Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-07-22 / 30. szám
XXXI. évfolyam. 30-ik sz. Szatmár, 1905. julius 22“ SZATMAR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. HETILAP. .ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A nyugdijak. Alig van aktuálisabb théma napjainkban, mint a nyugdíj. Erről akarok egyet mást elmondani. A nyugdíjazás célja, hogy a nehéz munkában megfáradod munkás élete végnapjaiban —■ anyagi gondoktól menten kipihenhesse az ő fáradalmait. A cél tehát szép és nemes — Szép magára a nyugdíjasra nézve. A fáradt munkás pihenni kíván. A nyugalom csak úgy ér valamit, ha azt nem zavarják meg anyagi gondok. A biblia is azt tanítja : a munkás méltó az ő jutalmára. E jutalom egyike a megórdemlett nyugalom. De célszerű a nyugdíj a hivatal betöltése szempontjából is. A fogyatékos testi vagy szellemi erő csak terhére van az állásnak is, melyet az ilyen erejű egyén betölt. Sok hivatal szenved csorbát a miatt, mert betöltője fogyatékos erővel bir. Láthatjuk ezt sok nyugdíjjal nem biró pályán. így tehát a nyugdíjnak kettős célja van. Mindkettő jó és nemes. Sajnos azonban a nyugdíjazás módja nem mondható szerencsésnek. Nálunk a nyugdíjazást az 1885. évi XI. t.-cz. szabályozza. Ennek értelmében a hivatalnokok bizonyos szolgálati évek után fizetésűknek bizonyos perczentjét kapják nyugdíj gyanánt. Ez a törvény azonban nagyon részrehajló mértékkel mér. " '* A szegény tanító csak 40 évi szolgálat után mehet nyugdíjba a maga 7—800 korona egész fizetésével. Nem igy a miniszter urak. Ezek már három évi szolgálat után 8000 koronát, az államtitkárok 4000 koronát, a miniszterek özvegyei szintén 4000 koronát kapnak nyugdíjba. Tehát a törvény felfelé kedvez, lefelé csak alamizsnát nyújt; igy részrehajló és méltánytalan, ennélfogva igazságtalan is. A törvényeknek pedig épen az igazságot kellene szolgálni. Hátha még azt vesszük tekintetbe, hogy milyen gazdag emberek kapnak nyugdijat, kikjSzERKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mmdenuruiii dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám.---—-------—-----------------------------------HI RDETÉSEK: Kéaapénifitetéa mel ett a legjutányovabb árban.-e> Nyilttér sora 16 fillér. <?nek arra épen semmi szükségük, szinte be kell látnunk, hogy a világot édes kevés bölcsességgel kormányozzák! Természetes dolog, hogy nyugdijat csak annak kellene adni, aki rá van szorulva. A nyugdíjtörvény első paragrafusának ki kellene mondani, hogy nyugdijat csak az kaphat, a ki rá van szorulva. Hát vájjon Széli Kálmán a rátóti nagy birtokos és Bánffy Dezső i a báró rá vannak-e szorulva a 8—8 ezer korona miniszteri nyugdíjra ? Oly nagy ma a nyugdíjasok száma, hogy maholnap lámpással kell keresni olyan úri embert, a kinek nincs valami nyugdija. Tehát nemcsak méltánytalan a nyug- j dijtörvény, hanem gyakran ott segít, a hol semmi szükség nincs rá. Az persze, hogy valaki arról lemondjon, s azt a szegények számára vagy jó- tékonycélra ajánlja fel, — az szinte hallatlan dolog. Nagy baja a mai nyugdíjazási módnak, hogy a socialism üst terjeszti. Pedig ettől sokan, mint valami mumustól félnek. De hát vájjon ez az igazságot megváltoztatta-e ? Az eszme elsepri az útjában álló akadályokat! Nos hát a nép látván és hallván, hogy minden urnák jó nyugdija van, csak ő nem kap sehonnan egy fillért se, természetesen elégedetlenkedik és zúgolódik. Méltán ha igzik el a panasz az országházban is. Nagy nyugdijakat adnak olyanoknak, a kik rá nem szorultak, mig ezalatt az országban tízezer árverés volt. így lessz a sok nyugdíj a socialismus egyik szülő oka, mint szertelen pénzszórás bizonyára nem ok nélkül. Hát még ha azt vesszük tekintetbe, hogy ez eldorádó csak a szellemi munkásoknak szól, kik pár órán át dolgoznak, nem valóságos merénylet-e az egész nyugdíj intézmény ? Hát a szegény iparossal, ki nehéz munka alatt görnyed, hát a nagy családu szegény földművelővel, ki „nagy fáradtságos munkával eszi kenyerét,“ ki katonákat ad a haza védelmére, pénzt a hadsereg tartásra — senki se törődik ? A jelenlegi egyoldalú nyugdíjazási módszer tehát csak fokozza a sociális elkeseredést. A társadalomban sok kárt csinál. — Nyugdíj alapot kell tehát teremteni az iparos osztálynak és a népnek, ha másból nem a szükségtelen nyugdijakból. Bárók, grófok mondjanak le esetleges nyugdijaikról, képviselői fizetéseikről! Alakítsanak abból amazoknak nyugdij alapot. így igazi jóltevői is lennének a népnek; gyógyítói a soci- alis nyomornak. Sőt a miniszterségeket, képviselői állásokat is teljesen tiszteletbeli állásokká kellene tenni, megszűnne az az ocsmány és nép erkölcsét rontó korteskedés ; a képviselőség nem lenne kenyér, hanem ideális hivatás. Őry Tamás. A kukorica gyökértetü. Bér. Kovács Béla ur nevetlenfalui birtokán a sárguló tengeri gyökerén a szőlő phylloxerájához hasonló nagy számú gyökértetüt talált, mely nagy foltokban lép fel s a tengerit fejlődésében nagyon gátolja. Minthogy tudomásunkra jutott, hogy a makacs szárazság alatt e gyökértetü a kukoricán többfele is nagy számban fellépett, ennélfogva célszerűnek látjuk Emich Gusztáv ur, a földmivelésügyi minisztérium által kiadott „A mező és kertgazdaságra káros rovarok“ cinül könyvéből az erre vonatkozó ismertetést egész terjedelmében közölni : Pemphigus Z e a e-M aydis Dufour, a kukorica Gyökértetü, (die mais- Würze 11 a u s.) A levéltetvekhez tartozó Pemphigina alcsa- lád egész életfolyamata még csak hiányosan ismeretes. Az egyes fajoknál tett észleletek szerint vannak olyanok, melyek gubacsokban élnek, mások a növényeken szabadon s a gyökereken is élnek, mig mások ismét egyik növényfaj gyökerein és más évszakban más növényen szabadon vagy gubacsban is élősködnek. Különben igen valószínű, hogy az élet és szaporodási folyamatuk a phylloxera vastatrix-éhoz igen hasonló. A Pemphigus-nem jellege, hogy a szárnyatlanok teste zömök s a középen legszélesebb ; a csápok rövidek ; a lábak vékonyak s elég hosszúak; a mézcsövek hiányzanak. Az egész test igen vékonyan, fehéresen bolyhos felületet mutat. TÁRCA. Tárkány. A „Szatmár“ számára irta: Bottyán Pál belényesi ev. ref. lelkész. Nincsen e czim leírásában semmi hiba. Egészen helyesen van ez kiszedve, mert itt kérem nem a tárkonyról van szó, a mely hires növény különben nem megvetendő, különösen abban az esetben, ha bárány is kerül hozzá. Tárkány Biharországnak' egy jó módú kálvinista községe, fekszik Bölényestül félórányira. Daczára annak, hogy ilyen exponált vidéken van, mégis a név, hogy Tárkány, mintegy 160 román község előtt nagy respoctust kelt. Életrevalóságuk s az ügyetlenekkel szemben való talpra esett eljárásuk miatt a környék kutyafejü tatároktól származtatja őket, ők maguk azonban székely ivadéknak tartják magukat. Fontos szerepök van a tárkányiaknak, mikor a belényesi kerületben képviselő választás van. Ilyenkor a tárkányi férfiak búcsút mondanak 2—3 hétre édes falujuknak s mennek a hegyekre a móczok közzé s mint ügyes kortesek nem nyugosznak addig, inig az egész község nem kiáltja velük: „Szetreaszke patru- zecsi opt!“ Könnyen boldogulnak velők, mert mind kitünően beszélik az oláh nyelvet, ruházatuk is olyan, mint a románé s igy a hasonló a hasonlónak örül és feltétlenül hisz. Mikor aztán a tárkányiak igy bejárják a falvakat s 48-assá teszik a jámbor oláhokat, beszélhet azoknak a pópa, a jegyző, a szolgabiró, az uradalmi erdész stb., a mit az a tárkányi embernek megígért, nem áll el attól sem szép szóért, sem ígéretért, sem fenyegetésért. Hanem megtörténik néha-néha az is, hogy a tárkányi ember is kifogy az érvekből s látja, hogy a falu más párton van mint ő. Ilyenkor aztán, miután semmi beszéd sem használ, előveszi a nagy schlagert s megígéri az atyafiaknak legközelebb a községnek 12 helyen való felgyujtását. Mikor már a tárkányi magyar ezt a zok-szót kimondja, az előtt megkell hajolni, mert az a milyen merész megteszi . . . Nagyban dívik Tárkányban a pálinka főzés, alig van ház, melynek falán ki ne volna akasztva ez a felírás: „Pálinka főző üst!“ Lehet is ott kapui minden évszakban mindenfajta italt, u. m. baraczk, málna, körte, szilva és gabona pálinkát. Azt hiszem mióta e tárczámat megírtam, azóta már cognacot, chartreus-t és benedictinert is készítenek. Ilyen foglalkozásuk folytán természetesen sok érintkezésük vau a finánczokkal, különösen pedig azért, mivel ők gabona pálinkát is főznek a kis üstön titokban. A tárkányi ember már portáját is úgy építi, hogy a mikor ő nem akarja, senki sem mehessen udvarára. Magas kőfalakkal veszi körül belső udvarát, aztán zörgethet az ő rézkilincses kis ajtóján akárki fia. Pálinka főző üstjét nem bontja fel a tárkányi, az rendesen le van pecsételve, azt nézheti, vizsgálhatja a finánc a mikor akarja. Van nekik felesleges üstjük mindig s azt beállítják a mikor nekik tetszik. A finánc még ki se lép Belényesből, már Tar- kányban minden ember tudja, hogy jönnek, ügy beszélik, hogy a harangozó egész nap távcsővel kémlel a toronyban s ha látja a pénzügyőr urakat, jelt ad a lakosságnak s mire azok odamennek, minden rendbe jön. Volt arra is eset, hogy Tárkányt megakarván lepni éjjel a pénzügyi biztos, több pénzügyőri szakaszt központosított Belényesben s estvo a sötétben megkerülve Tárkányt, annak a túlsó oldalán akartak bemenni. S mit tapasztalt? Azt, hogy a derék, becsületes és udvarias tárkányi elöljáróság a Körös pallójánál lámpással várta őket, mondván ugyanis az öreg biró a következő dikciót: „Hallók Tekintetes Biztos ur, hogy ide szándékoznak jönni, jónak láttuk eléjük jönni ide a pallóig, hogy valami bajuk ne történjék.“ Más alkalommal egy pálinka főző üstöt talált a finánc a tárkányi embernél. Hát mi dolog ez barátom ? mondá a finánc. Ez kérem nem olyan főben járó dolog, mert ez csak egy lyukas üst! Hol a lyuk rajta ? kérdé a finánc. Ekkor magasra a napfelé emeli az ember az üstöt s erősen belenéz s igy szól : ott a lyuk! & 1 1 s m ért elsőrendű Btiü ruha lesi ö és vegyészeti tisztitó intézete ATJGTJSZTTJS H Ó A-töl (városház.mellett) S Z A T IMI A ív Deäk tör §ßgZ~ Lakás és műhely Zrinyl-utcza 39. szám. saját ház. 'VH IS. S 35, O 7----------------------------- I Joó Sándor
