Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-08-12 / 33. szám

2 S Z A T M Á R augusztus 12. „Népnevelés.“ Nagyot fordult a világ az utolsó ötven év alatt! Fordult pedig akkorát, hogy mire vissza tért kiindulási pontjához, nem ismer többé magára ! Igaz, hogy a haladás a természet törvénye, — de ez csak akkor lesz üdvös, ha a haladás a múltat és jövőt láncolatos összefüggéssel köti össze, és káros, pusztító hatású akkor, mikor a világ nagyobbat halad, mint a termé­szet törvénye megköveteli. Éppen ezért a ha­ladás történhetik előre is, meg hátra is! A hatvanas években valaki elkiáltotta a népnevelést. Azóta folytonosan ezen nyargalunk és neveljük a népet, tölcsérrel öntjük a tudományt a nebulók vastag fejébe, s visszük őket hajuknál fogva a boldogulás felé, nem törődve vele, hogy akarnak-e, vagy sem üd­vözölni. Megtanítjuk Írni, olvasni, megismertetjük a néppel az előtte ismeretlen régiókat, amivel kivetkőztetjük egyszerűségéből, ismeretlen vá­gyakat élesztünk benne, hogy boldoggá -— azaz hogy igényeit neveljük s ez által elége­detlenné tegyük, etetjük vele a tudományt, akár csak a lóval az abrakot, s mindenkép­pen tudományos embert igyekszünk belőle fa­ragni, azonban számolni, és pedig helyesen számolni az emberi kötelességekkel, okosan számolni a körülményekkel s az élet követel­ményeivel, más szóval cél és öntudatosan hivatásának betöltésére serkenteni, hogy ez ál­tal atyai örökét, a szent hazai földet mi­ként kell megtartani, művelni, gyarapítani — arra már nem tanítjuk — mert hát magunk se tudjuk ! Ennek azután a természetes következ­ménye az, hogy a nép a földmives gyermeke a szentirás helyett olvassa a sociális tanokat érdeklődni kezd a hírlapok iránt, kibetüzi a bűnügyi rovatokat, kezd tudákos lenni, mindinkább elszokik a nehéz munkától, meg­ismervén a kényelmet, lassanként környezetében változást hoz be, a karospad, a tányér­szCK es tulipámos Iaaa elöbti a padlásra, aztán apránként a „spór“-ba kerül, hogy helyét bőr- diván, a sifonér és nádszék foglalja el ; majd előveszi irás tudományát, hogy ezt váltó aláírásra használja, s miután ekként ennek pénzügyi oldalával is megismerkedett : azt csakhamar ki is meríti, s igy akarva nem akarva a tönk szélére jut. S váljon az ily egyén bir-e annyi erővel, hogy belássa botlását s újra vissza térjen a munkához, mely őt ismét emberré, s a társa­dalom hasznos tagjává tenné ? éppen nem! nem pedig, mert az ily egyén mindjárt a má­séra veti szemét, be áll népszónoknak, s hir­deti a társadalmi s vagyoni külömbözetek igaz­ságtalanságát, földosztóvá válik, magát socilis- tának vallja s ellensége lesz a jog és társadalmi rendnek! Kell igenis a népet nevelni és pedig még inkább mint valaha! azonban ezen nevelés ne legyen tudományos, hanem okszerű és cél­irányos ! * Munkás kezekre és hazafias lélekre van szükségünk! Munkára, józan életre, szorgalom, egyszerűség, becsületesség, vallásosság és isteni í szeretetre kell a nép gyermekét zsenge korá- i tói nevelni, bele oltani a haza, Isten és ember- I társai iránt tartozó kötelességeket! akkor nincs mit félni a jövőtől, a béke és boldogulás ön­ként fog bekövetkezni, megszűnik a léhaság, a kivándorlás, a sociális kérdés s a békesség foglalandja el helyét a békétlenségnek úgy a keblekben, mint a társadalomban ! Ezt kell megérteni a hivatottaknak, ezt a bölcseknek, akik azt hiszik, hogy a bölcseség kövét feltalálták, azonban nem látják a fát az erdőtől! „G. L.“ Rusticus. A talaj előkészítése tarlóba vetett takarmánynövények alá. Az időjárás viszontagságai következtében igen sokszor a gazda kényszerhelyzetbe jut a takarmányt illetőleg. De nemcsak az időjárás, hanem gyakran más külső, a gazdától távol eső tényezők is azzal fenyegetik a gazdákat, hogy az elvetett takarmány nem lesz alegendő. Ilyen viszonyok között arról kell gondoskodni, hogy takarmány hiány elő ne álljon. Ezt bizonyos mér­tékben elérhetjük, ha az időközi takarmányok terme­lését beleillesztjük gazdálkodásunk rendszerébe. A szükséges takarmány mennyiségét bizonyos mértékben biztosíthatjuk, kedvező időjárás esetén a tarlóba ve­tett takarmánynövények termelésével. A tarlóba vetett takarmánynövények sikerülte függ az időjárástól és függ a talaj előkészitésétöl is. A talaj előkészítése azonban függ az időjárástól. Ha a tarló szabadulása­kor száraz időjárás uralkodik, akkor a tarlót alászánt­juk sekélyen és az eső beálltakor középmélyen alá­szántjuk. Ezután végezzük a vetést, mely után hen- gerezüuk. Ha az időjárás kedvező, akkor a tarlót középmélyen leszántjuk, majd megfogasoljuk és ezu­tán a magot azonnal alávetjük. A vetést ez esetben is heugerezés követi. Sok esetben a hengerezés a vetés előtt is kívánatos, a mit a talaj állapota határoz meg. Helyén való lesz a talaj kiszáradásának megakadályozása szempontjá­ból a kereszteket sűrűn összerakni és a keresztközö­ket azonnal felszántani. A műtrágyák alkalmazásával a vetés fejlődése előmozdítható. A talaj előkészítése a különböző takarmány növények tarlóvctésénél egy­forma. Ha műtrágyát alkalmazunk a tarlónüvéuyek alá, azt a tarló alászáutása alkalmával szórjuk el. A mű­trágyák közül a könnyen és gyorsan hatók jönnek fi­gyelembe elsősorban. K. A nő, a szép Dóra délcegen mozgatta pompás arányú termetét és csókokat hintett a közönség felé. Hosszú szőke hajhirtei szokatlanul két tekercs­ben térdéig csüngtek le, fekete szemei vizsgálva jár­tak a közönség között, mig testetlen piros ajkain kel­lemes mosoly játszadozott. Hófehér nyakán gyöngyök kel rakott, csillogó szallag díszelgett, melyről a két szél lecsüngve elbújt azon mellényke alá, amely igéző titkokat rejtett magában ; gyönyörű idomai, észbontóan arányos lábai, rythmikus mozdulatai a fiatalság sóvár­gását és lelkesedését annyira fokozták, hogy7 még mű­vészetének látása előtt zajos tetszés nyilatkozatokban tört ki. A szép Dóra lassú léptetésben ment körül mint­egy megmutatni óhajtván magát biztos tudatában an­nak, hogy tetszeni fog, legalább az egyik nemnél. Épen az öreg Ambrus bácsi felé közeledik. Az öreg szemei rá vannak tapadva ; mintegy álomból ébredt, tágra nyitott szemekkel bámul abba a hófehér arcba, fekete szemekbe. Mint földbe gyökerezett állt ott, mig előtte elléptetett a délceg alak. Midőn eltűnt előtte, megszűnt a varázs, de elő állt valami félelem, a mi szivét szorította. Mindkét kezével szivéhez kapott. — Oh ! nem, nem lehet — suttogá magában az öreg. Azután eszébe jutott, hogy ha az, a kinek ő gon­dolja, akkor a mellén anyajegynek kell lenni. Hiszen a mellet láthatja, nincs elrejtve. És várt. Szemeiből letörölte az odaszökött könnycseppeket, s aztán végig simította hirtelen megizzadt homlokát és várt. Már akkor ismét közeledett felé a nő. Az öreg nézte. Oh ! hazudj, hazudj szem, hazudj, hogy ne öld meg e férfi boldogságát, ne öld ki belőle a hitet, a nyugodalmat, hazudj, hogy e szegény férfi abban a hitben élje le hátralevő napjait, hogy leánya tiszta és szereti őt, hogy e férfi abban a hitben tengesse tovább imádsággal telt életét, hogy7 leány a tisztelve anyja emlékét, vétek nélkül él; hazudj, hazudj szem, hogy az öreg utolsó óráján láza közt szellemileg megjelent leányát tisztán lássa maga előtt s a hófehér homlokra, a piros ajkakra boldog isten hozzád közt lehelje bú­csú csókját s ne kínozza végtelenül a való tudata. Hazudj, hazudj szem. S ekkor a nő éppen előtte volt. — Leányom! sikoltott az öreg érthetetlen han­gon s összeesett. Az ifjak közül kettő kivitte, mig diadal utján csókokat hintve repült tova hófehér lován a szép Dóra, hosszú szőke hajfürtéi szándékosan kibontva repültek utána, előtte. Az öreg a szabad légen magához térve érthe­tetlen szavakat mormog , a bandukolt haza, s ha ez­után kérdezősködött valaki a szőke fürtü Annuska felől, sóhajtva felelt : meghalt I P. I. Hírek. — A vármegyei 60 tagú ellenállási bi­zottság aug. 10-én tartotta Nagykárolyban alakuló gyűlését. Elnöknek gróf Károlyi Istvánt, alelnököknek Luby Gézát és |Pap Bélát, jegyzőknek Kovács Dezső dr.-t és Nemestóthi Szabó Albert dr.-t vá­lasztották meg. A gyűlés megkezdésekor Nagy László alis­pán bejelentette, hogy a vármegyei közgyűlés j határozatát Kristóffy József belügyminiszter távi­rati rendeletére fölterjesztette, dacára, hogy en­nek felterjesztésétől őt a közgyűlés egyhangú határozattal eltiltotta, illetőleg kimondotta, hogy az esetleges miniszteri rendeletek fogana­tosításuk előtt a közgyűlés elé térjesztendők. Az alispán azt a kijelentést tette, hogy ő tartozik a törvényt és rendeleteket respektálni, a várme­gyei közgyűlés tiltó rendelkezése azonban tör- I vénytelen, amiért is annak azt a részét, amely az adó- és újonc megtagadásra vonatkozik, végre nem hajtja. A bizottság az alispán kijelentéseit indig- nációval fogadta és a rögtön felszólaló dr. Schönpflug Richard vármegyei tiszti főügyész a törvényekből kimutatta, hogy az alispánnak nincs igaza. Az alispán ekkor a bizottsági ülésről eltá­vozott. Erre a bizottság nyomban kimondotta hatá­rozatikig, hogy a legközelebbi közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti be, hogy az alispán ellen felettes hatósága iránt való engedetlenség miatt fegyelmi eljárás indíttassák és egyidejűleg állá­sától felfüggesztessék, nehogy a vármegyei el- lentállást továbbra is akadályozza. — A megtagadott adók. A következő sorokat vettük : Szatmár város törvényhatósági bizottsági köz­gyűlése megtiltotta volt — mint ismeretes — minden­nemű állami adók beszedését, elfogadását, és az ál­lamkincstárba való beszolgáltatását. Ennek dacára a múlt héten — mint inár köztudomású — körülbelül 8—9 ezer korona állami adót szolgáltatott be a m. kir. adóhivatalhoz a városi adókezelőség. Mikor pedig a városi elöljáróságnak tudomására hozták a városi közélet egyes vezetőemberei, hogy szóváteszik a köz­gyűlési határozatnak megsértését, amely határozat megtartását elvárja a közgyűlés s aminek pontos be­tartásáért a városi tiszti főügyész, dr. Vajay Károly oly világosán kezeskedett, hogy azt mondotta, misze­rint inkább állását is ott hagyja, mintsem megen­gedje a határozat megszegését, — ekkor a városi tárnics Ígéretet tett, hogy többé ez nem fog történni, így a szóvátétel elmaradt. Most ugyanazok a vezető férfiak újból tudomására jutottak, hogy ismét egyre- másra viszik be a várostól az adót az államkincstárba. Tehát most már szóvá lesz téve Ja közgyűlési határo­zat megsértése a hétfői rendes városi közgyűlésen. — Rendkívüli közgyűlés. A villámtelep újjáépíté­sére beérkezett pályázatok eldöntése végett f. hó 9-én rendkívüli bizottsági közgyűlés tartatott. A közgyű­lés a villamvilágitási szakbizottság javaslatához ké­pest 274,000 korona összeggel a Siemens és Schuc- kert cég ajánlatait fogadta el. — Alapítvány a Németi ev. ref. egyház­nak. A tavaszon elhalt özv. Geczeő Gedeonné a németi ev. ref. egyháznak szegény gyerme­kek felruházására 774 koronás alapítványt ha­gyományozott végrendeletileg; ugyancsak 774 koronát hagyott az építendő uj orgonára. Ezen kegyes hagyománynyal a németi egyháztanács elérkezettnek látta az időt az uj orgona felállí­tására, s a pályázatot 10,000 koronás orgonára meghirdette. — Kiköszönö beszéd. Lovass Aladár szatmári ev. ref. lelkész holnap vasárnap tartja kiköszönö beszédét a szatmári templomban. Lovas Aladár távo­zásával társadalmunk egyik derék tagját veszítjük el. — Tanárválasztás. A helybeli ref főgyirnnásium helyettes tanárát, Osváth Ferencet a nagykőrösi ev. ref. fugymnásiumhoz rendes tanárnak választották meg. — Kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter, Ábrahám Gerő tanárje­löltet, városunk fiát, a nagytapolcsányi újonnan felállított polgári iskolához rendes tanárrá ki­nevezte. — Halálozás. Özvegy Józsa Károlyné Attila utcai lakásán f. hó 5-én este operálás következtében meghalt. Temetése 7-ón, hétfőn ment végbe. Elvállal mindenné m ü É pr papi munkák gyors, pontos elkészítését. | (EMELET.) CSAPÓ LAJOS & Leüti nőm abb szövetekből FÉRFI SZABÓ polgári ruhákat SZ A T M A K, deak-téb 7. 8Z.f * legjutányosubb arakban. készít

Next

/
Oldalképek
Tartalom