Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-10 / 50. szám

XXX. évfolyam. 50-ik sz. Szatmár, 1904. decz. 10. Megjelenik minden szó. Iraton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. £ ZERKESZTOSEG ES KI A DOH I ' • 1 Deáldér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés melleit a legjutányosabb álban.-<$> Nyilttér sora 16 fillér. <$­Tanár és tanítvány. Margaretta. ... Hogy ketten voltunk a szobában Kis kezed kezembe nyugodott Hogy szóltam néha ábrándosán Gondolatunk el kalandozott... Te talán bolió szívvel, vágygyal : Szép, asszonynak láttad már magad . ,. Én meg so’ sem múló gyönyörrel Kis kezedet fogtam azalatt... .. . Jött aztán mit költők megírtak : Az első csók, boldog pillanat Összetört ajkunk hosszú csókba Boldog voltam, mint talán soha ... ., . S hogy tűntek egyre a múló percek, Alkonyodott az ég peremén S hogy menni kezdtem, bucsuzóban Pirulva súgtad ezt: „Óh ne még 1“ halmii Nagy. A kik hívek voltak mindhalálig. (Folytatás.) No hát hiszen éppen igy és ezzel törnek ők meg testben és lélekben rövid időn. Ember nem bírhatja azt sokáig. Ők sem : aláírnak a reversálisnak, hogy a pápista hitre térnek vagy kitakarodnak az országból. Azután mehet szabad lesz. Hisz ez is egyenlő a halál­lal. Mindenféleképen üresen marad az eklézsia s még plébánusokat is nyernek. keznek felekezeti külömbség nélkül, hogy gyer­mekeik oda bejuthassanak. Nekünk egyedül; inkább társadalmi, mint kulturális szempontból, az képezheti feladatunkat, hogy a lezajlott ünnepélyen felhangzott kasz­tokból párhuzamot vonva, azon közös cél érdeké­ben, hogy a tanár hivatását teljesítse, a tanít­vány a tanárt szeretni tudja, a kölcsönös szeretet, a kívánt eredményt meghozza, ki lehet az ideális tanár a szülők és gyermek szemében, ki lehet az ideális tanuló a tanár előtt. Az emberrel született a szabadság iránti eszme, és az igazság iránti érzék. Ezek annál hathatósabbak, minél tudományosabb, minél mű­veltebb az ember. Szabadságot haza nélkül, tisz­tességes honpolgárt haza szeretet nélkül, igazsá­gos embert becsületes gondolkozási mód nélkül elképzelni sem lehet. Boncz Ödön miniszteri osztály tanácsos, a ki a vallásminiszteriumuak magas tisztviselője, magát a minisztert képviselte bemutatta azt a nélkülözhetetlen tanítási rendszert, a mely kell hogy mint a napkeleti "csillag vezetője legyen mindazoknak a bölcsek ."k, a kik a tanításnak, a műveltség, a tudomány terjesztésére, mint ta­nárok vannak hivatva. A szavakat már reprodukálni nem tudjuk. De az eszmét e sorok Írója megfigyelte. A ta­nári pályára úgymond, azok az egyének lépjenek, a kik a tudomány mellett elég erkölcsi erőt érez­nek arra, hogy az iíjuságot nem az iskolai tör­vényekkel, nem a szigorral tudják önfegyelme- zettó tenni, hanem mint a valódi szüle a szere­tettel tudják a legszebb, a legjobb magaviselet­ben megtartani, nevelni, hogy a tanítványt a sze­retett fűzze tanárához, és inkább azon gondolat bántsa, ha helytelenül cselekedett, miként a ta­nár szeretete jó szive ellen vétett, mint az isko­lai törvények ellen ; — a tanulót ne az ön fe­gyelem, hanem a nevelés rendszere tegye jó magaviseletüvé. A miniszteri osztály tanácsos ur, a ki való­színűleg gyerekéért aggódó szüle is a nevelés torén pedig szakértő, szépen ecsetelte a tanár feladatát, melyre mindannyianknak jól esett meg­jegyeznünk, hogy a mi jubilált gymnasium mult- bani és jelenlegi tanárai ugyanazt a meggyőző­dést hirdettek és követték is. A sok szép beszéd között Kurcz Sándor érzelem teljes beszéde mely még különösen haza fiúi szempontból különösen magára vonta figyel­memet. Magyarország miként ő érzelmes szivvel mondta, nbics még elfoglalva. Az ország lakói­nak a fele sem magyar. Az a munka a melyet a honszerző Árpád megkezdett, nincs még be- vógezve, — a mi gymnasiumunk is, egyike azon védbástyának, melyben a tanár mint őr, mint harcos el van helyezve. Hát csak hadd puhuljanak, hadd nyomorogjanak. Hej, ha ezt otthon tudnák a tiszteletes asszonyok! A kicsinált terv és sorrend szerint egyszer az­tán véget ért valamennyi czella rabjainak kihallgatása. Valamennyinek kihirdették a halálos szentencziát. Ez volt az első felvonás. Következett a második. Újra sorba elővették a czellák foglyait. A test­ben, lélekben elsanyart prédikátorok újra ott állanak a méltóságon törvényszék előtt. Öltözetük már nagyon megfakult, a penész és sár megölte a csillogó fekete papi ruhákat. Testük s ábrázatnkról pedig méltán énekelhették a szegények a 143-ik zsoltárt. — — olyanná kell lennem, Mint a kik szállnak a sírba. Ezekkel a legyötört lelkekkel már könnyű a má­sodik felvonást eljátszani a hatalmas uraknak 1 Szánalom volt nézni a szegény rabokat. Meg is esett a bírák szive. Szelepcsényi olyan atyai érzéssel szólt hozzájok: — Édes fiaim, következnék most már a szomorú ítélet végrehajtása, a halál. De meg szántunk benne­teket. Hiszen ti jól tudjátok a szentirásból, hogy az Isten nem akarja a bűnösnek halálát: hanem, hogy megtérjen és éljen. Mi is azt akarjuk. Éljetek. Hisz még a legtöbben a férfikorban vagytok, otthon csalá­dotok, kis gyermekeitek, ekklézsiátok. Hát éljetek azoknak tovább is. Hanem térjetek meg, hagyjátok el az eretnek hitet, mely okozója a mostani bajotoknak és az országra is minden veszedelmet kezdet óta ez hozott, térjetek meg az egyedül üdvözítő római katho- iikus vallásra, adván magatokról reversálist s még ab­ban az órában szabadon mehettek, kiki az ő földjére, családja és népe közé, papokul. Azok a megtört, görnyedt rabok mind kiegyene­sedtek e szóra s azokban a bádgyadt, beesett sze­mekben valami szokatlan láng gyűlt ki. — Vagy ha ezt — folytatá az érsek — nem akarná közületek egyik vagy másik : akkor arról ád Írást, hogy azt az országot tüstént és végkópen el­hagyja. íme, ezen két feltétel alatt megkegyelmez nektek a törvényszék s szabadon bocsát még a mai napon. Válaszszatok, fiaim 1 Megint az öreg Bodnár Mihály emelt szót: — Ha nekünk törvény szerint halállal kell la- kolnunk: megfoghatatlan, hogy a törvény fölmenthes­sen a halál alul, ha hitemet elhagyom. Hisz akkor Nádasdyt, Zrínyit és társaikat nőm végezhették volna ki; azok r. katholikusok voltak. Ez azt tenné, hogy a római katholikusnak a lá­zadás nem bűn. Nekünk tehát más bününk van, vallá­sunk a bűn. Ilyen áron nem akarok élni. — Nem akarunk élni! — kiálták a társak egy­hangúlag. — No hát veszszetek! — kiálták az urak szin­tén egyhangúlag. Á törvényszéki urak nagyon el voltak keseredve. Ki hitte volna, hogy ezek a nyomorultak még most sincsenek megtörve. Úgy számítottak, hogy egy kis A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer T tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai úgymint idüit bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in­fluenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel­lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik, a gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezéggei legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roehe & Co vegyészeti gyár Basel Svájc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom