Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-07-01 / 27. szám
XXXI, évfolyam. 27-ik sz. Szatmár, 1905. julius I , Cl *s=t FI.ŐFiy.FTESI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkeszt őség i-s kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindemiriuii dijuk a kitutóliivutalhan fiieteuJók Szerkesztőségi telefon 27. szám. ÍI I R D E T E S E K: í£és*pénzfu«ttí» mellett a logjutányosabb árban. Nyílt tér sora 16 fillér. <s— 9 9 város vételeidhez. Ezen nagy fontosságú közérdekű ügy a város életében mélyen benyúlván, nem lesz talán felesleges, ha e kérdés bővebb taglalásába bemegyünk, habár egy kissé kényes természetű is; — és pedig azért, mert az ilyen kérdést az igazság felderítése nélkül érdemlegesen és eredményesen tárgyalni, szinte lehetetlen dolog, de meg a közérdekű ügy természete ezt feltétlenül megköveteli. Az megint közkeletű tény, hogy bármily óvatosan igyekszik is az ember az igazságot a nyilvánosság elé állítani, szinte óvhatatlanul érinti egyiknek vagy másiknak érzékenységét, azután csak neheztelést, sőt haragot von maga után. A mi Öreg hibának, keresztelhető; Mert az igazmondás nem arra való, hogy sértsen, hanem hogy a közérdeknek hasznájon, — vagyis hogy a köz- tevékenységet, fokozza, az illetőknek pedig munkáját megkönnyitse. Ilyen természetű a közvagyonszerzés ügye. A közvagyoiiszerzés egészen más természetű, mint a magán vagyonszerzés, mert a közvagyon kezeléséhez, aztán megszerzéséhez nagyon sok embernek van beleszólása, nem úgy mint a magán vagyonszerzésnél, mely ügyben kiki úgy csinálja, amint neki tetszik, illetve a mint gondolja, hogy neki ez így vagy amúgy fog kedvező lenni. A közvagyonszerzésbe nemcsak a közérdek, hanem a magáit érdek is nagyon bejátszik és pedig igen sokszor olyan mérvben, a milyen az illető iránti rokon vagy ellenszenv. Hát ez bizony egy kissé öreg hiba. De hát ez olyan emberi gyarlóságféle, a mi mindig uralta a helyzetet — és bizony ezentúl is uralni fogja. De ezen a jóakarattal való közreműködéssel kell segíteni, vagyis a közérdeknek előtérbe állításával az egyéni érdekek sértegetése nélkül kell az igazat megmondani. Ezen általános természetű megjegyzések után áttérek a kérdés alatti tárgy tovább fűzésére. Azt mondja a czikkiró „hogy a város a forgalmi áron soha sem vett semmit és minden vételnél az idő beigazolta, hogy a birtokvótelek előnyösen köttettek“. Ezzel szemben ki kell mondanunk, hogy de bizony vett a város forgalmi áron felül is ha abba az időben megyünk vissza, amikor a vétel történt. Ott van a Pap János-féle telekvétel, a melynek megvételét a város közönsége egészen arra az időkre halasztó,ta, mig a kérdés teljesen 1 körmére égett. Amikor aztán a város kétharmad rósz ár felül fizetéssel vette meg azt a telket, a mit azelőtt megszerezhetett volna rendes árban, i vagyis 4000 írtban. Tudni kell, hogy a város I 12 ezer forintot fizetett a Pap János-féle telekért. | És miért ? Azért, mert mikor az örökösök 4000 forint vételárért felajánlották a telket eladásra — nem akadt vevő. Mikór aztán odáig jutottunk, hogy erre a helyre feltétlen szükségünk van, megadták érte a háromszoros árt És hogy aztán oz a telekvétel beváljék egészségügyi szempontból, ráköltöttünk még kétszer annyit, mint a mennyi a vételár volt. Sokallották akkor a vételárt, azután a berendezési költséget — de belementünk, mert Almok kiég kellett lenni Ea most már elmondhatjuk, hogy nem volt ostobaság annak a teleknek megvétele, mert a mai „Kossuth- kertünk“-et olyan nagyszerűé i kiegészítette, hogy ahoz hasonlót az országban talán nem is találhatunk. Tehát most már elmondhatjuk nyugodt lélekkel, hogy ez a hely megvétele nem volt helytelen dolog, habár busásan is megfizettük az árát. A többi ajánlatra és vételre nem reflektálok, mert úgy fogom fel a dolgot, hogy a mi hiba történt, azt a múltban már nem, hanem egykor a jelenben vagy a jövőben tehetjük jóvá. Hogy milyen árban, az most kérdés tárgyát nem képezheti s mint ilyennel nem is foglalkozom. Városunk az 1888. évi nagy ápiz katasztrófa után olyan átalakulásokon ment keresztül, amilyet az országban — minden dicsekvés nélkül — nem igen találhatunk. Sokra volt szüksége, hogy a versenyt felvehesse és kiállja a provincziális városokkal szemben. Fölvette a versenyt és mondhatjuk dicsőséggel állotta meg helyét. Jövőben pedig merjük hinni, hogy meg jobban megállja. Hogy pedig még jobban megállhassa, összetartó működésre van szükségünk. A tanácsot sokan kárhoztatják egyben másban. De erre rá kell mondanunk, hogy ezt nagyon hibásan teszik. Mert városunk élete nem pusztán a városi tanácsból, hanem a város közönségéből áll. Ne várjunk mindent a tanácstól, amely egy szívvel s lélekkel működik a város tovább fejlesztése, virágzása érdekében. Nem káptalan az, hogy mindent adjon és igy mindenben a legüdvősebbet művelje. Siessünk segitsó- lí-iv mindannyian — magánosok és testületek. A jó eredmény bizonyosan nem fog elmaradni. Czikkiró neheztelésbe teszi, hogy a Litteczky- féie telek megvétele iránt a tanács eddig semmi lépést nem lett. Hogy miért nem tett? — azt most kérdés tárgyává tenni nem akarom — mert az inten- tiókról fogalmam sincs. — Liehet, hogy a tulajdonos olyan magas árt szabott meg, a mit a tanács nem lát célszerűnek tovább forszírozni. De lehet, hogy ezt a kérdést a városháza újjá építésének terve szorította háttérbe. Akármi legyen e kérdés hallgatásának oka a közönség ne nyugodjék meg, ennek a kérdésnek hallgatásával. Követelje, hogy a csendórsógi laktanya építésével kapcsolatosan e kérdés is megoldassák. Mert azt a kérdéses házat a mai állapotjáTÁRCA. A természetben. A természetben kelek, járok, Beszélnek hozzám fák, virágok. Hős árnynyal kinál a csalit. Harmattól csillog a faága . . . Bokrok között erdő virága Beszéli édes álmait. Az égen fényes nap világol, Bus várrom kéklik messze távol, S feliér tornyocskák látszanak. Hímezve a rét vadvirággal, Bokrok között zeng vig madárdal, Csörtetve foly a kis patak. A természetben szép vagy élet, Isten dicsőségét beszéled, Ezt tükrözik a csillagok. Bölcs e világnak alkotója, Az égen a nap tűzgolyója Az ő szerelmétől ragyog ! —"™Harang csendül partján az érnek, Az Ur hajlékába betérek, S zeng ajkamon buzgó fohász; Imát robogok buzgó ajkkal Ahhoz — ki bár sújt, felmagasztal S „kihez nem járul változás !“ (Kölese.) Kosa Ede. Temetésen. Gyászos gyülekezetben voltam. Egy kis leány volt a halott. Tegnap még ajkán mosolygással Kitárt karokkal fogadott. Mintegy két éves szőke gyermek A ház napfénye, sugara . . . Két szeme örökre zárva És néma piczi ajaka. Egyetlen volt még. Kicsiny testvérét Nem várta be. Elköltözött. Itt hagyta szüleit a bánat, S a fájdalom örvénye közt. Úgy fáj a szivem, látva őket, Szemükből könnyre könny pereg. Ki mond majd altató meséket . . . Ki dalol ott fenn majd neked ? . . . Érzem én is ezt a fájdalmat Engem is szivemen talál Hisz’ testvérem az édes anyád Te édes kis húgom valál. Es mégis ajkam néma csendben, Halkan egy hö imát rebeg: „Mily jó neked a hideg földben, Boldog egyedül ott lehetsz !“.... „Hisz’ fájdalmat még nem éreztél, Lépteidet óvta anyád. Rövid élted mi volt eddig még ? ! . . Mind . . . mind csupa merő virág!“ „Jobb odalent a csöndes sírban Hisz anyád szivén a sebet Az idő lassan begyógyítja, Emlékében őriz téged.“ foÄv«£tb Ätri tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozóknál in- zzzzzzzzrzrzrzrrzrr fluenza után ajánl tátik. —Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpotet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üregenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggol legyen ellátva: F. Hoffmann-La Koche & Co vegyészeti gyár Busói Sváj I TÁRSADALMI E8 SZEPIROi )A I ,MI HETILAP. Megjelenik minden szombator..
