Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-17 / 3. szám
2 jan. 17. S Z A T M Á ß. csillárai alatt, vagy a korzón gyulád fel, s ha nagyobb becse van előtte a külső csillogásnak mint a belső értéknek s a keresetlen házi egyszerűségnek, — nem csudál- kozhatni azon, ha a nők ilyenek akarnak lenni. Ha majd a nők tapasztalni fogják, hogy az egyszerűség a takarékosság és munkásság azon erények, melyeket a kor ifjúsága keres, ha látják, hogy ezek olyan tőkék, melyek kamataiul a boldog családi élet csöndes kikötőjét fogják megnyerni és élvezhetni; bizonyára rajtok semmi nem múlik. De mig a komédiás számba menő divatbábokat rajongják körül a kificzamitott Ízlésű ifjak a parketteken, mig a léhaság, sikamlósság jobban kamatoznak, mint a szelídség és ártatlanság, addig habár Karneval herczeg sok kedves farsangi estéket hoz és mulattat végig, de napról-napra kevesebb frigyet bogoz össze Hymen rózsa lánczával. A bálok csillárainak kioltásával eltűnik a fény, a ragyogás, s marad a sivár való. A fényes toilettek szekrénybe kerülnek, az ábrándok pedig, mint a buborékok elpattannak. A németi ev. ref. egyház közgyűlése A szatmárnómeti-i ev. ref. egyház f. hó 11 - én tartotta évi rendes közgyűlését és ez évi első tanácsgyülését E gyűlésen let beiktatva hivatalába az egyháznak, újonnan választott főgondnoka Uray Károly ur, ki is a főgondnoki hiv. esküt letévén, meleg szavakkal mondott köszönetét azon megtisztelő bizalomért, mely őt e tekintélyes egyház kormányzatára elhívta s azon Ígérettel foglalta el hivatalát, hogy az egyház ügyeinek fel- vtragoztatasara tőle teinetöleg törekedni fog. E gyűlésen terjesztetett elő a költségvetési bizottság javaslata az 1 ÜO^-ik évi költségelőirányzatra vonatkozólag. A javaslat az egyházi szükségletek fedezésére fordítható összes bevételt 4144 K. 81 f.-ben, a rendes és rendkívüli kiadásokat pedig — az előre nem látható kiadásokra felvett 200 koronával együtt 6107 K. 37 f.-ben állapítja meg. E szerint fedezet nélkül marad 1962 K. 56 f. — Megjegyzendő, hogy az egyházi pénztárnál e látszólag kedvezőtlen helyzetet az iskolák államosítása miatt a kántori és s. lelkészi állások javadalmainak az egyh. pénztár terhére kényszerült utalása idézte elő. Ha azoban e két állás javadalma — mint hiszsztik s mint erre nézve irányadó helyekről több Ízben biztató Ígéretek hangzottak el, — a városi pénztárból a felekezetek részére utaltatni fognak: a költségelőirányzatban mutatkozó hiány el fog enyészni, sőt némi fölösleg is lesz elérhető. — Az egyház által kezelt — kötött czélu — többi alapok közül itt csak az árvaházi alap említendő fel, mely ez ideig közel 60 ezer koronára emelkedett. — E gyűlésen ejtette mog e tanács a szavazást a Gr. Tisza István gondnokká választása által megüresedett e. k. vil. tanácsbirói állásra, Uray Géza szatmári egyh. községi főgondnokra adva szavazatát ; ugyanekkor tették le az újonnan választott presbiterek — Kondor Sándor és id. Dómján János — a presb. esküt. A múlt évre választott egyházi tisztikar a f. évre következőleg alakíttatott meg: algondnok: Félegyházi Ferencz ; pénztárnok : Boronkai József, jegyző és számvevő: Vladár Ferencz ; egyházfi: Fekete József, ügyvéd : Dr. Yajay Károly. Hírek. — Költségelőirányzat. A belügyminiszter a város házi pénztárának 1903 évi költségvetés előirányzatát jóváhagyta, s a bevételeket 702645 K. 60 fillérben, a kiadásokat 909285 K. 50 fillérben állapította meg, s megengedte, miszerint a 206640 K. hiány fedezésére 84 százalékos pótadó vettessék ki. — Kinevezések. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja Bay Károly tiszakereszturi lakost Felső-Bánya város rendőr kapitányának kinevezte. A kir pénzügy miniszter Fliesz Henrik ren- rendelkezési állapotba helyezett vármegyei tisztviselőt a marosujvárosi bányaigazgatóság számvevőséghez gyakornoknak kinevezte. — Az uj tisztviselők esküje. A január 12-én tartott közgyűlés által megválasztott uj városi tisztviselők, névszerint Ferencz Ágoston tanácsjegyző dr. Lénárd István I. aljegyző és Krüzsélyi Barnábás II. aljegyző a f. hó 15-én délelőtt tartott tanácsülésen tették le a hivatalos esküt — Adomány. A németi ref. egyház orgona alapra egyik helybeli — magát megnevezni nem akaró, — nemes szivü iparos 10 koronát küldött. — A „Lorántffy egyesület“ február hó 14-én, bazárt fog rendezni egy koronás belépő díj mellett. A részleteket később adjuk közre. — Vizsga letetek Nagy Lajos helybeli kir. tszéki dijnok, •— néhai Nagy Lajos nyomdatulajdonos fia, — f. hó 13-án Debreczenben a kir. ítélő táblánál, a telekkönyvezetői vizsgát jó sikerrel letette. — Választások. Makay Elek batizi lelkészt a fenesi más fél ezer lelket számláló ev. ref. gyülekezet Vasárnap folyó hó 11 -ón egyhangúlag nagy lelkesedéssel megválasztotta. — Ugyancsak ez alkalommal a dobrai ev. ref. gyülekezet tanítójául választotta Tóth György batizi ifjú ev. ref. tanítót, kitől lapunk többizben hozott értelmes hangú lyrai költeményeket. A midőn szivüuk mélyéből sajnálattal bár, de sok szerencsét és sikert kívánunk az uj állásán tiszt. Makai”Elek lelkész urnák, úgy szintén az eltávozó tanító urnák is, nem hallgathatjuk el a feletti csodálkozásunkat, hogy Batizon olyan gyakran vannak lelkészi és tanítói változások. Bizony ez elég szerencsétlenség és költséges dolog a gyülekezetre nézve.-- Meghívó. A nagybányai ág. ev. egyház tanács 1903 február hó 1-én vasárnap a nagyszálló dísztermében az oltári fölszerelések javára, az ifjúsági kör szives közreműködésével táncz- mulatsággal egybekötött zártkörű, családias jótó- konyczélu tombola estélyt rendez, Nagybányán. Belépő-dij személy-jegy 1 k 20 f. család-jegy 3 k. Kezdete este 8 órakor. Kéretnek a hölgyek házias egyszerű ruhába megjelenni. — A kir. kath. főgyimnázium kebelében fennálló „Gábelsberger“ gyorsírókor f. hó 15-én, csütörtökön tartotta első évi rendes közgyűlését Dr. Fodor Gyula tanár elnöklete mellett. Az egyes tisztviselők jelentése után a tanulók a gyorsírásnak úgy az elméleti, mint a gyakorlati részéből kifogástalanul feleltek. Mi csak örvendeni tudunk e haladásnak, mert korunkban a gyorsírás ugyszólva nélkülözhetetlen. — Barátságos vacsora. Hétfőn este Ferencz Ágoston a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésen megválasztott tanácsjegyző, barátságos vacsorán látta barátait s tisztársait családja körében, abból az alkalomból, hogy az egyhangúlag megnyilatkozó közérzület őt oly szép kitüntetésben részesítő. A kedélyes vacsorán felköszöntőket mondtak, dr. Fechtel János, Kárösmezey Antal és Mátray Lajos, ki a városi tisztikar harmonikus együtórzésére emelt poharat. — A Szatmár-varmegyei állami tanító egyesület alapszabályait a vallás és közoktatásügyi miniszter jóváhagyta. — A szatmárinegyei „Lorántffy Zsuzsánna egyesület“ f. hó 15-én d. u. 6 órakor a ref. főgyinn. tornacsarnokában fényesen sikerült felolvasó estélyt tartott. Dicséret illeti e magasztos czélu egyesület vezetőit, kik fáradságot nem kiméivé inunk Bkodnak azon, hogy Szatmár város közönségének oly élvezetes estéket szerezzenek, mint a mostani is volt. A műsort nagy és díszes közönség igazi műélvezettel hallgatta végig. Az első számot a ref. főgymn. énekkar, Tar Károly vezetése mellett, a XC. zsoltár örökszép énekével töltötte be, mely után dr. Hadady Lajos tartott talpra esett megnyitót. A 3-ik szám Lukácsy Mátyás László országos hirü zenetanár művészi fuvolajátéka volt Saja Viktor zongora kíséretével. Popp „K o n c z e r t d a- rab“-ját adták elő bámulatos zenei tudással. E számot meg kellett ismételniök. A zugó tapsvihar lecsilapulta után Bőd Sándor főgymn. tanár tartott igen magvas felolvasást. A felolvasás után Lukácsy M. László és Veress Lajos egy gyönyörű fuvola lés hegedű kettőst adtak elő: Doppler „Duettinó“-ját. melyhez a zongora kíséretet szintén Saja Viktor játszotta. Ez volt az estély legkiemelkedőbb pontja. Ilyen magas művészi nívón álló zenei számot még idáig alig akadt alkalma végig hallgatni a szatmári közönbadság szent eszméjének hasonlithatatlan lelkes harezosai: ebbeli nemes érzelmüknek tanujelét adják mindanynyiszor, valahányszor szabadság után kiáltozik zsebükben néhány fillér. Coetusaikat rendszerint valamelyes hangzatos névre keresztelik. Sok coetus ajtaját évtizde- ket átélt név ékesíti. A régibbek közzől való a Hunnia, Pannónia, Dácia, Libertás, Testvériség, Spárta, Csillagda, Stenográphia, Gran d-H o t e 1. No meg a Pipa, melynek nevét a felírás nélkül kifügesz- tett, bodros füstöket eregető, pingált debreczeni pipa árulja el. Bizonyára nagy füstölők voltak keresztelő papjai 1 Emlitésreméltó, hogy a coetust néhanapján konyhává is felmagasztalják mindenhez konyitó, mindenhez hozzátörődött fiai. Nevezetesen, a jeles ünnepekre kiadott két heti vakáció idején külön díjfizetésért jár kon- viktus. A kinek közelebb van a pátriája, az a legáció előtt és után a boldog szülei körben tölti idejét; a kit azonban sorsa a nagy távolság miatt ott maradásra kényszerit, azon az egy pár napon nem adja konviktusi kosztra megtakarított „bőgőit“ (talán azért hívják igy a már pusztulófélben levő forintot, mert ez is pénz értéket képviselvén : szabadság után ordítoz !) hanem a maga süttót-főztét majszolgatja. A kályha tetején, vagy gyorsfőzőn (magyarán : Schnellsieder I) készíti ebédjét, vacsoráját. A lebbencsleves, gulyáshus, tarhonya, pergelt tejfeles, tepertős aprókáposzta és gombócz elkészítési módját egyik másik egész konyhai szakava- tottsággal kezeli. Ezt annyival inkább merem erősíteni, mert egyik tősgyökeres magyar származású akadémiai polgártársam, kőzetekről meghatározva, joghallgató — társam, a csongrádmegyei Puskás Sanyi jó pajtásom éppen akkor vásárolta be a kollégium tövében élősködő antiquárius füszerboltjában a szükséges holmi—egymást, a mikor tejből s kenyérből álló vékony vacsorámat eszegettem. — Megvallom, hogy én úgy értek a sütés-főzés mesterségéhez, mint a tyuk az „a—b—c“hez. Egyszer sütöttem, debreczeni diák koromban, kényszerűségből, mint a „Testvériség“ árván maradt lakója, édes anyámtól érkezett füstölt kolbászt; s azt is oly kegyetlenül találtam megsütni, hogy, mikor evésre került a sor, nem tudtam : fenyődeszka forgácsot, avagy száraz taplót rágnak-e fogaim ? Hangos kaczagásra fakadtam, midőn megláttam Sanyi barátom különös csomagoltatását. Tiszta fehér ívpapirba mérette a tejfelt s a savanyított káposztát. Szalonnát nem vet, mert az coetusi kamrájában szórta felé örömsugárait. Nevetésemre azzal a kijelentéssel válaszolt, hogy az ő vacsorája fejedelmi fog lenni az enyémhez képest. Egyszersmind meghívott kóstolóra. Együttmentem vele második emeleti hazájába Egy hazulról hozott lábasba, a mit ö kajszt- ronnak czimezgetett, bőségesen beleapritott a kívánatosán szép, fagyos fehórszalonnából s mikor ez a gyorsfőzőn az erősen lobogó láng felett sisteregni kezdett, rátette a hordós aprókáposztát, azután kavargatta, kavargatta, miglen a káposzta meg nem pirult. Iziben ráöntvén az árkuspapirba göngyölt tejfelt, jelezte, hogy elkészült vele s azzal tette elém: szeressem. Mosolygó ábrázattal vettem ki belőle az első villával. S csodák csodája ! szokásom ellenére dicsérőleg kellett nyilatkoznom, minthogy annyira innyemre volt, hogy azóta sem esett olyan jól a pergelt káposzta. Ilyenformán éldegélnek ünnepek előtt és után azok a legátusok, kiknek a hosszú ut, főképpen pedig a nagy kőítség miatt nem érdemes egykét napra haza rugtatni. Egész éven keresztül vidám hangulattól zengenek a coetusok. Csak akkor csappan némileg a rózsás kedv, mikor lakóik háta mögött leselkedik az elmaradhatatlan rém, akollokució. Azért ilyenkor sem bírják teljesen visszafolytam, hogy egy-egy viccet megne ereszszenek a javából, Mindamellett a vig élet nem teszi őket kö- nyelmüekké. Megállják a sarat minden téren, mivel akarattal vigságos életmód mellet is lehet komoly ember bárki. S hogy ez az állításom megfelel a valóságnak számtalan példával igazolja és fogja igazolni az élet széles mezején munkálkodó, a debreczeni áldásos vén kollégium érdekes coetus-életén átesett hazafiak közhasznot termő, önzetlen tevékenysége. TÓTH LAJOS. (Vége)
