Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-12 / 46. szám

2 S Z A T M Á E. nov. 12. A bizottsági tagok választásához. A törvényhatóság közgyűlése a szavazati jog­gal bíró tisztviselőkön kivül 78, felerészben leg­több adót fizető, — felerészben választott bizott­sági tagokból van összeállítva. A folyó évben a választottak felerészének mandátuma lejárván. November hó 27-ikére ki= tűzött napon a városnak országgyűlési képviselő választására szavazati joggal biró polgárai, ujabbi hat évre 20 városi bizottsági tagot választanak. A választási idő még két hót múlva követ­kezik be, azonban a korteskedósek, jelölések, már is megkezdődtek, és legnagyobb része azoknak, akik e tárgyban mozgolódnak, magok az önjelöltek. Eégente is nagy megtiszteltetés volt a bi­zottsági tagság, — csakhogy akkor több volt az emberekben a szerénység, a választókban pedig az érdemeknek elismerése iránti ítélet képesség. — Csak a közelmúltban is a ki önmaga tolta föl magát jelöltnek, ezt csak pirulással tehette, és szégyenkeznie kellett, ha szemére vetették. A dolog lényege szerint ma is úgy kellene lenni, hogy a megválasztott bizottsági tagot azon helyre polgártársainak becsülóse és szeretető juttassa, önmaguk közzül mintegy kiemelve a min­den emberre egyaránt tartozó közös érdek kép­viseletére érdemesnek tartatván, — a bizalom­mal kitüntették. Ezek a feltételek azonban ma már nagyob- bára kimentek általában a gyakorlatból, még az is ritkaság az ország megyéiben és egygyes vá­rosaiban, mint a hogy a mi városunkban törté­nik, hogy a megejtendő választásoknál általában figyelembe szokták venni a választók, a jelölt tulajdonságait és az arra való képességet. Most a midőn a választás küszöbén állunk, nézzük csak, hogy jó lélekkel és meggyőződés­sel, kikre adhassuk szavazatunkat, minő egyéne­ket tartsunk alkalmatosnak és megválaszthatóknak. Mindenesetre azok, a kik a bizottsági tisz­tet az elmúlt hat évben betöltötték, alkalmat nyújthattak annak megítélésére, hogy érdeme- sek-ó a további bizalomra. Isten őrizzen, hogy minden bizottsági tagnak, az örökös szónoklás volna a kötelessége, és az érdemeket ehhez csa­tolnánk, hanem vizsgáljuk azt, hogy ki mint vette k: részét, a közérdek munkájából és a közügyek intézésében, a választóknak érdekeit képviselte-e igazán szavazataival ? Voltak bőven olyan kérdések, a melyek el­döntésében az egygyes bizottsági tagok szavazat­tal, vagy tartózkodással szint vallottak önállósá­gálatában helyesen cselekedtek-e, levonhatjuk a következményeket. Helytelenül cselekedne bármely választó ke­rület, ha már megválasztott, érdemes képviselő­jét kihagyná, valamint akkor is azokat, ha vol­tak olyanok, — a ki,, a bizalomra méltatlanok, újból beválasztaná. Jelöltünket válaszszuk magunk és szállítsuk értékére azokat az embereket, a kik a bizottsági tagságot: külső disz, vagy hiú ambitióból kere­sik. Ezek felett pedig tegyük előtérbe azokat, a k'ket képességök, tehetségök, általában pedig a polgárokhoz való ragaszkodása tett ismeretessé. A város köz és magán ügyeinek elintézése önkormányzati hatáskörében a bizottmányi tagok kezébe van letéve. Minden bizottsági tag egy tényező a város közügyében és ina, amidőn a közterhek súlya alatt majdnem össze szakadunk, értelmes okos takarékos emberre van a közgyűlésben szükség, a ki a város érdekét ily körülmények között ösz- sze tudja egyeztetni, a jelen viszonyokkal. A ki minden tekintetben független és a közterhekkel való hozzájárulás súlyát maga is érzi. Nem országos, de városi politikát kell csi­nálni, elő kell mozdítani, hogy a város minden foglalkozású egyéne munkája és mozgalma után megtalálja a megélhetés forrásait. A költekezé­sekben pedig legyünk takarékosak, a további nagy haladásban is pihenőre van szükség. A közgyűlés feladata a közterheket csökken­teni, ezen célját eléri, ha polgárait minél ke- vésbbé terheli meg. Ezeket pedig csakis olyan bizottmányi köz­gyűléstől remélhetjük, a kiknek tagjai nem egyéni hiúságból jutottak oda. hanem a közbizalomra érdemeket szereztek, és minden más mellékér­dekektől függetlenek. Hírek. — Személyi hir. Biki Károly egyházmegyénk es­peressé zsinati rendes tag szerdán reggel Budapestre utazott, hogy résztvegyen a il-ón kezdődő zsinati tár­gyalásokon. — Bucsu-estély. Dr. Dezső Kálmán tiszteletére, ahból az alkalomból, hogy kir. Ítélő táblai bíróvá ne­veztetett ki, és körünkből távozik, barátai és tisztelői f. hó 9-én a polgári társaskörben fényes lakomát ren­deztek. Mintegy 100-an jöttek össze a bírói és ügy­védi karból. A felköszöntők sorát Both Ferencz kir. törvényszéki elnök nyitotta meg, igen szép beszédben vázolta a bírói állással járó nehéz munkakört, mely­nek lelkiismeretes betöltése, a mint a jelen esetben történt, magával hozza az'elismerést, az előléptetést. gukrol, különösen arról, hogy a közérdek szol­SaBS«»aSflKfiSie®»i>3j833E!R3KSB3S3l«aKSK0SSi2®Ka®^^ &&B/SSZ3EBS3!HgB8ES&& Szoktak jönni ilyen levelek azokból a vármegyék­ből. a melyek nem a török, hanem ő felsége Lipót csá­szár pálezája alatt állottak, tehát a felsőmagyarországi vármegyékből s a nyugati részéről. írtak ezek a vármegyék ilyen nagypecsétü leve­leket, a miknek láttára a szegény prédikátorok min­dég megdöbbentek. Sallai János igmándi prédikátor habozva nyúlt a most érkezett levél után. Nem bontotta föl mindjárt. Eiőbb hadd készüljön hozzá, hadd erősödjék szive a legrosszabbra. Hátha ebben is az van, hogy 14 nap alatt kodródjék innen ? Hallotta már hírből, hogy e tájon is üldözik a protestánsokat, különösen a györvidéki lutheránusokat. Ezelőtt 4 évvel a tatai reformátusok templomát elvette Csáky gróf. Hát most Igmándon a sor ? De nem lehet. Hisz itt nem volt s nincs is pápista. Ez a gondolat kissé megnyugtatta s feltörte a levelet, Hej beh elhalványodott, mikor olvasta ! „Citatorium. Sallai János igmándi lcálvinus pré­dikátor ezennal citáltatik, hogy ezen folyó esztendő Gergely havának ötödik napján, Pozsonyban, a királyi törvényszék előtt, mint az ország törvényei és a fel­séges uralkodó ellen lázadó, megjelenjék. Datum Po­zsony 1674. febr. 5. Majláth Miklós királyi ügyész.“ Lázadó ? Hát igaz, hogy szivében föilázadt ő is, mint minden igaz magyar, hogy német zsarnokoskodik felettünk, kegyetlenebbül, mint a török. Mert az leg­alább a vallásért nem üldöz senkit. De másokat ő nem bujtogat. Az ország dolgába ő nem avatkozik. Az a főurak dolga. Wesselényi, Zrínyi, Nádasdy, Frangepán akartak a zsarnokság ellen fellázadni; de ezek meg is lakoltak ezelőtt 3 évvel, hóhér fejezte le őket. A szegény prédikátorok hálát adnák az Istennek sz gúny népükkel együtt, ha megtűri őket a földesül- és a ne­mes vármegye. Most már a lévai ut elmarad. A helyett az espe­reshez megy tanácsot kérni. Szőnyött hivatalnokoskodott az akkoriban 38 anya­egyházból álló tatai traktus esperese, Alistali György, egy tisztes öreg Sallai János 18 kollégáját találta ott. Foie a tatavidéki papságnak. Mintha egyházmegyei gyűlésre «meglőttek volna össze, kle egysem volt híva ; liánom amoda, Pozsonyba citálták valamennyit s mind azért jött, hogy öreg bölcs vezérük tanácsával éljenek e szorongatott állapotban, — Fiaim — szól az öreg — én is ott leszek, ha az Ur akarandja és élek. Engem is citálnak. Meg­állunk, mint Pál Agrippa és Festus előtt. Semmi olyat, a mivel vádolnak, nem tettünk. Ne féljetek 1 velünk lesz az igazság Istenné. Olyan jól esett az öreg c bátorító szózata az aggodalmas sziveknek. Hát csakugyan mitől is félné­nek ? Semmi büntetésre méltó dolgot nem művelték. Tudják ezt ott is, a honnan a citálás jött. S bizonyára nem akarnak azzal egyebet, mintboszszantó zaklatást. No hát szembe kell vele nézni s végit szakítani. Gyerünk ! Én pediglen — szólt közbe a bánhidai kolléga — nem megyek. S tanácslom nektek is, atyámfiai az Urban, hogy ti se menj tek a kelepcébe, az oroszlán barlangjába ; hanem meneküljünk. Lám az ifjú Rakód is elfutott és él, inig társai elvérzettek. (Folyt, köv.) Utána dr. Keresztszeghy L. az ügyvédi kamara nevé­ben üdvözölte az ünnepeltet, a bírói karból pedig Fe- késházi a kir. törvényszék disz szónoka köszöntötte. Dr. Dezső Kálmán meghatottan vett búcsút barátaitól és kollegáitól. Aztán meg egész sora következett a szónoklatoknak, majd dalra kelt az ünneplő sereg, a mulatság a korai reggeli órákig, vagy talán még to­vább is tartott. Azoknak, a kik úgy reggel fele ve­tődtek haza, legyen mentő körülmény, hogy a szoli- dabbak még akkor sem tudtak a mulatságtól megválni. — Az esküdtbiróság elnök helyettese. A debre- czeni kir, Ítélő tábla elnöke a szatmárnémeti kir. tör­vényszéknél rendszeresített esküdtbiróság elnökének helyetteséül az 1904. év további tartamára Szabó Jó­zsef kir. törvényszéki birót rendelte ki. —- Kinevezések. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Kerekes Julia, Kálik Julia és Zeke Berta oki. tanítónőket a szatinárhegyi állami elemi népiskolához tanítónőknek kinevezte. — Eljegyzés. Hadarassy István, a kit nemrég választottak meg vármegyei aljegyzővé, eljegyezte nemestóthi Szabó Antal nagykárolyi kir. közjegyző kedves és szép leányát Margitot. — Az ev. ref. tanitónöképzö bazárja. Az ev. ref. felsőbb leányiskola kebeiébeu létesített tanitónöképzö belső felszerelése javára folyó hó 5-én az intézet nagy­termében rendezett s tánczmulatsággal egybekötött bazárja rendkívül fényesen sikerült. Nemes szivü s a jótékony czélért valiaskülöinbség nélkül áldozni és lel­kesedni tudó közönség lelkes és áldozatkész pártfo­gása tette ezt valóban ilyen sikerültté. Az iskola haj­dani és jelenlegi hálás növendékei a fáradhatatlan buz- gósággal munkálkodó rendezőség élén kitartással és nagy ügybuzgaiommal fáradoztak a czél érdekében már hetekkel ezelőtt. Az intézet nagy tornacsarnokát különböző csapatokban elhelyezett bazárrá alakították át, a hol aztán a csábítóan szép asszonyok és leányok kinálgatták szebbnél-szebb áruikat. Nagy volt a forga­lom, a mi nem is csuda, ha tekintetbe vesszük, hogy a nagy kereslettel szemben elég olcsón s oly bájosan ki­nálgatták, hogy kinek kebeléből még nem halt ki a szép és nemes iránti lelkesedés, az önkéntelenül is a zse­bébe nyúlt. A bejáratnál mindjárt a ozukrázda volt felállítva, odább a theás és kávés buffet, legvégül pe­dig a kurta-korcsma volt, ott lehetett aztán vidáman s jókedvűen mulatni, a felszolgáló bájos hölgyek ked­ves társaságában 1 A lelkes hangulat csak akkor érte el tetőpontját mikor a czigány rázendített az első csár­dásra. A fiatalság, a mely csak ezt várta, tánezra perdült, s járta szakadatlanul s jókedvűen a késő haj­nali órákig. A fényes erkölcsi siker mellett, anyagi sikert is a legszebbbet mutathatja fel a rendezőség, mert mint a már megejtett végleges számadásokból kitűnt, a tiszta jövedelem 1200 korona. — Választás. A „Budapesti Egyetemi Gyorsíró Egyesület“ okt. 5-én tartott közgyűlésén, a saját és az „Országos Diák Gyorsíró Szövetség“ kiadásában megjelenő „Gyorsirási Szemle“ felelős szerkesztőjévé választotta Csomay Győző joghallgatót. Ugyancsak öt az „Országos Magyar Gyorsíró Egyesület,“ okt. 27-én a képviselőház hírlapírói termében tartott évi rendes közgyűlésén 60 szavazat közzül negyvennel választmányi tagjává választotta. — Áthelyezés. Béke Béla helybeli kataszteri mér­nök hasonló minőségben Szegedre helyeztetett át. — Lelkész választás. Újlaki Béla augyalosi ev. ref. lelkészt a beregmegyei macso.ai egyházközség egy- hangulag lelkészévé választotta. — A helybeli jótékony nőegyesülst által a mai napon a színházban Szoyer Ilonka és B. Maróthy Margit művésznők közreműködésével rendezendő hang­verseny, mint az előjelekből Ítélni lehet igen szépen fog sikerülni. Már maga az a körülmény is, hogy a felemelt áru jegyek majdnem mind hetekkel ezelőtt elő voltak jegyezve, — azt mutatja, hogy az egyesü­let lelkes vezetőinek munkásságát teljes siker fogja koronázni. Mi a magunk részéről is a legnagyobb, vá­rakozással nézünk ez est elé, mely esemény számba megy városunkban. — Felsőbányái vasút megvyitása végre folyó hó íl-én ment végbe nagy ünnepélyességek között A meg­nyitásnál ott voltak a debreceni üzletvezetőség főbb hivatalnokai Tolnay Kornél üzletvezetővel élükön. Vá­rosunkból Mándi Bertalan forgalmi főnök és dr. Rainer János máv. fogalmazó. Ezenkívül ott voltak még nagy­bánya város magisztratusa a polgármester vezetésével és nagyszámú intelligens közönség. Az első osztályú kocsikból összeállított vonatot dr. Reiner János vezette s a körülményes felülvizsgálatok folytán a 9 és fél kilométeres ut megtétele mintegy öt negyedórát vett igénybe. Felsőbánya feliobogózott pályaudvarán Farkas Jenő polgármester üdvözölte az érkezőket, kik aztán a városba vonultak, hol tiszteletükre bankot volt. Az uj vasul építési felszerelési és berendezési költségei mintegy 740000 koronára rúgnak. — Lelkész választás. Széles Sándor maradóki mis­siói lelkészt, a nagypali (Baranya-megye) ev. ref. egy­ház egyhangúlag rendes lelkésszé választotta. Legjobb varrógépe kedvező részletfizetésre kaphatók Szatmáron, Kazincy-utca 17, a Zárdával szemben. ©

Next

/
Oldalképek
Tartalom