Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-10-21 / 44. szám
2 S Z A T M Á ß október 28 Nagy László főispán. E hét folyamán a vármegyei főispáni szék, a mely a belügyminiszternek, mint volt főispánnak távozása óta iiressedésben áll, — betöltetett. Ezen állásra Nagy László alispán neveztetett ki. A kinevezés senkit sem lepett meg, mert hiszen Nagy László neve rég benne foglaltatik a főispán jelöltek listájában. A lefolyt hónapokban szem és fülta- nui voltunk azon izgalmaknak, a melyek a vármegye közgyűlési termében lejátszódtak. A megyében az alispán a leghevesebb támadásoknak volt kitéve, felülről pedig a legmelegebb támogatásban részesült, úgy hogy a midőn a közgyűlés Nagy Lászlót (elfüggesztette, pár nap múlva a belügyminiszter állásába visszahelyezte. Kétségtelen hogy az uj főispánnak igen nagy erkölcsi bátorságra van szüksége, hogy éppen azon vármegyét kormányozhassa, melynek nagyrésze előtt az ő személyisége kedveknek éppen nem mondható. De vállalkozhatik arra még nyugodtan és öntudatosan, ha nem állruhába öltözött szép szavakkal foglalja el helyét, hanem a törvénynek megfelelőleg, pártatlansággal végezi teendőit. így az idők mindent jóra fordíthatnak. Minket városiakat, csak mint közeli szemlélőket érdekel a dolog. Bármennyire tisztelik is személyét, de az egész városban bizonyos ellenszenv uralkodik iránta még a székhely kérdés óta. Ő azzal a jelszóval győzött, hogy a megye székhelyének Szatmárnémetiben van a helye, oda kell áthelyezni, de az idők folyamán elpártolt a jelszavaktól és megelégedett azzal, hogy ez már megkíséreltetek, de nem sikerült, e miatt levette további munkásságának napi rendjéről. A Nagy László kinevezésében van azonban reánk egy megnyugtató. Nem lett egyszersmind a mi városunknak is főispánjává kinevezve, igy bekövetkezett azon rég óhajtott körülmény, hogy városunknak külön önálló főispánja legyen, a ki a város ügyeit a kor- mánynál önállóan tisztán a mi városi érdekünkből képviselhesse és jogos igényeinket megóvja. Ez ideig bár mély állami intézmény létesítése, volt kilátásba helyezve, azért Nagy-Károly is nyújtotta kezeit, csak az volt megszerezhető, a mit polgármesterünk utján megmenthettünk. Alapos remény van tehát arra, hogy végre köz- igazgatás tekintetében függetlenül más törvényhatóságtól önállóak leszünk és teljesedik reménységünk, hogy a város, a kormánynál is, jogai intenzivebb megóvásában részesül. ügy értesültünk, hogy a mi városunk főispánjává Papp Géza jelenlegi polgármester neveztetik ki és hogy magára a városra a főispánságot előfogadja. Esetleges kinevezését mindenki nyugodtan fogadhatja, mert mint városi szülött, városi ügyeink legalaposabb ismerője kétségtelen, hogy tőle telhető jó akarattal fog minden jót előmozdítani. Más oldalról pedig szaktudásával a főispáni karban is előkelő helyet foglalhat el. Egyéniségére, állásának a nehéz időkben is helyes betöltésére garanciát ad a legközelebbi múltja, — mely szerint a törvényesség keretein belől, soha sem volt ellen szava, a közgyűlésben, az alkotmány védelme tárgyában előadott határozati javaslatokra. Ha igy történik, — úgy a mint mi is óhajtjuk, bizonyára elmondhatjuk, hogy mig Nagy László vármegyei főispán és a vármegye közt legalább jó ideig harcz és háború lesz, addig minálunk már most bekövetkezik a bölcs és csendes munkálkodás, és hire hamva sem lesz, a most napi renden levő személyes torzsalkodás és politikai gyűlöletnek. B — A mesterséges keltetés és annak módszerei. I. A mesterséges keltetés mint segédeszköz. A baromfinevelés fejlődésnek indult köztenyésztési iránya már is oda vezetett, hogy a mesterséges keltetést, a gazdasági baromfitenyésztésnél nem csak figyelemre méltó, hanem nélkülözhetlen tényezőnek tekintik, holott még néhány év előtt bizalmatlansággal i fogadták, sőt ellene küzdöttek. A mesterséges keltelőgépet valójában csak a gazdasági baromfitenyésztésnél lehet kellően kihasználni, mert a fajbaromfi tenyésztőnél főleg a tavaszi idényben jár a keltetés minél rövi- debb ideje megfelelő haszonnal, mig a nyári, őszi és téli keltetés már kevésbbé nyom a latban. Nem tartozom azon ábrándozók közé, a kik szeretnének minden földmives házában egy-egy keltetőgépet látni, sőt az a meggyőződésem, hogy az összes létesítendő hatósági, egyesületi, szövetkezeti rendszabályok vagy magánosok példaadása távolról sem fog minden földmivest a racionális baromfitenyésztésre serkenteni, mert a ki a gazdasági téren racionaliter gazdálkodni nem tud, vagy nem akar, annak a keltetőgép vajmi keveset használna is. De még az esetben, ha egyik másik földmives jó és bőséges keltetési és nevelési eredményeket érne el, azon nagy és fontos kérdés előtt áll, hogy hol és mily módon szerezhet tömegesen termelt termékeinek piacot, mert ehhez rendszerint hiányoznak alkalmas összeköttetései és kereskedelmi gyakorlottsága. Minden esetre az okszerű és intenzív haszonbaromfitenyésztés a földmivesre oly munkaterhét ró, a melyet a legtöbb esetben gazdaságának mellékfoglalkozásaként nem folytathat. A legtöbb passzionátus baromfitenyésztőnek a falusi asszony a mentőszigonya ugyan, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kis és közép mezőgazda feleségének, a családja iránti gondjai, a konyha, kert és istálló körüli munkálatok vagy legalább is ezek fölötti felügyelet egész idejét betöltik úgy anyira, hogy alig vehet magának időt ahhoz, hogy pl. a csapófészkeket legalább 2 óránként megvizsgálja, az ott talált tojásokat megjelölje, a keltetőgép működését ellenőrizze, vagy a nevelőgépben levő csirkéket vizsgálja s más, az okszerű haszonbaromfitenyésztés körüli teendőket végezze. A haszonbaromfi tömeges termelése ennélfogva ezután is csak a nagyobb birtokos számára való, a ki ehhez külön szakembert alkalmazhat. A kis, vagy közép birtokosnak pedig továbbra is csak a tojástermelésre kell szorítkoznia ! Semmikép sem áltathatjuk magunkat azon feltevésben, hogy azok, a kiknek munkaideje amúgy is tökéletesen igénybe van véve, hajlandónak mutatkozzanak egy a mezőgazdaság mellékes ágának (a milyennek a baromfitenyésztést tekintik) kultiválására. Ezzel természetesen nem akarom mondani, hogy nem lehetne, vagy nem kellene a baromfitenyésztésre az eddiginél nagyobb gondot fordítani, úgymint az már is sok helyütt történik. Eltekintve egyesektől, hol vagy a baromfitenyésztési különös hajlam, vagy kedvező helyzet és összeköttetés révén elősegített könnyebb értékesítés hozza meg a tenyésztés intenzív műveléséhez a kedvet, általában véve a kis gazdának a baromfitenyésztés összmunkájának csak egy részét szabadna gyakorolni, a mit különben már más alkalommal is igyekeztem kimutatni. Nevezetesen, mint már fentebb jeleztem, a tömeges tojás termeléssel a kereskedelem számára. Ezt, ha a kisgazda megfelelő tenyész- anyaggal rendelkezik, gazdasági érdekeinket ép úgy szolgálja, mint szolgálja az a nagyobb birtokos, a ki szakszerű kultiválással fajbaromfi, vagy baromfitenyésztést üz. Egyéb mezőgazdasági termékeit sem a kis gazda maga dolgozza fel s éppen oly okszerű, ha a mesterséges keltetést, a hizlalást, leölést és piacra való szakszerű elkészítést s szállítást ehhez értő s kereskedelmileg képzettebb egyéneknek engedi át, fektessen inkább nagyobb súlyt csirkéinek és tenyészbaromfiainak természetszerű, gondos nevelésére és etetésére. Hogy a keltető és hizlalótelepek hatóságilag rendszeresített vidéki, kerületi vagy szövetkezeti utón, vagy akár magánosok által létesittetnek, az teljesen mindegy; a fő- dolag azonban, hogy üdvös és áldásos működésűk technikailag és kereskedelmileg szakavatott vezetés alatt álljanak. Mahler Károly. A talajmivelés. Ősszel a talajmivclésnél leiietulejj' mindig arra törekedjünk, hogy a. gabona lekerülte után a tarlót sekélyen alászántsuk. Azonban a tarlóhántással nem tettünk még eleget a talajmivelés követelményeinek. A tarlóhántást kövesse okvetlenül az őszi mély szántás is, melynek elhagyása határozottan káros lesz. A7. őszi szántás mellőzésével a tarlóhántás gyomirtó hatását nem fogjuk tapasztalni, a különböző növényi betegségek csirái és az állati kártevők álcái is az őszi szántás elmulasztásával csak szaporodni fognak. Tehát az aratás után rögtön jöjjön az eke, hogy a talaj ősszel mélyen megszántassék. Tekintettel azonban arra, hogy ezen időben a munka megtorlódik, igen sok gazdának nincsen módjában a tarlóhántást és őszi szántást időjében elvégezni. Különösen a kisgazda van ilyen helyzetben legtöbbször, a kinek nincs meg a szükséges tőkéje, hogy esetleg több igás ökröt szerezhessen be ezen szorgalmi időszakra. Az ilyen viszonyok között gazdálkodóknak a meglevő igás erőt teljes mértékben ki kell használni. A tarlóliántásuál óz elérhető a kettes és hármas ekékkel. A tarlóhántásnak és különösen az őszi mély szántásnak a mai kedvezőtlen időjárás mellett lesz igen nagy jelentősége. A talajnak ilyen módon való megművelése kívánatos lesz a laza szerkezetű és csapadékban szegény klimáju gazdaságokban, különösön a tavasziak alá akkor is, ha azok alá műtrágyákat akarunk alkalmazni, még pedig azért, mert az okszerű talajmivoléfise! biztosíthatjuk jobban ezen trágyafélék hatását. K. B. mát Yesdedshird ajkához s úgy kaczagott rajta csengő hangján, hogy annak muszáj volt beleharapni. — Milyen, ugve jó ? — Édes. — Hahaha! Hiszen ez nem édes. — Miért Yesdedshird ? — Mert te is ettél belőle. Add nekem ezt az egyet. — Itt van. De hát venni nem akarsz ? Neked olcsón adom. — Veszek, hogyne vennék. . . mennyit.., milyen puha a kezed. Az már előbb is feltűnhetett volna Yesdedshir- nek, hogy nem ilyen almaárulónak való kéz. De most már hiába tűnt fel, mert már fel nem tűnt. — Ne fogd meg, ha sért ! — Dehogy .. . milyen fehér . . . milyen szép arcod van ,.. fogad ... itt milyen piros. S arcához nyúlt olyanforma mozdulattal, mint mikor megakarunk valakit simogatni. Abban a pillanatban rácsattant a leány keze a tapogatódzó kézre, de úgy. hogy Yesdedshird majdnem bekapta megütött kezét. — Hát gorombáskodni akarsz ?! — kiáltá a leány (elcsattanó haraggal. Pedig Yesdedshirdnek eszébe se volt. — - Hát igy bántok velem ? Kapta kosarát és folyton zúgolódva elindult s vissza sem tekintett. III. Nyugtalanság volt ezután a szegény Yesdedshird élete. Egész nap kint ült, arra nézve, a merre eltűnni látta a leányt. Nap nap után múlt és nem jött a lányka. Hogy átkozta magát, hogy miért nem tudott ellenállni a vágynak, megsimogatni azt a bársony arcot; nem tudott ellenállani, hogy meg ne fogja azt a puha fehér kezet, nem tudott ellenállani, hogy ne nézze mindig arcát, haját, termetét. Fülében csengett még a kedves hang s midőn ártatlan jókedvvel ajánlgatta almáját s megkóstoltatta, a mit az ő ajka érintett. Elmerengve, álmodozva, szomorúan ült ott emlékébe hozva a jelenetet, midőn hirtelen egy kéz érintő vállát s a mint feltekintett, Firuskát Ltta maga előtt. — Firuska 1 kiáltott a börtönői, s benne volt ebben a hangban a viszontlátás öröme, és szemrehányás a hosszas elmaradásért — Yesdedshird ! válaszolt a leány. S benne volt e hangban az elégedettség a fogadás felett. — Milyen régen nem jártál erre Firuska. Pedig . . . pedig ... Azt szerette volna mondani, hogy ébren s álmaiban is vele foglalkozott, de még sem meite, hát ha megint elszalad, s azért csak igy folytatá: — Pedig minden almád megvettem volna. Azt is, ami nincs a kosárban. — Ez nem eladó — felelt a leány tréfásan nevetve. — Mit, mire érted ? — Folyta Yeshird — én azt értem ami még otthon van. Hát miért nem ülsz le, miért nézel oly haragosan. — Mert megbántottál. De azért leült. Egészen Yeshird mellé. Az pedig most nem húzódott el. Úgy látszott még azon gondolkozott, hogy lehetne még közelebb simulni hozzá, a nélkül, hogy azokat a puha kacsokat mozgásra ingerelné. — Úgy vártalak. A nap nem oly fényes, mint szemed, nem oly melegítő, mint nézésed, a mágusok éneke nem hódit úgy, mint hangod, és az élet nem oly szép mint te vagy Firuska. A leány puha kezével incgsiniitá a kövér férfi arcot, s azokkal a fényes szemekkel a férfi szemeibe nézett. — Igazán mondod? — Ha neked sem mondok igazat, haljak meg e percben, ha neked hazudom, megátkozva legyek. — Hiszem Yeshird, de lásd nekem most mennem kell. Holnap eljövök ha vársz. — Ha várlak-e — sóbajtá — de ne menj meg. Maradj egy szempillantásig. — Holnap. De mond, ki van ott ejzárva ? — Kobad, a volt király. — Soha az ablakhoz sem jön ? —- Soha. Nem vár senkit ? — A feleségét, de hol van az. Mióta el van fogva, Galsuinda már megszökött, hol jár az már. Firuska felkacagott. — Hát beszél a feleségéről ? — Mindig I — Akkor nagyon szeretheti ? — Talán senkit, csak azt. (Folyt, köv.) E va S1 til mindennemű papi munkák CSAPÓ FÉRFI LAJOS SZABÓ É Legfinomabb s zd v e I ekbői készít gyors, pontos elkészítését, j$j (emelet.) W0T polgári ruhákat S Z A T M A K, DEAK-TÉK 7. SZ.ijU legjiitáuyosabb árakban.
