Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-07 / 6. szám
XXIX. évfolyam. 6-ik szám. Szál mór, 1903. febr. 7. SZATHIÁR. f ff , TÁRSADALMI ES SZffiPIROí)AJLM1 HETILAP. í « . ^ -j • . I ...•# vp 'tí.'W fér Megjelenik minden szombaton. BLÖFIZETBSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : V> é, D ktér 3. szám. ►--SCr >' 'Mind nnrBJÜ i a kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjatányosabb árban.-$■ Nyilttér sora 16 fillér. ❖Protestáns nyomda. A történelem sokszor igazolta már eme régi latin eredetű közmondás nagy igazságát: „A hatás ellenhatást szül.“ Ma a midőn minden vonalon erősen nyomul előtérbe hazánkban a klerikalismus, annak ellensúlyozása végett csendesen kezd j immár mozdulni több mint fólszázados álmából a magyar protestáns öntudat, és hatni, tenni akar. . Jól esik hallani lelkes nyilatkozatokat olyan protestáns férfiak ajkairól, — kik eddig, mig erre a szomorú körülmények rá nem kényszeritettók, nem akartak hallani sem a felekezetiességről a magyar hazában, — hogy ők látva a veszedelmes irányú recatholisatiót, most már a harczosok sorába lépnek s rószöket kióhajtják venni az egyház építésének munkájából. Jól esik olvasnunk azt az odaadó buzgalmat, melyet a „Magyarszó“ ezen egyedüli protestáns irányú napilap Budapesten az ország szivében 25 koronás részvényjegyek alapján felállítandó protestáns nyomda érdekében nem eredménytelenül kifejt. Jól esik szemlélnünk miként hordja össze a szegény protestáns fpapi és tanítói kar még eddig csak nagyon kevés világiaktól támogatva, sokat nélkülöző s népes családjától is elszakítva 25 koronáit a protestáns nyomda megalakítására. Lelkesedünk a tiszántúli egyházkerület elnökségének, hegymegi Kiss Áron püspöknek s gróf Dégenfeld József főgondnoknak e czélból az egyházmegyei esperesekhez kibocsátott ihletett hangú s az idők jeleit megértő felhívásán, műdön a jó példát megmutatandó elül mennek a részvények jegyzésében is. Hadd álljon itt abból a felhívásból nehány szó. „Az ellenséges táborok a napi sajtó számos közlönye felett rendelkeznek. Irány- zatos közleményeik, napi támadásaik, s az általuk napról-napra széthintett gyanúsítások, ferdítések ellenében, csak a napi-sajtó segítségével védekezhetünk. De annak a napi lapnak vérünkből való vérnek, meggyőződésre, czélra, hitre, reményre nézve velünk egynek kell lennie' Ilyet ma csak egyet ismerünk a magyar sajtóban, s ez a Budapesten megjelenő „Magyarszó.“ Évek óta küzd a protestáns érdekek mellett, s valóban protestáns napi lapnak tekinthető. Arra kérjük tehát az egyházközségek tagjait, siessenek a mennyire tehetik a protestáns napi sajtó támogatására, s mert ezt most jelenleg csupán egy budapesti napilap a „Magyarszó“ képviseli, tehát erejük, meggyőződésük és körülményeik szerint segítsék ezt a következő módon: 1) IgyekezzeT A R C l A. Palota-kunyhó. Fényes paloták ékes termei, Bíborral átszőtt drága kárpitok, Számotok bár nagy, nem tudom mennyi, Utánnatok én még sem áhitok ! Fényes paloták kényes lakói, Jólétben élő gőgös nagy urak, Sivár lelkeknek szegény-gazdagi, Voltatok-e már egyszer boldogak ? Palotám nincsen, kunyhóm rozoga. Abból hiányzik bársony és bíbor, Egyszerű üveg — szerény ablaka, Korántsem olyan, mit kivan a kor. Alapszíne a megelégedés, Melynek nyomdokán boldogság fakad. Reményem sok van, de vágyam kevés. Hitem erős, ha rám bánat szakad ! Ragyogás, pompa, dicsőség, babér Mit a palota lázasan hajszol, Hír borostyánja, a mi mit sem ér, nek a mennyiben körülményeik engedik e lap ‘25 koronás részvényeiből, stb . . . A „Magyarszó“ által Budapesten felállítani tervezett protestáns nyomda eszméjével egyidejűleg felvettetett az eszme Deb- reczenben is egy protestáns nyomda felállítására, a hol ez tekintve az egyházkerület és főiskola tömérdek nyomdai munkáját minél előbb minden nehézség nélkül sikerülni fog. Reménységünk lehet, hogy e két protestáns nyomda hazánk eme két nevezetes pontján mielőbb megfogja kezdeni áldásos működését. Bizony sok munka vár reánk. Sokat veszítettünk az egyházunkra pusztitólag nehezedő üldöztetések idejében a reformátió terjedésekor elfoglalt területekből. Ha visszanézünk a XVI-ik századba, látni fogjuk, hogy a könyvnyomtatást a reformátorok hozták be és terjesztették hazánkban, fejlesztvén és szolgálván ez által a magyar nyelvet, a nemzeti művelődést s a felvilágosodást. Sylveszter János az első magyar biblia fordító 15:16-ban Ujszigeten, Heltai Gáspár 1550-ben Kolozsváron, Huszár Gáspár 1561-ben Debreczenben már nyomdákat állítottak s kezeltek. Mindezek magyar protestáns nyomdák voltak. S ha széttekintünk ma, hová lettek ezek ? Avagy hány ilyet találunk az egész hazában ? Rozoga kunyhó erre nem gondol! így átevezve éltem tengerén, Kétségek közzé soha nem esem. Gazdag vagyok. A palota szegény Hozsánna néked, óh én Istenem! ____ TAR BÉLA. A t iszteletes asszony. (Folytatás.) Tanult a gyerek erősen. Neki erőlködött a tudomány ostromlásának és nem hiába, mert bevette emberül. Vágyott ugyan haza, de már mindinkább megszokta a kényszerűséget, s mosolyogva gondolt arra a napra, midőn atyja ott hagyó a kollégium falai közt s haza indult. Hogy szaladt a szekér után Kis-Pércsig, hogy mentek vele vissza a „Bika“ udvarára, hogy kötözték meg az öreg diákok az ágy lábához, — j mind, mind olyan mulatságosnak tűnt föl előtte. S milyen jól esett olykor-olykor hazalátogatni. Ünnepek idején, a vén theologus diákokkal indult el, gyalog tette meg a nagy utat hazáig. Volt öröm otthon, alig fért el a bogárhátu kis házban. Egyszer azon vette észre, hogy 6 is nagy diák lett s haza mehetett Dombosra karácsonyi légátusnak. — Hogy megnőtt, mondogatták a bibliás öreg asszonyok, milyen kicsiny volt még ezelőtt két- három esztendővel. És milyen beszédje van ; nincs igazság az égben, ha püspök nem lesz belőle Debreczenben. Aranyszáju szent János se lehetett már különb tizenkilenc esztendős korában, pedig az csak okos ember volt ám. Neki kétannyi pénze gyűlt be, mint más légátusnak; sőt az öreg asszonyok ajáhdékát el se tudta mind cipelni az „alma mater“ falai közzé. Mindenki „aranyozta“ a száját, de azért a zsebéről sem felejtkeztek ám el. — No édes tiszteletes asszony, örvendhet a fiának, de van is miért örvendeni. Nem szé- gyelheti azt még a tiszteletes uram se, hogy övé az a „gyermek“ ez bezzeg nem hoz szégyent és bánatot az őszülő fejőkre. A tiszteletes asszony sirt, sirt, zokogott hosszasan az ilyenek hallására, de az öröm miatt. A téli napsugár megtört könynyeiben, de az a boldogság édes teljességét jelentette. A derű olyan jól illett öreg arcához, midőn fekete kávét kínált a tiszteletes urnák : idd meg ezt édes apja. Csupa mosolygás volt arcza, ha templomban hall- gatá azt, kit neki predestinált a Gondviselés FERENCZ JÓZSEF keserű viz természete s luslujínszer.
