Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-07 / 10. szám
2 S Z A T M A R. márc. 7. lelkész azt a küldönczöt a ki havonkint kétszer a viszonyokhoz mérten a mulasztó gyermekek szüleinek nagy számát eljárja ? Továbbá mennyi gyűlölködésnek lesz meleg ágya ha a köztudatba az megy át, hogy a mulasztók bírságolásának oka a lelkész / A legtöbb község viszonyát ismerve bizony a jó békesség kedvéért, engedékenységre lesznek hajlandók az iskolaszéki elnökök, s ennek a tanügy adja meg az árát. A mulasztásoknak ilyen házi kezelésbe juttatása által nyert a tanfelügyelői iroda, de veszíteni fog a tanügy. S az egész utasítás, a sok kiigazítás, pótlás, rovatolás, ide — odaáttevés folytán képet nyújt annak, a ki tanulmányozza, arról hogy milyen minálunk az u. n. egyszerűsítés. Nyílt levél Tekintetes Ozsváth Elemér főgyin. tanár úrhoz. E becses lap febr. 28. számában olvassuk, hogy az ev. ref. főgymn. ifjúsága febr. 25-én nagyszabású kirándulás rendezését határozta el tek. tanár ur lelkes inditványára és elnöklete alatt. Nagyon helyesen. Csak üdvözölni lehet a lelkes indítványozót s a nemes tanuló ifjúságot e határozatért. Felesleges arról bővebben szólani, hogy mily messze kiható üdvös eredménye van az ifjúság ily tanulmányi, kirándulásainak annak egész életére nézve. Édes hazánk gyönyörű vidékeinek megismerése mint éleszti leikökben a hazaszeretetének szent tüzét, mint fejleszti értelmét, növeli különféle ismereteit stb. stb., az mind vitatkozáson felül áll. S mert ez meggyőződésem, azért szeretném s áldozatommal is munkálni törekszem, hogy ottan tanuló fiam már tanulói pályáján, — ameny- nyire idő, körülmények engedik, — járjon hazánk nevezetesebb helyein. Éppen azért bocsásson meg tekintetes tanár ur, ha egy kéréssel fordulok hozzá e nyílt levelemben. Méltóztassa- nak a tanár urak közös akarattal oda hatni, hogy a vállalkozó ifjakkal minden évben az aratási nagy szünidőben — talán annak mindjárt kezdetén — rendezzenek ilyen tanulmányi kirándulást. ügy gondolom, hogy egy tanár ur felügyelete és vezetése alatt 15—20 tanuló köztja szükséges rendet, — hogy ne mondjam fegyelmet — fenn lehet tartani. Ennyi tanuló azt hiszem legalább is vállalkozik a szép, kellemes és tanulságos útra. 15—20 tanuló legalább is akad évenként, kiknek szüleik meghozzák azt az áldozatot, hogy a felügyelő tanár ur költségeit is közösen viselik. Sőt, — kivált nagyobb társaságban, — lehetne egy-két igen szegény sorsú, de kiváló jeles tanulót is felvenni, s azok költségét is megosztva viselnék a többiek. Ha több tanuló is vállalkozik, s a tanár urak közt is több hajlandó az utazásra, nagyobb, Csak kevés mondani valóm van még. Meg akartalak kímélni, de te tudni akartad titkomat, j jogod volt hozzá, barátom vagy jobban szeretlek, mint bárki mást. Jól őrizd meg és legyen üdvöd, de ha bármit is elárulsz belőle ez lesz kárhozatod. Nem válaszolt rá semmit. Egymás leikébe igyekeztek belátni, máskor tehették, most nem sikerült. Elváltak. Azt hitték, hogy e titok, mely ó- lomsúly gyanánt nehezedett lelkűkre, még jobban egymához fűzi őket. Hónapok teltek el. Boda alig merte bevallani barátjának, hogy szeret. Úgy jött, alig vette észre. Csak azt érezte, hogy mily kellemesen telnek az órák a lányka körében. Szerette ha vele egyedül lehetett. Pedig ártatlan, közönyös dolgokról beszélgettek, néha Goróról is. A leány szerette volna ismerni. Megtette barája kedvéért, mosolygott is ha más nevetett. Tavasz volt, elmúlt a nyár, ősz van. Meghozta a szerelmet a kikelet, a nyár érlelte. Ősz- szel ? ősszel egy volt a két szív, egyszerre dob- I bánt, ha egymást látták. Karácsonykor lesz a menyegző és ha erről van szó a menyasszony elpirul. Alig tudta eldadogni Goró előtt, hogy . legyen násznagya, mikor elkészült vele, vőlegé- ! nye háta mögé menekült és két kezébe rejté boldogságtól sugárzó arczát. Közelgett a karácsony. Csúnya deczemberi este volt. Erős szél csapkodta a sürü havas esőt azlablak üveghez. Néha befütyölt az ablak nyi- j lás között, lidércz tánczot járt tőle a lámpa népesebb társaságot is lehet a kirándulásra felszerelni. Szép az is, mikor a tanulók 5—G-an összeállnak, s bejárnak egyes vidékeket, mint ezt szatmári derék református tanulók a közelebbi években is cselekedték: de a szülőknek mégis megnyugtatóbb, ha vau közöttük egy tapasztalt okos fő is. így a kirándulásnak is nagyobb a szellemi sikere, aztán a gyermekek is nincsenek annyi eshető veszélynek kitéve, tehát a tanár urak költségét szívesen viselik, viselhetik a szülők. Aztán, nem tudom ugyan, hogy az a febr. 25-én határozatba ment kirándulás mikor megy valósulásba ; de annyit bátor vagyok megjegyezni, hogy nézetem szerint csak az aratási szünidő alkalmatos. Husvét, vagy pünkösti szünidő nem jó kirándulásra. Azt a 2 heti húsvéti szünidőt szülők és tanulók kölcsönösen egymás körében szeretik tölteni. 3 hónapi szorgalmi idő után jól esik a gyermekeknek odahaza pihenni. De meg az idő sem arra való. Hegyei vidékeken akkor olvad legjobban a hó. Se meleg, se hideg, még az öltözködés is bajos. Tavasszal a csalóka napmelege legtöbb betegség ^előidézője. A változó időjárás, hó esővel gyakran előfordulva — nem is kellemes, nem Is egészséges. Junius utólján, vagy juliua elején is találhat a kiránduló napokig tartó alkalmatlan időt, de még is csak valószínűbb a jó idő, sokkal több eshetőség van akkor a teljesen sikerülő tanulmányi kirándulásra, mint kora tavasszal. Erdélyben utazgatni ápril hóban, bizony semmi gyönyörködtető nem lehet benne, mert bizonyosan nem utaznak mindenütt vasúton a kirándulók. Még egyet. Az ilyen nagyobbszerü kirándulásra ugyan alkalmasabbak a felsőbb osztályú tanulók, mindazáltal a mennyiben azt a szükséges rendfentartás megengedi, vagy az utazással járó fáradozás, esetleg más akadály lehetetlenné nem teszi: ott a hol a szülék kérik, lehetne az alsóbb osztályból is az utazók közzé felvenni, p. o. az ón fiam most a TV-ik osztályban jár, de nagyon szeretném, ha a tervbe v.ett kirándulók közé felvétetnék csak azért is, mert lehet azt a vidéket nem lesz máskor alkalma megnézni. Bocsánatot kérve őszinteséggel megirt nyílt levelemért, kiváló tisztelettel vagyok Felsőbányán, 1903. márczius hó 4-én. NAGY LAJOS, ev. ref. lelkész. Színészet. Szombaton „Váljunk el“ hires franczia vígjáték került színre. Baróti Irma második felléptével. Újra dicsérettel kel megemlékeznünk a tehetséges fiatal művésznőről, a ki a szeszélyes franczia asszony szerepét minden tekintetben kifogástalanul adta. A valóban művészies játék több közönséget érdemelt volna. Dicsérettel kell még szólanunk Bátosi alakításáról. Vasárnap délután „Kis szökevény“ operette került színre félház előtt. Az előadás elég jó volt. Jók voltak Lónyai (Vinnicfria) Szentes, (Tamarina) Ferenczi (Édvard) és Ligeti (Flipper) alakításai. Márczius 3-án, kedden, Maeterlinck szen- zacziós színmüve „Monna Vanna“ került színre először Bátosi Endre jutalomjátókául telt ház előtt. A darab igazi költői tehetség szülötte. Ügyes compositiója, szópnyelvezete megrázóan állítja elénk a szerelmében hivő, s boldog és önmagával tépelődő embert. Monna Vanna az a darab, mely a modern színmű irodalomban egy uj irányt jelöl a házasság törő drámák terén. A mi az előadást illeti jó volt, amennyiben az egész előadást feszült figyelemmel hallgatta végig a közönség. A szereplők közül Bátosi Guidót, a pizai helyőrség parancsnokát személyesítette nemes ambiczióval. Minden tekintetben kifogástalan alakítást nyújtott benne tisztelőinek, s rá is szolgált a közönség ovácziójára, s arra a babér koszorúra, melylyel kitüntették. Guidó feleségét Monna Vannát Holéczy Ilona személyesítette. Az ő egyénisége teljes mértékben felfoghatóvá tette Monna Vanna ideális szerepét. Fodor Oszkár, mint Prinzivalle igen jó volt. A szezonban most játszott a legjobban. Kár, hogy nem tud leszokni a szónoklásról, különben kifogástalan volt. Dicséretére válik a jól betanult szerep. Szentes (Marco Colonna) szerepében nem tudta magát beletalálni, mindenből karikatúrát csinált, s igy elérte azt, miszerint a tragikusból komikus lett. Márczius hó 4-én kevés érdeklődés mellett a „Model“ került színre. Az előadás kevésbé sikerült. Márczius hó 5-én majdnem telt ház előtt a „Doktor urat“ adták. — Szentes (Puzsér) mint mindég most is kiváló tehetségének jelét adta Eunek méltó partnere Bátosi (Sárkány) volt. Az est sikeréhez Étsy Emilia, ki igen kedves jelenség volt, Holéczy Ilona,B era Rózsi, Fodor és Ligethi nagyban hozzá járultak. Hírek. — Személyi hir. A titkos tanácsosi eskü letétele végett f. hó 4-én Meszlónyi Gyula szatmári püspök Budapestre utazott. — Személyi hir. Nagyságos Sziber Ede lovag, a kassai tan. kor. főigazgatója f. hó 5-én városunkba érkezett, másnap megkezdte látogatásait a kir. kath. fögyimnasiumban, — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Unger Géza helybeli kir. törvényszéki albirót 1903 január hó 1-től kezdődőleg a IX fizetési osztály első (2600 koronás) fokozatába előléptette. —■ Kinevezések. Ő felsége, a király Kozma Béla nagybocskói és Laurenszki Éerencz eőrdarmai plébánosokat a szatmári székes káptalan tiszteletbeli kauonokjaivá nevezte ki. lángja. Hárman voltak együtt. Goró megrázkódott a széltől, a kályha mellé ült. Egészen otthonias volt már. Jól érezte magát boldog barátja és menyasszonya körében. És ők alig tudtak volna el lenni komoly jelenléte nélkül. Bodó különösen jó kedvében volt, élczei : könnyekig nevettették menyasszonyát. Maga is kaczagott élményein, de ha barátja komoly, mélázó arczába tekintett, mintha ajkán ketté metszették volna a nevetését. Kis ideig hallgatott ilyenkor. Bántotta valami. De felderült látva menyasszonya felhőtlen homlokát. Nevettek mindaketten. A szél fütyülve sivitott be az ablak nyíláson, majdnem eloltotta a lámpát. A menyasszony megremegett, de csak pillanatra és még jobban nevetett. Hirtelen Goró felé fordult. — Hát magának soha sem szabad nevetni ? pi'óbálja meg nem fog fájni. Boda felorditott. — Hallgass 1 Késő volt. Goró a mit sejtett valónak talált. „Elárulta.“ Vadul felkaczagott. Barátja, hozzá ugrott, görcsösen magához szorította, hogy megakadályozza. — Ne . . ne . . ne tedd ezt, a mi boldogságunkra kérlek. Neki feltűnt, hogy sohasem nevetsz. Mindenre magyaráztam, de nem hitte, megtagadta menyasszonyi csókját és őrjöngő szerelmemben árultam el. — Rémes kaczagás. — Ne tedd ezt, Eliz emlékére kérlek, ne vess minket örök kárhozatra. Ne kaczagj, már véres az ajakad. Mi ölünk meg. Tompa zuhanás, a menyasszony az iszonyú valótól ájultan terült el a padlón. Goró szólni akart valamit, de nem jött hang véres ajakára. Mintha egy lélegzésre akarná egész tüdejét ajkára szívni. — Már nem kaczagott — hörgött. .. .Vége. Kinn boszorkány tánczot jár a szél, x’émes üvöltéssel sivit be a nyitott kéményekbe. Egy xxj szélroham eloltotta a lámpát. Bent iszonyú csend, csak a távolból hal szik kínos kutya vonitás. * * * — Megtörtéxxt a menyegző. Mintha csak kötelességgel tartoznának egymásnak a múltért és semmi egyébbel. Hiányzott egy hideg merev arcz boldogságukból, melyet nem tudtak többé egymásban feltalálni. Egy férfi áll közöttük, ki rémesen kaczag és vér száll ki ajakára. A nő alig pár évet ólt még. Sírba döntötte a kiállott izgalom és a boldogtalanság. Boda fásult szívvel, üress kebellel, iszonyú önvádtól gyötörve vonszolja életét. Egy este valaki zörget ajtaján. Bebocsátja. Egy őrült asszony állt vele szemben, többször látta az utczán éhezve, rongyosan, dideregve. Az megragadja kezét és sírva panaszolja. — Én Éliz vagyok és nagyon gazdag, férjem nagy ur, adjon valamit, — majd meg adom. Boda megremegett. Magára hagyta az őrült asszonyt, szobájába zárkózott. Nem sokára erős pisztoly döi’renés zavarta fel a ház többi lakóit. y. J.
