Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-14 / 7. szám

XXIX. évfolyam. 7-ik szám. Szatiuár, 1903. feblv lé. £rÁkj HhE SZATMAR. TARA DALMI Étí SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. TI 15 \ 'i fcVjií '^<fczV ■ jjiat j. -■!.' i 'w ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. '„Tmámim jbZ ER KÉSZT ŐS ÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mind «»(»mii dijak a kiadóhivatalában fizeUndők ■faiái HIRDETÉSEK: Készpénzfizetős mtllett a lagjntányosabb álban.-♦ Nyilttór sora 16 fillér, Farsang. Nehéz időket élünk. Nagyon rósz gaz­dasági viszonyok között tengődik egész ha­zánk. Alig van ember, aki ne panaszkodnék a nyomasztó viszonyok miatt — hanem azért vigan töltjük a hót hetes farsangot. Távolról sem akarjuk kárhoztatni a far­sangi vigalmakat, nemcsak szabadosnak, de épen szükségesnek tartjuk a társas örömö­ket, mert azok emberi természetünkre tar­toznak, a test és lélek felüditésót eszközük. Csak a farsangi vigalmak kinövései, elfaju­lásai ellen akarunk egy-két szót emelni. Az ellen szólalunk föl nevezetesen, hogy vigalmaink nagyon költségesek, a szerényebb jövedelmű családokra nézve vagy megköze- üthetlenek, vagy vészthozók. Hiszen akinek módjában van, ám költsön báli ruhákra szá­zakat, e szenvedélyéből legalább némely iparágak hasznot húznak. De akinek nagy anyagi megerőltetésébe kerül — az ne eről­ködjék versenyt futni amazokkal, s ne rontsa meg egy báli éjszakáért anyagi helyzetét. Mert az a téves felfogás uralkodik társa­dalmunkban, hogy aki bálba megy, annak „muszáj“ drága toillettet csináltatni, mert különben ki van téve a megszólásnak. Mintha bizony nem szólanák meg azért, ha a rövid takaró alól kinyujtózkodik. Az a baj, hogy a nők fölfogása .szerint egy ruhában nem illik kétszer hálózni, s egy-egy öltözet ruháért 100—150 korona még nem is sok. Bocsánat hölgyeim! az őszinte szóért, ón nem frázisokat akarok most mondani, ha­nem az igazságot hangoztatni. Az igazság­Dal. Sok se tudtam, soh se mondták, Merre lehet a menyország . . . Barna kis lány azt Ígérte: . Be vezet a közepébe. Rám mosolygott, kezet adva, Együtt lépett velem abba . . . Ajkamon egy csókja csattant, S menyorszának zárja pattant. Mennyi fény ez ! merre járok, Mindenütt fényes sugárok . . . Leikeink lassan susogják Oh be szép ez a menyország! Soh se tudtam eddig róla ! Te voltál meg mutatója ! Barna kis lány légy meg áldva ... Hogy be hoztál ez országba ! DÖMÉNY ZOLTÁN Miezike kalandja, Miczike lö éves volt. Korához képest elég nagy leánynak volt mondható. nak nincs szüksége orátori stylusra, az a maga saját erejével hat reánk. Az igazság az, hogy a hölgyek báli öltözékei felette drágák, költségesek. Ezen kell segíteni, mindjárt kedélyesebbek lesznek a bálok, : több lesz a tánczos, több lesz a vőlegény, vidámabbak lesznek a papák . . . Próbálják meg! A férfiak most indí­tottak meg egy országos mozgalmat a pár­baj ellen, egyre-másra alakulnak a párbaj ellenes ligák az egyes városokban. Indítsa­nak a hölgyek egy mozgalmat a drága di­vat áramlata ellen, legyen a jelszó: egysze­rűség! bizonyára örök hála kíséri működé­süket. Aztán vegyék programmba a hazai ipar támogatását, a mennyire csak lehet, hazai iparczikkeket vásároljanak. Rengeteg összeg az, a mibe egy farsangi idény kerül a ma­gyar társadalomnak, és ez összegnek na­gyon csekély perczentje esik a hazai ipar­ra, a legtöbb pénz Bécsnek jut abból, hiszen összes kereskedő világunk Becsből szerzi be a toillette czikhv.ket. A fényes drága ruhák maguk után húz­zák a báli termekbe a feszélyt, a hűvös hangulatot, mely a legnagyobb ellensége minden bálnak. Szellem, kedély, vidámság, egymásután távoznak el a termekből, hogy ne maradjon ott egyéb, mint egynéhány automata baba, akiket körbe forgat nehány fekete alak. Persze a magyar csárdás is robot táncz lesz, nem melegíti föl a szi­veket. Milyen más volna a bálterem, ha min­denki elhozná oda a maga természetes vi­IIosszu ruhát viselt és egy fél tuczat ud­varlója volt, ez elég ahhoz, hogy bárkit is nagy leánynak nevezzünk. És hizelgett is neki azon tudat, hogy öt mindenki nagy leánynak tekinti, holott alig ne­hány hónapja, hogy ott hagyta a zárda rideg- falait. Gyönyörű barna szépség volt. Ezt tudta ő maga is a mi még jobban nö­velte hiúságát. Magas, sugár termetén a legirigycbb szem sem volt képes a legkisebb hibát is felfedezni. Fekete szemeiben az izzó szenvedélyek lángjai lobogtak, — nem lehetett a szemébe nézni, hogy annak lángjai lelkünket ne égették volna. Özvegy atyjának egyedüli gyermeke volt. Már kis gyermek korától nélkülözte édes anyját, ki fiatalon hagyta itt szeretteit. Hozzá volt szokva, hogy édes apja, ki bál­ványozta egyetlen gyermekét, minden szeszé­lyét, kívánságát teljesíti. Lánya kedvéért minden estélyre, bálra el­ment s hűségesen mint valami mama folyton lá­nya közelében volt. Alig várta az öreg Honti, hogy a tavasz váltsa fel a telet és falusi birtokára vonuljon vissza — a hosszú tél és farsang fáradalmait kipihenni. Fáradt volt biz ő testben lélekben. Panaszkodott is régi barátjainak, hogy me­nyi gondot okoz az apának — egy nagy leány. Végre elérkezett a várva várt május," az öreg dámságát, egyszerűségét és nem feszélyez- tetné sem magát, sem más embertársát ün­nepélyes tónusával, kicserélt alakjával, mu­latna kedve szerint őszinte szivvel, meleg kedélylyel. De hát ehez az kellene, hogy merészen szembe szálljunk az előítéletek­kel s a divatos áramlatokkal. Most kapom rajta magamat, hogy majd- majd böjti predikáczió lett farsangi czik- kemből. Pedig még korán volna böjti czik- ket írni. Még bátra van a farsangi bálok pointja, a Lorántffy egylet estélye, a tűzol­tók álarczos bálja és ki tudja mennyi Kívánunk a t. olvasónak vig inulatást! —y. Városi közgyűlés. F. hó 9-én folyt le a városi rendes közgyű­lés, melynek fontosabb tárgyai a következők vol­tak : Polgármesteri jelentés, mely a városi köl­csönök konvertálásáról ad felvilágosítást. A kon­vertálás folytán a „Magyar Jelzálog Hitelbank“ ajánlata szerint a városnak az annuitásos törlesz­tésekből 15088 kor. 61 fillér takarítható meg, mely 7—8 százalékos pótadó apadást jelent. A polgármesteri jelentés után következett Kovács Leó ny. honvéd ezredes azon indítványa, miszerint a szatmár város törvényhatósága írjon fel a képvisolőházhoz és tiltakozzék a katonai javaslatok ellen, és mind azon törvényjavaslatok ellen, melyek a nemzetre újabb terheket rónak. Az indítványt Uray Géza módosításával el­fogadták. A közgyűlés Soós János volt rendőr fogal­mazó lemondását el fogadta, s a pályázat kiírá­sára a városi tanácsot megbízta; Markó Kál­mán villamvilágitási igazgató véglegesítését egy­hangúlag kimondotta; az Iparos Olvasókör se­í Honti tudtára adta leányának, hogy néhány nap múlva kiköltöznek Hontfalvára. Miczike hallani sem akart erről. Ö bizony nem hagyja itt a kedves várost élveivel, hogy azokat az unalmas falusi élettel cserélje fel. Meg aztán gondolá, de édes apjának nem mondta, hogy nem tudna ő — udvarlói nélkül meglenni. Atyjának csupán azt mondta, hogy ő nem tudja barátnőit nélkülözni. Édes apja megnyugtatta, hogy abban sem lesz hiánya, hisz’ ott vannak a lelkész kedves leányai. Ah! monda erre Miczike, azok az unal­mas falusi pap lányok, tudank is azok egyébről — mint a veteményes kertről, a kis libákról és a kántor tanítóról beszélni. Majdnem sirva panaszolta el udvarlóinak a déli korzón, kogy képzeljék csak, az ő ke­gyetlen papája — el akarja őt vinni falura a kis libák közé. A kedves fiuk megigórtók, hogy az ugy sem messze fekvő faluban — minden szabadidejükben meglátogatják Miczikét. Nem használt semmi lamentatió, Miczikének menni kellett Alig volt ott néhány napig, megismerkedett a papkisasszonyokkal, kik tudtak ám nem csak a veteményes kertről, a kis libákról és a kántor tanítóról beszólni, hanem mindenről, mi Miczikét érdekelte. T nii i

Next

/
Oldalképek
Tartalom