra amúgy is fogékony fantáziájukat. Érdekes jelenség, hogy az izgatások eredetére jönni eddig nem sikerült, ma azonban, midőn a Föjérvári-k ormánynak a sooializmussal való barátkozása nyilvánvalóvá lett, amikor tudjuk azt, hogy a belügyminiszter a vidéki közigazgatásnak a socialista izgatásokat eltiltó s illetve gátló intézkedéseit ellensúlyozta, amenyiben a gyülekezéseket a legsürgősebb munkaidőben megengedte, amidőn látjuk, hogy az ügyvivő kormány a nemzetközi socializmusnak a jelen társadalmi rendet felforgató törekvéseivel nyíltan rokonszenvezett, azokat politikai céljaik szolgálatára kiaknázni igyekezett, csak csodálkozhatunk és örülhetünk azon, hogy a gazdasági bérmozgalmak mégis oly enyhe lefolyásunk voltak. Nem lehetünk azonban, afelett kétségben, hogyha az általános titkos választás jelszava alatt megindult mozgalom az aratást megelőzőleg kezdődik, úgy folyománya egy álta- talános arató sztrájk lehetett volna. Kormányzati erélyre, a gazdatársadalom éberségére s sociális irányú törvényhozási intézkedéseknek nemcsak alkotására, de szigorú végrehajtására is van szükség, hogy a socialista izgatások a jövőben tért ne foglaljanak s hogy a vidéken gyuanyagra ne találjanak. A politikai helyzet teljes bizonytalansága más irányban is éreztette súlyát. Külkereskedelmi viszonyaink rendezetlensége, Ausztriával való jelen állapotunk további fentar- tásának s illetve a közösség alapján való újabb rendezésnek, vagy az önálló gazdasági berendez- í kedésre való áttérésnek bizonytalansága nyomasztólag hatottak gazdasági életünkre és annak szabad fejlődésére. Az osztrák kormánynyal megkötött vám-és kereskedelmi szövetség és az ez alapon létesült német és olasz kereskedelmi szerződésekkel szembe kerül az egyesült ellenzék állásfoglalása, amenyiben a Felséghez intézett feliratában megfelelő előfeltételek és előkészítés föltételezésével : az önálló gazdasági berendezés mellett foglalt állást, j Ilvkép a vámterület kérdése elsőrangú poli- j tikai kérdéssé vált, amenyiben annak gazdasági j szempontból való mérlegelése erősen háttérbe 1 szorult. Nem lehetett föladatunk a politikai állás- foglalást bírálat tárgyává tennünk, mert egyesületünkre, mint amely testület mindig a gyakorlati élet számára dolgozik, csak egy kötelesség hárult, hogy számolva az önálló berendezkedés komoly eshetőségével, jelölje meg az önálló j gazdasági berendezkedés előfeltételeit, jelölje meg I azokat a követelményeket, amelyeket a magyar mezőgazdaság, mint az önálló berendezkedés terhei nagy részének viselője, ezen eshetőséggel szemben joggal támaszthat, amely kövtelinónyek elóleges teljesítése volna tulajdonképp az egyesült ellenzék föliratában jelzett előkészítés. Mert habár valószínűleg inkább politikai, mintsem gazdasági szempontok fogják a vámterület kérdését eldönteni, kötelességet vélt egyesületünk teljesíteni azzal, hogy az akkori viszonyok után ítélve körülbelül az elhatározás küszöbén, a különválás esélyeit gazdasági szempontból megvilágítsa s ilyképp a törvényhozást is a gazdatársadalom kívánságairól tájékoztassa. Ezek az indokok vezérelték egyesületünket a múltban is, amidőn a közös vámterület további fenntartását követeiméig Mihez fűzte, melyek meg nem adása esetén az önálló berendezkedést előnyösebbnek jelezte ; ez a szempont vezérelte akkor, amidőn az óv tavaszán külön vámügyi bizottságot küldött ki azzal a föladattal, hogy dolgozza ki azon föltételeket, amelyek mellett a magyar mezőgazdaság az önálló berendezkedésre való áttérés esetén a legkevesebbet szenved. Mert. hogy a mezőgazdaság a Szól-Kör ber- fóle kiegyezés, illetve az abban lefektetett előnyök eleste esetén drágán fizetné meg az önálló gazdasági berendezkedést, azzal ma tisztában van Magyarországon mindenki;ez ma köztudatba ment. ültük meg mi ezt a napot álmunkban és miképen a i valóságban. . . . Előzetesen meghalt egy nagybácsink Ameri- 1 kában, aki itthon eluraskodta a hét szilva-fát, ott meg százezreket szerzett. Ezt a pénzt reánk testálta. A pénzt zsebre vágtuk és első búcsút mondottunk a szent ekklázsi- j ának, mert akinek (300.000 (te, feleség, ki se tudtad ezt a rengeteg summát olvasni) koronája van, az nem lehet az Isten cselédje, az mindjárt nyomban az Ur Isten után következik. Aztán kiöltözködtünk, mert a ruha teszi az embert. (A bölcsek ugyan megfordítva mondják, tie ez bolond beszéd.) Az egyetlen fekete ternó- ruhádat, aminek az árát én a kerületi egyházi képviselői diurnumomból keservesen spórolgattam össze, nyomban oda ajádékozta a falusi bábának. (Ez fájt kissé nekem, el kellett volna tenni szent ereklyéül.) Vettünk egy lángszin selyem ünneplő ruhát, mikor felpróbáltad, úgy néztél ki benne, mint egy üstökös csillag. Akkora aranyfűlbevalókat dugtál a füleidbe, mint egy eketalyiga-kerék. Szóval tüneményesen álvedletté], úgy, hogy az édes testvéred sem ismert volna reád, hogy te voltál az örökös gyászszinben ünneplő, kongruás papné. Magamon is végeztem holmi reparációkat. A jogász fiamtól levetett s általam csöndes lélekkel tovább viselt Tisztavári-féle szalon ruhát én is levetettem és Nácinak, a malacbandánk fejének adtam továbbviselés végett. Csináltattam egyet helyette Pesten, de a posztója annak se volt jobb, csak jobban volt vattázva. Vettem száz darab gallért, amelyek a fülem hegyéig értek, huszonöt tarka-barka nyakkendőt, egy pár sárga cipőt, egy fehér porköpenyeget, égj' pár piros kutyabőr kesztyűt és egy sertéskalapot, no meg némi smuk- kokat. Aztán kihalásztunk — a sok közül —■ egy úszóban lévő ősi kúriát és ott élni kezdtünk, mint szoktak a többi urak. Így jött el a busz éves házassági évforduló. Aranyos szegélyű meghívók mentek szét a világ négy tájéka felé és a mondott napon megtisztelt a fél vármegye. Rémmódon megszaporodtak a jó embereink és reánk kívánták a földnek és égnek minden áldását. Aztán mulatság be a nappali órákba u, a végén —- „katzenjammer.“ így szokták ezt az egész földkerekségén, azok, akiknek módjuk van hozza — és így csináltunk mi is, feleség, — álmunkban. A valóságban sokkal kurtábban és egyszerűbben ment. Fölkeltünk reggel. A Mózsi fiút — a nyolcadikat — megimádkoztattad, fölöltöztetted, mint szoktad rendesen. Akkor oda mentem hozzád (neked bizony talán eszedbe sem ötlött a dolog) és ezt mondottam : — Tudod-e, feleség, hogy most busz esztendeje, hogy te az enyém, én a tied vagyok ? Akkor odahajtottad fejedet a váltamra, én megcsókoltalak, te is megcsókoltál és — az ünnepség véget ért. S épp ez a körülmény, amely a gazdatársadalomra megnyugtatólag hathat, hogy hosszas szellőztetésével a vámpolitikai kérdésnek sikerült egy egyöntetű közvéleményt támasztanunk, mely a mezőgazdasági érdekek gondozásának elsőrangú voltát elismeri, mely tudja, hogy az érdekek sokat veszítenének, ha Ausztria és Magyarország között a szabad forgalom megszűnnék, illetve oly vámpolitikai megoldás létesülne, amely a mezőgazdaság érdekeivel nem számol. A gazdatársadalom uj vámpolitikai állásfoglalásáról másutt számolunk be ; itt csak annyit állapíthatunk meg, hogy az a közvéleményre nagy hatással volt s hogy egyesületünk, amely vámpolitikai kérdésekben vezető szerepet töltött be eddig, e szerepéből most sem esett ki. A parlamenti válság természetes kihatással volt nemzetközi viszonyainkra is. Sem Ausztriával) sem más külföldi állammal kereskedelmi viszo" nyainkat véglegesen rendezni mindeddig nem sikerült. A legteljesebb bizonytalanságban vagyunk, noha most már az az egy bizonyos, hogy Németország uj vámpolitikáját 1906. márc. 1-ével föltétlenül életbeléptéd, mely napig tehát Magyarországnak is valamely alapon külkereskedelmi viszonyait rendeznie kell. Hogy ez a rendezés nem az ügy fontosságához mért körültekintéssel és mérlegeléssel fog történni, az, tekintve a rendelkezésre álló idő rövidségét, nyilvánvaló. Ma már más megoldás nem képzelhető, mint a Széll-Körbor-féle vámtarifa elfogadása. - Sem Ausztria, sem Magyarország nem fogja kockára tenni legfontosabb gazdasági érdekeit az által, hogy a vámközösség alapján már megkötött és még megkötendő kereskedelmi szerződésekéi mellőzze és ez által mintegy kikapcsolódjék a . i- lágforgalomból, melynek irányításánál 1906 március hó 1-ével uj szabályok is lesznek mérvadók. A német kereskedelmi szerződést az önálló berendezkedés feltétlen hívei is elfogadják, bár annak gazdasági értéke aggodalmat keltő s bár a törvény egyenes rendelkezése ellenére jött létre. Ugyanígy vagyunk az olasz kereskedelmi szerződéssel, mely bár még megkötve nincs, de annyira kész, hogy csak aláírásra vár. E kereskedelmi szerződés megbolygatása épp nekünk, magyaroknak nem áll érdekünkben, nehogy az uj tárgyalások kapcsán az olasz borvámklauzula újra napvilágot lásson. Egy bizonyos azonban, hogy Magyarország addig nyugodt gazdasági fejlődésnek nem néz elébe, inig a nemzeti követelmények tekintetében a közvélemény meg nem nyugtatható, mig oly közjogi alap nem teremthető, amelyen a nemzet nagy többsége kialakulhat, s a nyugodt fejlődésnek hosszabb időkre nyújt biztos alapot. Minden ideiglenes megoldása tehát a parlamenti válságnak csak fél megoldást jelent, úgy a kormány, mint a társadalom gazdasági tevékenységének kifejtése elé állandó gátat emelt. Csak teljesen rendezett parlamanti viszonyok mellett remélhető a gazdasági élet fellendülése, amelyre a politikai súrlódások a parlament és a kormány munkaképtelenségére súlyos békót vert. Ha pedig e két kereskedelmi szerződést elfogadjuk, akkor az Ausztria és Magyarország közötti viszony gazdasági alapja adva van, mert az csak a Széll-Körber-fóle vámtarifán épülhet fel, mely utóbbi képezi alapját a kereskedelmi szerződéseknek is. Hogy közjogi tekintetben Magyarország önállósága miként domborítható ki, az politikusaink dolga, reánk nézve csak az a megnyugtató a mai zűrzavaros helyzetben is, hogy vezető politikusaink bölcs belátása teljes biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy az országot gazdasági válsággal fenyegető kísérletezésekbe nem fogják belevinni s ha találnak is megoldást Magyarország közjogi önállóságának kidoinboritására külkereskedelmi viszonyaink kapcsolatában is, ügy ez csak oly módon történhetik, hogy az az 1906. március hó 1-évei életbelépő elzárkózó vámpolitikai irányzat hátrányait ne fokozza. E ( v a 11 a. 1 m i it ti t' ii ii o ni ü I tA~ »imí llllmitai, CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ Q É ld gyors, pontos elkészítését. | (EMELET.) 8 Z A T M A 11, DEÁK-TÉR 7. SZ.$a finomabb sző v o tökből ——— készít --------T'~ W po lgári ruhákat legjutányosubb arakban.
