Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-08-26 / 35. szám
XXXI. évfolyam. 35-ik sz. Szatmár, 1905. augusztus 26. TAR SA DA LM I ES SZEPIRODALM1 M ET II ,A P. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ara 20 fillér. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. NIi(idénti—mü dijuk ti kiüdithiVMtsIliaii fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. II IRDETESEK: Kiísxpétr/t'i^i-té.« nuTeit h l> gjutunvo^jib1' Ärlmn.--•$> Nyilttér 90ra 16 filler. A vasúti internátus. Városunkban egyik legdíszesebb épület a vasuti internátus. Ott díszeleg a régi sétatér helyén. Százados fák várták, hogy forró nyáron, enyliet, árnyat adjanak az ott elhelyezett gyermekeknek. Nem sokára megnyílik az intézet, most is lázas sietséggel dolgoznak azon, hogy a szeptember már elkészítve találja azok a gyermekek, a kik ott találnak otthont, iskolába is járhassanak. Az épület minden tekintetben modern, az elhelyezkedés, a beosztás a kivitel: nem hagy kivárná valót. Valóban a hely beillenók, nemcsak a szegény vasutasok gyermekei otthonának, hanem bármely felsőbb tekinteteknek is. A midőn a kereskedelmi miniszter ur, az országban a vasuti alkalmazottak gyermekei elhelyezésére a harmadik internátus felépítését elhatározta, az ország minden számottevő városa versenyezett érte, egyedül a mi városunkban akadtak olyanok, a kik nemcsak hogy rajongtak volna utána, sőt a segítséget is készek voltak megtagadni. A városi közgyűlésben hosszú vita folyt a régi sétatér elhagyatott területének feláldozása és megmentése körül. Azonban a megboldogult Hérmán Mihály akkori polgármester mintha láta volna a távol jövőben a nagy városi érdeket. Akadályokat nem ismerve, fáradságot nem kiméivé küzdött az elnyeréséért. Fájdalom, hogy nem érhette meg munkájának eredményét, hogy nem gyönyörködhet az impozáns épület és gyönyörű udvarában, de az utókor hálás emlékezéssel ismeri el ezt is az ő alkotásának. A volt polgármester mellett bírtuk még Nagy Józsa miniszteri titkár ur jó akaratát, őt városunkhoz gyermekkori emlékek, sokakhoz igazi baráti és rokoni kapcsok kötik. Kotten munkálkodtak az alkotáson. Hermán Mihály itt, hogy megadja a város a telek helyet, mig Nagy Józsa a minisztériumban bántotta el a konkurens városok által fenyegető bajokat. Az internátus a magyarságnak egy temploma, egy védbástyája. Ugyanis ide helyezik el, azon va-,utasok gyermekeit, akik nemzetiségi vidéken laknak, akik magyar nyelven oktatást szüleik körében nem nyerhetnek, e miatt magyarokká, elhelyezés és gondoskodás nélkül nem is válhatnának. No de ez országos érdek, azt úgy sem vonta és sohasem fogja kétségbe vonni senki, hogy igazi hazafias érdekek voltak a megteremtői. Csak mostanában volt alkalmunk a már létező inlernátusok körülményeiből meggyőződni, hogy az internátus ellen felhozott érvek mennyire alaptalanok voltak. Hiszen sokan azért is küzdöttek ellene, mert attól tartottak, hogy fő fészke lesz a járványos betegségeknek, az ország minden vidékéről ide sereglett gyermekek a járványt is behozzák, iskoláinkban tovább terjesztik, holott a hivatalos jelentések szerint a már Kaposváron és Szegeden létező intézetekben 6 óv aiatt 900 gyermek között csak is két gyermek halt el összesen és több haláleset nem is volt. Az internátus épitóse 400.000 koronába került berendezése 100.000 korona az évi költség vetése szintén 100.000 korona. Jelentékeny tehát azon összeg a melylyel iparosaink gyarapodtak különösen az évi fen tart ás költségeivel növekszik városunk forgalma. Tudjuk hogy minden állami építkezés a városra is áldozattal jár. mindazáltaí a vasuti internátus építkezésénél a kereskedelmi miniszter, a leglojalisabban járt el velünk szemben ; úgy hogy az érdekelt város részt még egy csatorna építésével is boldoggá tette. Van azonban a város részéről bizonyos közöny, melylyel viselhetnék. Ott láttuk egész nyáron, — a szépe i kiemelkedő díszes épületet örökös portengerben, — az előtte elterülő Árpád utcának kövezetleu része a port bőven szolgáltatja. TÁRCA. A szökevény. (Folyt, és vége.) Pedig Caesar nem halt meg. A mint a folyóba ugratott s a viz alá merült, pillanatra eszméletét veszté és leesett a lóról, de szerencsére görcsösen tartá a kantárt. Armida prüszkölve húzta maga után. A mint felmerült, a ló hátára kapaszkodott. Bár nyári idő volt, fázott. Minden pillanatban látni vélte üldözőjét a parton. A kis fiú remegett és más felé akarta fordítani a lovat; de az ösztönét követve, egyenesen a partra úszott vele. Kilépve a partra félénken nézett körül, hogy nem látja-e valaki, azután a túlsó partra ment. Ott egy óriási sötét alakott látott, a mint hosszú karjaival utána akar nyúlni a folyamon keresztül — egy vizbe hajló füzet. — Gyorsan Armida — sikoltá a kis fiú — s a ló vágtatva kezdett haladni. Fázott és éhes volt, már alig birt a lovon maradni és mégis ösztönzé. Minél messzebb, annál biztosabb. Feje szédülni kezdett, agyára ólom- suly nehezedett, torka kiszáradt s már csak alig hallható susogással ösztönzé lovát. Minél messzebb az utána nyúló kéz elől. Egyszerre egy paraszt szekér állt előtte. Egy férfi a lőcsön igazított valamit és szidta a két álmos gebét, hogy ráncigálják úgy a szekeret. Caesár megállitá lovát mellette, a paraszt tátott szájjal bámult a kuszár ruhába öltözött vizes fiúra s ha meg nem szólal gyenge, gzelid hangján, biz isten ott hagyja szekerét, két álmos gebéjét, feleségével s kis lányával együtt. — Jó estét bátyám ! — Jó estét uram . . . komédiás ur .. . nem tudta hogy szólítani. — Én az X. városban működű lovardisták tagja vagyok — adta elő helyzetét röviden Caesár, — de nem szerettem ott lenni és elszöktem onnan. Most üldöznek. Legyen irgalommal, vegyen magához, leszek olyan jó, mint a fia, engedelmes mint szolgája . . . csak vegyen fel. A paraszt fejét vakarta és hümmögött, hanem megszólalt a hátulsó ülésből az anyjuk, ki már rég nézegette a fiút: apjuk ne gondolkozzál annyit, —egy hete temettük a kis Andrásunkat, majdnem ilyen volt, mint ez az urfi, fogadd fel. — Igen, de lovát keresni fogják. — Engedd menni a lovat. — Nem, nem — szólt közbe Caesar — ezt a lovat megérdemeltem én ; és ha még ma éjjel el lehetne adni. pedig fáj . . . — Jól van. Üljön fel. Anyjuk adj enni és a bütykösből inni az urfinak, tudom jó lesz. Ne urfizzon engem, ha felfogadott bátyám, hanem szólítson Jankónak, Palkónak. — Fiamnak szólítják — szólt a nő. — ilyen volt az én szegény Bandikén?, csaknem ilyen szép, ő helyette foglak szeretni. Mintha mázsás kő esett volna le Caesár kebléről. Könnyebbülten ült fel a szekérre. Armidát hátrakötötték, András gazda az első ülésből hátra fordulva hallgatta a szökevény beszédét s pipáját leloldalt tette, hogy kifejezést adhasson méltatlankodó szavainak. Mire Annyi sok jóakarat volt a várossal szemben, hogy hálátlanságnak volna veendő, ha a portól, a lehetőségig az internátust meg nem mentenénk. Az előtte levő koz tér, úgy is az útadó terhére megy, mihamarább kikeli köveztetnünk, hogy ezzel teljes legyen az alkotás az ott elhelyezett gyermekeknek üde és pormentes levegőjük legyen. Az intézet felállításáért, pedig köszönet Nagy Józsa miniszteri titkár urnák, és hála a néhai Hermán Mihály emlékének. Érmellék szőlőszeti és borászati kongresszusa. Szalmárvariuegye összes hegyvidéke szőlőtermelés szempontjából az Ermellék borvidékéhez tartozván, annak az 5500 kát. hold szőlőterületnek tulajdonosaira nézve a legkevésbbé sem lehet közömbös, hogy ami borvidékünk központján szeptemper hónap elején egy három napra tervezett kongresszust tartanak. Sajnos, a mi dolgaink sem a legrőzsásabbak, van bizony nekünk szatmármegyeieknek is elég bajunk, miket őszintén és nyíltan fel kellene tárnunk, ha már nem is a nagyvilág, de legalább ott magunk között az érmelléki szókisgazdák gyülekezete elölt. Hibáinkat nem szívesen hozzuk nyilvánosság elé, s ha elő is állunk bajainkkal, tehetjük azt bátran, minden szégyenkezés nélkül, azért, mert önhibánkon kívül estünk abba bele, amin pedig segítenünk nemcsak egyéni érdekünk, de hazafias kötelességünk is. Fogadjuk mi is örömmel szatmáriak a szeptember 5., 6. és 7-én Székelyhidon tartandó szőlőszeti és borászati kongresszus tervét, vegyünk azon minél tömegesebben részt. Hallgassuk meg a kongresszuson felvetendő eszméket, vegyük ki részünket azok megvitatásában, mert csakis igy sikerülhet elérnünk a gyülekezetünk célját, nevezetesen azt, hogy aj szőlőmivelők és bortermelők az ö közös érdekű dolgaikat, szőlőszeti és borászati szakkérdéseiket, a borértékesítés ügyét minél alaposabban megvitathassák, egy meghatározott irányban való állásfoglalásukat megállapítsák, továbbá, hogy egyes törvényhozási és kormányhatósági intézkedések meghozatalát sürgessék stb. A kongresszus kirándulásain délutánonként alkalmunk iesz Ermellék szőlőszeti és borászati nevezetességeit is látnunk. falujokba értek, András gazda akár meg is verekedett volna „Bandiért“ a komédiás direktorral. A lovat még az éjjel eladták s reggel már a harmadik megyében ajánlgatta a kupec. Caesart mint távoli rokonukat mutatták be, neve Bandi lett. Boldognak érezte magát a kis családi körben. A reá bizott könnyű munkát jó kedélylyel végezte el s estenként a kis Juliskával játszadozott. Összevesztek, meg kibékültek s ketten folytonosan derültségben tartották az öregeket, kik már régen egymásnak szánták a két „pulyát“. Caesar az első hónapokban, ha látott egy szilaj, megvadult csikót, feltámadt benne a vágy futtában fel- ugorni annak hátára s megfékezni és néha fülében csengett a zajos taps, a sok éljen és elpirult, ha rágondolt a közönség kitüntetésére, a szép kacsók által dobott virágfüzérekre. Olyankor vére zajgott, agya hevük s akkor vágyott vissza a változatos, a zajos, könnyű életbe, a mulatságba. De ekkor egy rőt arc jelent meg előtte a mint a túlsó partról, kegyetlen vigyorgással fenyegeti ... és — — — Juliska nem leszesz a feleségem — szólott az ajtóból utánna bámuló kis leányhoz — ha nem magad hozod ki az ebédet a tanyára — és azzal felült a szekérre, rá vágott vagy hatot a két álmos gebére, mig indítottak. Hanem Juliska sem engedte ám, hogy Bandinak más vigye ki az ebédet. 1 1 s s:r*. » r t <e> l s ö xr & n cl 'Cl miiriiliaicslo es vegyéwzHi (isxfito iníésseí« A U a TJ iiä !a \X XJ 3 JEL C> X-T. ö X (várOdHáz mellett) S Z A T j\T A R Doaktor 2K S.akás ás zAuh,aif Zriayi-uteaa 39. esám, saját liáa, -TjöQ S 25
