Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-03 / 40. szám

2 S Z A T M Á R. okt. 3. szagos hirü méhész. Joó Kálmán szárazberki lelkész 5—6 száz koronát produkál évenkint méheséből. Ők és sok mások mind megjelentek volna e kiállításon ha arról idejében tudo­másuk van. De az volt a baj eddig vármegyénk­ben, hogy a gazdasági egyesület keretében nem volt méhészeti szakosztály. Ez most már megfog alakulni a közel jövőben s ebben egyesülvén a vármegyei méhészek, más alkalommal fényesebb kiállítást rendez­hetnek. A méhészeti kiállítók között részvé­tükért Gillyén József, Petuker Pál, Szabó Balázs és Pataki Béla urak érdemelnek di­cséretet. Hátra van még, hogy a lóverseny ered­ményéről számoljunk be röviden. Az ügető kocsiverseny már 26-án d. u. 3 órakor megtartatott a következő eredménynyel: Első dijat nyert bér. Kovács Miklós ki 4000 méter utat 915 perez alatt tett meg. Má­sodik dijat Horváth József, a harmadikat Ujfalussy Lajos nyerte. 27-én a mezőgaz­dák versenyén elsődijat Korcsmáros Imre, 2-ikat Laki Lajos, harmadikat Barazsu Péter, negyediket Juhász Eereiicz nyerte. A sik versenyen elsődijat Reök István, másodikat Nagy Ákos huszár-kapitány lova nyerte. A hölgyek diját a vadászversenyen Isaák Elemér lovával Szemere Kálmán szá­zados, a másodikat a Domahidy István lova, a harmadikat Galgóczy István Kedvese nyerte. Az akadály verseny elsődiját Nagy Ákos huszárkapitány lova, a másodikat Schwent őrnagy lova nyerte, melynek lovasa da­czára annak, hogy kétszer leesett mégis a czélhoz jutott A tenyész verseny elsődiját szintén Isaák Elemér lova nyerte Szemere lovaglá­sával, a másodikat Domahidy Istváné, a harmadikat Jármi István lova nyerte A tiszti verseny elsődiját Schwent őr­nagy lova, a másodikat Nagy Lajos száza­dos szürkéje nyerte meg. A totálisától’ is működött, de biz az senki zsebét sem töltötte meg. Október 6. 1849-et inak s ősz borult az országra. 1848 tavaszán nyílott ki a szabadság virága. Két évig mindig öntözni kellett vérrel s táplálni a liaza- liui szeretet szent melegével a zsarnokság fa­gyasztó szele ellen. De végre észak felől jött egy fagyos szólroham, az északi népjogtipró ko- loszszus rátette jéghideg kezét a szabadság vi­rágos kertjére s eltiporta a szabadságnak anynyi vérrel öntözött rózsáit. S mikor végrehajtotta munkáját a lefagyott virágokat átadta a nyugoti bosszútól égő, perzselő szelének, hogy az a düh és gyűlölet izzó lekével a megmaradt törzset is irtsa ki, semmisítse meg. És ez be is végezte a reábizott munkát. Október 6 1 Te gyászos napja a magyarnak szabadságunk Nagypénteke. Aradi tizenhárom, ti dicső alakjai a magyar történelemnek. Ott az aradi vesztőhelyen a magyar Golgothán, ott folyt le a véres drámának, a magyar szabadság vér* befolyásának egyik szivtépő epizódja, a mely a győzőnek gyalázatot, a legyözüttnek dicsőséget szerző Ott borult a nomzetre a rideg téli der­medés, a kínzó kétség nehéz, sűrű sötét éjszakája a melyből oly nehéz volt az ébredés s lehetet­lennek látszott a felocsudás. S midőn a nemzet mégis ébredezni kezdet, a hatalom sötét poroszlói erőszakkal visszafeküdni kéuyszerjtettpk a ^sikkasztó reménytelenség rab- nyoszolyájára és pgkpr az események engedni Jíénysztíritók nyakára varta magát á nemzetnek S emelni kell még most terheit mely auynyival nehezebb, mivel mindig hordozója ellen tör, A régi elv újból küzd gUegünk, Puciauius Hungáriám, meudicam. catholicam, germanám, denigue servara. Ama. fekete tábor mint mindig, úgy a jelenben fs jó melegágya eme törek­véseknek, Vigyázzunk azért, ébredjünk, mert immár nappal vagyon. Vegyük fel a küzdelmet azért mindenkor megtámadott igazaink mellett. Feli az ő-nyomdokukba, a dicsőség felé. Ekcglsior ! Excelsior ! Hírek. — Október 6. Az aradi vértanuk emlékün­nepét az ev. ref, főgimnázium f. évben is meg- ünnepli; a templomban tartott istenitisztelot után a főgimn torna csarnokában ünnepélyt rendez a közetkező műsorral; Ének előadja a főgimn, énekkar. Emlékbeszédet tart Osváth Elemér ta­nár. Szavalat előadja: Kanizsay Imre VIII. o. t. Ének: előadja az énekkar, — A segódlelkészek és kántorok fizetése ügyében a városi tanács javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely szerint intézkedjék a meg­szavazott fizetések kiutalványozása tárgyában — mivel a miniszter még mindezideig nem értesí­tette a törvényhatóságot ez ügyben. Ideje is már. — Esküvő. Folyó hó 29-én esküdött örök hűséget Radeczky Dezső erdődi körjegyző Foga- rassy Lajos érkörtvélyesi körjegyző kedves leá­nyának Jolánkának. — Szüret. Szatmárhegyen a hegyközség vá­lasztmánya a szüret kezdetét f. hó 15-re állapí­totta meg. — Szakosztály alakulás. F. hó 29-én a szat­mári gazdasági egyesület kertészeti osztályának elnöke Dr. Fekete Sámuel által össze hivott ala­kuló gyűlés kimondotta, hogy a méhészeti szak­osztályt a közeljövőben megalakítja. F célból egy végrehajtó bizottság alakíttatott a jelenlevők­ből Bottyán Pál lázári lelkész elnöklete alatt, oly célzattal, hogy október hó végén vagy no­vember elején összehivatván a vármegyei összes méhészek és méhészet kedvelők megalakittassók a szatinárvármegyoi méhészeti szakosztály a gazdasági egyesület keretében. A bizottság tag­jai: Szentgyörgyi Zúgmond, Joó Kálmán, Szabó Balázs, Pap Sándor, Vadnai Pál. — A szatmári kir. kath. tanítóképző „Vö- rösmarthy“-önképzőkör tisztikara az 1903—9"4 iskolai évre a következőképen alakult meg. Ve­zető tanár B o d n á r Gáspár. Ifjúsági elnök: Bertók Béla. IV éves, alelnök, Moldován Béla. IV. éves jegyző Hafmann József III. éves könyv­tárnak Herman István III. éves irodalmi bírálók : Hesz Béla, Károlyi János, Szvatkó Géza IV. évesek, — Gvaazhir. Czégényi Elek helybeli iparos múlt hó 28-án f>3 éves korában hosszas betegség után elhunyt. A megboldogult földi ma­radványai 30-án (1. u. I órakor tétetett örök nyugalomra. Nyugodjék békében! — Pál vázát. Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságánál pályázat van hirdetve a gaz­dasági tanácsosi állásra, mely 2(100 kor. törzs- fizetés és -ion kor. lakbérrel van dotálva, to­vábbá az első és másod aljegyzői állásokra 1(1 0 kor. évi fizetés 200 kor. lakbér dotátióval. A pályázati kérvények az utóbbiakra okt. Mg, az előbbire okt. lö-ig adandók be a tanácsosi iktatóba, * Mit ir a Vatikán lapja? A Vatikán lapja mint a „Magyar Szó“-ból olvassuk a következő­ket írja: „Fereucz József császár birodalma nagy beteg. Hogy meggyógyuljon, ahhoz az al­kotmány megváltoztatására van szükség. Az egész birodalomban decentrali­zálni kellene a közigazgatást, avagy fed era- t i v alapon kellene a nemzetisé­geknek F e r e n c z József császár jo­gara alatt egyesülniük. Mit szól ehez a „Heti Szemle“ ! * Megálló helyek beszüntetése, valamint új­nak létesítése, A városi tanács megengedte a És magához be fogadna Sötét éjszakára; Majd eljő, csak higyj, az Isten Vagy az Ő szent Fia, Ki majd oltalmába fogad Szegény ! piczi árva ! ____ GACHAL JÁNOS. A dárdás kapitány Irta : Tóth Lajos — A „Szatmári* esedeti tárcája. — (Folytatás.) Ha a dárdás elhanyagolja teendőit, azaz, ha nem hordja szorgos gondossággal napjában há­romszor az ivó- és estenként a mosdó vizet, s nem kotorja ki pontosan az ágyak alól is az összegyülemlett szemetet: a megbomlott rend orvoslása végett a cétusfő a dárdáskapitányhoz fordul panaszával. Ez aztán széles jogkörétől tel- hetöleg igyekszik eleget tenni a megzavart álla­potok helyreállítása iránt tartozó kötelességének. Széles ez a jogkör aunálfogva, mert, ha a szó­beli intés, feddés, dorgálás nem használ a dár- dásnak: átteszi kényelmetlenebb szolgálattal egy­bekötött cétusba és ha ez sem használ: szegény dárdásnak sem telik ki október 1-ső napján .... mit beszélek .. . . ? nem telik ki az illető időszak végén a szolgálatidő, hanem a dárdáskapitányi jogérvényes határozat alapján bizonyos számú »a­pókkal, sőt hetekkel tovább kénytolen dárdás- kodni. Ha pedig ez a körülmény junius táján merül fel: előveszi excitátori szigorúságát és a makacskodót az iskolai igazgatóság tisztelettel rettegett szine elé állítja. — A netán sajnálko­zásra busult gyengébb szivek lecsilapitására meg­említem, hogy amonyiben ilyen dárdás is kerülne, az megérdemli, hogy irgalmatlanul a legfőbb fo­rum elé hurcolják, s esetleg ki is tegyék szűrét a bentlakásból; mert, a ki a kötelesség tudatá­ban hajtja igába nyakát; annak jövőjéért türe­lemmel kell végezni az avval járó terheket. Hi­szen, ha olyan koromsötét volna az a dárdásidő: aligha ugrálnák olyan üde, viruló arccal, fürge mozdulatokkal azt a számos kőlépcsőt! Visszatérve fentebb ejtett ama megjegyzé­semre, hogy excitátorrá, szellemileg és testileg kitűnő fiút szemel ki az igazgatójuk: hozzá fű­zőin azt, hogy ez a gyakorlat alkalmasint onnan veszi eredetét, mert a szellemi jelcsség nagyobb biztosíték a teendők hivatásos ellátására és az excitátorsúg tekintélyének fentaurtására, gyara­pítására ; ez utóbbinak megőrzése szempontjából és még azért is szükséges, mert a kamaszodé dárdások rá sem hederitenének valamelyes uyi- vászta véznaság parancsszavaira. Persze a dárdáskapitány kötelességszerüen figyelemmel is szokta kisérni katonáinak köteles- ségteljesitésejt; s ha éber szeme valahol hiá­nyosságot vesz észre, azonnal magához citálja (talán innen a diák neve excitáfor) az illetőt és ránezba szedi. (De tű nélkül I)____________ Az elmondottakon kivül kiterjed kapitányi hatásköre arra is, hogy a dárdáshadból kik s mi­kor segédkezzenek a konviktusi tálalás és aztal- szedés alkalmával. Ide az érdemesebbeket szokta juttatni, mert ez némileg kedvező helyzet. Nevezetesen: kiválaszt magának a konvik- tusban foglalatoskodó dárdás egy-egy szép s nagy, puhabélü ropogósképü brugót az étkezés ideje előtt, utánna meg telerakhatja öblös zsebeit ottha­gyott brugő törmelékekkel, amiket aztán a cétus kasszájának javára hetenként értékesítenek ; nos, ezenfelül telezabálhatja magát (ha nagybélü!) a tálak esetleg fenékig nem ürített tartalmával. Ugye bár, túlságosan is visszaéltem olvasó­imnak (milyen merészség fogtt el megint! itt is többes számot használok) türelmével ? Mégis mielőtt léteiméin gyenge toliamat : szivből ügvözlöm annak az áldott jó anyaiskolá- nak jelenlegi előttem bár ismeretlen derék exci- tátorát és valamennyi dárdásgycrinekét azzal az őszinteségből fakadó kívánságom nyilvánítása mellett, hogy fáradságukat, törődésüket jutal­mazza meg a mindenekre gondviselő Isten az ál­taluk álmodozott, szogalmas tanulásuk, lankadat­lan kitartásuk következtében rászolgált, s nehéz időket átélt édes Hazánk és krisztusi egyházunk javára egyaránt kívánatos, boldogító szép jöven­dővel ! (Megjegyzendő, hogy ma már még a dár- dásokat is cselédek szolgálják ki. így múlik el a dárdás romantika is.) Szerk. (Vége.) _______ _______ BR AUN MÓR férfi-szabó műhelyéből kerülnek ki a legeley^nsabii/e/’/V- |f| Elismert pontos öltönyök, papi és polgári ruhák, melyekhez ugyanott a legjobb minőségű szövelek is nagy raktáron tartatnak. (sa ^ és előnyös zzzz ~ kiszolgálás !!! Üzlethelyiség: ileakUT 2. szám, a Bussin patika közelében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom