Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-25 / 26. szám
S Z A T M Á ß. 2 szegényebb rétegeiből, minden kellő előképzettség és ismeret hiányában lépnek mostanában, hogy tanuló és gyakorló éveiket keservesen eltöltve, hamarosan a legkisebb tőke, kelló' intelligencia, ismeret és alapos tudás nélkül önállókká, de egyúttal szakmájokba kontárokká, félemberekké, elégedetlenekké lesznek. Innen van aztán a szülőknek az ipari pálya iránti ellenszenve. De ezt az ellenszenvet előbb-utóbb le kell győzni, az iparos és kereskedő osztály — társadalmunk gerincének — eler- nyedt ereibe uj életerőt kell önteni azáltal, hogy a szülők, ne csak mindég — tekintet nélkül a hajlamra és az arravaló- ságra — kitartóan és következetesen a hosszas dijtalanoskodással jutalmazott pályákra kényszerítsék fiaikat, hanem a kellő ismeret és műveltség megszerzése után a választás kérdésénél győzzék le ellenszenvüket a gyárkémények füstje és a gépek örökös zaja iránt, mert lehet, hogy ezeknek közelében, nyugodtabb, boldogabb és megelégedettebb az élet, mint a hűvös hivatalos helyiségekben, vagy a nagy urak előszobáiban. „Minden pálya szép, ha belőle hazánkra derül fény.“ S bármelyiken lehet boldogulni, ha a kitartás, szorgalom és munkakedv nem hiányzik. Egy tanévnek ismét vége van. Tiz hónapi munka után kevés pihenő következik. Sokan, kik jól vagy rosszul végezték kötelességüket, életüknek egy nevezetes forduló pontjához értek, a pályaválasztás stádiumához. E pontnál állva, legésszerűbb legyőzni minden előítéletet, balga felfogást, hajlamának és tehetségének megfelelően választani mindenkinek működési kört. Tanuljuk megismerni pályánkon a munka becsét, mert nehéz viszonyaink között csak ezáltal boldogulhatunk, s ne ejtsen hatalmába a köny- nyen szerető élni vágyás avagy örökölt tulajdonságunk a nemtörődömség, hanem munkálkodjunk, mert ez emberi hivatásunk, életünk füszerezője, s boldogságunk alapja. Ekkor aztán, ha az ipari s kereskedői pályára is kellő képzettséggel s vagyoni hét ez ? Valamely olthatatlan kíváncsiság hajszolt megoldani a talányt. Mert kell valami okának lenni a miért üzenték. Kell, kell és azt az okot meg kell találnom. Másnap se szabadulhattam a sphinx- szerű üzenettől, velem jütt és bosszantott; elkísért a kathedrára a diákjaim közzé, a laboratóriumba a kövek közzé és ezek a kövek rám vigyorogtak, mintha ők is gúnyosan mondanák: „nem vagyunk mókusok, nem vagyunk.“ Hidd meg ne- kém Kozsibrovszki, hogy közel voltam már a meg- őrüléshez — amikor végre sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerű a nyitja, valóságos Kolumbus tojása... — Mi kérdezték egyszerre négyen is. — Az, hogy meg vannak őrölve a leányok. Ez az egyetlen kielégitü magyarázat. És ebbe bele nyugodtam. — Más indiciumaie nincsenek ? — Kérdé Kozsibrovszki, édesen nevetve. — Más indiciumok? -— pattant fel a nagy- tiszteletü professzor ur. — Minek volnának ? Nem elég ez ? Avagy magyarázd hát te meg, hogy miért üzenték volna józan ésszel, hogy ők nem mókusok. Kozsibrovszki buta arcol vágott és vállat vont: — Hja, ha én azt tudnám. (Vége.) erővel arra hivatottak és munkaszeretők lépnek, akkor önként fog leomolni az a válaszfal, amelyen túl jelenleg a korlátolt gondolkozásu szülők elveszettnek hitték gyermekeiket. Tanuljuk meg, hogy nem a rangfokozat jellemzi s minősiti az egyént, hanem belső nemes tulajdonságai, s ha bármelyik pályára lépve kötelességeinket híven teljesítjük, s választott pályánkon tőlünk telhe- tőleg kitűnőek leszünk, az emberiség boldogulásának nagy munkájához csak parányi részben is hozzájárulunk, ha a hazának, egyháznak és a társadalomnak téliünk telhetőleg hasznos polgárai vagyunk, akkor emberi hivatásunkat legteljesebb mértékben betöltöttük, s annak idején nyugodt öntudattal nézhetünk vissza a megfutott pályára. Barabás Ferencz. Fölvilágositás a másik részről. E lap 24. és 25. számában megjelent értesítés cimü cikkre akaratlanul is kénytelen vagyok megjegyzéseimet lehető röviden megtenni, bár ezen ügy még be nem fejezett volta nem engedi meg a közönség elé való vitelt, de mert ellenfelem —- cikkéből kiérezhető eléggé világos okokból — publikálta a dolgot, egyes — épen ezen okokból származó — értesítéseire felelnem kell. Nagy Elek ur azt írja, hogy konfirmáciai imákat azért nem tanítottam, mert nem értem rá. Ezen állitása nem felel meg a valóságnak, mert csak egyetlen egyszer és akkor is csakis azért nem tanítottam meg szóról-szóra a konf. imákat, mert a gymn.-i igazgatóság az egyh. kér. intézkedése folytán a III. oszt.-tól a IV. oszt.- ra tette át a konfirmáltatást, a régi tankönyveket pedig az egyh. kér. meghagyta, minek következtében a 111. oszt. tananyagának felerésze át- menve a IV. oszt.-ra, a IV. oszt. tananyaga any- nvira megszaporodott, hogy az imáknak szórul- szóra való betanitását mellőznöm kellett áz idő rövidsége miatt. Ez a valóság, mit nemcsak igazgatóságom és a kiküldött vizsgáló bíróság, hanem az egyházkerületi bíróság is tudott a vizsgálati jegyzőkönyvekből. Ezen okmányok által igazolt tényből mindenki láthatja, hogy engem mulasztás nem terhel, épen ezért fellebbezem ügyemet a konventhez. A mi Nagy Elek tiszteletes urnák a székfoglalómra tett megjegyzéseit illeti, erre csak any- nyit mondok, hogy annak tárgya nem tartozik a gymn. vallástanitás körébe. A mint már cime: „A történeti Jézus“ mutatja, e tárgy a gymn. vallástanitásnál a legkisebb mértékben sem jöhet tárgyalás alá. Ha tudományos alapon meggyőz bárki is, hogy az ebben kifejtett álláspontom — de jól megjegyzem a tudományos kutatás terén való álláspontom helytelen, akkor engedek a jobb meggyőződésnek, de addig — töltse bár el hideg borzadály Nagy Elek ur egész valóját — semmiféle indokolatlan és meg nem győző Ítélet előtt meg nem hajlok. Azonban különösen Nagy Elek urat bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a tudományos kutatást — legyen bár az felfogása szerint bármily borzalomkeltő — ne zavarja ösz- sze a gymn. vallástanitással, mert ezen iskolába csakis a már leszűrt, megállapodott igazságokat tanítjuk és semmiféle kételyeket előidézhető, ellentétes tudományos fejtegetéseket nem tárgya- i lünk. Mi ev. ref. theologusok kutatni, vizsgálódni, a tárgy felett gondolkozni szoktunk, de az egyéni kutatás és gondolkozás eredményét csakis tudományos téren szoktuk tárgyalni. A gymn. vallástanitás köre egyházkerületileg van megállapítva. Ezeket tessék jó megérteni. Oly vitatkozásba, mely egyéni mivoltát sértené, nem bocsátkozom, de engedje meg — bár ön az idősebb — hogy egész őszintén figyelmeztessem arra, hogy nem paphoz illő és áldástalan munka az, mit ön gymnasiumunkkal és velem szemben mivel. Hiszen tekintsen csak vissza, miket tett ön e téren ?! Mikor e gymn.-ban fia megbukott, a Főtiszteletü és Méltóságos püspök ur junius 25. előtt írott és máig meglévő okmányban vádolta meg alaptalanul az egész tanári kart. Mit gondol helyes volt-é e tette ? Már egy éve, hogy rosszakaratú vádakkal illet nemcsak engem, de e gymn, összes kormányzó testületét. Hát ez helyes-é ? Lássa kérem, akkor, midőn egyik kollegájával a debreceni jog és theol. akadémián lévő volt tanítványaimat arra akarták bírni, hogy terhelő adatokat szolgáltassanak ellenem, ezek önöket visszautasították és önöknek ezen Judást kereső eljárása volt oka annak, hogy ezen volt tanítványaim az ön által is ismert, önök ellen bizonyító iratot küldöttek nekem. Nem dicsekvés mondatja ezt velem, csakis azért hozom ezt is fel, hogy gondoljon bele őszintén összes eljárásába és ha istenes ember, ha valódi pap, akkor térjen magába és saját háza előtt sepergetve, inkább igyekeznék híveinek valódi lelki gondozásával azoknak szeretetét megnyerni, mert úgy hallom nap- ról-napra nehezebbé válik az ön és hívei között lévő helyzet. Vannak ugyan oly emberi gyengeségek, melyek idővel betegségekké válnak. Nem tudom a civakodás csakugyan ilyen-é önnél, de még ha ilyen is, a betegségből is ki lehet gyógyulni. Mindezeket sértési szándék nélkül irom, csakis azért, hogy e lapot olvasó közönség tekintsen mindkét oldalra és lásson világosan. Válaszoljon ön erre bármit, én addig, mig ügyünk elintézve nincs, azt többé feleletre nem méltatom. Bagothai Sámuel főgymn. v. tanár. HÍREK. Személyi hír. Dr. Hamar István, budapesti theologiai tanár a hét folyamán városunkban időzött, a helybeli ev. ref. főgymnasiumban megtartott éretségi vizsgálatok alkalmával a kiküldött Ballagi Géza helyett kormánybiztosi minőségben szerepelt. — Áthelyezés. Ő Felsége a király a magy. kir. igazságügyminiszter előterjesztésére Dénes Lajost, a szatmári kir. ügyészség vezetőjét a m.- szigeti kir. törvényszékhez a VH-ik rangfokozatba bírói minőségben helyezte át. Őszinte sajnálattal registráljuk e hirt, mert Dénes Lajos távozásával az ügyészség egy derék munkás hivatal főnököt, társadalmunk pedig egy rokonszenves férfiút veszített el. Kivánjuk, hogy uj otthonába kisérje szerencse és megelégedés. Kinevezés. Ő Felsége a király Boitner Károly helybeli törvényszéki aljegyzőt a halmii kir. járásbírósághoz aljbirónak nevezte ki. — Kinevezés. A magyar kir. kereskedelemügyi miniszter Steiger Béla helybeli raktár hivatalnokot a máv. államvasutak busL aházai állomására főnöknek nevezte ki. — A szatmármegyei Lorántffi egyesület vasárnap délután tartotta meg a városunkban eseményszámba menő ozsonnáját és az ezt követő tánczmulatságát, mely iránt város és megyeszerte már hetekkel ezelőtt lázas érdeklődés nyilatkozott meg. A délelőtti és a déli eső, valamint az ezután következő hideg idő, már-már a sikert erősen koczkára tették, de 4 óra után kellemesen megenyhült a lég, úgy hogy jobb időt kívánni sem lehetett volna. Szinte tegymást érték a kert főutján a kocsik s a gyalogjárón is tarka tömegben hullámzott a nép. Odakint a kioszk nagytermében a zsúfolt asztalok mellett a bájos felszolgáló hölgyek csudálatos ügyessége folytán is alig tudott elhelyezkedni a vendégsereg. — Lent a tennisz pályán felállított asztaloknál pedig fogyasztották a tűzről pattant debreczeni menyecskék által sütött hires debreczeni fonatost és laczi pecsenyét, hozzá különféle jobbnál, jobb borokat, melyeket városunk jótékony férfiai adományoztak a nemes czél érdekében. Itten volt csak élet, a czigány zene hangjai mellett vigság és mulatság, mely valószínűleg az ott jelenlevőknek örökre emlékezetes marad. Az asztalfőnöknék s a felszolgáló kisasszonyok nagy buzgósággal és szeretettel fáradoztak, melyért a legnagyobb elismerés illeti őket. Egyáltalában nagy volt az érdeklődés és a pártfogás s a vármegyei intelligenczia nagy számban volt képviselve. Az uzsonnának 8 óra tájban vége volt, de a tennisz pályán a terített asztalok mellett még 10 órakor is zajos élet nysüsj WEBER GYÖRGYNÉL Megbízható cégektől szatmah, c .. —jütányOS árllÖIl kspíislók Hunyadi-utcza 27. szám alatt, a ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére Sir«:“ uj zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni — Zongorák javítása és hangolását úgy helyben mint vi- ——déken elfogadok ----:.......——
