Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-10 / 2. szám
XXIX évfolyam. 2-ik széni. Szál már, 1903. jan. 10. SZATMAR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. "^Megjelenik minden szombaton. dHBL ELŐFIZETÉSI AH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.-'■'ISZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : {rj/ Deáktór 3. szám. Miud nnemű dijak a kiadóhivatalában fizetendők nriüfTiiTa^¥Si HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-$> Nyilttér sora 16 fillér. <3>Városunk fejlesztése. Hazánkban egészen újabb keletű törekvés a vidéki városok fejlesztése. Bármelyik vidéki nevezetesebb várost figyeljük meg, úgy találjuk, hogy annak tekintélyesebb köz és magán épületei, utczái, mind újabban emelkedtek, s a lólekszám szaporodás is figyelemre méltó arányban a legutóbbi időben növekedett ott rohamosabban. Kivételt csak egy-kót szélső vidéken fekvő város képez, melyekben vagy a bányászat csökkenése, vagy a régi kereskedelmi vonalból való kiesése okozza a lakosok kiköltözését, szóval a visszafejlődést, fogyást és elszegényedést. (Ilyen városok: Bazin, Dobsina, Felsőbánya, Gfölniczbánya, Kismarton.) Eltekintve ezen kivételes jelenségektől Magyarországon a városok örvendetes fejlődést mutatnak. Nagy meglepetésben részesül ez idő- szerint az a látogató is, a ki Szatmár városában húsz év óta nem volt, mert ennek is főbb és csinosabb épületei, gyalog és kocsi utjai mind egészen újabb keletűek. Igaz, hogy az idegen olyan helyzetben van, mint a színházat néző publikum, ő csak a szebb, díszesebb oldalát látja a nézőtérről a színpadnak, a díszletek kifestett oldalaikkal vannak feléje fordítva, a színfalak mögé kellene mennie, hogy mindent tisztán lásson s meggyőződjék róla, hogy mindez csak külső látszat. Esik eső. . . — Népdal. -— Esik eső föl ázott as országút Csak sóhajom — ami mostan hozzád jut — Éu is mennék : de nem lehet hiába Lovam lába el sülyedne a sárba,. . Eső eső miért esel te mostan, Mikor nekem a rózsámhoz utam van, Úgy vár engem mint a tavaszt a fecske . . . Két szeme tán arcán könnyet ereszt le. Álj meg eső csak erre az egy napra. .. Máskor aztán eshetsz akár szakadva. Északi szél kergesd el a felhőket Hogy láthassam az én jó kedvesemet, DÖMÉNY ZOLTÁN. m Coetusok. — A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Üdvözlógy örökkészóp, barátságos coetus- élet gyönyörűséges emléke ! Fogadok hogy száz olvasó közzül sem akad kettő, a ki okát tudná adni eme felkiáltásomnak. Talán alaposan is elvetettem a sulykot, hogy Az idegen nem figyelheti meg a telekkönyv teher lapjait, nem számolhatja meg az üres lakásokat, nem kérdezi a pótadónak s a város adósságainak nagyságát, nem törődik azokkal a nyomott árviszonyokkal, a melyek e városban a rohamos építkezések következtében a telkekre vonatkozólag beállottak stb. stb, Nincsen már azt miért vitatni, hogy az alkotott köz és magánépületekre általában szükség volt-e ? Vagy talán meglehetett volna azok nélkül a város! Itt most már arra kell a város vezetőinek minden gondját fordítani, hogy a meglevő alkotásokat gyümölcsöz- tetni tudja, Nagyon csalódik a ki azt hinné, hogy a város akkor keresi ki az eddigi rohamos építkezést, ha most összedugott kézzel gyönyörködik meglevő épületeiben, s újabb fejlesztő alkotásoktól terhei s magas pótadója következtében elriad. Mert ez a politika egy jelentőségű volna a városra nézve a halállal. Ilyen politikára csak a kishitűség, vagy az önzés sarkalhatná a város vezetőit. Egy pár évtizeddel ezelőtt, mikor égy vidéki kis várost vasúti végponttá akartak tenni, kézzel lábbal tiltakoztak ellene azon alapon, mert akkor a piaczon megdrágul a csirke. Az a város azóta felónyire apadt le. Szatmáron is sokkal inkább szükség van ma arra, mint volt bármikor, hogy a megtelepülő és fogyasztó népesség még áldoza- árán is, szaporittassék, s az által a forgalom emeltessék. A meglevő lakosság ma nem tölti be kellőleg a várost, épen azért minden kínálkozó alkalmat czólszerüen fel kell használni annak fejlesztésére. Legközelebbről szőnyegen van a huszárlaktanya kérdése. Most kell a város által kiküldött vegyesbizottságnak alapos megfontolás tárgyává tenni a közös hadügyminiszter leiratát, s ha csak aránytalan nagy s erőfeletti áldozatokat nem kiván az a várostól, csekélységeken nem szabad ezt a kérdést elbukni engedni; mert azt tudhatja mindenki, hogy a katonaság átalában, de különösen a még szélesebb körű fogyasztást eszközlő huszárság a napi forgalomban mindig busásan fizet. Minden alkalmat meg kell ragadni tehát a városnak a jelen esetben is, hogy valami csekélység miatt el ne szalassza ez úttal a kínálatot, sőt a város tovább fejlesztése érdekében tőle telhetőleg mindent elkövessen az egyezség létrehozása végett. Oda kell törekedni, hogy a kedvezőtlen gazdasági helyzet, mely a telek árak alászál- lása következtében néhány óv óta meg van, ne elszomorítóbb, hanem megnyugtatóbb alakulást mutasson. Ez időszerűit nem lehetséges Szatmáron az, hogy ha valaki rendes költséggel és szükségelt kényelmes berendezéssel felépit saját használatára egy lakóházat, — s elköltözés, vagy más körülmények következtében meg kell attól válnia, — befektetett pénzét viszont láthassa. Ma Szatmáron a ki százak motoszkálnak kemény koponyám bensőjében. Bocsánatot kérek, de hát mit tehetek én arról, hogy ilyen szerfelett ábrándozó idegszálakkal hálózta he agyvelőmet a jóságos teremtő. Nos, úgy van. Száz olvasóm közül tisztában lehet kettő: ergo morgó vigyorgó (remek idézet! lám-lám, nem hiába tuszkolta belénk egyik öreg latinprofesszorom !) ötven közzül egy, hogy miért dohban fel annyira szivem a többé vissza nem sirható múlt emlékezetére. Ha ötveu olvasót sem bírnék összekalkulálni: nemde minden lelkiismereti furdalás nélkül állíthatom, hogy egy sem értette meg. Már pebig belőlem ki nem vájja senki fia, erőnek—erejével kikivánkozik oldalbordáim kö- közöl. Hogy azt, miként coetusok alatt van kétlábú, sem négy lábú, sem szelídített, sem vadon tenyésző állatot nem képzel, a ki valaha megfordult a dúsgazdag debreczeni cívisek kolbászom, hurkás, szalon- nás, zsíros ősi fészkében: arra akár szívre tett kézzel, akármenny felé emelt három ujjal le merném tenni a kitett; mert lehetetlennek tartom, hogy az annak közepén komolykodó öreg kollégium ódon falai közzé be ne kukkantott volna. Hiszen olyen égi gyönyörűség szemlélni a tudományok ama mélyen megható komorságu százados templomában a bentlakos muzsafíak szerény tanyáit.! Be is szokot kopogtatni az „alma mater“ kiváló nevezetességének magtekintése után valahány messzeföldről odavetődött jóérzésü magyar egy—egy diákszobába. Hogy valamennyibe ? arról szó sincs. Kutyagolhatna fel s alá az első és második emeleti hosszú szellős folyosókon .1—4 óra hosszat, mig sorra bekukucskálna mindenikbe. A két emeleten szétszórtan mintegy 50—55 diákfészek húzódik félre szemérmeteseu a csillogó külvilág ku- fár zsivajától. Itt azonban szives türelemmel ölelkező (a csókot ezúttal elhagyom!) figyelmet könyörgök alássan, mert neki kell szánnom magamat a geográfiái előadásmódok gyakorlásához, a mi pedig — szégyen ide, szégyen oda! — kenyerem eddig nem volt. Semmi megütközés kérem alázattal, semmi balhiedelclem tudományos tapogatózásom hiányossága miatt! Hevenyében bátorkodom a nagy nyilvánosság elé tálalni, hogy a coetusok olyanok, mint a glóbuson (sajna a jó öreg kollégium éppen nem formálólódott hozzá 1) fekvő országok, vagy ha jobben izük, községeknek veszem. Ebből aztán mi következik ? Az, hogy a szépszámú (mert az is szép szám, nemcsak a 100! 1 szedőnek pedig okvetlenül át kell rágódnia ezen a firkantmá- nyoraon, ha ugyan a t. szerkesztőség kegyes jóvoltából örök nyugalmat nem talál a — papir- tartó kosár fenekén!) közönségnek szintén az álláspontomra kell helyezkednie. Jónak látom előhozakodni abbeli kérésemmel, miképp állásFERENCZ JÓZSEF keserüviz természetes hashajtószer.
