Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-28 / 13. szám

máro. 28.

S Z A T M Á E.

3

Nyílt levél

M á t r a y Lajos úrhoz, mint a „Szatmár-Németi“ ez. hetilap felelős szerkesztőjéhez.

Tekintetes Szerkesztü ur 1

Becses lapja 11-ik számában a „Karczola- tok“ rovatában „F.“ jegy alatt a németi énekkar által rendezett márcz. 15-iki hazafias emlékünnepélyről gúnyos czikk jelent meg, mely czikk az azon emlékünnepélyt rendező és az ünnepélyen szereplőket sérti’ és méltán, mert azok nem „X. Y. Z.“-k, de mindnyájan igen tisztességes névvel és állással bíró egyének.

Erre vonatkozólag e lap 12-ik számában jelent meg „Miképpen fogja fel márc. 15-ét a a Szatmár Németi ez. heti lap czimen egy felvilágosítást kérő czikk, de úgy látszik, hogy az az igen tisztelt „F.“ ur nem merészelt felvilágosítással szolgálni.

De hagyjuk ezeket, hogyjuk azt a bizonyo- nyos „F.“ urat is, ki nem érdemli meg, hogy e magyar haza fényes napja reá süssön, nem, mert egy magyar emberre nézve a márczius 15-ike Karácsony ünnep, mert e napon született nemzeti önállóságunknak megváltója a szabadság, Husvét ünnep ez, mert a nemzet e napon támadt fel háromszázados álmából; és végre Pünkösd ünnep, mert e napon, mint sebesen zugó szél áradott szét a szabad szó széles e hazában.

És egy ilyen ünnepet merészel egy, az ismeretlenség homályába burkolódzott magyarnak nem is nevezhető — sötét lelkű egyén, — gúny, tárgyává tenni.

És ezt „F.“ ur fájdalom tette minden lelki- ösmeret furdalás nélkül. Tehette talán ? ha igen úgy nem érdemel egyebet, mint megvettetést ?

Ha már az az „F“ ur megírta ezt a saját egyéniségére valló czikket. Kérdjük a tek. szerkesztő urat, nem sértette e ez az Ön fülét, nem sértette éppen annak a polgárság ünnepélyének kigúnyolása, mely polgárság Önt, mint igen nagyra becsült független érzelmű és tevékeny embert városi képviselőjévé választott s merjük állítani fogja választani ez után is.

Kérdjük nem szégyen-e városunkra, különösen pedig a „Satmár-Németi“ ez. lapra, hogy ilyen éretlenség nap világot lát benne.

Nem arczul csapása-é az a magyarságnak, midőn Szatmár-németi szab. kir város polgársága márcz. 15-ét ünnepli, midőn megdobban szive minden igazán érző magyar embernek széles e hazában, akkor vau valaki, és az a valaki — talán magassabb városi hivatalt is visel — ki- gunyolja.

És végre kérdjük, össze egyezteti-é — tek. szerkesztő ur, hazafiságával a b. lapjában meg jelent czikket, ha igen — úgy nem szólunk semmit. Ha pedig nem, úgy az ösmeretlen „F.“

egyszer megtette az esztelen Ígéretet, többre becsüli-é jogtalan és balgatag szavát, mint leánya boldogságát? Óh, miért nincs nekem módomban, hogy megküzdjek utált jegyeseddel. Örömest vetném koczkára életemet, hogy megmentselek ezen embertől, ha te is szívesen vennéd segélyemet, s aztán megengednéd, hogy szeresselek, hogy imádjalak.

— Mily nemesek vagytok ti magyarok, — szólt pirulva a leány, — bár egyet közületek láthatnék Szengor helyén, de másképen is várnám a menyegző napját !

Az utóbbi szavakat akadozva, bájos zavarral ejté Milota. Szemeit meleg rajongással emelte Bélára, majd ijjedten kapta el, mikor az is rá nézett.

Egy ölébe hűlt falevélén babrált öntudatlanul, össze söndöritette, meg kisimította, végre hevesen dobta a fa tövére és két tenyerét szemére kapva, zokogásra fakadt. Mikor pedig az ifjú nem bírva tovább legyőzni lázasan kavargó vérét, magához vonta a zokogástól vonagló testet, aléltan dőlt az karjaiba.

* * *

*

E jelenet után az aranyhaju Milota mintha visszanyerte volna rég elvesztett gyermekies, vidám kedélyét. A sötét felhő eltűnt márvány homlokáról, a mennyetadó szerelem égi fénye ragyogott a nefelejts-szeinekben ; boldogság dala csattogott a mostanában csak sóhajtásra nyíló ajkakon. Ki írhatná le a rövid pár napnak gyönyörét, melyeket még a magyar táborban, kedveséhez közel tölthetett ? Szolgálója, a jó öreg Bilka el volt ragadtatva e változás felett s mint istenére, úgy tekintett a szép magyar legényre, ki úrnőjét visszaadta neki és önmagának. j

(Folyt, köv.)

urat kérjük — a mi megvetésünkön kívül — kellő érdemben részesíteni.

Szatmár-németi 1903. márczius 25.

Többek.

Hírek.

— Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— A szatmármegyei Lorántffy Egyesület ma délután 6 órakor tartja ez évhen utolsó előtti felolvasó estélyét az ev. ref. főgymnázium torna- csarnokában a következő műsorral: 1. Ének. Előadja a Németi énekkar. 2. Felolvasás. Tartja Hajthényi András főgyinn. tanár. 3. Ének. Előadja Lénárd Ede szamosdobi ev. ref. lelkész. 4. Szavalat. Tartja Hérmán Margit k. a. 5. Hegedű kettős. Előadják Sidó Róza és Erdős Vilmos. Zongorán kiséri Kerekes Juliska k. a.

* Tanügyi bizottsági gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházm. tanügyi bizottsága f. hó 25-éu tartotta ülését szatmáron, melyen le tárgyalták a fél évi vizsgákról szóló jelentéseket, a bizottság egy pár gyönge tanerővel szemben a megtorló intézkedéseket az egyházmegyénél megtette. A tanügyi eredmény általában jó.

* Gyászhir. A szatmári kir. törvényszéket gyász érte. Egyik kiváló képzettségű bírája: Toperczer Kálmán f. hó 20-án elhunyt 54 éves korában. Családja és a bírói kar külön gyászjelentést adtak ki. Az érdemes bírót családján kívül a nagyszámú rokonság és collegái gyászolják.

— Emlékünnepély. Néhai Hérmán Mihály városunk volt polgármestere halála évfordulati napján április hó 5-én a főgymnázium tornatermében emlékünnepély lesz a következő műsorral:

1. Karének. Előadja az Iparos dalárda. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Uray Géza főgondnok. 3. Emlékbeszéd. Tartja Biky Károly esperes. 4. Záróének. Előadja az Iparos dalárda.

— Adomány. Luby Géza országgyűlési képviselő és egyházmegyei gondnok ur a szátmári ev. ref. lelkészi gyámintézetnek 800, a tanítói gyámiutézetnek pedig 257 koronát küldött. A nemes szivü adományozó fogadja ez utón is a gyámintézeti elnökség szives köszönetét.

— A tiszántúli egyházkerületi világi tanács- biró választásra újabb szavazás rendeltetett el, mint legtöbb szavazatot nyert Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató és Széli Ákos szegedi kir. közjegyző között.

* Tankóczi Gyula városunk főkapitánya tiszteletére f. hó 22-én fényesen sikerült társas összejövetelt rendezett a Pannónia éttermében j Szatmár város közönsége. Hogy mennyire közkedveltségnek örvend Tankóczi Gyula, mi sem igazolja fényesebben, u a tiszteletére összese- reglett polgárság nagy isága és azok a számos szívből fakadó pohár köszöntök, melyek nem j hizelgésképen, de tettre buzdításul szálltak Tan- | kóczi féle, hogy a megkezdett utón tovább ha- ' ladjon s vigye diadalra az elébe kitűzött czélt.

— Kinevezés. A Böszörményi Endre főszol- j gabiró felfüggesztése folytán megürült csengeri | főszolgabírói állás Komoróezy Ivánnal lett he- j lyetesitve, ezzel teljesült most már azoknak az óhaja, kik a vármegyei tisztujitások alkalmával a különben tehetséges tisztviselőnek hü támogatói voltak.

— Lelkész választás. A szamosbecsi ev. ref. i egyházközségben a lelkész választás április 5-én lesz. Az egyháztagok leginkább két jelölt, még pedig Győry László zsarolyáni rendes- és Szitha József balsai h. lelkész körül csoportosulnak.

— Kirendelés. A m. kir. igazságügyminiszter Dr. Antal László gyakorló ügyvédet a helybeli kir. ügyészséghez ügyészségi megbízottul rendelte ki.

— Egyházi értekezlet. Folyó hó 3l-én délelőtt 9 órakor a szatmári egyháztanács termében az egyházmegye lelkészei és tanácsbirói értekezletet tartanak a zsinati törvényjavaslat tárgyában.

— A szatmárnémeti társaskör f. hó 23-án tartott választmányi ülésén megállapították az évi rendes közgyűlés tárgysorozatát, s a közgyűlés idejéül április 29-ik napját tűzték ki.

* A sorozás elhalasztása. A f. évi sorozás a katonai javaslatok elleni obstructió folytán bizonytalan időre a minisztérium által ujjabban elhalasztatott.

— Felfüggesztés. A csengeri főszolgabíró Böszörményi Endre, továbbá az ottani közigazgatási írnok állásaiktól a vármegyei alispán által felfüggesztettek.

* A féltékeny „Heti Szemle“ egyik közelebbi számában a szatmárvánnegyei Lorántffy Zsu, zsánua egyesület felolvasó estélyeinek látogatá- { sától eltiltja a müveit katholikus közönséget. Az

az csak eltiltaná ha az a müveit katholikus közönség ezt egyáltalán figyelemre méltatná. Még meo'jarja a »Heti Szemle“ ha tilalmával hasznára lesz akaratlanul is a nevezett egyesületnek, mint Rudnay a „Gotterhalte“ jelmezeinek elkobzásával a Magyar Színháznak. Sajátságos, hogy mig Szatmár városában a túlnyomó kálvinista közönség nyugodtan nézi a Mária társulatok, rózsafüzér egyesületek működését, napi rendre tér a jezsuita atyák felekezeti türelmetlenségről ta- i nuskodó beszédei felett, és struez gyomorral, va- ! lódi magyar kálvinista felekezeti türelmességgel vesz, sok mindent; addig a “Heti Szemle“ nem férvén a bőrében kikezdeni igyekszik amaz egyetlen kálvinista egyesületet, mely épen a kath. felekezeti túlkapásoknak serdülő leányaink körében való csökkentését lesz hivatva a jövőben eszközölni, de a melynek épen megvádolt felolvasó estélyeiről eddig csak az az egyetlen terhelő bírálat lehetett, hogy ott a református jelleg kellően kidomborítva nem volt.

—' Röüdkivüli vármegyei ^közgyűlés lesz április hó 7-én délelőtt 10 órakor.

— A kath kaszinó évi rendes közgyűlését - holnap, vasárnap délután 4 órakor fogja megtartani saját helyiségében.

— Széna tűz. A gombási erdőn Deschelohes szénáját ismeretlen tettesek bosszúból moggyuj- tották és teljesen elégett.

— Alakuló gyűlés. A szegény gyermekeket segítő egyesület márczius 25-én délelőt 11 órakor tartotta alakuló gyűlését a varosháza tanácstermében, a melyen az állami tanítói karon kívül résztvettek a város vezérszerepre hivatott férfiai és hölgyei köréből igen szép számmal. A tisztikar következőképpen alakult meg: Elnök: Dr. Keresztszeghy Lajos ; társelnök : Papp Géza polgármester ; tiszteletbeli elnök: Kovács Béla tan- felügyelő; alelnökök: Dr. Kölcsey Forenczné és Teitelbaum Herman. Titkár: Mihály Ferencz. Pénztárnok: Vladár Ferencz. Ellenőr: Nagy Károly s. tanfelügyelő. Jegyző: Fekete Teréz és Solyok Gizella. A tiszti kar megalakulása után a közgyűlés a felovasott alapszabályt elfogadta és jóváhagyás végett a miniszterhez felterjeszteni határozta* A kinevezetí állami iskolai igazgatók név- szerint Kótai Lajos, Tar Károly, Paiádi Lajos és Székely József tiszteletére f. hó 24-én este a társaskörben rendezett bankett fényesen sikerült. Az ott megjelent hölgy közönség díszes keretül szolgált a tanügy-barátok férfi-csoportjának. A társaságot vidám jó kedvre hangolták a tartalmas és szellemes pohárköszöntők, a minek méltó befejezése volt a fiatalok tánezra perdülése.

* Elemi Iskolák újabb bezárása. A mindjobban terjedő járványkövetkeztében az elemi iskoláknak újabb lü napra való bezárása vált szükségessé.

— Elgázolás. Darabánt Istváv jómódú gazda f. hó 25-én Szatmárról homokot vitt szekerén Batizra, s midőn a faluba ért, a szekér utón játszó Almási György 3 éves Mariska leányát vigyázatlanságból elgázolta. A gyermek egy kevés idei kínlódás után nagy kínok között meghalt. Midőn szüleit az esetről értesítették, az anya ijedtében elájult s csak nagy nehezen tudták eszméletre téríteni, később pedig az apa midőn megtudta, hogy még gyermekét fel is akarják bonczolni, nagy bánatában felakasztotta magát az istálóban, de csakhamar észre vette Kovács Pál a falu czigánya és leoldotta mielőtt még meghalt volna.

* Eltűnt szép leány. Csata Sándor a szatmár erdődi vasút kalauzának Szeréna nevű 16 éves leánya f. hó 22-én esti 11 óra tájban kiment az udvarra, s azóta nem látták többé. Nagyon valószínű, hogy megszöktették. Szülei e veszteségük felett vigasztalhatlanok.

— A kőműves és Ács segédek bérharcz mozgalma mind jobban közeledik a megvalósulás felé. A hét folyamán nyújtották át a 14 pontban megirt kérvényüket a munkaadóknak, most már csak várják, hogy milyen kedvezőleg fognak reájuk nézve dönteni, ha nem lesz valami kecsegtető, úgy a már arra az időre tervezett bérharcz mozgalmat meg kezdik, kérelmük keresztül vitelére, vagyis a munkát abba kagyják.

A munkásokban meg van a jó akarat a különbözetek békés kiegyenlítésére, de úgy látszik a munka adók nem veszik komolyan a dolgot, pedig mind két félnek kárt okoz.

* Rejtélyes gyilkosság. Borzalmas bűnténynek esett áldozatul Strangu Gábor kis-gérczi lakos. Összeroncsolt testéről véres czafatokban lógott le ruhája, s még nyöszörgött, sőt beszélt is egy keveset mikor a falubelijei rátaláltak egy utszéli árokban. A tettest keresi a csendörség.