Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-10-07 / 42. szám
XXXI. évfolyam. 42-ik sz. Szatmár, 1905. október 14. SZATMAR. TÁRSADALMI Eö SZEPIROi .AI All HETIÍ.AF. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁB. : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes Siam ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijuk a kiuunbivuLAlbaii fizefenJuk Szerkesztőségi telefon 27. szám. H I R D E TESEK: Készpér f ••tés mel’ett a legjutányoaabb árban.-<S> i.yilttér sora !6 fillér. <$— Magyar vezényszó. Egv kívánság, egy jelszó nyilalik át a hazán „Kárpátoktól az Adriáig“ „magyar vezényszó,-! a liadseregnek ! De nem kivártok most e kérdéssel politikai szempontból foglalkozni. Nem vitatom, helyes dolog volt-e ezt felszínre hozni ugyanazon királylyal szemben, kinek ez a jog egyszer 1867-ben megadatott; hogy elvegyük valakitől minden nagyobb ok nélkül azt a mit egyszer megadtunk. Nem mérlegelem azt sem valyon azon haszon lenne-e nagyobb melyet ennek megnyerése esetén nyernénk ; vagy az a kár, mely az országot a hosszas törvényen ki 1 vüli állapot miatt érte. Nem, mert még ón is j azonnal megkapnám a hazaáruló címet; s hogy ellensége vagyok a nagy nemzeti mozgalomnak. Elfogadom a régi bölcs állítását, ki azt vitatta, hogy minden úgy van jól, a hogy van. Én most e kérdéssel más szempontból ki- i vánok foglalkozni, alkalmazni akarom o kivan- I ságot más téren is. Mig ugyanis hangoztatni ; hallom e kívánságot, gondolkozóba esem : hát i vájjon csak a hadseregben szükséges-e behozni a magyar szót? S haigygondolkozom, ha iátom hogy tár3adiihni életünk minden terén mennyire divatos az idegen szavak használata ; a fenti kívánságot alkalmazhatom a társadalmi élet minden terére ezen változtatással: „magyar szót“! Azt tudjuk, hogy a magyar nemzeti állam még nincs kiépítve; ez a nagy munka még hátra van, mi reánk vár. Az is szomorú dolog, hogy hazánk fővárosában alig hall az ember magyar beszédet. De az már bosszantó dolog, hogy magyar iparosaink és kereskedőink állandóan idegen szavakat használnak. Talán sohase gondolkoztak arról, hogy hiszen Magyarországon, magyar közönség pénze után élünk, illő volna magyar szavakat használni. Csak úgy hemzseg az idegen szavaktól, kifejezésektől ezeknek a szótárok. Idegen többnyire német szóval nevezik eszközeiket, egyes munkájukat. Szinte úgy látszik mintha jobban esnék igy nekiek ; mintha azok helyett is idegen szavakat használnának szívesebben, melyre jó magyar szavaink, kifejezéseink vannak. Talán a megszokás miatt nem is látják súlyos nemzeti bűnöket. Mert ez bűn a nemzeti állam szempontjából. Még mentség is alig található reá. Még a hadseregnél van mentség a hadsereg egységében, a célszerűségben. Az egységben pedig erő rejlik: a célszerűség se utolsó szempont. De ugyan ki tud mentséget a Magyar- országon németül beszélő magyar iparos és kereskedő számára? Nálunk az ács lájsznizik, stábion deszkát tesz ; a kőműves vinklizik ; használ blei-t, fándlit, hublit, kvántlit collsokot; ugyanez: vájbel. A kovácsnak van, hammerje, snaicaiznija, slisznije, Loltokja mutterje, • pistek- lije, musteklije, pradliscehammerje, falója, stb Ugyebár mintha csak volapük nyelven hang- zanának ezek! Csodálkozom nagyobb magyar iparosainkon hogy ez állapot megváltoztatására mit sem tesznek. Az sem érv, hogy talán ezekre nem volnának alkalmas magyar szavak ; mert hát kezdetben a nyelvújítóknak se volt, s ők mégis csináltak. Komoly szándékkal lehetséges ez is. A német vezónyszókat se könnyű magyarral helyettesíteni, pl. a rövid egy szóból álló rückvertz-et csak két szóval lehet visszaadni igy: hátra arc ! mégis szívesebben használnék, mert a mi nyelvünkön van. így kellene cselekedni magyar iparosainknak és kereskedőinknek is. Ne legyünk tehát elfogultak egyoldalúak; ha igazán akarjuk a nemzeti állam kiépítését — akarnunk kell azt minden téren. Csak igy indokolhatjuk meg a hadsereg megmagyarositását. Ellenkezőleg könnyen a heccelődés látszatát költjük fel. Midőn magyar vezényszót kívánunk a magyar hadsereg számára — mely a közös I hadsereg kiegészítő része — méltán elvárhatjuk ! a társadalom minden rétegétől e magyar hazában. hogy nyelvében, szokásában, öltözetében, legyen Vörösmarti szerint, minden ember legyen ember és magyar ! így lesz törekvésünk egyetemes és komoly. Csak a ki meglátja a maga szemében a gerendát, az jogos hogy a más szemében meg lássa a szálkát! Őry Tamás. Agár verseny. A Szatmármegyei Agarász Egyesület elegy agár- versenyét Mátészalkán 1905. évi október 28-án és következő napjain tartja meg, melyre a meghívókat Domalndy István elnök és Kállay Szabolcs titkár most bocsátották ki. Programm. Október hó 27-én este 8 órakor közgyűlés a „Hu agám“ szóílod'ában. Október hó :18-án reggel 8 órakor gyülekezés a „Hungária“ szálloda előtt; indulás az agárversenyre. Október hó 28-án d. u. 3 órakor egyfutamu trapp verseny kettős fogatok részére. Október hó 28-án d. u. Va 7 órakor társas ebéd a „Hungária“ szállodában. Október hó 29-én reggel 9 órakor az agarász- verseny folytatása. Október hó 29-én d. u. U/í órakor az agárverseny terénumán vadász verseny és 2 órakor sik verseny. Dijak: Agárversenyre : első díj 400 kor. készpénz és tiszteletdij, 2-ik dij a tétek fele, ügy a trapp mint a vadász verseny és sik verseny első és második dija tisztelettárgy. Tétek: Az agárversenyre tagoknak 10 korona, nem tagoknak 20 korona. A trapp, vadász és sik versenyre külön külön 15 korona, nem tagoknak 30 korona. Nevezési határidő. Az agár versenyre okt. hó 26-án déli 12 óráig Fehérgyarmaton, 27 én este 10 óráig Mátészalkán a A csillag fia. Hadrián felépitteté Jeruzsálem lerombolt házait, azonban a zsidóknak nem engedte meg az uj városba bemenetelt — csak pénzért. S azok fizettek és bementek az uj városba, hogy a szentélyek romjain siránkozhasanak. Isten elfordulni látszott választott népétől ; százezrek hullanak el, jogaik megszűnnek, legféltettebb kincsük, templomuk elégett, rommá lett, majdnem egyidőben állván lángban a pogány vallás székhelyével a Capitaliummal. A lealázott, megtizedelt zsidókból Hadrián mintegy 4000-et elszállásolt az uj városban, ahol felügyelet alatt fegyverek készítésével bízattak meg. Négy óriási földalatti terem volt, ahol sötét alakok mozogtak, izzó, veres tüzfénynél, kalapácsolás, siró reszelés, mozgó, zugó moraj között. A zsidók készítik a rómaiaknak a fegyvert. A termekben római katonák vannak elhelyezve, akik hivatva vannak a hanyag munkást kellő gyorsaságra serkenteni, s a netaláni lázadást vérbe folytani. Kissebb gondjuk is nagyobb ezeknek az elsová- ványodott, elkényszeredett alakoknak a lázadásnál A legnagyobbik teremben olykor-olykor a zugó morajban, egy csengő fiatal hang idéz fel kellemes változást, mintha e hang valami meseszerü elbeszélést folytatna. A körülállóknak gyakran megáll kezükben a kalapács s a hang tulajdonosa felé néznek. Az ép az égő kemence világában áll. Magas karcsú termet, a könnyebb mozgásért csípőre csatolt kaftánnal, sötét égő szemekkel, halvány leányos arccal, fekete szakái és hajzattal; de a szakáll s bajusz sehogy sem illik ahhoz a halvány archoz. E fiatal ember szorgalmasan dolgozik, de kiválasztva a kissé beállott csendet, mindig folytat valami megkezdett beszédet. Hogy hallgatják azt a vékony zsidót,— szólt egyik katona. — Ne bánd, mesél nekik talán a múlt dicsőségéről vagy a Macbabeusok harcairól. Pebig a vékony zsidó nem a múltról beszélt. Azon a csendes, meselő hangon lázitott a fiatal zsidó. Napok óta igyekszik a rabszolgává ajasitott zsidók büszkeségét, szabadságvágyát feléleszteni. Á zsidók szó nélkül, de áhitattal halgatták, — Akik Cyrénében, Macheronnál, Torichacban és sok más Helyütt meghaltak, bizonyára jobban szerették a halált, mint a szolgaságot; pedig oly rabszolgák nem voltak, mint mi, azok nem voltak kényszerítve ellenségeiknek fegyvert készíteni — maguk ellen. A zsidók' e szavakra dühödtebben verték a vasakat, s aztán ismét elcsendesedtek. „ •— A római látványoknál ezer meg ezer zsidó áldoztatik fel csak azért, hogy a császár a bakó-nép , kacaját hallgassa; Hadrián leánya kivágatja a fényűt, melyet a zsidó atya leánya születésénél ültetett,*) hogy *) Régi szokás volt a zsidóknál leány születésénél fenyőt, fiú születésénél cédrust ültetni el. abból készüljön a nyoszolya, melyet férjéhez visz ; kivágja, hogy tűzre rakja, vagy kocsijában használja fel. Vari-e vallásunk, van-e szertartásunk, melyet végezhetnénk, ha csak nem a rabszolgaság már válásunk, szertartásunk ! — Nem — hangzott zugólag minden oldalról. — De az — kiálltott a fiatal zsidó oly éles hangon, hogy' az egész teremben meghallották. Letették a kalapácsokat s úgy hallgatták ; maguk a római katonák csak bámulva néztek. — Ki vagy te ? hangzott minden oldalról. Én vagyok, aki nem hiszek a ti gyávaságtokban, az vagyok a ki vezetlek benneteket, vagy a dicső halálba, vagy a diadalra; jöttök e utánnam ? — Megyünk ;— zúgott a . teremben — de ki vagy ?-— Tehát előre, én vagyok —- Barcocheba ! A csillag fia. A másik perezben vértől párolgóit a terem a katonák leölve voltak, s Jeruzsálem rabszolgái felszabadják a várost, s kirohanva abból, a közel vidék lakóit magukhoz hiva, a Garisim hegyén már 100.000-en voltak. A hegyen a nép vénei fogták körül a fiatal zsidót : Jákob csillagának, Izrael kormánybotjának s arra választottnak nevezték őt, hogy igazolja Bálám jövendölését, széttörje Moab szavait s kipusztitsa Szeth fiait. Bar-cocheba azt követelte a ÍOO.OCO embertől, hogy bátorságuk bebizonyítására balkezük egy ujját e i i s xxx © r t © i s ö r © si:ci ü mttruhalestö és vegyészeit tisztító intézete (várOsíiáz melleit) Q ^ TJVT. ,A .1'?, 33 & ét, Is: - -fc & ír Q, s ssjSNF' Lakás és m&kely Brirvyi-uicesa SS. ssám, saját kast. Joo Sándor
