Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-07-29 / 31. szám
2 S Z A T M Á R julius 29. A baromfi kiállításból a folyó év is kiveszi a részt. A pancsovai országos kiállítás keretében szept. 3—10 között önálló baromfi kiállítás is lesz, majd szept. 24—26 között Monoron a Pestmegyei Gazdasági Egyesület rendez vármegyéjére kiterjeszkedő ily kiállítást. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület is rég foglalkozik egy ily kiállítás eszméjével,(ja mely tervét az idén meg is valósitja. Az őszi lóverseny és szatmári nagyvásár kínálkozik e célra alkalmas időpontul s igy a kiállítás ideje szeptember 24—27 közötti időre lett megállapiva, helyéül pedig a szatmári Kossuth-kert. Minthogy pedig az állam a folyó évben 100.000 korona értékű fajbaromfi vásárlását határozta el, melyet elsősorban a kiállításokon eszközöl, a kiállításnak is érdekében áll, hogy mentül nagyobb anyag álljon ott rendelkezésre ; ennélfogva a kiállításunk keretét célszerű volt országossá tenni, hogy ott idegen tenyésztők is megjelenhessenek eladó anyagukkal. Végre, a kis tenyésztők eddigi igyekezetének méltánylása és jutalmazása céljából a kiállítás tenyész díjazással lesz összekötve, természetesen csak vármegyénk területén tenyésztett baromfira, mely díjazásra egyéb kisebb összegeken kivül 400 korona államdij is rendelkezésre áll. Módot kerestünk végre arra is, hogy a kiállítási bíráló bizottság külön emléktárgyakkal, érmekkel és oklevelekkel jutalmazhasson. E sok oldalú díjazás, kitüntetés és jutalmazás biztosítékot nyújt tehát arra, hogy kiállításunk iránt kellő érdeklődést leszünk képesek ébreszteni, s módot ad tenyésztőinknek nemcsak arra, hogy más állományokat megtekintsenek, de megfigyelhessék azokat a körülményeket és eljárásokat, melyek igénybevétele a baromfitenyésztést is nagyban űzhető, hasznot hajtó gazdasági ággá fejleszteni képesek. Szatmármegye a nemzeti küzdelemben. Gróf Károlyi István és társai beadványt intéztek Szatmár vármegye alispánjához, amelyben a következő, a türvényhátósághoz intézett indítvány foglaltatik : 1. A vármegye területén levő rendezett tanácsú városokat és községeket eltiltja attól, hogy bármely állami adót, vagy egyéb közjövedelmet tárgyazó befizetéseket elfogadjanak, vagy az eddig begyült összegeket az adóhivatalba beszolgáltassák. 2. Kivételt képeznek a községek által bérlet-megváltás, vagy a ráutalás címen kezelt közvetett adók, melyek önként fizető egyesektől tovább is beszeden- dők, azonban a begyült összeg, illetőleg esedékes bér az adóhivatalba leendő beszállítás helyett valamely, a vármegye vagy Szatmárnémeti szab. kir. város területén lévő részvénytársaság alakjában működő pénzintézetben betétként, a betevő község egyedüli kivételi jogának fentartása mellett helyezendő el. 3. Tisztviselőinek, valamint a városok és községek elöljáróinak meghagyja, hogy minden kormányha- tósági intézkedést, mely újoncoknak önkéntes beállására, tartalékosoknak és póttartalékosoknak az 1 s88. évi XV11I, t.-c. alapján leendő behívására vonatkozik, jelen határozatra hivatkozással, foganatositatlanul visz- szaküldjenek, hogy ezen irányban semmikép közre ne működjenek, semminemű ténykedést, — jelesül igazolványok, behívók kiállítását, vagy kézbesítését — ne eszközöljenek, és hogy a kormány, vagy katonaság küldötteitől minden támogatást megtagadjanak. 4. Jelen határozat csak birtokon kivül felebbezhető és azonnal végrehajtandó, tekintet kélkül a felülvizsgálat végetti felterjesztésre'is. 5. Ha a kormány jelen határozattal szemben nem az 1866. évi XXI. t.-c. 19 §-a értelmében járna el, hanem azt a 10. §-ra hivatkozással megsemmisítené, azon esetre Szatmár vármegye közönsége a megsemmisítő határozatot érvénytelennek kijelenti és figyelmen kivül hagyni határozza. 6. Bármiféle sérelemért vagy kárért, mely jelen határozat végrehajtása folytán a megyei vagy községi tisztviselőket netalán éri, a vármegye teljes erkölcsi és anyagi elégtétel adására kötelezi magát. 7. Mindaddig, mig a költségvetés, illetve az in- demnitás, valamint az ujoncjutalék országgyülésileg meg nem adatik, minden hónap első csütörtökjén rendkívüli közgyűlés tartandó, melyen a jelen határozattal összefüggő ügyek miudenesetre tárgyalandók. 8. A tisztviselők működésének támogatására és a vármegye hatóságai egyöntetű eljárásának elősegítésére egy 60 tagú bizottság küldetik ki, mely elnökét és alelnökét önmaga választja, s melynek az alispán, főjegyző és tiszti ügyész hivatalból tagjai lesznek. Tisztelettel : Gróf Károlyi István sk. Dr. A d 1 e r Adolf sk. Dr. Kovács Dezső sk Papp Béla sk. Dr. X. Szabó Albert sk. Ezen indivány az augusztus 3-án tartandó rendkívüli közgyűlésen fog tárgyaltatni. Hírek. — Rendörorvosi kinevezés. A m. kir. belügymi- I niszter dr. Ecsedy Gedeon bikszádi lakos képesített j tiszti orvost fizetésnélküli rendőr orvossá nevezte ki. — Anyakönvi kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Sziitrnár vármegyében a lázári anyakönyvi kerületbe Csűri Elek községi bírót, a születési és halotti anyakönyvek vezetésére szorítkozó hatáskörrel, anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Kinevezés. A inárainarossziget pénzügyigazgató N á k o v i t z Imre kaposvári lakost a m.-szigeti kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kádas Ida cserlenói állami óvónőt a tornyai állami óvodához helyezte át. — Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Kurtz Sándor szatmári kir. kalli. főgyniuasiumi tanárt a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába léptette elő. — Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Szatmár vármegyében a töketerebesi anyakönyvi kerületbe Rótli Samu segédjegyzöt a születési és halotti anya- könyvek vezetésére szorítkozó hatáskörrel, — a sza- niszlóiba pedig Molnár József segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki és az utóbb nevezettet a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Előléptetés. A vallás- és * *közoktatásügyi miniszter B'ülöp Imre nagybányai főgyinn. tanárt a Vili. fizetési osztály 3-ik fokozatába (2800—720) léptette elő. — Segédlelkész választás. Mint lapunkban jeleztük a szatmári ev. ref. egyházközség presbyteriuma a múlt vasárnap, f. hó 23-án tartott egyháztanácsülésében Gachal János németi segédlelkószt választotta meg Lova ss Aladár helyére. — A csenged ev. ref. egyház folyó évi julius hó 30-án saját pénztára javára táncmulatságot rendez. Belépti-dij: személyenként 1 korona család-jegy 3 korona. — Jegyzőválasztás. Décse Károly volt komorzáni helyettes körjegyzőt, városunk fiát, julius hó 20-án az Ugocsavármegyei Turterebes nagyközség egyhangúlag jegyzőjévé választotta. — Gyászhir. Báthy Sándor városi számtiszt f. hó 25- ikén Felső-Bányán, hol hosszas betegségében szüleinél talált ápolást, elhalt. — Temetése ugyanott a népes család és a nagy közönség részvéte mellett f. hó 26- án ment végbe az ev. ref. egyház szertartása szerint. — Gyászhir. Gobi Ferenczné szül. Wagner Anna életének 42-ik, boldog házasságának 17-ik évében hosz- szas szenvedés után f. hó 22-én az esti órákban elhunyt. Földi részei folyó hó 24-én délután helyeztettek örök nyugalomra a róm. kath. egyház szertartásai szerint a hidontuli temetőbe. Az elhunytban Gőbl Fe- rencz németi-i gőzmalomtulajdonos és városi bizottsági tag nejét gyászolja. — Esküvő. Köncs Sándor járási utbiztos, nagy- szöllösi lakos, f. hó 15-én esküdött örök hűséget Tö- tös Ilonkának Tőtös János nagykárolyi ev. ref. tanító leányának. — A villamvilagitás rekonstrukciója tárgyában a városi tanácshoz beadott 4 pályázat átvizsgálását, a tanács egy bizottságra bizta, a melynek tagjai: Hol- lósi József min. tanácsos, továbbá Markó Kálmán villauivilágitási igazgató és Bartha Kálmán gazdasági tanácsos. — Gyász. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület rendes tagjai sorából ismét egy, a közügyek iránti buz- góságáról ismert, agilis tag dőlt ki, Brán Gyula hiripi jegyző, ki f. hó 21-én délelőtt 10 órakor hosszas betegeskedés után elhalt. — Temetése tisztelői nagy részvéte mellett f. hó 23-án volt. — A szatmárhegyi fogyasztási szövetkezet igazgatósága ezennel felhívja mindazokat, kiknek a szövetkezettel szemben bármiféle követelésük van, hogy e követelés tisztába hozása céljából igényüket a szövetj kezet igazgatóságának legkésőbb f. évi augusztus vé- < geig bejelenteni szíveskedjenek, és pedig annál inkább, ! mert az igazgatóság oly, tudomásán kívüli esetleges j követeléseket, melyek e határidőn belül e felhívás ér- í telmében nem jeleztetnek, a szövetkezetre kötelezőnek j elismerni nem log. Egyidejűleg azt is a nyilvánosság tudomására ! hozza, hogy a jövőre nézve csakis oly követeléseket : fog elismerni, melyek az igazgatóság 2 tagjának aláirá- i sával ellátott megrendelésen alapulnak. — A szatmári baromfi kiállítás rendezésére, mely mint fentebb is jeleztük, szeptember 24—27-ike közt ; lesz, Szatmár város a Kossuth-kert megfelelő részét átengedte, azonkívül 300 korona támogatást engedélyezett. A Kossuth-kerti kioszk bérlőjével is sikerült a kioszk részben való felhasználása tekintetében megegyezésre jutni, igy a kiállítás kényesebb tonuészetü állatjai, a baromfi tenyésztés keretébe vágó gépek eszközök a kioszk terrasz részén és nagy termében lesznek elhelyezhetők, mig a kioszk többi helyisége a vendégek étkező helyéül fog szolgálni. * * * Sándor csinosan berendezett szabályában mély j gondolatokban elmerülve le s fel sétálgatott. Talán épen akkor valami balsejtelemtől indíttatva az Adéllal szemben bekövetkezhető szomorú eseményeken tépe- lődhetett, amikor ajtaján belépett a levélhordó s egy levelet nyújtott át. Sándor megismerve az Adél kézírását, lázas izgatottsággal tépte fel a rózsaszín borítékot és amidőn tartalmát átfutotta, fájdalmas sóhajjal szivéhez kapott: — „Uh, egyetlen Adélom 1 ime hát bekövetkezett az, amitől legjobban féltünk, legjobban remegtünk !.. . Gőgös atyád lelketlensége örökké vérző sebet ütött sziveinken !. . . De jaj neki és jaj Gedőfinek is!“ * + * Elkövetkezett az eljegyzés napja. Adél hófehér selyem ruhában, arcán a legmélyebb fájdalom jeleivel ült kicsiny, udvari szobájában. Ügy nézeti ki szegény, mintha a sírból kelt volna fel. A kiállott nagy lelki izgalmak arcának üde rózsáit mind leszedték, s helyébe a halálsápadtság költözött. Előbb Sándorra, majd jó anyjára gondolt, aki — ha most élne — bizonyára megakadályozta volna apjáuak kegyetlen eljárását. Fájdalmas gondolataiba elmerülve, egyszerre csak hangos kopogtatást hall. Megrezzenve, ijedt arccal állt fel helyéről, mintha csak érezné, hogy most következik be a fordulópont boldogtalan életében. Az apa jött be s leányát karonfogva, hidegen, kimérten csakhogy pár szót szólott: — „A vendégek itt vannak, — jöjj 1“ Adél ingatag, roskadozó léptekkel, szótlanul és gépiesen követte atyját. A folyosón végighaladva Sándorra gondolt szüntelen, — vájjon megkapta-e a szomorú hirt tudató levelet ? — Vájjon miért nem jött megmenteni öt e kínos helyzetből ? Talán már elhide- giilt, avagy tálán elfeledte az egymásnak elválásuk alkalmával adott eskü szent szavait ? Nem volt ideje tovább fűzni kínzó gondolatait, mert már beléptek a pazar fénytől csillogó terembe, oda, ahol örvendezők között kell majd atszenvedni a legirtó ztatób b gyötrel meket. Amidőn helyet foglaltak, a zene fülbemászó hangjai jelezni kezdték az ünnepély kezdetét. Adél úgy ült Gedöfi mellett, mint egy rideg hófehér márványszobor. A nagy lélekölő fájdalomtól elfogultan azt sem tudta, hogy mi történik körülötte, csak érezte, hogy itt nem maradhat, mert szive megreped. A zene elhangoztával az apa felállt s ünuepélyes hangon tudtára adta a jelenlévő előkelő vendégeknek, hogy Gedöfi Bertalan földbirtokos, az ő legkedvesebb barátja, leánya kezét megkérte és ő Adél boldogságát szem előtt tartva, a kötendő frigybe örömmel bele is egyezett. Ezután Gedöfi állott fel, hogy a régi magyar szokáshoz hiven eleget tegyen a reá háramló kötelességnek. Amidőn azonban szólásra emelkedett, abban a pillanatban a szemközt lévő ablakon át egymásután két hatalmas lövés dördült el és a gőgös, nagyravágyó apa Gedőfivel együtt holtan rogyott össze. A vendégek rémes sikoltozása közepeit a terem ajtaján át, kezében fegyverrel, egy fekete ruhába öltözött álarcos férfi rontott be s a már eszméletlen állapotban lévő Adélt karjai közé kapva, az ajtón át kirohant. — A menekülő, — ki nem volt más, mint Sándor — eközben az áléit leány fülébe a következő szavakat kiáltotta: — „Adél! itt vagyok! viszlek! — Ha máskép nem : a halálban egyesülünk 1“ Mire a megrémült vendégek már észhez kaptak s a menekülő után akartak volna rontani, akkorra már csak egy vadul száguldó ló villám gyors vágtatása hangzott fel a gyászos est siri csendjében. * * * * Az egykor oly gőgös apát és Gedőtit eltemették. Adélról azonban jó ideig mit sem tudtak. Még csak nem is sejtették, hogy ki rabolta el és hogy elrablója hová, merre vitte öt. Csak két hó elteltével fogták ki a nem messze hömpölygő folyó hullámaiból két holltestet: Sándorét és Adélét . . . Ha életükben nem egyesülhettek, egyesültek a halálban 1 Sándor ruhájának belső zsebében egy kis ezé- dulát találtak ezen felírással: „Szülék, óvakodjatok gyermekeiteket ily szomorú sorsra juttatni!“ & Elvállal m i n d e n n e m ü í pr papi munkák |j gyors, pontos elkészítését, $ (emelet.) A P Ö" L A J O FÉRFI SZABÓ —— S Z A T M Á K, DEÁK-TÉR 7. S $ Legfinomabb szövetekből ............le e a z 1 r ------------------sz . \\W0T polgári ruhákat Üu legjutányosabb árakban.
