Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-16 / 51. szám
XXX. évfolyam. 51-ik sz. Szatmár, 1904. decz. 16. HETILAP. TÁ R SA DA I jM I EíS SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes siám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS Deáktér 3. Mindennemű dijak a kiadóid KIADÓHIVATAL : szám. rutaiban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban. —S> Nyilttór sora 16 fillér. <3— Köre &keci n k rő!. Ha valamelyik varosról általában az a vélemény, hogy nagy kereskedelmi gócz pont, jó kereskedelmi város abban a véleményben már az is bele foglaltatik, hogy az illető város meglehetős jó anyagi viszonyok között van, ott kö- nyebb mint egyebütt a megélhetés. Jellemző a városok anyagi ismertetésére az is hogy 10—12 gyárkéményes, — mert azt már mindenki tudja, hogy ott a hol minél több a gyárkémóny annál boldogabb a nép. — A város anyagi és szellemi gyarapodására tehát igen jótékony befolyással van a kereskedelem és az ipar, — e miatt a vezető városi hatóságok városuk érdekében magától érthetóleg gyára vállalatok szerzésére törekszenek. A kereskedelem fellendülésében azonban azonban legnagyobb szerepe van maguknak a kereskedőknek. — Ügyes és tisztességes kereskedő jó kiszolgálással, mérsékelt megfelelő árral, előzékeny modorral eléri azt, hogy a fogyasztó közönség bizalmát megnyeri, és állandó bevásárlókat szerezve, az üzlet jövőjét megállapítja. — Régebben általában az volt a vélemény, hogy a kereskedői tudomány a vevők kapaezitállása, becsapása, — az árunak minél fmagasabb árbani értékesítése mig ma azt látjuk, hogy azok a kereskedők szerzik meg a bizalmat, a kik tisztes polgári haszonnal megelégedve, a bizalmat kiérdemlik. Minden tisztességes kereskedőnek helye van a müveit társadalomban, azoknak testületé irányt szab, és mi is elmondhatjuk, hogy nállok nélkül sok közhasznú intézményünk semmivé válnék. Az által tehát, ha a kereskedőket, minden más intelligens foglalkozású egyénekkel egyenlő tisztességben részesítjük, — az által, ha azoknak érdekét, úgy a város köz mint magán társadalmi életben szivünkön viseljük, nagyban hozzá járulunk az általános kereskedelmi viszonyok javításához, a város anyagi köz érdekének előmozdításához. A városi közügyek intézésében helye kell hogy legyen az arra alkalmas kereskedőnek, - mert ott egy olyan erős testületet képvisel, kereskedő társait; a kik nem csak jelentékeny közterhekkel járulnak a város fentavtásához, hanem hivatva vannak óletfogialkozások szaktudásokkal a kereskedelmi várost megteremteni. A városi társadalomban pedig kötelességévé kell tenni minden embernek, hogy tőlle telhetőleg, a helyi kereskedelmet támogassa. Minden olyan szükségletet, mely városunkban megszerezhető itt kell bevásárolni. (Az áruknak nagyobb kelendősége a forgalom emelkedése hozza magával azt is, hogy az árak jutányosab- bak lesznek. A helyi kereskedő boldogul, terheit könnyebben elviseli jobban részt vehet a társadalomban, de e mellett szilárdul a kereskedelem, és erősödik a beszerzési forrás. A vidékeik érdekükkel hozzánk vannak nőve. Eeájok sem közönyös, ha a közelben egy jó kereskedelmi város létezik, a hói gazdasági terményeiket könynyen, egyenesen a fogyasztóknak tudják eladni, Ha a város polgárai jó anyagi létnek örvendenek, emelkedik a vidéki birtokosok értéke is, mert a kereskedelem lendülése nem csak az illető város, hanem egy egész vármegye helyzetét is kedvezővé képes tenni. A mi városunkban elég szép lendületet vett a kereskedelem, — különösen azóta, mióta a házaló ügynökök és utazók el vannak tiltva attól, hogy a vidéken a magán fogyasztókat fölkeressék azoktól megrendeléseket szerezzenek, ezáltal tőlünk a forgalmat a főváros felé eltereljék. — Az üzletek folyton szaporodnak, a csőd ritkaság számba megy. Az üzletek nagyobbak és elmondhatjuk, hogy városunkban az emberek minden kereskedelmi czikket feltalálhatnak és méltányos árban beszerezhetnek. A helyi kereskedelem támogatása érdekében szobaiunk fel, mert még most is vannak olyanok, a kik szükségleteik beszerzése czéljából a budapesti és bécsiekhez fordulnak. Különösen a női és férfi ruhanemüek, bútorok azok, a melyeket nagy mennyiségben hozatnak. io«swa«K3BarfflH*gt uw w i ’gas»»«« tmKra&Kmttw A kik hívek voltak mindhalálig. (Folytatás). Eljött átél rájuk. Hogy meg ne fagyjanak rongyaikban, megint összezsúfolták őket. De ebben megint az a vigasztaló, hogy lánczaikat levették. — Istenem! hogy agyon van törve az a láb! milyent dagadt, fekólycs. De nem fáj. A szívben van a nagyobb seb. Mit csinálnak otthon a kicsinyek, a szegény asszony7, meg a gyülekezet. A családot azóta már kihordották, elűzték a parókiából, plébánosok vannak helyettük. Élzüllött család és gyülekezet! Ha tudnátok, szegény rabok, hogy mindegyiket megoltalmazta az Isten. Plébánusokat nem rendeltek helyeitekbe; mert nincs is annyi plébános, maguknak is kevés van és mert arra vártak az urak, hogy ti megtörtök s hitehagyva magatok lesztek a plébánusok. Az árva családot pedig a gyülekezet takargatja. Nincs is semmiben hiányosságuk. Az iskolatanitók hirdetik az igét, temetik a halottakat, keresztelés, házasság és űr- vacsora okáért pedig elmennek messze földekre, a török tartományokba, a honnan nem vihették el a prédikátorokat. S vár titeket a gyülekezet szép reménységgel, hogy haza hoz az Isten benneteket. Pető András, az öreg kurátor, haza került már, nyolezadnapra jött meg, azt mondja, hogy mind ott fogták a tömérdek sok tiszteletes atyát, de majd baza jönnek ők, ha mindjárt sokára is. Az Isten nem engedi azokat elveszni. Addig ugyan haza sem ment az öreg kurátor, mig a tiszteletes asszonyt meg nem nyugtatta. Az volt a legelső dolga, mikor kocsijával megállt a parókia előtt, hogy a tiszteletes asszonynyal szóljon. Hej, nehéz dolog ezl —■ Hát az apjuk ? — kérde az elhalványult nő, meglátja az egyedül érkezett ember, — Megjön ő is, édes tiszteletes asszonyom. Most még nem jöhetett. A többiek is mind ott maradtak. Mert sokan vannak, nagyon sokan, tán négyszázan is. — De hát csak üzent valamit, hogy mikor? — Semmit nem üzent, kérem alásson. Mert nem is válthattunk szót. A mint leléptek a tiszteletesek a kocsikról, attól a szempillantástól fogvást nem láttuk többé őket. Próbáltam bejutni hozzá a törvény házba, de nem eresztettek be. — No majd beeresztenek engem, még ma utána megyek. — Nem eresztik be, tiszteletes asszznyomot sem. Ne is próbálja. Volt ott egy tiszteletes asszony, beszéltem vele, nagyon gorombán bántak szegénynyel. Hiába volt a szó. A tiszteletesné kocsira ült s felment Pozsonyba férje után. Tömérdek sok, kisirt szemű, halovány papnéval jött össze, mind a férjét kereste, de egy sem látta meg. Annyit tudtak csak meg, hogy nagyrészük már nincs is itt, elszállították őket, ki tudná hová, üsszelánczolva. — Istenem, Istenem! — zokogtak a nők — tán nem is látjuk többé. Valami goromba hivatalnok felelt: — Dehogy nem, a másvilágon bizonyosan meglátják ! * * * Úgy is volt az elhatározva. Hadd veszszenek, pusztuljanak el, a kik e föltételek egyikét se fogadják el. Mivel a császár hitvány kosztja is pénzbe kerül s úgy látszik, sokáig fogyasztják a drága kenyeret, nem akarnak egykönnyen elhullani: nincs egyébb mint megszabadulni a rabtárs költségeitől s valami utón kárpótlást venni az eddigi költségekért. Hisz a rabokat jó pénzen meg szokta venni a tengeri hajós nép a gályákra. El kell őket adni ! A becsületes spanyolokkal megkötötték az alkut: ötven arany egy-egy darab használható állapotban levő rabért. No, hát oda kell őket hajtani! Egy kicsit jó hajtóka Felsőmagyarországtól a tengerparti Triesztig. De tán csak kibírják a kisérő katonák. Az a hitvány rabnép, ha elhull is útközben, hadd hulljon a férgese! És épen egy esztendőre a pozsonyi börtönbejutás után, megindították a rabszállitmányokat Trieszt felé. Nagyon utazásra való alkalmas idő volt. Hordja a metsző szél a márcziusi havas esőt. Még a meleg szobából sem jó kinézni. Ne nézzétek, hogyan hajtják szegényeket, ne nézzétek van szivetek. Csúszós az ut az embernek, többet hátra, mint előre s hozzá még a bilincs a lábakon! Van vas a ló lábán is. de az a talpán van, azzal jobban megkapasz- kodhatik: de szegény rabok lábán nincs csizma, teljesen a mezítláb járnak már régóta, ellenben a vas a lá- bukszárán van. Kétszeresen nehéz a menés; pedig a lovon ülő katona őrök ugyan szappermenteznek ám és forgatják a korbácsot s csattogtatják a nőgákon. LegB&untineníxjusnaraytnnM wiJBMurx»KTOjraH3ese3rajMzre3*i«a«v8BBE*e«D A io«k iváltibb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: úgymint idilli, 1 üdőbetegségek nél, bioitchitis számnr-hurut légzőszervek 'ÉV ős hurutos bajainai különösen lábbadozóknal iníves;:» races***« fluenza után aj inltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. HofTmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájc. wusumi&sät*
