Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-28 / 13. szám

máro. 28. S Z A T M Á E. 3 Nyílt levél M á t r a y Lajos úrhoz, mint a „Szatmár-Németi“ ez. hetilap felelős szerkesztőjéhez. Tekintetes Szerkesztü ur 1 Becses lapja 11-ik számában a „Karczola- tok“ rovatában „F.“ jegy alatt a németi énekkar által rendezett márcz. 15-iki hazafias emlékün­nepélyről gúnyos czikk jelent meg, mely czikk az azon emlékünnepélyt rendező és az ünnepé­lyen szereplőket sérti’ és méltán, mert azok nem „X. Y. Z.“-k, de mindnyájan igen tisztességes névvel és állással bíró egyének. Erre vonatkozólag e lap 12-ik számában jelent meg „Miképpen fogja fel márc. 15-ét a a Szatmár Németi ez. heti lap czimen egy fel­világosítást kérő czikk, de úgy látszik, hogy az az igen tisztelt „F.“ ur nem merészelt felvilá­gosítással szolgálni. De hagyjuk ezeket, hogyjuk azt a bizonyo- nyos „F.“ urat is, ki nem érdemli meg, hogy e magyar haza fényes napja reá süssön, nem, mert egy magyar emberre nézve a márczius 15-ike Karácsony ünnep, mert e napon született nem­zeti önállóságunknak megváltója a szabadság, Husvét ünnep ez, mert a nemzet e napon tá­madt fel háromszázados álmából; és végre Pün­kösd ünnep, mert e napon, mint sebesen zugó szél áradott szét a szabad szó széles e hazában. És egy ilyen ünnepet merészel egy, az is­meretlenség homályába burkolódzott magyarnak nem is nevezhető — sötét lelkű egyén, — gúny, tárgyává tenni. És ezt „F.“ ur fájdalom tette minden lelki- ösmeret furdalás nélkül. Tehette talán ? ha igen úgy nem érdemel egyebet, mint megvettetést ? Ha már az az „F“ ur megírta ezt a saját egyéniségére valló czikket. Kérdjük a tek. szer­kesztő urat, nem sértette e ez az Ön fülét, nem sértette éppen annak a polgárság ünnepélyének kigúnyolása, mely polgárság Önt, mint igen nagyra becsült független érzelmű és tevékeny embert városi képviselőjévé választott s merjük állítani fogja választani ez után is. Kérdjük nem szégyen-e városunkra, különö­sen pedig a „Satmár-Németi“ ez. lapra, hogy ilyen éretlenség nap világot lát benne. Nem arczul csapása-é az a magyarságnak, midőn Szatmár-németi szab. kir város polgársága márcz. 15-ét ünnepli, midőn megdobban szive minden igazán érző magyar embernek széles e hazában, akkor vau valaki, és az a valaki — talán magassabb városi hivatalt is visel — ki- gunyolja. És végre kérdjük, össze egyezteti-é — tek. szerkesztő ur, hazafiságával a b. lapjában meg jelent czikket, ha igen — úgy nem szólunk semmit. Ha pedig nem, úgy az ösmeretlen „F.“ egyszer megtette az esztelen Ígéretet, többre becsüli-é jogtalan és balgatag szavát, mint leá­nya boldogságát? Óh, miért nincs nekem módom­ban, hogy megküzdjek utált jegyeseddel. Örömest vetném koczkára életemet, hogy megmentselek ezen embertől, ha te is szívesen vennéd segélye­met, s aztán megengednéd, hogy szeresselek, hogy imádjalak. — Mily nemesek vagytok ti magyarok, — szólt pirulva a leány, — bár egyet közületek láthatnék Szengor helyén, de másképen is vár­nám a menyegző napját ! Az utóbbi szavakat akadozva, bájos zavar­ral ejté Milota. Szemeit meleg rajongással emelte Bélára, majd ijjedten kapta el, mikor az is rá nézett. Egy ölébe hűlt falevélén babrált öntudatla­nul, össze söndöritette, meg kisimította, végre hevesen dobta a fa tövére és két tenyerét sze­mére kapva, zokogásra fakadt. Mikor pedig az ifjú nem bírva tovább legyőzni lázasan kavargó vérét, magához vonta a zokogástól vonagló testet, aléltan dőlt az karjaiba. * * * * E jelenet után az aranyhaju Milota mintha visszanyerte volna rég elvesztett gyermekies, vidám kedélyét. A sötét felhő eltűnt márvány homlokáról, a mennyetadó szerelem égi fénye ragyogott a nefelejts-szeinekben ; boldogság dala csattogott a mostanában csak sóhajtásra nyíló ajkakon. Ki írhatná le a rövid pár napnak gyö­nyörét, melyeket még a magyar táborban, ked­veséhez közel tölthetett ? Szolgálója, a jó öreg Bilka el volt ragadtatva e változás felett s mint istenére, úgy tekintett a szép magyar legényre, ki úrnőjét visszaadta neki és önmagának. j (Folyt, köv.) urat kérjük — a mi megvetésünkön kívül — kellő érdemben részesíteni. Szatmár-németi 1903. márczius 25. Többek. Hírek. — Lapunk mai számához egy fél iv mellék­let van csatolva. — A szatmármegyei Lorántffy Egyesület ma délután 6 órakor tartja ez évhen utolsó előtti felolvasó estélyét az ev. ref. főgymnázium torna- csarnokában a következő műsorral: 1. Ének. Előadja a Németi énekkar. 2. Felolvasás. Tartja Hajthényi András főgyinn. tanár. 3. Ének. Elő­adja Lénárd Ede szamosdobi ev. ref. lelkész. 4. Szavalat. Tartja Hérmán Margit k. a. 5. He­gedű kettős. Előadják Sidó Róza és Erdős Vil­mos. Zongorán kiséri Kerekes Juliska k. a. * Tanügyi bizottsági gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházm. tanügyi bizottsága f. hó 25-éu tartotta ülését szatmáron, melyen le tárgyalták a fél évi vizsgákról szóló jelentéseket, a bizott­ság egy pár gyönge tanerővel szemben a meg­torló intézkedéseket az egyházmegyénél megtette. A tanügyi eredmény általában jó. * Gyászhir. A szatmári kir. törvényszéket gyász érte. Egyik kiváló képzettségű bírája: Toperczer Kálmán f. hó 20-án elhunyt 54 éves korában. Családja és a bírói kar külön gyászje­lentést adtak ki. Az érdemes bírót családján kí­vül a nagyszámú rokonság és collegái gyászolják. — Emlékünnepély. Néhai Hérmán Mihály vá­rosunk volt polgármestere halála évfordulati nap­ján április hó 5-én a főgymnázium tornatermé­ben emlékünnepély lesz a következő műsorral: 1. Karének. Előadja az Iparos dalárda. 2. Meg­nyitó beszéd. Tartja Uray Géza főgondnok. 3. Emlékbeszéd. Tartja Biky Károly esperes. 4. Záróének. Előadja az Iparos dalárda. — Adomány. Luby Géza országgyűlési kép­viselő és egyházmegyei gondnok ur a szátmári ev. ref. lelkészi gyámintézetnek 800, a tanítói gyámiutézetnek pedig 257 koronát küldött. A ne­mes szivü adományozó fogadja ez utón is a gyámintézeti elnökség szives köszönetét. — A tiszántúli egyházkerületi világi tanács- biró választásra újabb szavazás rendeltetett el, mint legtöbb szavazatot nyert Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató és Széli Ákos szegedi kir. közjegyző között. * Tankóczi Gyula városunk főkapitánya tisz­teletére f. hó 22-én fényesen sikerült társas összejövetelt rendezett a Pannónia éttermében j Szatmár város közönsége. Hogy mennyire köz­kedveltségnek örvend Tankóczi Gyula, mi sem igazolja fényesebben, u a tiszteletére összese- reglett polgárság nagy isága és azok a szá­mos szívből fakadó pohár köszöntök, melyek nem j hizelgésképen, de tettre buzdításul szálltak Tan- | kóczi féle, hogy a megkezdett utón tovább ha- ' ladjon s vigye diadalra az elébe kitűzött czélt. — Kinevezés. A Böszörményi Endre főszol- j gabiró felfüggesztése folytán megürült csengeri | főszolgabírói állás Komoróezy Ivánnal lett he- j lyetesitve, ezzel teljesült most már azoknak az óhaja, kik a vármegyei tisztujitások alkalmával a különben tehetséges tisztviselőnek hü támoga­tói voltak. — Lelkész választás. A szamosbecsi ev. ref. i egyházközségben a lelkész választás április 5-én lesz. Az egyháztagok leginkább két jelölt, még pedig Győry László zsarolyáni rendes- és Szitha József balsai h. lelkész körül csoportosulnak. — Kirendelés. A m. kir. igazságügyminisz­ter Dr. Antal László gyakorló ügyvédet a hely­beli kir. ügyészséghez ügyészségi megbízottul rendelte ki. — Egyházi értekezlet. Folyó hó 3l-én dél­előtt 9 órakor a szatmári egyháztanács termében az egyházmegye lelkészei és tanácsbirói értekez­letet tartanak a zsinati törvényjavaslat tár­gyában. — A szatmárnémeti társaskör f. hó 23-án tartott választmányi ülésén megállapították az évi rendes közgyűlés tárgysorozatát, s a köz­gyűlés idejéül április 29-ik napját tűzték ki. * A sorozás elhalasztása. A f. évi sorozás a katonai javaslatok elleni obstructió folytán bi­zonytalan időre a minisztérium által ujjabban elhalasztatott. — Felfüggesztés. A csengeri főszolgabíró Böszörményi Endre, továbbá az ottani közigaz­gatási írnok állásaiktól a vármegyei alispán ál­tal felfüggesztettek. * A féltékeny „Heti Szemle“ egyik közelebbi számában a szatmárvánnegyei Lorántffy Zsu­, zsánua egyesület felolvasó estélyeinek látogatá- { sától eltiltja a müveit katholikus közönséget. Az az csak eltiltaná ha az a müveit katholikus kö­zönség ezt egyáltalán figyelemre méltatná. Még meo'jarja a »Heti Szemle“ ha tilalmával hasznára lesz akaratlanul is a nevezett egyesületnek, mint Rudnay a „Gotterhalte“ jelmezeinek elkobzásával a Magyar Színháznak. Sajátságos, hogy mig Szatmár városában a túlnyomó kálvinista közön­ség nyugodtan nézi a Mária társulatok, rózsafü­zér egyesületek működését, napi rendre tér a jezsuita atyák felekezeti türelmetlenségről ta- i nuskodó beszédei felett, és struez gyomorral, va- ! lódi magyar kálvinista felekezeti türelmességgel vesz, sok mindent; addig a “Heti Szemle“ nem férvén a bőrében kikezdeni igyekszik amaz egyet­len kálvinista egyesületet, mely épen a kath. fe­lekezeti túlkapásoknak serdülő leányaink körében való csökkentését lesz hivatva a jövőben eszkö­zölni, de a melynek épen megvádolt felolvasó estélyeiről eddig csak az az egyetlen terhelő bí­rálat lehetett, hogy ott a református jelleg kel­lően kidomborítva nem volt. —' Röüdkivüli vármegyei ^közgyűlés lesz áp­rilis hó 7-én délelőtt 10 órakor. — A kath kaszinó évi rendes közgyűlését - holnap, vasárnap délután 4 órakor fogja megtar­tani saját helyiségében. — Széna tűz. A gombási erdőn Deschelohes szénáját ismeretlen tettesek bosszúból moggyuj- tották és teljesen elégett. — Alakuló gyűlés. A szegény gyermekeket segítő egyesület márczius 25-én délelőt 11 órakor tartotta alakuló gyűlését a varosháza tanácster­mében, a melyen az állami tanítói karon kívül résztvettek a város vezérszerepre hivatott férfiai és hölgyei köréből igen szép számmal. A tiszti­kar következőképpen alakult meg: Elnök: Dr. Keresztszeghy Lajos ; társelnök : Papp Géza pol­gármester ; tiszteletbeli elnök: Kovács Béla tan- felügyelő; alelnökök: Dr. Kölcsey Forenczné és Teitelbaum Herman. Titkár: Mihály Ferencz. Pénztárnok: Vladár Ferencz. Ellenőr: Nagy Ká­roly s. tanfelügyelő. Jegyző: Fekete Teréz és Solyok Gizella. A tiszti kar megalakulása után a közgyűlés a felovasott alapszabályt elfogadta és jóváhagyás végett a miniszterhez felterjeszteni határozta­* A kinevezetí állami iskolai igazgatók név- szerint Kótai Lajos, Tar Károly, Paiádi Lajos és Székely József tiszteletére f. hó 24-én este a társaskörben rendezett bankett fényesen sikerült. Az ott megjelent hölgy közönség díszes keretül szolgált a tanügy-barátok férfi-csoportjának. A társaságot vidám jó kedvre hangolták a tartal­mas és szellemes pohárköszöntők, a minek méltó befejezése volt a fiatalok tánezra perdülése. * Elemi Iskolák újabb bezárása. A mindjob­ban terjedő járványkövetkeztében az elemi isko­láknak újabb lü napra való bezárása vált szük­ségessé. — Elgázolás. Darabánt Istváv jómódú gazda f. hó 25-én Szatmárról homokot vitt szekerén Batizra, s midőn a faluba ért, a szekér utón játszó Almási György 3 éves Mariska leányát vigyázatlanságból elgázolta. A gyermek egy kevés idei kínlódás után nagy kínok között meghalt. Midőn szüleit az esetről értesítették, az anya ijedtében elájult s csak nagy nehezen tudták eszméletre téríteni, később pedig az apa midőn megtudta, hogy még gyermekét fel is akarják bonczolni, nagy bánatában felakasztotta magát az istálóban, de csakhamar észre vette Kovács Pál a falu czigánya és leoldotta mielőtt még meghalt volna. * Eltűnt szép leány. Csata Sándor a szat­már erdődi vasút kalauzának Szeréna nevű 16 éves leánya f. hó 22-én esti 11 óra tájban ki­ment az udvarra, s azóta nem látták többé. Na­gyon valószínű, hogy megszöktették. Szülei e vesz­teségük felett vigasztalhatlanok. — A kőműves és Ács segédek bérharcz mozgalma mind jobban közeledik a megvalósulás felé. A hét folyamán nyújtották át a 14 pontban megirt kérvényüket a munkaadóknak, most már csak várják, hogy milyen kedvezőleg fognak reájuk nézve dönteni, ha nem lesz valami ke­csegtető, úgy a már arra az időre tervezett bér­harcz mozgalmat meg kezdik, kérelmük keresz­tül vitelére, vagyis a munkát abba kagyják. A munkásokban meg van a jó akarat a külön­bözetek békés kiegyenlítésére, de úgy látszik a munka adók nem veszik komolyan a dolgot, pedig mind két félnek kárt okoz. * Rejtélyes gyilkosság. Borzalmas bűntény­nek esett áldozatul Strangu Gábor kis-gérczi la­kos. Összeroncsolt testéről véres czafatokban ló­gott le ruhája, s még nyöszörgött, sőt beszélt is egy keveset mikor a falubelijei rátaláltak egy utszéli árokban. A tettest keresi a csendörség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom