Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-19 / 38. szám
XXIX. évfolyam. 38-ik szám. Szatmár, 1903. szép. 19 SZATMÁR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. fé Megjelenik minden szombatén. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. jSzERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deaktér 3. szám. Mind mtenm dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-3> Nyilttér sora 16 fillér. Ünnepeljünk. Elő azzal a tárogatóval, szivet megindító fájdalmas, bus hangja hadd zengjen most ősi dicsőségről, egy elsanyargatott, legjobb fiait elveszített szerencsétlen ország föleszmélóséről! Ne próbálj, te dicső ősök korcs unokája még tollat se venni a kényelem párnáján elpuliult kezedbe, hogy rajzold a nagy Rákóczi vitéz kuruczainak szent lelkesedését, kik nemes elszántsággal énekelték : „Kiontatom vérem apámért, anyámért, Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért Meghalok én még ma magyar nemzetemért!“ Holnap ünnepli Szatmárvármegye két- százados évfordulóját annak a nagy jelentőségű napnak, midőn a haza elnyomói által elfogott s azok kezéből Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencz Tiszabecsnél átkelve a Tiszán az ennek innenső oldalán lakó magyarsággal érintkezésbe jutott. Nagy volt az elnyomatás, az elkeseredés és koldusság akkor e szegény hazában. A katholikus pappá nevelt I. Lipót király vallási tekintetben oly elfogulttá volt az egyoldalú bigott papi vezetés által téve, hogy midőn 1858-ban életében először beszólt Würnbergben egy protestáns hittudóssal, elcsodálkozva a lelkész sokoldalú ismeretén, igy kiáltott fel: „Azt hitte m, hogy a lutheránusok mind csupa tudat- lan emberek!“ Ilyen uralkodó alatt aztán a Kolonics- féle jezsuita irányzat elérkezettnek látta az időt a protestánsok végleges kiirtására. Jöhetett a török, dúlhatta e szép országot, rabolhatott, pusztíthatott, elvihette kincseinket, véreinket, kinek volt rá gondja ! Hisz az is azt a magyart pusztította és szi- polyozta a melyiket á protestánsokat üldöző és irtó bécsi kéz. De hiszen nem czélom itt most nekem visszatérni arra a szomorú időszakra, amidőn vallásáért, hazájáért üldözték a magyart s a keserűség adta szájába, hogy igy fohászkodjék Istenéhez: r „Támaszd fel és hozd ej a mi szép napunkat Láthassuk békével a mi országunkat Vigy ki belőle minden labbanczokat Építhessük meg romlott templomaidat.“ Úgy sejtette, úgy hitte most már a sokat szenvedett és bizalmát elveszített szerencsétlen magyar, hogy a vallási türelem’ az ember szeretet, a szív jóság eme mintaképe II. Rákóczi Ferencz kivivja az ország békéjét, a vallás szabadságát és egyenlőségét. Ennek a reménységnek sugára csillant fel a tiszabecsi mező győzelmében a tiszai átkeléssel. Ennek a boldog álomnak varázs képét látta a vizen átkelő fejedelem annak tükrében. Mi se menjünk most tovább ! Ne bogozzuk a történelem szálait! Sőt seregel- jünk oda a győzelmes nagy fejedelemnek II. Rákóczi Ferencznek táborába, s örvendezzünk ott a mágyer kurucz világ hősi elszántságát látva, s merítsünk szent lelkesedést az ősök vitéz példájából. Szatmárvármegye eme csata emlékére két helyen építtetett emlékoszlopot, s szeptember hó 20-án két helyen ünnepelnek ennek fiai s leányai. Az egyik emlékmű TJgocsa vármegye hozzájárulásával ennek területén áll a ti- szaujlaki hídfőnél, a másik a tiszaárja elől kitelepült uj Tiszabecs községében. Fájdalom, hogy nem ünnepelhet e napon együtt ez a nagy vármegye. Nem olvadnak össze ennek fiai és leányai az ősi dicsősség tüzének századokra kiható erejében. T A R C Z A. Egy vőlegény barátomhoz. Kevesbiil egygyel ismét kis körünk Kik bolyongjak az ábrándok honát; Csendes révébe a boldogságnak Te is eljutál végre jó barát Élted bajója nem bolyg czéltalan, A vak sorsnak végtelen tengerén, Megfizette immár kamatostul A mit Ígért egykor a szép remény ! Mert ha szeretsz és szeretve is vagy, Földi vágy hova menne magasbbra Nem érdemel rózsát ki egy helyett Az egész rózsa erdőt akarja. Nem mondom, hogy ne féltsd, mit szerzettéi Mert kincseket gyüjtni kevésnek jut; Oh mert nemcsak hosszú, de göröngyös A boldogsághoz elvezető ut! Csakha egyszer bírtuk, s elveszítjük, Tudjuk a bért, mit érte a szivünk Véréből átadott a világnak Csakhogy álljon rendületlen hitünk. Féltsd hát kincsedet édes barátom: őre legyen igaz szereteted ! Hidd el, mig szived nyári napja süt, Boldogságodat el nem vesztheted! És ha majd mégis jönnek oly napok, Ha fénysugárt felhő zár előled, Mit csüggednél ? nem kárpótol-e a csók, Mely kéjét soshe zárja előtted ? . . . Nincs szenvedés — hidd el — mely felérne, Azzal az édes, kéjes tudattal: Szerető szivek aggódva, féltve, Imádkoznak értünk éjjel, nappal . . . Hir, dicsőség napja ehez porszem, És csak fonnyadt levél a borostyán, Mórt már tövistől vérezve szive, Kinek végre ott díszük homlokán! Ne legyen hát vágyad habzó folyó, Mely tengerre fut babéit aratni — Szebb madárdalt kicsi, puha fészken, Mint operát páholyban hallgatni . . . Kis családi templom szentélyében Végződjék el vágyaid határa, Csak itt süssön, áradjon szivedből, A hit, remény, szeretet szent lángja. Hadd fussak ón csalóka fény után, Nekem úgyis küzdés a kenyerem Nekem örökre elérhetetlen A szenvedést megváltó szerelem 1 TÓTH GYÖRGY. Az ötvenegyedik kérvény. Irta: Tóth György. n. (Folytatás.) Csakúgy hónap vége felé ötlött eszébe, — mikor már a nickel pénzek sem nagy számban csörögtek zsebében — hogy a legszebb álmát is elhervaszthatják holmi májusi apró fagyos szentek : lévén ő még mindig dijnok, napi egy forint fizetéssel! A ki még holmi tensasszonyságra vágyó parasztlányoknak sem „parthie“ . . . Jo- lánka is kikacagná . . . Ilyen gondolatok jártak fejében egy este, mikor szobája keskeny és rövid voltát méregette. Egyszercsak megállt a szoba közepén ’s mint némelyik kékbeli magyar atyafi szokta — hirtelen a homlokára bökött a mutató ujjával: megvan ! és fennhangon imigyen gondolkodók: Igaz is az! . . Igaz, . hogy fiatal vagyok de irodatiszti vizsgám van, ergo irodatiszt is lehetnék, fizetésem is több lehetne ... és Jolán is a feleségem lehetne. — Eme mentő gondolatnak annyira megörült hogy, a hangos, gondolkodást abba hagyva, leirt kérvényt írni És másnap már két 1—1 koronás bélyeggel felszerelt kérvény indult útnak küzdeni Jolánka birhatásáért. Egy hónap múlva — épen májusban — Az ŐSZI és TELI idényre píc ■ érkezett ANGOL GYAPJÚSZÖVETEKNEK újdonságaira felhívja a m. t. úri közönség ~ becses figyelmét ~ WHISZ GYULA posztó- és gyapjúszövet ................. Reraskedő ........ ....... ■ Sz atmár, Deák-tér (FelÉr-lÉZ mellett-) Ugyanott van az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS &. LTD. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.
