Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-26 / 39. szám

XXr&i'hírfolyam. 39*fk kt-ÁM­o!»3 IX 23 \ J ••úi ít* Szatniár WQ8. szép. 26. IXü ii-í-J----------5 =-------------—" ‘---------P ------------­,| ELŐFIZETÉSI ÁB r Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fiitér A ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL;, Deáktér 3. szám. Mind u h < * in ü dijak a kiadóhivatalban fizetendők. XOllJSKÍI HIRDETÉSEK: Kéá/.péiiz/’izetés' mellett a legjutányosabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. Kertészeti kiállitásunk. A holnapi nappal veszi kezdetét a vár­megyei gazdasági egyesület által rendezendő kertészeti kiállítás városunkban a Kossuth kertben. Az e célra ideiglenesen épített kiállítási épületek emelése már a hét fo­lyamán befejezést nyert. A vármegyei gazdasági egyesület, külö­nösen ennek tevékeny megbízottai, mindent meg tettek arra vonatkozólag, hogy ez mi­nél fényesebben sikerüljön. A nagy közönségen van most már a sor, hogy ezt a fáradozást, mely az ő érde­kében történt főleg, a nagyobb mérvű ér­deklődéssel s pártolással méltóan honorálja. Különösen annak a publikumnak a megjelenése itt főként szükséges, mely — akár directe, akár csak mellékesen, — termeléssel foglalkozik, Mert tagadhatatlan, hogy vármegyénk­ben a $csak fehér holló számba menő egyes embereket, leszámítva, — kik szak­képzettséggel és tapintattal rendezték be újabban gyümölcseiket, — a nagy rósz igen kevés szakismerettel fog hozzá a gyü- mölcsószethez, sőt annyit is röstell tenni, hogy legalább valamily szakembertől e te­kintetben tanácsot kérne. Ennek a következménye aztán az ások hitvány gyümölcs, mely a szatmári piacra óvenkint bekerül. T ÁR. C Z A. Ideál. Tizenkét éves kis leányka, Felhőtlen, tiszta özszemekkel, Te vagy, te vagy most lelkem álma. Neved sóhajtom este, reggel. Tizenkét éves kis leányka, Mindennap féltve, óva várlak . . . S világos, égszínkék ruhádba — Imádkoznom kell — hogyha látlak. Mit tudsz te még a nagyvilágról ? Jársz kelsz mosolygó szép mesékben; Álmodsz reményről, boldogságról Az ártatlanság bölcsejében. Mit tudsz te még az emberekről? Játszótársid virágok lepkék . . . Mit tudsz te könyező szemekről ? Nem, még szivedbe az emlék. Harmat vagy rengő kis fűszálon, Melynek szinét a nap ha éri Elszáll az égő napsugáron . . . — Lelked is oly tiszta égi. Nem lehet ezen általános mérték alul egy vidéket sem kivonni ez időszerűit még vármegyénknek. Tagadhatatlan, hogy a gyümölcstermelés legelő haladottabb stádiumban van Bánya vi­dékén de eltekintve ott, az alig 10 százalé­kot ha kiadó szakszerüleg berendezett gyü­mölcsöktől, bizony sok kezdetleges és hit­vány fajokkal beültetett gyümölcsös kerte­ket találunk még mindig. Sőt elmondhatjuk, hogy sok gyönyörű hegyoldal van még be- ültetetlen, a melyek ha a cultura munkája rájok kiterjeszkedik, ha csak minden három évben adnak is egy bőtermést, nagyobb haszna lesz benne a tulajdonosnak mint a jelenlegi kevés hasznotadó széna hozamban. Az újabb időben azonban a nagybá­nyai gazdasági egyesület már egy igen szép missiót teljesít az által, hogy tagjainak minden évben néhány jó fajta gyümölcsfa csemetét ajándékoz, ezzel nagyban előmoz­dítja a vidék gyümölcs állományának a ne- I mesedésót.*) Ha pedig az avas vidékének a gyü­mölcs állományát tekintjük meg, itt hatá­rozottan siralmas állapotokat találunk a fa­jok tekintetében. Természetesen ez a nagy általánosságra szól, mert kivételek vannak ott is. Végig tekintve a Szamos két partján hosszában, egész megyénkén keresztül, itt *1 Ezt megtehetné » »zatuiari is. S mégis te kis tündérvirágom, Búcsút feléd oh hányszor intek! S félvén, hogy szerte foszlik álmom ügy sirok, hogyha rádtekintek. (Debrecen) ____ BAJA MIHÁLY. Dá rdás kapitányság. — A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Ina : Tóth Lajos Ősi hivatal. Gyakorlója számottevő egyéni­ség a debreceni öreg kollégiumban. Noha ez a szesz éjes, akarom mondani: ez a szeszéjes sors nem részesített abban a szerencsében, hogy a néhai dárdáskapitány gyönyörűséges nevezettel büszélkedhetném, sőt azt is megtagadta tőllem, hogy a dárdási örömök sugaraiban sütkérezhet­tem volna valaha (megjegyzem, hogy akadtak már olyan egykori dárdások, akik e vágyamnak emlegetésére kinevettek, mert szerintök a dárdás- világ feje felett norvógiai égbolt lebeg): mégis belefogtam annak a diszes méltóságnak megis­mertetésébe, minthogy akadémiai hallgató korom­ban, mint főiskolai háznagyi főskribának (amire ma is jóleső érzéssel gondolok vissza!) volt mó­dom tövéről-hegyére kitapasztalnom. Excitátor biz ezen hivatali méltóság vise­lőjének a becsületes neve s nem — dárdás ka­látunk kiirtott lankákat nagy számmal, a melyekről már csak az emitt-amott megha­gyott egy-egy gyönyörű diófa mutatja, hogy hajdan hires gyümölcstermő területek voltak. Pedig azoknak a régieknek jó értékük volt, midőn a Szamos partjait gyümölcsfák­kal ültették be, mert annak homokos ritka vegyületü talaja a legalkalmasabb a gyü- mölcsészetre. Különben is a hol a diófa jól diszlik, az a legelső rendű gyümölcsösnek való talaj. Ha még hozzá vesszük ehez azt, hogy vármegyénkben nincsen olyan hely, a hol kellő gondozás mellett a gyümölcsfa ne disz- lenék, kikeli mondanunk, hogy a gyümöl- esészet felkarolása tekintetében nálunk még sok kívánni való van. Pedig mily keservesen megbosszulja magát az, — hogy a gazda néhány répa kedvéért kiirtja kertjéből a gyümölcsfáit az­zal az indokolással, hogy annak nincsen haszna, mert úgy is lepusztitják termését a gyermekek, — 'hajh pedig korántsem ér fel az, azzal a magtárjából kosár számra kihordott búzával, a melyet távollétóben —; világért sem kárhoztatható nője — gyer- mekei kedvéért cserefej ében az utcai gyümölcsös szekerekhez kihord. Még nem is említettem a kiállítás egy másik ágát, a méhészetet. E tekintetben is hátramaradás van vidékünkön. Mert, nem pitány. Igyis cimeztem volna, de attól való fél­temben, hogy valamelyik jóakarója (!) édes anya­nyelvűnknek, magyarellenes pártinak talál hinni a cim után Ítélve, mert a tartalmat úgysem ér­demesítené az átolvasásra: jobbnak véltem, hogy a szintén használatban forgó magyaros elneve­zést írjam. Ennyi előzetes kanyargás után tisztelettel kije­lentem, hogy az excitátor, vagyis dárdás-kapitánT nem más lény, mint debreceni kollégium azon ■ ik osztályos gimnázistája, akit szellemi és tes i kiválóságainál fogva az igazgató a dárdások ki­rendelése és az azok felett őrködő hatalom gyakorlására minden év szeptember havában a folyó iskolai év tartamára kijelöl. Engedelemmel (ejnye el is feledkeztem meg­kérdezni : szabad-e untatnom hosszasabban az ol­vasót ? s ime egész szerénytelenül ráfogom, hogy — engedelemmel!) leszek bátor körülményeseb­ben bemutatni az annak idején tőlem is respek­tált nevezetes személyiséget. Tudvalevő, hogy a vén kollégium a gimná­zium I—fi. osztályát végző diákoknak ingyen ad egész tanévre csendes (amit azonban ők nem rit­kán viharossá változtatnak I) szállást, amelynek fejében csupán azt köveleli tőlük, hogy a nagy diákok számára vizzel és tisztogatással lássák el az egyes cétusokat. Az utóbbi mostanság kizáró­lag sepregetésből áll, mert a csizma- és cipőta- karitás, valamint a portörölgetés immár a bajuszos­Az Ö£ZI es TELI idényre fa ~—~ érkezett . —=z= ANGOL GYAPJÚSZÖVETEKNEK újdonságaira felhívja a m. t. úri — becses figyelmét ­közönség WM GYULA posztó- es gyapjúszövet---------------------- kereskedő _________ Szatmár, Deák-tér (FeÜéHláZ mellett-) Ugyanott van az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN 3fC SONS &. LTD. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktáré­' f f r TARSADx^LM I E8 SZEPIROOA LMi HETILAP. Megjelenik minden szombatin...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom