Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-10 / 50. szám

2 S Z A T M Á ß. decz. 10. A b.oszéd hatása alatt át szellemültünk, va­lóban 'tehát 'aUanar, csak úgy teljesítheti hivatá­sát, csák az,.lehet igazi, — a ki a gyermeket olyan-szbretéftel, mint a gyermekét beszólni ta- nitó. édes anya, vágy azért aggódó atya, — és a ki a haza szefetettel a magyarrá nevelés esz­méjével tanítja a tanítványt. Mert bizony Dr. Boncz Ödönnek megdönt­hetetlen igazsága van, hogy csak az a tanítvány képes a nemes érzelmű tanár eszméit elsajátít­atni, a ki szeretettel viseltetik tanítványai iránt. Igaza van dr. Kurcz Sándornak, hogy minden olyan idegen ajkú tanítvány, a ki a tanítás ha­tása alatt magyar ajkúvá válik, a magyar állam­nak lett megnyerve, nevelve és ezek által, a magyar nemzet honfoglalási munkája folytattatik. Az ünnepelt gymnasium tanári kara mindig megfelelt ezen nevelési rendszernek, — a mi­ről tanúságot tett a banketten megjelent mintegy 200 ember, a kik ugyanazon intézetnek jelen­legi tanárai nagy részben volt tanítványai, — a kik egy iskola falai között tanulták a szeretetet: — és azt meg is tudták őrizni. Kívánatos tehát, hogy a jubiláló íőgymna- siumban, örökös legyen a hirdetett üdvös tanítási rendszer, a hazafmi igaz szeretet, a tanár és a tanítvány közötti rokonszenv, legyen minden idő­ben olyan erős mint most a száz éves év­fordulón. Színház. E hónap elsején vonultak be színészeink színhá­zunkba egy négy és fél hónapos szini-idényre. Közön­ségünk várva-várta őket, mert megjelenésük jelezni szokta mintegy, hogy az unalmas egyhangú élet kissé változatosabb lesz. A múlt szini évad még mindnyá­junknak, de különösen a directornak élénk emlékeze­tében lehet, a ki a közönség részéről akkor meg nem érdemelt támogatásban részesült. Akkor nemcsak mű­sora, hanem társulata ellen volt leginkább kifogásunk. Mert ha a minden szépért és nemesért lelkezedni tudó közönségünk kész áldozni a színművészet oltárán, mert érzi, s tudja, hogy ezzel nemzeti, ideális eszményi és kulturális czélt szolgál, akkor méltán el is várhatja, hogy viszonzásul egy jól szervezett társulat, legalább közepes előadásában gyönyörködhessék Krémer Sándor­tól már előre feltételeztük, hogy a múlt tapasztalataiból okulva, lefogja vonni annak consequentiáit. Az eddigi előadásokból az egész társulatra nézve teljes kriticát még nem mondhatunk, azt azonban már most consta- tálhatjuk, hogy társulata sokkal jobb erőkből van ösz- szeállitva a tavalyinál. Különösen észlelhető ez a drámai személyeknél, És most annek megjegyzése mellett, hogy tollúnkat mindig csak az igazság, pártatlanság s saját részük az ország elhagyására áll; de a nagy része inkább hitet cserél. Ez mégis rövidebb és kényelme­sebb, mint amaz. De hogy a 336 közül egyetlenegy sem akad, azt soha nem gondolták volna. Csúf egy szívós lélek szorult beléjük. — Még most sincsenek megtörve. — No hát meg kell ötét törni jobban. Mivel pedig Pozsony szűk annyi rabnak; meg kell osztani, Bereites, Lipótvár és a többi helyeken. Lánczra őket párosával s menjenek, S hajtották őket összelánczolva, csapatokban, kit erre, kit arra, A kövezetten végig csörgő iáuezok zörgésére kifutottak a kiváncsi lakosok, — Mennyi sok rongyos pap ; de hát mind eret­nek ! Egy-egy faluban ha elérte őket az este, megál­lították az őrök. Beterelték őket egy-egy istállóba vagy csűrbe. Oh, hisz ez a fölséges hely a czelIához képest. Itt igen jó levegő van s le lehet feküdni. Nem fordulhatnak ugyan más oldalra, mert a társ láncza nem engedi. De legalább kinyujtózhatnak. Néha bar­mokkal együtt vannak az istállóban. De hát a Meg­váltó is istállóban húzódott meg. Találtak a szegények a sanyaruságban is meg­nyugtatót s vigasztalót. De másnap már egyik-másik ellankadt a hosszú kínos útban. Nem léphetett versenyt a többiekkel. A török vas rettenetes bilincs, szögekkel van kiverve. Azok a szögek agyon marcangolják a lábat menés meggyőződésünk fogja vezetni, s a közönség jegos kí­vánalmainak kielégítése irányítani, hogy mindenkivel szemben bármely körülmények között tárgyilagos kri­tika jogával élni fogunk, bár szigorú, de teljesen jóaka- ratu bírálattal véleményünknek őszinte kifejezést fo­gunk adni, nem fogunk késni az érdemet s buzgalmat dicsérőleg magasztalni, a hol annak megnyilvánulását látjuk, de viszont tiltó szavunkat felfogjuk emelni olyan események láttára, melyek a magyar színművészet nagy, magasztos nemzeti céljaival, netalán nem egyez­nének meg, — áttérünk az egyes előadások mélta­tására. A múlt héten csütörtökön az első előadásban a drámai személyzet mutatkozott be. Színre került Ka- szalitzky Antal „Tetemre hívás,“ A darab meséje szép, drámai kidolgozásra rendkívül hálás s a való életből ellesett jeleneteivel teljesen alkalmas arra, hogy jelen­tékeny hatást érjen el. A gyerek áll itt is a régi el­vált két házasfél között, mire Brieuc Bölcsőjében, csak­hogy inig amott újból összeláncolja az apát és anyát, itten az első férj visszautasítja az anya újból kitörő szerelmét s boldog lesz gyermekével is. E müvet az élet kiváló ismerete, a szív melegsége, s a nemes ide- alismus teszi értékessé. A társadalmi életből vett tár­gyat igazabban és tisztultabb felfogással a mai korban alig dolgozott fel valaki. Az előadás teljesen jó, mond­hatnék majdnem tökéletes volt. A ^szereplők dicséretre méltó buzgalommal játszottak. Az est hősnője Pataki Riza volt. Lelkesedéssel, szenvedélylyel egész drámai erővel játszott. Rokonszenves, szép alak, valódi drámai hősnő, méltó partnere volt Krasznai Ernő az ártatlanul meghurcolt férj szerepében. Játéka természetes, köny- nyed és elegáns volt, s hálás szerepét teljesen kiaknázta. Kisebb szerepeiben igen jók voltak Kendi Boriska. Szőke Sándor és Szentes János. Pénteken a gyönyörű zenéjü Drótostótot adták. Ehhez mutatkozott be a társulat uj szubrettje Révész Ilonka k. a. Elevenséggel és graciositással tánczolt, e mellett kellemesen csengő hangja és rendkívül ügyes és kedves játéka van. Első benyomásuk rólla az, hogy ö lesz a szini évadban a közönség kedvencze. Mellette méltó elismeréssel kell megemlékeznünk a társulat uj baritonistájáról Bay Lászlóról. Temperamentumos, ro­konszenves színész, gyönyörű hanganyaggal megfelelő tudással párosulva hisszük, hogy sok kellemes estét fog szerezni számukra, ürömmel üdvözöljük régi is­merőseink közzül Kornai Margitot, ki Zsuzsi szerepét sok bajjal és igyekezettel játszotta kár, hogy kis ter­jedelmű hangja a tavalyihoz képest is, mintha veszí­tett volna erejéből. Szentes Günther szerepében, mint legtöbbnyire, most is igen jól alakított. Ugyanezt mond­hatjuk el Papír Sándorról, kinek örömmel látjuk te­hetsége izmosodását. Aldoriról a Társulat tenoristájáról azonban sem játékát, sem énekét tekintve nem mond­hatjuk el a legjobbat. Szombaton Ádám és Éva ez. operettet adták, melynek mint egyáltalán az ujabbkori operetteknek semmi meséje nincsen. A főszerepet Révész Ilonka ját­szotta, könyed, természetes játékával és szépen csengő hangjával igen sok tapsot aratott, Ádám szerepét Aldori alakította elég sok igyekezettel, de kevés sikerrel. Szen- Lucifer szerepében pompásan játszott. Jelentékenyebb szerepükben jók voltak még Tisztái, ki ügyes és mu- lattetó komikusnak bizonyult és Kőszeghi Aranka, ki Astnódi szerepében bájosan és otthonosan mozgott. Vasárnap este ugyanezt ismételték, d. u. pedig zónában Tóth Ede örökké szép népszínművet a Falu­közben. Az oimaradozókat az őrök meglökdösték a puska agygyal, vagy végig kardlapozták. — Hát hiszen a Jézust is ütötték, verték. Én méltatlan szolgája, nem szonvodném-e el a nevéért ? Majd utóbb ki is dűlt egy-egy gyöngébb,Jvégkép kimerült. Sem étel, sem ital reggeltől estig, csak a kínos fáradság. Leroskadt, hiába ütötték az őrök, nem birt láb- raálinh És előállt a két legifjabb erős rab, karjaikra fektették a leroskadt társat s vitték. — - Hát az Ur Jézus is leroskadt a kereszt alatt s vitte a keresztet a cirénebéli Simon, Akadt közöt­tük is elég Simon. Végre aztán megérkezett mindegyik csapat a maga helyére. Hanem ott sem volt elegendő hely. No, majd építtetnek a rabokkal. — Fel. dologra! talicskázni. vályogot vetni, kö­vet vágni, gerendát faragni. Nem lehet ingyen enni a császár kenyerét. — Hiszen Pál apostol is csinált sátort, az Ur Jézus pedig ácsmesterséget folytatott. Szerencse, hogy nyár van. Le lehet vetni a na­gyon megviselt papi 'tógákat, egy ingben dolgozni. Bizony, az az ing már nagyon-nagyon vékony, fosz- lányos, kívánja a mosást is. De azt csak vasárnapon­ként tehetik. Hej, az a vasárnap, az a legnehezebb nap ! Nem kell ugyan akkor dolgozni, hanem hallgatni kell a varrógépek kedvező részletfizetésre kaphatók rosszát. Kornai mint Finum Rózsi, Bay mint Gödör Sándor volták az előadásnak lelkei. Kisebb szerepeikben Peterdi és Garai Ilus szépen megállották helyüket. Hétfőn Katalin czimü operette került szinre telt ház előtt a társálat colorátur énekesnője Hugonai Irén felléptével, a kisasszonyról első bemutatkozása alkalmá­ból is csak a legjobbat mondhatjuk. Játéka könyed és vonzó alakja szép és rokonszenves, hangja kellemesen csengő, mely a felsőbb registerekben is szépen érvénye­sül. Kitünően alakítottak Kornai Germain szerepében és Kőszeghy Aranka Anicza szerepében. Kedden Gárdonyi Géza bájos idillikus darabja „An- nuka“ ketült szinre féház előtt. A szereplők valauienyi- jének játéka gondos, tanulmányozásra való mondhatni majdnem tökéletes volt Garai llus Annuska, Peterdi és Szilágyi Berta a szülők, Krasznai a tanító, Szőke a fiatal földesur, Kendi Rózika a barátnő és Szentes a nevelő apa szerepében mindnyájan rendkívül elismerésre méltóan játszottak. Kár, hogy kevés publikum gyö­nyörködött játékukban. Szerdán a magyar színház nagysikerű operettjét a „Hajdúk hadnagyát“ adták. Csütörtökön a „Zalaneai biró“ §cimü színmű ke­rült szinre elég kevés közönség előtt. Pénteken zónában teljesen zsuffolt ház előtt egy bájos zenéjü operett került szinre a „Tavasz“, a mit tavalyi idényből elég jól ismerünk. Az előadás éltető lelke Révész Ilonka (Anna szobaleány) volt, aki ez al­kalommal is rendkívül ügyes szubrettnek bizonyult. Legnagyobb elismeréssel adózunk csodálatos alakitó tehetségének, melylyel a legkülömbözőbb szerepekben oly gyönyörűen tud érvényesülni. Élénk, tüzes, tempe­ramentumos játékáért és kedvesen előadott énekszá­maiért igen sok tapsot aratott. A másik fő női szerep Hugonnai kezében volt, kinek kellemesen csengő hang­jában újból alkalmunk volt gyönyörködni. Aldori (dr. Csap] játéka sok kívánni valót hagyott hátra, játéka nem egészen természetes, mesterséges, affectált. Szen­tes Kranyseticse és Papír S. Neczija valóságos kabinet alakítás volt. Igen kedves volt még a báróné szerepé­ben Kőszegi Aranga. bf. Hírek. Királyi kitüntetés, Ő Felsége a király dr. hilibi Haller Károly miniszteri tanácsos kolozsvári egyetemi tanárt tanügyi ős eulturális téren kifejtett sikeres működéséért a főrendiház tagjává nevezte ki. A kitüntetettet városunkhoz rokoni kötelékek kapcsol­ják, éppen ezért mi is örömmel üdvözöljük kitüntetése alkalmával. Lórántffy est. A Lórántffy Zs. egylet felolvasó estélyét a rof. fögymnáziutn tornacsarnokában ma d. u. 4 órakor tartja meg a kővetkező műsorral: L.Ve­gyeskar éneke. 2. Elnöki megnyitó. Tartja Domahidy István. 3. Felolvasás. Tartja Biky Károly esperes. 4. Szavalat. Tartja Kótay Mariska k. a. 5. Magánének. Énekli Hajdú László, debreczeni joghallgató. G. Ve- gyeskar éneke. — Vallásos estély. Németiben az ev, ref. egy­háztanács lömében vasárnap d. u. 6 órakor fog meg­tartatni a harmadik Vallásos estély a következő mű­sor al: 1. Közének. 2. Felolvasás. Tartja Nagy Fe­jezsuita páter beszédeit. Azokat a csábítgató, hite­gető sima beszédeket, vagy azokat az istenkáromlá­sokat. Hogy gyalázzu Luthert, Kálvint, hogy csúfolja a protestáns vallást! Azután mikor a szentséget felmutatja, térdre kell borulni. A kik ezt nem teszik : 25-ig vágják. Nehéz nap a vasárnap, de legalább az alsóruhákat kimoshatják: Mikor a keserves építésnek ]vége lett, tető alá került az uj épület: ősz lett. derek jártak. A tógá­kat elő kellett vonni. Szegény tógák, nagyon mugrón - gyoiiodtak már. De ebben is van jó. A legtöbbnek igen bő lett mir a tóga. Abból a bőségből ki lehet toldozni a lyukas helyeket s adni másoknak is. Olyanok voltak már, mint a csontváz. Kiaszott test, melyet a lélek nem enged összeroskadui. A..ad­tak, a kiknek már lelkűk is megtört a nyomorúságok alatt s aláírtak annak a rever,sálisnnk, hogy kiköl­töznek az országból. Nem bírják tovább a szenvedést. Hisz már 9 hónap óta raboskodnak a legocsmányabb büntetések között. A rablók, gyilkosok jobb sorsban vannak. Azokat nem ütik verik. És azok legalább tud­ják, hogy méltán bűnhődnek ; de ők ártatlanok. Nem, nem lehet tovább viselni. A nagy irgalma, könyörülő Isten megbocsátja e lépésüket s a kereszten elvérzett megváltó nem tör ezért pálcát felettük. Hát ezek az elcsüggedt lelkek megszabadultak. De a többije ott maradt, szenvedve tovább, törhotleu lélekkel. (Folyt, köv.) Szatmáron, Kaziíicy-utca 17, a Zárdával szemben. ©

Next

/
Oldalképek
Tartalom