Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-21 / 8. szám
2 S Z A T M Á ß. febr. 21. házmegyónek központja lehetne. Kitől függ ez elsősorban? Az érdekelt egyházak és egyházmegyéktől. Ezeket tartottam szükségesnek a szat- márhegyi egyházakat illetőleg elmondani. Az előbbinek rövid időn elintézést kell nyerni, az utóbbi kérdés pedig jóakarattal idővel megvalósulhat. A felelőség. Ami alatt egy emberi lélek nagyra nőhet, — az a felelősség. Felelősséggel tartozunk annak a körnek a melyben mozgunk, élünk, a miből tápláltatásunkat vesszük. Felelőséggel tartozunk mindazoknak, akikkel érintkezünk. A kiben a felelőség érzete nincs meg, arról bátran, s igazán elmondhatjuk, hogy minden lehet, csak becsületes ember nem. A felelősség, mint általában minden fogalom az ember egyénisége szerint enyhébb, szükebb határok közé szorítkozó, vagy tágabb — súlyosabb, meszebb kiterjedő. Minél inkább fejlett valamely embernek lelki világa, — minél helyesebben, — tisztábban íogja fel az élet, halál hivatás, s kötelesség érzelmeit, minél inkáb erős lelkében a hit, — hogy a megfogható és látható dolgok felett van egy megfoghatatlan, láthatatlan — igaz, s igazságot követelő személyes valóság: annál inkább érzi az a felelősséget, nemcsak a láthatók — hanem épen eme láthatatlan, — igaz, — megfoghatatlan személyiség iránt; annál inkább igyekezik abban a körben, a melyben mozog, él, — mindeniket a legjobb tehetsége s ereje szerint elvégezni. Ellenben minél fejletlenebb valamely embernek a lelki élete, — minél kevésbé képes felemelkedni a láthatók felett egy láthatatlan, személyes, s igaz s igazságot követelő valóságnak a hitére : — annál kevésbé érzi az a felelősséget ; annál tágabb teret enged gonosz hajlamai, — indulati csapongásainak — annál köny- nyebben rabol, — gyilkol, — s tör a mások becsületére, vagyonára s életére. Mi sincsen fontosabb egy emberre nézve, — mint hogy érezze mindenkor a reá vonatkozó felelősséget. Tudja, s higye, hogy azon mulasztásokért amelyekért akár mint családfő, akár mint hivatalnok, akár mint egyes, magán személy elkövet, elmulhatatlanul szenvedni fog, vagy itt, vagy ott, és pedig a mulasztás mértékéhez képest enyhébben vagy súlyosabban. A legnagyobb felelősség e földön a család apákon és család anyákon van. S a világon sehol soha sem bünhödig oly rettenettesen ember, _ — mint az a család apa, — vagy család anya, — * S Legalább e néhány sor mentse meg attól, hogy a feledés siirü fátyola mihamarabb rá ne hulljon. Hogy szives olvosóm mindjárt tisztába jöhessen a dolog mibenlétével, azon kezdem igénytelen mondókámat, hogy ezt a harmadik triumvirátust nem a hatalmukról hírneves régi rómaiak Dáliájának örökderüs égboltja alatt kötötték, hanem a Kárpátok örökzöld fenyvesekkel borított hegygerinczeitől koszoruzott drága hazaföld délibábos rónájának közepében diszlő nemes Debre- czen kiváltságos jogokkal rendelkező tősgyökeres magyar város falain belül. Tagjai sem világkormányzó egyének, hanem egyszerű, felsőbb tudományokat hallgató ifjak voltak, a hiket az áldásos vén „alma mater“ dédelgetett tápláló emlőim. Ilyen szemüvegen tekintve, ez a harmadik triumvirátus noha eltörpül ama másik kettő mellett, mégis dicsőbb any- nyiban, hogy ez nem a minden jogos törekvést csirájában megfojtani, kipusztitani igyekvő önzés szörnyszülötte volt. Sörös Venczel nem caesari, nem lepidusi szándékkal gyűjtötte maga köré Bornemissza Stefit és Pennaforgató Lojzit. A kölcsönös vonzalom, baráti szeretet és széleskörű bizalmasság ápolása képezte közöttük az összetartó kapcsot. S hogy ezek hiányában a jó egyetértés nem honolhatott volna társaságukban, könnyen meglehet Ítélni elütő vérmérsékletükből. Megkísérelem egyenként olyanformán lefo- tografálni mindhármunkat, hogy a képről, egy kis képzelettel, fogalmat alkothasson bárki triumvirátusunk felől. Elsőnek bemutatom a főt: Yenczelt, a ki szálas, termetes alak. Fényes fekete, kondor haja nyílt, magas homlokkal megáldott koponyát fed. Erős orra, kissé künnülő szemei tekintélyt kövea ki a rajta levő felelősség érzetét figyelmén kívül hagyta. Az ilyennek az élet temérdek sok csapásai és küzdelmei között nem lesz menedéke sehol. Azok a gyermekek, kik mintegy szárnyai alól repülnek ki, — ellene fordulnak, — vagy egész részvetlenül viselkednek vele szemben. A társadalom, — reá támad, mint kötelességét elmulasztó haszontalan tagjára, — a törvény, — ha ugyan súlyosbíthatja még e kettő ítéletét, — nem ismer kegyelmet számára. Dehát miben áll az a felelősség amelyet, a család apának és család anyának főképpen érezniök kell, — hogy saját gyermekeik s a társadalom s a törvény ítélete ellen magokat biztosíthassák ? Mi a tiszte egy család apának, — hogy gyermekei mind végig azzal a tisztelettel szeretettel, hűséggel és jó akarattal legyenek hozzá, a mely életének küzdelmével erőt, — vidámságot s megelégedést, — majdan gyámolt nyújtsanak neked ? Egy család anyának főtiszte, hogy józan és tiszta beszédű legyen, ne halljon tőle gyermeke sohasem rodhadt, illetlen szavakat. Az a családanya a ki tisztátalan beszédű, vagy épen káromkodó, — maga veti el ama keserű gyümölcsöket termő magot, melyből az örök igazság törvénye szerint ő fog könnyekkel áztatott kenyeret enni. A család anya főkötelessége ugyan az, a mi a család apáé, csak hogy mivel ő töbször van együtt a gyermekekkel fokozattabb mértékben el van kötelezve mindama kötelességeknek pontos teljesítésére, — a melyek a felelősség érzetéből folynak. Nem tévedünk, ha kimondjuk, miszerint egy anyának erkölcsi jelleme, — s egész viselkedése, — a körében, s emlőjén nőtt gyermekek lelki g testi életének fejlődésére — ugyan azon befolyást gyakorolja, — mint a minő befolyást gyakorol a nap a földre. Lehet éltető, nevelő, lehet perzselő, pusztító. S ha egy derék nagy embernek megbirálásánál, mely tisztelettel, s a csodálat bizonyos nemével tekintünk az őt dajkáló jó édes anyának alakjára : csak természetes, hogy egy aljas, — elvedemedet embernek édes anyja iránt sem tudunk mélyebb rokonszen- vet érezni, — bár könyezni sírni láttuk azt, — gyermeke romlottságán. Mert ott lappang a szivében a gyanú, — hogy az az anya nem érezte a felelősséget, melylyel gyermeke körül forgolódni tartozott volna. A felelősség érzetének hiánya nem csak az egyes emberre, — a nem egész társaságokra sőt mondhatjuk nemzetekre oly vészt, nyomort idéz fel, — a melynek nyűgéből huzamos időkön át sem vergődhetnek ki a kisebb s nagyobb társaságok, — s a melyek végképen le rombolják az egymás iránt való bizalom érzelmeit, melynélkül pedig e- lőre haladni, jót, s üdvösét létrehozni egyáta- lában nem lehet. telnek gazdájoknak. Kellemesen olvadozó bariton hangja megrikatná a vadember szivét is. Ezt tudván, erőnek-erejével Thália papjai sorába állott volna be, ha könnyen hajlitható akaraterejét a bölcs szüleibelátás a mindenséget igazgató Ur szolgái közé nem irányítja. Szive olyan, mint az irósvaj. Ha szépen kéred : az ingét is odaadja. Göndör fejét ritkán eresztette búnak. Gavallér volt minden téren. Dohánynyal s más hasonló földi javakkal elhalmozta látogatóit. Vigadozás közben mikorra társai a buksza után kaparásztak, már a kontót lerótta. Szerette ismerőseit érdektelenül; érte is lelkesült valamennyi akadémiai polgártárs. Aczélizmos karjaira féltő gondot fordított. Nem csoda tehát, hogy naponta híven edzette a „Fehér ló“-ban a söröskancsók hajtogatásával. Szabad óráiban végig heverve coetusi nyoszolyáján, akkora füstfelhőket eregetett öles- száru, valódi tajtéo^sibukjából, amelybe mindig szüzdohányt tömött, akárcsak egy — török. Gégefüstölő szerszámait lelkiismeretesen tisztogatta, egyéb holmija azonban háborítatlan költői rendetlenségben pihent. De itt félbeszakítom a felvételt s a további lemezekre rávetitem a Stefi lényét, a ki nemcsak a névben ellentétje elődjének. Mindamellett ő is derék, jó fiú volt. Megnyerő külseje miatt szemére sem lobbanthatta senki, ha gyors hódításokat ért el a szép nem körül. Eleme az élcze- lődés. Szellemes megjegyzéseiben rendszerint volt valami tövis ; de a sikerült visszacsipés nem esett ínyére. Főhibája volt, hogy lángoló tehetségét túlbecsülte, mindazáltal határozott irányban érvényesíteni nem volt hajlandó. Riporteres- kedése alatt bőven ellátta magát zálogczédulák- kal, a melyekért ő kigyelme tartozott ellenérté- keket szolgáltatni. Boldogult lapszerkesztő koIly fontos lévén a felelősség mind az egyes ember, — mind a kissebb nagyobb társaságok fejlődésére, haladására, boldogulására: a küső rend, és külső fejlődés biztosítékaiban a törvénykönyvekben is kiszokták azt mondani. — S azt, a ki felelősség mellett elválalt hivatalát nem tölti úgy be, — mint azt a törvény kívánja, bűnhődik érte. Terészetesen felmerülhet az a kérdés, hogy lehet-e, — s ha igen, — micsoda eszközökkel lehet a felelősség érzetét az emberi szivekbe becsepegtetni, — nevelni, —.fejleszteni. A felelősség érzetét lehet a gyermek szivébe becsepektetni az által, ha mindjárt kicsiny korukba foglalkozást adunk nekik — s a foglalkozásban végzett dolgaikról számot kérünk oly formán, hogy a jól végzett dolgot jutalomba, a rosz- szul vagy sehogy sem végzett dolgot büntetésben részesítjük. Nevelje azért minden szüle gyermekét úgy, hogy az érezze mind maga, mind gondozói, mind a társadalom, mind ama mindenek felett álló személyiség irántvaló felelősségét, — aki elébb vagy utóbb, enyhébben vagy szigorúbban, — de minden bizonnyal — megbünteti a lelkiismeretlen felelősség nélkül, a maga kény kedve szerint csapongó halandót. PÓTOR ELEMÉR. Színészet. Február 14-ón szombaton „Nebánts virág“ a gyönyörű zenéjü franczia operette került színre meglehetős számú közönség előtt. Az est főhőse Gy. Lónyay Piroska volt, ki sok bájjal, kedveséggel, s pajzánsággal alakította Dciiise nehéz szerepét. Mellette kitűnt Szentes, ki buzgó igyekezettel sikerültén játszotta meg Celestiu, Floridor kettős szerepét, kisebb szerepében igen kedves volt még Étsy (Cormina), Juhász, mint Ckamplatrenx szintén jól megfelelt. Vasárnap délután „Hüvelyk Matyi“ látványos bohóságot adták zónában gyermek előadásul. A néző teret nagy részben gyermekek töltötték meg, kik jól mulattak Hüvelyk Matyin a kis Markovicson, ki nagy ügyességgel játszotta meg .szerepét. Február 1 •' -én, vasárnap este Gárdonyi Géza 3 felvenásos falusi története a „Bor“ került szilire gyenge előadásban. A megjelent szép számú közönség különb előadásra lett volna érdemes. A szereplők valamennyien, — kivéve Eg- ryt éz Etsyt, kik igyekeztek megfelelni, de a többiek hibáit nem pótolhatták. — kedvetlenül játszottak. Az első két felvonás a lehető legrosszabb volt, szerep nem tudás, az egyes jelenetek közt levő óriási szünetek, ezek voltak ami- í ért annyira unatkozott, sőt boszankodott a közönség. Az elégületlenség akkor hágott tetőfokra, A „Jövendő.“ — A „Szatmár“ eredeti tárczája. — lila : JSTagy Hjet&re E hónap végén ötvenezer példányba fog kiröpülni Bródy Sándor heti-lapja, a „Jövendő“ a Pallas tágas palotájából. Soká tűnődtem rajta már- hogy galamb lesz-e, amely a békét hozza, vagy sas, amely a magasságot ostromolja, avagy vir- radtot hirdet. Úgy vélem, hogy benne lesz mindhárom, de egészében olyan lesz mint maga Bródy Sándor, akinek boldog hivatása, hogy mindenkor rátermett vezetője legyen minden megifjitó mozgalmaknak, amely kultúránk ügyét előbre viszi. A „Jövendő“-t ismertetvén, őróla kellene beszélnem legelsősorban. Róla, aki először oktatta naturalizmusra ezt az irodalmat és meg maradt mellette szárnyaló poétának ; beszéde darabos, keresetlen és mégis ékesebben szóló száz körömfont körmondatnál; megnyilatkozása hanyag és e hanyagságban több a művészet, mint tengernyi verejtékes műgondban ... eh, meddő dolog dióhéjba préselni azt akinek egyénisége a szólrában körmére égett minden; de azért olyan czikkel bocsátott világgá minden egyes számot, hogy tartalmával a legkritikusabb olvasó is megelégedett. Megjegyzendő, hogy sokszor az ösz- szes közlemény megrozsdásodott tollából folyt a papírra — különböző álnevek alatt. Kiérdemesült abszolvendus diákkorában nevét az illőbb „Boros“-ra változtatta volna, ha az egy koronát bélyeg helyett nem debreczeni karczosra adja. (Vége köv.)
