Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-16 / 29. szám
2 S Z A T M Á ß. julius 16. Védekezés a méhek szúrása ellen. Sokan vannak, kik beismerik, hogy a méhészkedés hasznos foglalkozás, szeretnék is meg- gkezdeni, de irtóznak a méhek szúrásától. Megdagad, eltorzul arcuk, lázuk lesz utána, igy beszélnek. Szóval félnek, pedig hát nem is éppen olyan gonoszak a méhecskék,sőt szelídekké válnak, mint a házi álhit,..fia gondviselőjük is szelíden, csendesen s okosan bánik velük. Aki többször fordul meg közöttük, mintegy megszokják, talán a méhészkedő méhószruháját hatja át a viaszillata; de annyi áll, hogy aki többször foglalkozik velük, azzal szemben türelmesekké válnak. Különösen,ha eleinte egy-egy kevés füsttel lefegyverezzük őket, amitől félnek. Egyébként védelmi eszköz is bőven áll rendelkezés alatt. De a sokféle hirdetett eszközre itt is alig lesz szükség. Sokat lehet megtakarítani egy kis körültekintéssel. Alá félti arcát, pl. egy kis fá- tyolt vagy szita szövetet erősít egy kalap karimájára a vállig leérőleg s készen van a fővédő eszköz. Készíthet olyan védőt is előbbi anyagokból, rámára feszítve, hogy csak az orrot, szemet és szájat fedi be. Füstölőül legjobb a lúgban megfőzött fatapló, melyet kis csuporban meggyujtva (kovatapló), füstjét rájuk fujjuk munkánk kezdetén, vagy munka közben is. E füstölőt nem dohányzók, sőt nők is használhatják, nem kell pénz érette. Szivar, vagy pipafüst szintén megfelelő. A fő, hogy mielőtt a méhekkel dolgoznánk, pár bodor füstöt rájuk eresz- szünk. Midőn a kezdő méhész méhecskéivel dolgozni akar, zsebkendővel kösse el nyakát, hogy ott meg ne szúrhassa a méh. Úgy a felsőjének ujjait is megkötheti. A gummikeztyü nagyon ingerlő. E helyett dörzsölje be kezét méhfüvel, többet ér ez; az esetleges izzadság szagát is lelveszi. Nagyon szereti a méh a méhfű illatát s nem szúr, ahol ilyet érez. A nyugodtság megszokása legtöbbet ér. Különben is nem minde- nik méh siet fulánkját használni, ha megzökken a kaptár, vagy keret. Csak nehány őrszem hajlandó vitézül szembeszállni; ezek elöleges elriasztására való a füst. Amely méh csendesen leszáll kezünkre, ne bántsuk, nincs gonosz szándéka, de ha zavarjuk, megnyomjuk, akkor mérges lesz s védekezik, vagy támad. Később a hangjáról már a méh röpülése alatt tudni fogja a méhész, ha szurási szándékkal közeledik egy-egy méh s egy bodor füst megteszi a hatást. Ha valakit mégis minden védekezés dacára meg- szurna a méh, a fulánkot azonnal vegyeki; a mutató és hüvelyk ujjaival nyomja ki a mérget azonnal, s a helyét kenje be friss petrezselyemlevél, vagy tormalevél kifacsart levével, igy nem szokott földagadni. Egy kis tükördarabot jó lesz kéznél tartani, melynek segítsége mellett könnyű rátalálni a fulánkra. Ha mindamellett dagadni kezdene a szúrás helyén, mivel talán elég gyorsan nem vehette ki a fulánkot, hidegvizes ruhát borítson a sebre s hamar megtér. Később meg is szokja a méhszurást a test s nem dagad föl; beoltódik. De hát a szúrást ki is lehet kerülni, mint láttuk. Ha a kaptár építményét ki akarjuk szedni, mielőtt az üvegajtót levennők, ezt megelőzőleg párszor bocsássunk be elől a röplyukon füstöt, ezzel az őrök figyelme más irányba vonatik. Gazd. L. Hirek. — Személyi hir. Nt. Biky Károly szatmári ev. ref. lelkész-esperes családjával a nyári szünidőt a máramaros megyei Pável fürdőben tölti. Távollétébeu az esperes urat Rác István lelkész fogja helyettesíteni. — Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter Dr. Várady Sándor nyiregyházai kir. ügyészt a szatmári ügyészséghez helyezte át. — Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Faragó Ignác cs. és kir. főhadnagy, okleveles tanítót a XI. fizető osztály 3-ik fokozatába a szatmárvármegyei kir. tanfelügyelőséghez tollnokká nevezte ki. — Kinevezés. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke Bretán Sándor helybeli törvényszéki díjtalan joggyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — Ügyvédi vizsga letétel. Dr. Korbay Károly a napokban tett'1 le Budapesten az ügyvédi vizsgát és ügyvédi i nyitott Újpesten, — Hódoló felirat. ,„~on alkalomból, hogy Ő felsige a király legkegyelmesebben elhatározta II. Rákóczi Fereuez hamvainak államköltségen leendő hazaszállítását, városunk törvényhatósága ezért a magasztos tényért elhatározta, hogy Ő felségét hódoló feliratban üdvözli. Az okmány, mely a város színeivel lesz ellátva, a költségvetés szerint 200 koronába kerül. — Lelkészválasztás. Bottyán Pál ev. ref. lelkész, lapunk volt szerkesztőjének Belényesro történt megválasztása folytán megüresedett lázári lelkész! állást a múlt vasárnap töltötték be, s egyhangúlag Eöry Tamás tiszakóródi ref. lelkészt választották meg. A választó gyűlést Molnár Lajos kispeleskei ref. lelkész, egyházi és Csaba Adorján főszolgabíró, világi tanácsbiró kettős elnöklete alatt tartották meg. Az egyhangú választáshoz gratulálunk. — A tűzoltó torony. Hatalmas torony fogja ékesíteni a tűzoltói laktanyát. A 46 méter magas torony már a befejezéshez közel van; már csak a tetőzet hiányzik. — Kültelki iskolák. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter a szatmári kültelki iskolák telkeit jóváhagyta és az iskolák felépítésére 38287 K 27 fillért engedélyezett. — Gyászhir. Kerekes Ignác f. hó 11-én d. u. fél 2 órakor, élete 61 -ik évében Mátészalkán elhalálozott. Temetése f. hó 13-án délután 3 órakor ment végbe, nagy részvét mellett, az ev. ref. egyház szertartása szerint. Nyugodjék békében t — Hány protestáns templomot vett el az’ állam. A szegény protestánsoktól az állam 1604— 1647-ig 9Ű-et; 1670—1722-ig 555-öt; 1722— 1782-ig 255-öt, összesen 900 templomot vett el. S ezért most kárpótlásul néhány telepitvényes községben templomot épit. Bizony csekély kárpótlás. — Eltűnt rendőrtiszt. Göncv Béla rendőrtiszt már két hete hogy hivatalába nem jelentkezett. Hollétere vonatkozó kutatások mindezideig nem vezettek eredményre. Lehet, Amerikába vándorolt ki, mit barátai előtt többször hangoztatott. Hivatalában a legnagyobb rendet és pontosságot találták. — Horváth Bélát Gazd. és Iparbanki gyakornokot a ki a kereskedelmi vizsgát sikeresen letette, a legutóbbi igazgatósági gyűlésen a Bank tisztviselővé választotta. — Kánikula. A kalendáriumi kánikula tulajdonképen még csak egy hét múlva kezdődik, de azért a forróság most is rendkívüli s szinte elviselhetetlen. A nap sugarait szinte perzselően tűzi be, s hétköznapi munkák végzése közben igyekezünk elölle lehetőleg menekülni. — A nagy tikkasztó forróságban rendkívül sokat szenvedi nek a tavaszi vetemények, melyek még pár héttel ezelőtt oly szépen fejlődtek. Valóban, ha még soká késik a felüditő és jótékony eső, a tengeri termés vidékünkön teljesen tönkre megy. íme a gazdálkodás rendkívüli nagy kockázata. Kitéve teljesen az időjárás szeszélyeinek, mely pedig országunkban eléggé szélsőségekben csapkodó. Magyarország földmi velő állam, terméseinek sikerültétől függ népének jóléte és boldogsága. Jelenlegi kilátásaink eléggé szomorúak, s a jelekből ítélve — bár csalódnánk — úgy látjuk, hogy a folyó évben is hazánk földmivelő népe gazdagabb lesz egy keserű csalódással és. szegényebb apáitól öröklött egy egy talpalattnyi földdel. szeten kezdtem. Festettem, örömömet leltem benne, de teljességgel semmi érdemet sem tulajdonítottam magamnak, mikor a Szalonban érmet nyertem. Magától jött az a hajlam, s aztán el is múlt. — Igen, épp a legszebb pillanatban hagyta abba. De miért ? — Nem tudom. Mialatt festettem, sokat utaztam Olaszországban. Aztán Németországba költöztünk. Ott kedvet kaptam a zenéhez. — Nagyszerül és a festést teljesen abba' hagyta ? — Teljesen. Úgy elfeledtem, mintha sose lett volna ecset a kezemben. Nem lettem volna képes többé a legegyszerűbb vázlatra ... Egészen a zenének éltem. Észre sem vettem, hogy művészetet cseréltem. Ugyanazt fejeztem ki a zenében is, mint a festészetben ... — Persze, aztán elmúlt a zene is. Mi jött utána ? — Madame Valóry ismét elpirult egy kissé. — A zene után .. . több évig tartózkodtam Oroszországban. Ott adtam magamat szobrászatra. — Zene után és Oroszországban szobrászatra? — kiáltám, — hisz ha Olaszországot mondaná, akkor még érteném, de ott a,muszka éjszakon csak nincs formotökély!.. . És nem volt nehéz az uj művészetre való átmenet? — A világért sem! — felelt a szőke asz- szony és szemei egy pillanatra szenvedélyesen csillantak fel. Egyszerre magától úgy jött a do- j log, hogy szobrászkodni kezdtem ... — De mi indított rá, - micsoda véletlen ? ; — Nem tudom ... mormogá Madame Va- | léry zavartan. — Megtetszett... ez a művészet, i s híven műveltem, amig. — Amig egyszer aztán ráunt, ugy-e ? — Igen . .. Visszaköltöztem Párisba, s egy j napon Írni kezdtem ... Önök ma azt mondják, 1 hogy mindaz, amit ebben a négy művészetben létrehoztam, jó. Szörnyen csodálkozom rajta. Nekem sose volt semminemű ambiczióm, s nem tu- . lajdonitok magamnak semmiféle érdemeket. Festettem, zenét : zerzettem, szobrászkodtam és ir- i tam, de mindezt csak azért, mert véletlenül úgy jött... , — És sose esett nehezére, hogy e művészeteket mindig épp a legszebb ponton hagyta abba ? Soha! Kacagott a szőke asszony. Hisz akkor ma halálra kelle búsulnom magamat 1 Ma már mind a négy művészet halott dolog reám nézve. Nem érdekelnek többet. — Hogyan? — Nem tudnék én többet se ecsettel, se zenével, se vésővel, se tollal bánni. Kiment belőlem, elfelejtettem. Ennek a furcsa kiállításnak az eszméje sem tőlem származik. — r sodálkozva néztünk rá. — .A lesz hát most a legközelebbi művészet, amiben kitünteti magát ? Madame Valóry szánakozólag mosolygott rajtunk. — Ah édes uraim ! Nem foglalkozom én többő művészetekkel. Egészen más valami érdekel. — Micsoda érdekli ? —• Nem is merem önöknek elmondani, felelt a szőke szfinx szégyenkezve, — mert tudom, csak kinevetnek vagy megvetnek. — Az Istenért mondja ! — Nos tudják-e, mivel foglalkozom most? A gazdasági vegytannal. De ime itt a férjem, értem jött. — Madame Valóry nyugodt arcza szerelmesen derült fel. Felkelt, s egy harmincz év körüli vállas fiatal embernek nyújtotta a kezét, ki nagynehezen törtetett keresztül a frakkos hallgatóságon. A borotvált arczu idegen nagyon szép ember volt, s kiejtése után (Ítélve) amerikainak látszott. — Ah, ez a hires amerikai vegyész! — suttogá valaki mellettem, — ez hát a férje! Magunkra maradva mi írók és,kritikusok, csak álmólkodva néztünk egymásra. És még sokáig beszélgettünk e geniáíis asszony sokoldalú tehetségének a titka felől. * A Pars Monceaun át jöttem hazafelé. Egy idegen nr haladt oldalamon, kivel véletlenül egyszerre jöttünk le a lépcsőn, s ki nagy művész- kalapját a szemébe csapva, csökönyösen hallgatott már jó ideje mellettem. Egyszerre idegesen elnevette magát s megállt. Ránéztem : torzonborz, de dúlt arczu, szép férfi volt. Ahogy megszólalt, i ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére “ti! «j zongorákat, íem kell Bécs, vagy Budapestre menni — Zongorák javítása és hangolását úgy helyben mint vi- ,:.-....=r déken elfogadok ■■ ■
