Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-07-29 / 31. szám
xv XXXI. évfolyam. Szatmár, 1905. julius 29 TÁRSADALMI Étí SZEPI R ODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Miudeuueiuű dijuk a kmilnhivutulbun fuetenJók. Szerkesztőségi telefon ‘27. szám. HIRDETÉS -fTK: ivésxpéiizfizctéH melleit a l«gjntá»yosabÍ» árban. Myilttér sora 18 fillér. <^A jog az emberi életrend és a szervezés elve. Az emberek közt az évülközós szükséges. Az embernek testi, de még inkább szellemi szükséglete követeli ezt az érülközóst. Egyik ember a másiknak feltétele. Sőt a kölcsönösség viszonya még szélesebb körű. A test és lélek is feltételei egymásnak. A létező javak is feltételei egymásnak, egyik javnak előállításához szükséges a többi javaknak a közreműködése. Az anyagi javak és a szellemi javak ismét szükségesek egymásra nézve. Anyagi javakat nem állíthat elő az ember szellemi javak nélkül. Viszont szellemi javak előállításához kellenek az anyagi javak, nemcsak azért, hogy a szellemi javak munkásainak érzéki szükségleteit fedezzék, hanem tanulmánya alapjául is. Elméletét anyagi javakon tett kísérletezésekkel bírálja meg, teszi határozottá, biztossá. A feltételi viszony nem oki viszony. A jav nem a feltételi viszonyból áll elő, de a feltételek nélkül az okból nem támadhat és tovább nem fejlődhetik. A magba a csira a növény oka, de a magból mégse támadhat növény bizonyos feltételek nélkül. Továbbá csak egy feltétel hiánya is meggátolja a természetes, helyes fejlődést. Sőt, Int nem hiányzik is semmi, de csak hibás az egyik feltétel, nem a kellő, szükséges mérvű már akkor is hibás a fejlődés, p. déli növényre a hidegebb éghajlat káros. A feltételek, mint a pókháló szálai keresztezik egymást. De az összefüggés szükséges. Ez a szerves életnek éppen úgy, mi it a lelki életűek életfeltétele. A társadalmi életnek tehát csak úgy lehet helyes alakulása, helyes fejlődése, ha a feltételek szálai elég épek, erősek és egymást kellően támogatják, egymást el nem nyomják. A kellő támogatásra nézve szükséges, hogy minden feltétel meg legyen és arra, hogy egymást el ne nyomják, szükséges, hogy egyik szál erősebb ne legyen, mint a másik. A társadalom minden legkisebb részlete önálló céllal bir, melynek elérésében rá nézve a többi részlet mind eszköz. A részek egymásra nézve eszközök és célok, valamint a rósz az egészszel szemben is cél és eszköz. A rész fejlődésére szükséges az egész épsége, és viszont a részek által, mint eszközök által, állhat fenn az egész. — Ez a jognak a szerves jelleme, mely olyan, mint a szerves lényekben a részek és az egész viszonya, p. az egész fa és a levelek viszonya. A társadalmi ólet a közös viszonyában egyiknek, p az akaratnak, a túlsúlyra j itása zsarnokság, mely annálfogva, hogy magának több ön- j kóntességet, rendelkezési hatalmának több önzést, tekintélyt követel és alkalmaz, mint a fejlődés, ugv a saját, mint az egész fejlődési igények, a kellő viszonyt felbontja és a társadalmi életet megzavarja. Ennélfogva meg kell állapítani minden résznek a maga helyét, az akaratnak épen úgy, mint az akarat hatalma alatt levő dolgoknak ; tollát rendet kell hozni közzéjök, szervezni kell a részeket és az egészet. E kellő viszony az életnek a rendje, mely a társadalmi életet alkotó .elemek természetén alapul. Ezt a rendet a jog’alkotja még. Ennélfogva a jog az emberi életrendnek és az életrend szervezésének az elve. A jog a szervezés által teszi lehetővé az öszliangos munkásságot. Ez a szervezés a jognak positiv, tevőleges iránya, jelleme, Ennek az eszmének, a jog e jellemének a felismerésére nagyon lassan jutottak az emberek, kuszáltságánál fogva nem is csuda. Még az se csuda, ha téves a fogalom felőle. De az bizonyos, hogy e nélkül az alapkép nélkül a társadalmat rendezni nem lehet, e nélkül a társadalom életrendje felzavarodik. Ma. Tenyészvásárral és díjazással egybekötött szatmári országos baromfi kiállítás. A baromfi tenyésztés gazdasági jelentőségét eddig a gazdák nagyon kis mértékben ismerték fel. A baromfi tenyésztés jobbára csak a házi asszonyok kezében volt, kik részint nemes passzióból, részint a háztartás szükségleteinek direkt fedezése céljából foglalkoztak e gazdasági ággal, rendszerint anélkül, hogy annak jövedelmezőségét kihasználni igyekeztek volna. — Álta-. lános nézet az volt, hogy a baromfira ráfizet a gazdaság, mert a felemésztett szem értékét nem képes eladás utján megtéríteni. Az utóbbi években azonban a baromfi és baromfi termékek jelentékeny áremelkedése gondolkodóba ejtette a baromfi tartókat s kezdik belátni, hogy megfelelő anyag mellett úgy hús, mint tojás értékesítés utján a baromfi tenyésztés jövedelmezősége komolyan számba jön. Az érdeklődés tényleg felébredt ez irányban s különösen, mióta az állam fajbaromfi kiosztása, illetve becserélése utján az anyag javítását hatalmasan előmozdítja, országszerte feltűnően javul és nemesedik baromfi állományunk. Ahhoz azonban, hogy hasznos gazdálkodás legyen a baromfiakkal űzhető, egyedül az anyag javítása nem elég, hozzá kell lassan szoknunk a gondolathoz, hogy a baromfi tenyésztést jövedelmezőség irányában forsi- roz'zuk, cllesssiik azokat az eljárásokat, módokat, eszközöket, melyek a nagyban tenyésztést egyedül képesek eredményre vezetni. Tagadhatatlan, hogy e téren is még mindig any- nyira el vagyunk maradva, hogy óriási feladat e módok kiismerésének általánosítása, s éppen azért kell alkalmakról gondoskodnunk, melyek e téren ismeretek népszerűsítését, tapasztalatok gyűjtését, a baromfitenyésztés iránt pedig az érdeklődés általánosítását legköny- nyebben segítik elő. E módok között nyilvánosságuknál és hozzáférhetőségüknél fogva természetesen első helyen állnak a baromfi kiállítások. Az utolsó években valóban azt látjuk, hogy baromfi kiállításokat mind sűrűbben rendeznek a gazdák. A szegedi, majd a pozsonyi országos mezőgazdasági kiállítás keretében rendezett baromfi csoportot méreteiben csakhamar követte a veszprémi, s múlt évben Miskolcon már nagy arányú önálló országos baromfi kiállítást láthattunk. TÁRCA. A szerelem halottai. (Irta : Sasi Nagy Lajos Szinérváralja.) Szép, verőfényes nyári nap volt. A fák üdezöld lombjai, a kis virágok tarka ezrei s a madárkák vidám dalai mind mind hirdetni látszottak a földi boldogságot és gondnélküli életet. A kis kerti lugasban Tárpái Sándor — egy szegény, de törekvő ifjú — és Adél — Károlyi! Gusztáv dúsgazdag ügyvéd egyetlen leánya — halkan beszélgettek. — Valami kimagyarázhatatlan komolyság ömlött el mindkettőjük arcán. —: „Oh, Sándor ! suttogja Adél — a mi sorsunk kegyetlen játékot üz velünk. — Atyám kérlelhetetlen haragja széttépni törekszik ama láncot, amely bennünket oly ellenállhatatlan erővel összefűzött. — El akar szakítani két szerető szivet, meg akar semmisíteni egy egész életre kiterjedő boldogságot . . . egy emberért .... egy olyan személyért, akitől undorral fordulok el, valahányszor felém közeledni látom ! — Oh Sándor! az Égre kérem, ne engedjen odadobni a boldogtalanság pusztító örvényébe.“ A szép barna leány bánatos arcán szaval el- hangoztával nehéz könycseppek gördültek alá, s halk zokogással Sándor vállára hajtá fejét. — „Nem, nem fogom engedni’ édes Adélom, egyetlen üdvösségem, hogy atyád gőgös haragja le- szakaszszou dobogó keblemről s oda dobjon annak a jöttment világcsalónak! — Nem fogom engedni, hogy tisztit, önzetlen szerelmünket megmérgezze s elszakítva egymástól, ki tegyen bennünket a legmélyebb bánatnak és a legkinzóbb szenvedésnek. Nekem — jól tudod — reggel menni kell, . . . hivatásom elszólit körödből, — de bizz.il és teméij, mert hü maradok hozzád a sírig, s ha dölyfös atyád nagyravágyó lelkének féktelen indulatával el akarná rabolni tőlem drága lényedet s oda szándékozna dobni annak az undok féregnek, akkorra itt leszek s meg foglak védeni saját életem árán is! — Erre esküszöm!“ Sándor e két utolsó szót haragtól villogó szemekkel vésztjósló hangon ejtette ki. Magas, férfias termetének minden mozdulata elárulta azt a törhetlen elszántságot, a mely nem ismer akadályt, s a mely útjában mindent seperni és dönteni kész, miként a bérctetőkön vadul tomboló vihar. Sándor és Adél e jelenet után még jó sokáig beszélgettek, s csak akkor váltak el, a mikor már a lenyugvó nap utolsó bucsusugarai is elmosódtak a láthatáron. — Elválásuk nehéz, nagyon nehéz volt, mert hiszen Sándornak reggel utaznia kellett. A végső kézszoritásnál csupán két rövidke szó hangzott el, megpecsételéséül örök hűségűknek: „Esküszöm 1“ — „Esküszöm !“ Sándor eltávozása után Adél csak a kis kerti lugasban töltötte minden szabad idejét. Kerülte a kül- világi zajos életet, — kerülte atyját is és csak Sándoron fordult meg minden gondolata. A gőgös, nagyravágyó apa, aki őt — rang ős vagyon után sóvárgö leikével — hozzá akarta erőszakolni egy rut, ellenszenves külsejű emberhez, folyton a legdurvább szavakkal korholta e visszavouultságáért de különösen Sándorhoz való őszinte ragaszkodásáért. Egy napon leányát dolgozó szobájába hívta be s ott erélyes, ellenvetést nem tűrő hangon tudtára adta, hogy kezét legkedvesebb barátja: Gedőfi Bertalan földbirtokos megkérte és ő oda is ígérte. — Egyben tudtára adta azt is, hogy az eljegyzést Gedőfi három hét múlva szándékozik megtartani. Adél e kijelentés után szótlanul, halotthalványan kitámoíygott és a lugasba menve, hosszan, keservesen zokogottt.- „Most már vége mindennek... Atyám szívtelen, önző eljárása megsemmisítette összes üdvömet, szétrombolta minden boldogságomat... Sándor, Sándor ! mi lesz belőlünk ? !“ —------Ma jd forró könyeit letörülve, kebeléből rózsaszín levélpapírt és borítékot vett ki, s lázas sietséggel e pár sort irta meg: „Édes Sándorom ! Atyám tönkretett! — Eljegyzésem három hét múlva lesz ! Ha lehet, ments meg ! — Adél.“ — A borítékot remegő kézzel címezte meg, s azután elsietett. oils m ért eicörendü mürubalchiö és vegyészeti tisztító intózetó j±- ü g ü s síí -X- xj- fc* ja: o ±~t.c>i (városház; mellett) ^ /V rJ^ JV1 A i \ ‘ iO & ex Is. ■ t s? lakás ás xaüksly Zziayi-uí«sa 39. sssám, saját h.áü. S. e z ."j* Ir.......
