Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-27 / 26. szám

2

junius 27.

mester sem bízta tanítványainál az imádkozást pusztán a szív sugallatára, hanem tanitá őket, mondván, „ti pedig igy imán kozzatok“

De még itt nincs vége a tapasztalatnak, még jön hozzá más fájdalmasabban jellemző adat is !!!

Ugyan is, midőn az urvacsorai imádságot nem tanuló tanulóval megbotránkozólag beszélgetek, hozzám jön egy felsőbb osztályú növendék és igy szól: még az semmi kérem, hanem nekünk meg azt tanította B ... . i tanár ur, hogy a Krisztus nem támadt fel test szerint, s midőn kérdeztük tőle, hová lett a koporsóból, azt felelte : „elvihették azt mások is“ de hát akkor, hogy ment fel a menybe, kérdeztük tovább s ő arra is azt felelte, hogy nem szószerint kell érteni a menybe menetelt sem, mert a menybe is csak lelke ment fel.

Nem akarom keresztyéni és papi kedélyem érzületének azon képét rajzolgatni, melyet e tapasztalatok alkottak bensőmben; nem akarom ecsetelni káros és kárhozatos következményét az oly iskolai vallásnevelósnek, melynek példányául a két felmutatott adat jöhetett tudomásra és a nvilvánosság elé, nem akarom mutogatni, hogy a szatmári iskola vallásnevelóséhez hasonló nevelés által, a reformatio szellemével visszaélő ev. ref. prot. szabadság-gyakorlat jogot p. o. Szatmáron is, hogy a hitével handa-bandázva nem játszadozó katholicismus eretnekeknek rágalmazza még az igaz liitü. ev. ref. prot. vallá- suakat is ; nem akarom fejtegetni, hogy B . . .-i vallástanár ur tanítványai, minő keresztyén érzületi jövő felé készülnek s midőn előbb-utóbb ide és oda, erre meg arra a pályára kilépnek az életbe, minő lelkiismerettel fognak hivatásuknak megfelelni és minő kinjok, gyötrelmük lesz velők a Krisztus testi feltámadását és menybeme- telét hirdető lelkészeknek, nem akarom kérdeni az illető tanár úrtól, miért nem fél előre is, utólagos kárhoztató ítéletétől azon vallásos hivő szülőkuek, kik majd egyszer tudatára ébredve a ténynek, gyermekeik hitetlenségének, oly any- nyira elfognak keseredni, mint az az orthodox izraelita apa, kivel nem régen beszélgetvén, köny- nyezve panaszolta, hogy fia mióta Pesten tanul mint jogász, Isten tagadó flett s többé nem lehet arra a hitre vezérelni, melyben az ő közelében neveltetett, csak azt kérdem: quosque tandem abutere ? 1 Azaz a testileg feltámadt és menybe ment Krisztus egyházának kenyerén táplálkozó (és nálunknál papoknál inkább urizáló) hivatalos szolgák, vallás tanárok, már t. i. : akik olyanok, meddig élnek még visz- sza az ev. ref. prot. vallásu keresztyénség türelmével, mely nem veszi ki szájokból, sőt nyújtja

élelmi szerekkel együtt, a Bodrogköz nádrengetegein belül rejtették el. A térség közepén állta pompás fejedelmi sátor, melynek belsejében éppen haditanácsot ült a hét vezér, hogy felosszák maguk közt a honfoglalás dicső munkáját.

Itt fogadta Árpád a bolgár fejedelem követét, ki kemény üzenetet hozott urától.

De mikor meglátta a rettentő sokkaságot, a fényt és méltóságot, mely úgyszólván sugárzott a fejedelem és vezérei közül, az erőt a karokban, elszánt bátorságot a szemekben, a kemény harcias kifejezést a vihar edzett arcokon : egyszerre elfelejtette küldetése célját és térdre roskadt a fejedelmi Árpád előtt, kegyelemért esdekelve. Ugyancsak biztatni kellett, hogy csak mondja el azon módon, amint vette — inig annyira összeszedhette erejét, hogy elrebegje Zalán parancsát.

' — Az én uram azt parancsolja néked, haramiák fejedelme, hogy fosztogató csordáiddal együtt azonnal kitakarodjál országából, mert különben egy lábig felnégyelteti benneteket uszonyaitokkal és gyermekeitekkel együtt.

A körülállólc rögtön kardot rántottak e szavakra, és hamarossan gulyáshusnak aprítják a követet, ha Árpád idejében közbe nem lép.

— Csilapodjatok jó urak — szólt — és majd arra a főre emeljetek fegyvert, amely ez üzenetet ki eszelte. Vájjon nem kell-é dicsérni a szolgát, ha minden körülmények közt hiven elvégzi, amit reá bíztak ?

Azután a követhez fordulva folytatta:

Pihend ki magadat fiam kapsz ételt és italt, lovaddal együtt. Egy óra múlva két vitézem fog hazakisérni, s azok megviszik Zalánnak válaszomat.

Alig hogy kivezették a futárt, egy apród lépett a sátorba és jelenté, hogy a tábor szélén két benszülötet fogtak el, akik mindenáron a fejedelemmel kívánnának beszélni, és csodálatos, hogy magyarul is beszélnek. Bizonyosan kémek.

Árpád parancsára bevezették a gyanús egyéneket.

S Z A T M Á R.

Két rongyos ruháju, sártól és portól felis- merhotetlen arcu tót volt. De amint beléptek, az egyiknek sajátságos sántitásáról a fejedelem azonnal felismerte öreg szolgáját Osethet.

— Te vagy az vén Cseth ? szólt barátságosan és őszinte örömmel, — már azt hittem téged sem látlak többé, mint szegény unokámat. Hej jó öregem nem tudaz-ó valamit szegény Bélámról ? Ha csak holttestét is megtalálhatnám, minden kincsemet oda adnám érte.

— Légy jó reménységben uram, fejedelmem — válaszolt a jó öreg — unokád még él, és hasietsz, megmentheted öt. Ezzel elbeszélte a jele- j netet, melyet a munkácsi erdőben a fa ágai közül végignézett.

Hogyan fogták el az alvó Bélát szolgájával együtt, hogy hurcolták el a Tisza partján levő várba.

— Itt Szaniszláv vette át tőle a szót, elmondta a Borzsavár töralöcében történteket, me- j nekülését a várból, találkozását a vár körül sót- j tenkedö Csettel s a temérdek viszontagságot, | melyen keresztül mentek, mig a tábort utói érték.

Árpád leplezetlen örömmel hallgatta a két szolga beszédét végül így szólott:

— Nagy örömet szereztetek nekekem jő fiaim a hírrel, hogy Béla unokám él. Ezért megkapjátok jutalmatokat, miihelyt arra időnk lesz. Most egy percet se vesztegeljünk, hanem ezer ember készüljön fel azonnal Borzsavár elfoglalására. Egy óra múlva indulunk, s magam fogom őket vezetni. Zalán nem veszi tán rósz néven, ha egy pár napig még hagyjuk fejedelmi székében ülni. Minthogy pedig az uj hazába érkezésünk óta ez volt rám nézve a legszerencsésebb pillanat, azért ezt a helyet Szerencsnek nevezzük örökké.

(folyt, köv.)

tió megtisztította az isteni kijelentés és példa tudományát az emberi érdek tudományának czaf- rangjaitól s iine |a reformátusok táborában türtőztetik meg a páratlan tudomány égi szentségét az emberi Önhittség szabadosságának szabadságolt engedélyezett cselekedetét.

Aayaszentegyházunk a megpróbáltatások rósz idejét éli, szurkokat nem öntenek, karókat nem hegyeznek, vad állatok bőrét nem nyúznak számunkra, Pozsonyban sem készítenek ítéletünkre vértürvéuyszéket, templomainkat sem ragadozzák tőlünk, de azért ki tagadná, hogy ev. ref. prot. egyházunk földe felett, annak életégboltozatán rósz csillagok járnak, legyünk tehát eszünkön s ha ev. ref. prot. vallásunk vagyunk Pál apostol utján ne legyünk Saulok, Karaffák, vagy a történet tudja mennyiféle pusztítói az ev. ref. prot. vallás hívőinek. Á kisebb-nagyobb őrállók, egyházi hatóságaink pedig méitóztassanak nem feledni, hogy a conventi, kerületi, megyei jegyzőkönyvekben nyomatékosan megirt rendeletek magukban nem elégségesek felügyelni a vallásta- nitásra és ha ezt őszökben tartják éber szemmel kísérjék, nyitva tartott füllel hallgassák nemcsak a lelkészeket, hanem a vallástanár ui’akat is, hogy a szaktudományaikban a tudomány fejlődésével folyton ölőhaladni köteles kötelezettségüket nem használják-é visszaélés gyanánt "vallásunk örök igazságai ellen, tanítások az ifjúság műveltségi fokozatához alkalmazkodva, a keresztyén vallásos érzületet, hitbeli meggyőződést építő és erősítővé s ha kételyeket támasztó hitét gyengítő sőt hitetlenséget fejlesztő, erősítő a tanítás, a magyarázat, akkor ne kiméleteskedje- nek, ne gáncsoskodjanak, hanem Krisztusi haraggal ragadjanak korbácsot, „hogy kiűzhessék vele, más pályára kergethessék az anyaszentegy- házunk alsóbb, felsőbb és legfelsőbb veteményes kertjének kathedrai magasztos hivatásával gonoszul visszaélő hitetlen kufárokat. így aztán mind az önmaguk, mind az ev. ref. prot. vallás érzület, mind az Istenünk és szentfija itélőszéke előtt nyugodtan állhatnak meg. Ellenkezőleg pe- di • mindenünnen támadólag hangzik ellenük: quosque tandem abutere ? !*)

Kispalád, 190:3. jun. 7.

NAGY ELEK,

ev. ref. lelkész.

Hírek.

— Kitüntetett debreceni tanar. A kálvinista Róma hires főiskolájának egyik tudós tanárát, Dr. Nagy Zsigmondot Hollandia királynője — hollandus nyelven irt tudományos munkáiért 1000 korona utazási össztöndijjal tüntetett ki. Dr. Nagy Zsigniond 18 évvel ezelőtt járt Hollandiában az egyetemen, mint végzett theologus, s ott sajátította a hollandus nyelvét és azóta folyton összeköttetésbe áll a hollandi nagy lapokkal, melyekbe magas színvonalon álló, társadalmi cikkeket irt. Ez az alapja Dr. Nagy Zsigniond ki- tütetésének. Örömmel üdvözöljük őt, ki a magyar névnek ismét szép elismerést szerzett a külföldön.

— Beköszönő». Hajdú Miklós szatmári s. lelkész, kit a vámosoroszi ref. egyházközség egyhangúlag kivett meg lelkipásztorául, julius hó ó-én fogja elfoglalni uj állását. Uj állásában sok szerencsét ős sikert kívánunk a jeles képzettségű ifjú Timotheusnak.

— Jubileum. Komorócy Jenő győrteleki körjegyző julius 12-én fogja megünnepelni működésének negyedszázados ünnepét Máté-Szalkán mely alkalommal közebéd f lesz a jubiláns tiszteletére.

— Indítvány Életre való eszmét vetett fel Osomay1 Győző a Külcsey-kör agilis tagja Kölcsey szellemének emelésére. Egy indítványt terjesztett be ugyanis Kende Zsigniond cs. és kir. kamarás, Kölcsey köri elnökhöz, melyet szószerint itt közlünk :

„Mondja ki a közgyűlés, hogy

a magasan tündöklő Vezérszel lemének nagysága iránti mély tisztelettől indíttatva, nemkülönben jól felfogott nemes hivatásától áthatva, a kör évenként, állandóan, egy fényes és nagyszabású emléknapot szentel Kölcsey Ferenc emlékezetének.

Az ünnepély közvetlen célja a Kői csey- kultusz ébrentartása és fejlesztése.

Az ünnepély tartásának idejét az elnök tetszés szerint határozza meg.

A kitűzött napon délelőtt az ünnepély disz*; Kiadtuk e ezikket, mint tények ;tx czikkiró felhábo- ! rodását előidéző okok. Habár magunk részéről más útját 1 láttuk volna a baj orvoslásának, mindiziltal hogy czikkiró részrehajlással ne vádolhasson közzétettük, várva reá minden i oldalról a megnyugtató feleletet. Szerk.

bele nagyobb-nagyobb adagokban, jobban-jobban megzsirozva a tisztességes megélhetés kenyerét, őrálló főhatóságaink is, mikor, óh mikor közelítenek már az isteni tökéletesség, mindeneket látó tökéletességéhez, hogy látnák a szatmári ev. ref. vallástanár ifjúságot nevelő, hiterösités helyett hitet gyöngítő viselkedéseit, mikor, óh mikor tartják nyitva füleiket, hogy hallanák az ilyen vallástanárok tanításainak Intet fertőztető undok szavaikat. A szatmár-németi ev. ref. egyházban esperes, lelkészek, káplánok vannak s mindazoknak szemeik, füleik zárvák, minek folytán a farkas bent az akolb&n folytegatja leikökben a bárányokat, az ev. ref. prot. anyaszentegyház jövőjének oszlopait, aranygyapjas vitézeit.

A confirmatioi vizsgának elnöke a szatmári ev. reform, egyház lelkésze és az oly hidegen, minden melegség, ünnepélyes szertartás, ima és alkalmi tanítás nélkül nyitja, zárja a vizsgát, s nem veszi észre, hogy mig a segédlelkészek tanítványai imákat is mondanak, addig a vallástanár ur tanulói egyetlen egyet sem mondanak, fel stb Mi ennek az oka?

És kérdem, hát a gynmasiumi igazgató tanár urnák, ki prot. felekezetű, nem szabadna-e kötelességszerülcg figyelemmel kisérni, hogy a vállástan minő szellemben, hivőleg, vagy Hitetlenül tanittatik-e ? Avagy egy államilag segélyezett ev. ref. iskola, oly annyira állami, hogy a fentartó egyház jelen s jövő vallási érdekét óvni, védeni, megtartani akarni se köteles az Igazgató, neki csak arra a gondja, hogy tudós polgárokat s nem egyszersmint jó lelkiismeretű, hithü egyháztagokat is neveljenek ? ! Avagy a tanárok is az iskolában ugy működnek, mint a Bábeltornyá- nak építői ?! Kovács Lajos és Gergely Károly tanárok, a Yl-ik lapon, 1 tí-ilc §-ban hivőleg Írnak a test feltámadásáról, az ev. ref. keresztyén lélek felfogása szerint érvelnek, hivatkozva a szentirás bizonyítására is, énekes könyvünk dicséretei közül is alkalmilag idéznek, és az ő tiszttársuk mindezt nem tanítja lelkileg, a betűket, a szót beemlézteti, de a feltámadásunknak zálogát, a szentirás tanításának legfőbb bizonyítékát, a Krisztus testének feltámadását, a §. lényegét, lelkét tagadja, következőleg a tanítványai testének feltámadását sem tanítja, azért rekeszti be a í 9-ik dics. 2-ik versét. Ha igy megy a dolog, ha a tanári bölcseség is ily ellentétben működik: nem utat ‘téveszt-é az ifjúság a hitvilágában s nem méltán gúnyolva néznek le bennünket a rém. katholikusok, nem meggyalázta- tik-é általunk a reformatio szellőmének dicsös- sége, nem magunk vagyunk szégyenletes, bűnös akadályok annak isteni czélja előtt; a reforma-