Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-25 / 26. szám

S Z A T M Á ß. 2 szegényebb rétegeiből, minden kellő elő­képzettség és ismeret hiányában lépnek mostanában, hogy tanuló és gyakorló évei­ket keservesen eltöltve, hamarosan a leg­kisebb tőke, kelló' intelligencia, ismeret és alapos tudás nélkül önállókká, de egyúttal szakmájokba kontárokká, félemberekké, elégedetlenekké lesznek. Innen van aztán a szülőknek az ipari pálya iránti ellen­szenve. De ezt az ellenszenvet előbb-utóbb le kell győzni, az iparos és kereskedő osz­tály — társadalmunk gerincének — eler- nyedt ereibe uj életerőt kell önteni azál­tal, hogy a szülők, ne csak mindég — te­kintet nélkül a hajlamra és az arravaló- ságra — kitartóan és következetesen a hosszas dijtalanoskodással jutalmazott pá­lyákra kényszerítsék fiaikat, hanem a kellő ismeret és műveltség megszerzése után a választás kérdésénél győzzék le ellenszen­vüket a gyárkémények füstje és a gépek örökös zaja iránt, mert lehet, hogy ezek­nek közelében, nyugodtabb, boldogabb és megelégedettebb az élet, mint a hűvös hi­vatalos helyiségekben, vagy a nagy urak előszobáiban. „Minden pálya szép, ha belőle hazánkra derül fény.“ S bármelyiken lehet boldo­gulni, ha a kitartás, szorgalom és mun­kakedv nem hiányzik. Egy tanévnek ismét vége van. Tiz hó­napi munka után kevés pihenő követke­zik. Sokan, kik jól vagy rosszul végezték kötelességüket, életüknek egy nevezetes forduló pontjához értek, a pályaválasztás stádiumához. E pontnál állva, legésszerűbb legyőzni minden előítéletet, balga felfogást, hajlamának és tehetségének megfelelően vá­lasztani mindenkinek működési kört. Tanuljuk megismerni pályánkon a munka becsét, mert nehéz viszonyaink között csak ezáltal bol­dogulhatunk, s ne ejtsen hatalmába a köny- nyen szerető élni vágyás avagy örökölt tu­lajdonságunk a nemtörődömség, hanem munkálkodjunk, mert ez emberi hivatásunk, életünk füszerezője, s boldogságunk alapja. Ekkor aztán, ha az ipari s kereskedői pályára is kellő képzettséggel s vagyoni hét ez ? Valamely olthatatlan kíváncsiság hajszolt megoldani a talányt. Mert kell valami okának lenni a miért üzenték. Kell, kell és azt az okot meg kell találnom. Másnap se szabadulhattam a sphinx- szerű üzenettől, velem jütt és bosszantott; elkí­sért a kathedrára a diákjaim közzé, a laboratóri­umba a kövek közzé és ezek a kövek rám vigyo­rogtak, mintha ők is gúnyosan mondanák: „nem vagyunk mókusok, nem vagyunk.“ Hidd meg ne- kém Kozsibrovszki, hogy közel voltam már a meg- őrüléshez — amikor végre sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerű a nyitja, való­ságos Kolumbus tojása... — Mi kérdezték egyszerre négyen is. — Az, hogy meg vannak őrölve a leányok. Ez az egyetlen kielégitü magyarázat. És ebbe bele nyugodtam. — Más indiciumaie nincsenek ? — Kérdé Kozsibrovszki, édesen nevetve. — Más indiciumok? -— pattant fel a nagy- tiszteletü professzor ur. — Minek volnának ? Nem elég ez ? Avagy magyarázd hát te meg, hogy mi­ért üzenték volna józan ésszel, hogy ők nem mókusok. Kozsibrovszki buta arcol vágott és vállat vont: — Hja, ha én azt tudnám. (Vége.) erővel arra hivatottak és munkaszeretők lép­nek, akkor önként fog leomolni az a vá­laszfal, amelyen túl jelenleg a korlátolt gondolkozásu szülők elveszettnek hitték gyermekeiket. Tanuljuk meg, hogy nem a rangfo­kozat jellemzi s minősiti az egyént, hanem belső nemes tulajdonságai, s ha bármelyik pályára lépve kötelességeinket híven telje­sítjük, s választott pályánkon tőlünk telhe- tőleg kitűnőek leszünk, az emberiség bol­dogulásának nagy munkájához csak pará­nyi részben is hozzájárulunk, ha a hazá­nak, egyháznak és a társadalomnak téliünk telhetőleg hasznos polgárai vagyunk, akkor emberi hivatásunkat legteljesebb mér­tékben betöltöttük, s annak idején nyugodt öntudattal nézhetünk vissza a megfutott pályára. Barabás Ferencz. Fölvilágositás a másik részről. E lap 24. és 25. számában megjelent érte­sítés cimü cikkre akaratlanul is kénytelen vagyok megjegyzéseimet lehető röviden megtenni, bár ezen ügy még be nem fejezett volta nem engedi meg a közönség elé való vitelt, de mert ellen­felem —- cikkéből kiérezhető eléggé világos okok­ból — publikálta a dolgot, egyes — épen ezen okokból származó — értesítéseire felelnem kell. Nagy Elek ur azt írja, hogy konfirmáciai imákat azért nem tanítottam, mert nem értem rá. Ezen állitása nem felel meg a valóságnak, mert csak egyetlen egyszer és akkor is csakis azért nem tanítottam meg szóról-szóra a konf. imákat, mert a gymn.-i igazgatóság az egyh. kér. intézkedése folytán a III. oszt.-tól a IV. oszt.- ra tette át a konfirmáltatást, a régi tankönyve­ket pedig az egyh. kér. meghagyta, minek követ­keztében a 111. oszt. tananyagának felerésze át- menve a IV. oszt.-ra, a IV. oszt. tananyaga any- nvira megszaporodott, hogy az imáknak szórul- szóra való betanitását mellőznöm kellett áz idő rövidsége miatt. Ez a valóság, mit nemcsak igaz­gatóságom és a kiküldött vizsgáló bíróság, hanem az egyházkerületi bíróság is tudott a vizsgálati jegyzőkönyvekből. Ezen okmányok által igazolt tényből mindenki láthatja, hogy engem mulasz­tás nem terhel, épen ezért fellebbezem ügyemet a konventhez. A mi Nagy Elek tiszteletes urnák a szék­foglalómra tett megjegyzéseit illeti, erre csak any- nyit mondok, hogy annak tárgya nem tartozik a gymn. vallástanitás körébe. A mint már cime: „A történeti Jézus“ mutatja, e tárgy a gymn. vallástanitásnál a legkisebb mértékben sem jöhet tárgyalás alá. Ha tudományos alapon meggyőz bárki is, hogy az ebben kifejtett álláspontom — de jól megjegyzem a tudományos kutatás te­rén való álláspontom helytelen, akkor engedek a jobb meggyőződésnek, de addig — töltse bár el hideg borzadály Nagy Elek ur egész valóját — semmiféle indokolatlan és meg nem győző Ítélet előtt meg nem hajlok. Azonban különösen Nagy Elek urat bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a tudományos kutatást — legyen bár az felfogása szerint bármily borzalomkeltő — ne zavarja ösz- sze a gymn. vallástanitással, mert ezen iskolába csakis a már leszűrt, megállapodott igazságokat tanítjuk és semmiféle kételyeket előidézhető, el­lentétes tudományos fejtegetéseket nem tárgya- i lünk. Mi ev. ref. theologusok kutatni, vizsgálódni, a tárgy felett gondolkozni szoktunk, de az egyéni kutatás és gondolkozás eredményét csakis tudo­mányos téren szoktuk tárgyalni. A gymn. vallás­tanitás köre egyházkerületileg van megállapítva. Ezeket tessék jó megérteni. Oly vitatkozásba, mely egyéni mivoltát sér­tené, nem bocsátkozom, de engedje meg — bár ön az idősebb — hogy egész őszintén figyelmez­tessem arra, hogy nem paphoz illő és áldástalan munka az, mit ön gymnasiumunkkal és velem szemben mivel. Hiszen tekintsen csak vissza, mi­ket tett ön e téren ?! Mikor e gymn.-ban fia meg­bukott, a Főtiszteletü és Méltóságos püspök ur junius 25. előtt írott és máig meglévő okmányban vádolta meg alaptalanul az egész tanári kart. Mit gondol helyes volt-é e tette ? Már egy éve, hogy rossz­akaratú vádakkal illet nemcsak engem, de e gymn, összes kormányzó testületét. Hát ez helyes-é ? Lássa kérem, akkor, midőn egyik kollegájával a debreceni jog és theol. akadémián lévő volt ta­nítványaimat arra akarták bírni, hogy terhelő adatokat szolgáltassanak ellenem, ezek önöket visszautasították és önöknek ezen Judást kereső eljárása volt oka annak, hogy ezen volt tanítvá­nyaim az ön által is ismert, önök ellen bizonyító iratot küldöttek nekem. Nem dicsekvés mondatja ezt velem, csakis azért hozom ezt is fel, hogy gondoljon bele őszintén összes eljárásába és ha istenes ember, ha valódi pap, akkor térjen ma­gába és saját háza előtt sepergetve, inkább igye­keznék híveinek valódi lelki gondozásával azok­nak szeretetét megnyerni, mert úgy hallom nap- ról-napra nehezebbé válik az ön és hívei között lévő helyzet. Vannak ugyan oly emberi gyenge­ségek, melyek idővel betegségekké válnak. Nem tudom a civakodás csakugyan ilyen-é önnél, de még ha ilyen is, a betegségből is ki lehet gyó­gyulni. Mindezeket sértési szándék nélkül irom, csakis azért, hogy e lapot olvasó közönség tekint­sen mindkét oldalra és lásson világosan. Válaszol­jon ön erre bármit, én addig, mig ügyünk elin­tézve nincs, azt többé feleletre nem méltatom. Bagothai Sámuel főgymn. v. tanár. HÍREK. Személyi hír. Dr. Hamar István, budapesti theologiai tanár a hét folyamán városunkban idő­zött, a helybeli ev. ref. főgymnasiumban megtar­tott éretségi vizsgálatok alkalmával a kiküldött Ballagi Géza helyett kormánybiztosi minőségben szerepelt. — Áthelyezés. Ő Felsége a király a magy. kir. igazságügyminiszter előterjesztésére Dénes Lajost, a szatmári kir. ügyészség vezetőjét a m.- szigeti kir. törvényszékhez a VH-ik rangfokozatba bírói minőségben helyezte át. Őszinte sajnálattal registráljuk e hirt, mert Dénes Lajos távozásával az ügyészség egy derék munkás hivatal főnököt, társadalmunk pedig egy rokonszenves férfiút ve­szített el. Kivánjuk, hogy uj otthonába kisérje szerencse és megelégedés. Kinevezés. Ő Felsége a király Boitner Ká­roly helybeli törvényszéki aljegyzőt a halmii kir. járásbírósághoz aljbirónak nevezte ki. — Kinevezés. A magyar kir. kereskedelem­ügyi miniszter Steiger Béla helybeli raktár hiva­talnokot a máv. államvasutak busL aházai állo­mására főnöknek nevezte ki. — A szatmármegyei Lorántffi egyesület va­sárnap délután tartotta meg a városunkban ese­ményszámba menő ozsonnáját és az ezt követő tánczmulatságát, mely iránt város és megyeszerte már hetekkel ezelőtt lázas érdeklődés nyilatko­zott meg. A délelőtti és a déli eső, valamint az ezután következő hideg idő, már-már a sikert erősen koczkára tették, de 4 óra után kellemesen megenyhült a lég, úgy hogy jobb időt kívánni sem lehetett volna. Szinte tegymást érték a kert főutján a kocsik s a gyalogjárón is tarka tömeg­ben hullámzott a nép. Odakint a kioszk nagyter­mében a zsúfolt asztalok mellett a bájos felszol­gáló hölgyek csudálatos ügyessége folytán is alig tudott elhelyezkedni a vendégsereg. — Lent a tennisz pályán felállított asztaloknál pedig fogyasz­tották a tűzről pattant debreczeni menyecskék ál­tal sütött hires debreczeni fonatost és laczi pe­csenyét, hozzá különféle jobbnál, jobb borokat, melyeket városunk jótékony férfiai adományoztak a nemes czél érdekében. Itten volt csak élet, a czigány zene hangjai mellett vigság és mulatság, mely valószínűleg az ott jelenlevőknek örökre emlékezetes marad. Az asztalfőnöknék s a fel­szolgáló kisasszonyok nagy buzgósággal és sze­retettel fáradoztak, melyért a legnagyobb elisme­rés illeti őket. Egyáltalában nagy volt az érdeklő­dés és a pártfogás s a vármegyei intelligenczia nagy számban volt képviselve. Az uzsonnának 8 óra tájban vége volt, de a tennisz pályán a terí­tett asztalok mellett még 10 órakor is zajos élet nysüsj WEBER GYÖRGYNÉL Megbízható cégektől szatmah, c .. —­jütányOS árllÖIl kspíislók Hunyadi-utcza 27. szám alatt, a ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére Sir«:“ uj zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni — Zon­gorák javítása és hangolását úgy helyben mint vi- ——déken elfogadok ----:.......——

Next

/
Oldalképek
Tartalom