Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-13 / 24. szám
2, S Z A T M Á E. junius 13. tozandóság gyanúja ellen, tudatával birván annak hogy a vallás felekezetbeli közösség még nem teheti testvérekké a különböző haza gyermekeit, a kik előtt mindenesetre a menyei haza mellett nem lényegtelen a földi haza kérdése sem, a mely adja az alkalmat arra, hogy itt ama másik hazára, illően elkészíthessük magunkat. Sok aggodalommal tölti el mindenesetre az emberi lelket a hazafiatlanságnak minden téren való napról-napra erősebb s leginkább a felekezetiség köpenyébe burkolva folytatott terjedése. Azt hiszem a közeljövőben elfognak dőlni az efóle kérdések, s bizonyára a lelketlen, a hazafiatlan izgatás, az arczátlan nép ámitás a nagy leszámoláskor méltó büntetését fogja venni. Mert hiába, az idő előre halad a századok során pedig a huszadik és nem a tizenötödik következik! Az emberiség előrehaladni van hivatva, a visszaesés az emberiség történetében nagyon szomorú viszonyok között állhat elő csak. A szerb királyi csaiad meggyilkolása. Borzastó mészárlást vittek véghez Szerbiában katonai összeesküvők folyó hó 10-én éjjel. Sándor királyt, Draga Masina király asszonyt, a királyné nővérét Milena herczeg- nőt, a királyné öcscsót Nikodém hadnagyot, két gárda tisztet, a szolgálattevő generálist, a király szárnysegédét és a királyi palota tizenkét őrét, meggyilkolták. Embertelen és megbélyegző gaztett, de másrészről fel kell tennünk, hogy ennek előidézésében maga a királyi család is magaviseletével befolyt. Látható ebből, hogy a trón is, úgy szilárd és erős, ha annak alapja a nép bizalma és szeretete, Sándor királyban kihalt az Obrefel helyéről, hogy a falhoz erősített lánczok csaknem visszarántották, — ember, ki vagy mit tettél vele és miért hoztad ide halva ? Felelj Immár, mit jelent mindez ? —• Lassabban fiacskám — szólt gúnyosan Kvászó, — még azt hihetné az ember, hogy én vagyok a rab, és te akarsz vallatni. Hogy miért jött ide ez a nő és mit akart e férfiruliákkal meg fegyverekkel, azt mindjárt elmondja az ő szolgálója, addig is inig ő életre jön. Mert ne hidd, hogy meghalt volna, egy kis asszonyi ájulás még nem halál. Azután majd te is megfogod magyarázni honnan ismered Borsavai1 asszonyát, hogy nevén szólítod öt anélkül, hogy valaha láttad volna.-— Ezt én hamar megmondhatom. Mi magyarok honkereső vándorlásunk végén Haboson utaztunk keresztül s egy egész napig vígan lakoztunk a vendégszerető Telebes fejedelem házánál. Ott láttam én Telebes leányát, ott hallottam nevét is említeni és illegnem foghatom hogy esik az, hogy most e ronda börtönbe hozod őt halva, vagy ájultam így felelt az óvatos Béla. Nem akarta elárulni közelebbi ismeretségüket, hogy Milotát haj ne érje e miatt. — Jól van, elfogadom a magyarázatot, — hagyta helybe Kvászó egy professzor komolyságával. És most öreg Bilka, rajtad a felelet sora. Mit kerestetek ti éjnek idején e helyen, hol vettétek a kulcsokat és mit akartok ezekkel a szökéshez való készülékekkel ? Bilka ez idő alatt felocsúdott rémületéből annyira, hogy képes volt felelni a hozzá intézett kérdésre. — Az ur — úgymond — tegnap este elbeszélte nejének, hogy két hun foglyot hozott s az egyik épen Habosból való. Úrnőmnek különben is érzékeny szive megesett a szegény rabokon, és az a gondolat hogy egyikük épen az ő honfitársa, egész éjjel és egész nap nem hagyta nyugodni. Nem is hagyott békét addig mig meg novics ház. Atyja Milán, hazánknak és királyunknak jó barátja volt. Erdősi Sylvester János irói működéséről. — Irta: SÁTOR DÁVID. — Ily magas a magyar nemzet egyetemes javának szempontjából fogták föl s töltötték be hivatásukat azon kor szellemi munkásai s azok között a mi földink, Erdősi Sylvester János. Az 1537-ik évben a wittenbergi egyetemről három évi önművelődés után tért viszsza Ujszigetre Nádasdy Tamáshoz, kinek bőkezűsége tette lehetővé külföldön tartózkodását is. Udvari papja volt a főurnak s egyszersmind a főur által felállított s fentartott iskolákban gyermekek tanításával foglalkozott. Nem volt ez könnyű munka, amint, hogy egy hivatása magaslatán álló egyénre nézve ma sem az ; de az az erős, emberies, hazafias érzés: nemzete minél több tagjának birtokába juttatni az ismeretszerzés, ezáltal a művelődés eszközeit, lelkesítette, s örömmel vógzó munkáját. Megírta egyidejűleg azt az alapvető munkát, mely a magyar nyelvtan szabályait foglalja össze, ki is nyomta Ujszigeten a Nádasdy által felállított nyomdán i ö'UJ-ben. Maga a munka latin nyelven van Írva, s bár czime szerint iskolás’ gyermekek számára, de ahoz, hogy valaki abból tanulhasson, már fejlet kor, érett ész és tudományos képzettség kiválhatott. Az ő könyvéből az ő korában rajta kívül kevesen taníthatták volna sikerrel a gyermekeket. Ezt a gyermekta- nitó Sylvester János bizonyosan jól tudta, érezte és mégsem ereszkedett le az iskolás gyermekek kezébe való kézikönyvirás színvonalára. Ő a nagyokat akarta ezáltal tulajdonképpen a magyar nyelv helyes kezelésébe bevezetni. Ő maga bevallja ^zt a munkához írott előszavában, hogy ezen nyelvtan Írásában az volt a főcélja, hogy az általa nemsokára magyar nyelven kibocsátandó újszövetségi szentirás olvasgatásához mintegy előkészítő legyen. Készen volt már a biblia újszövetségi részének lefordításával, de nem akarta koczkáztatui annak használhatóságát, mig meg nem ismerteti honhait, a magyar nyelv addig nem is sejtett kincséivel, a magyar nyelvnek szabatosság, kifejezési képesség tekintetében a régi világ legműveltebb nyelveivel egy színvonalon állásával. Két év múlva lói 1-ben jelent meg az ő fordításában először magyar nyelven az Ujszönem ígértem, hogy, megszerzőm neki a börtön és béklyók kulcsait. Én megtettem amit ígértem, és most a foglyokhoz akartunk jönni, hogy megbeszéljük, miképen segíthetnénk sorsukon. A várnagy a kötélre és álrukákra mutatva épen egy gúnyos megjegyzésre nyitotta meg száját, de egy váratlan közbeszólás megzavarta. Milota a. hosszú beszélgetés alatt magához tért Bilkának minden szavát hallotta és megértette. — Nem igaz ! — kiáltott oly átható éles hangon, hogy mindnyájan megdöbbentek tőle, — nem azért jöttünk ide, hanem azért, mert nekem a szivem megsúgta, hogy az van itt bezárva, kinek életem egyetlen boldog hetét köszönhetem. — Igen, Kvászó, nyíltan fogok beszólni, mert utálom az alakoskodást és nem félek a következményektől, mivel már úgyis leszámoltam az élettel. Igen, eljöttem, hogy megmentsem ezt a derék vitézt, kinek nemes leikéhez hasonló nincs a Zalán birodalmában, — mert én szeretem őt és nem tűrhetem, hogy a kegyetlen Szengor bosszújának legyen kiszolgáltatva. Én tudom mit tesz az ő hatalmában lenni. Két hosszú hónap óta vagyok én is az ő rabja. Borsavai* szerencsétlen foglya. Ezen idő alatt a pokol minden gyötrelmeit átszenvedtem, és nem volt aki előtt kiöntsem szivem keservét, a ki egy jó szót szóljon hozzám; nem volt senki az egy Bilkán kívül. Sohasem hazudtam férjemnek. Egyenesen megmondtam neki százszor is, hogy gyűlölőin, utálom és mégis erővel magához láncolt. Már meg is adtam magamat sorsomnak; semmit nem remélek, nem várok többé élettől. De amint megtudtam, hogy ez a nemes, jóságos ifjú, — az egyetlen kit életemben ilyennek ismertem, — szintén e hiéna hatalmába került: megfogadtam, hogy vagy megszabadítom őt, vagy vele megyek a halálba. Igen ezért jöttem ide éjnek idején. És most, — hűséges szolgája dicső uradnak zárj engem is e büzhödt fülkébe és menj, je- lensd meg Szengornak, hogy neje elárulta őt. (folyt, köv.) vétség Ujszigeten. „Uj testamentum magyar nyelven, melyet az görög és diák nyelvből forditánk az magyar népnek keresztyén hütben való ipü 1 i s i r e.“ Ez a cime munkájának, melyet ajánl Ferdinánd király fiainak. Czélját e müvének abban fejezi ki „hogy a sok nyomorral s különösen a törökkel küzdő magyar nemzetnek ily vészterhes időkben némi vigasztalást és lelki támaszt nyújtson.“ E mii kinyomását is ö maga kezdte és csak később hogy „az mennél hamarabb az keresztyéneknek kezekbe juthatna“ — hivá segítségül Nádasdy még Abádi (Abdi) Benedek nyomdászt. Magából az eredeti görög szövegből még előtte senki sem kísérletté meg magyar nyelvre az egész Újszövetséget átültetni. A mi magyar részletek voltak már kiadva a bibliából, azok nem az eredete görög szövegből készültek, de még ezeket is messze felülmúlja Erdősi müve akár az eredeti szöveghez, való hűséget, akár a világosságot s szabatosságot tekintve. E munkája közben ismerte meg — mint ő maga mondja — „a mi nyelvünknek mindenben való nagy nemes voltát.“ Ez adja neki a gondolatot, hogy Máté, Lukács, János evangelic mainak s az apostoli cselekedetekről Írott könyv egyes részeinek tartalmát pár sorból álló római méretű versekben mii végén oda fűzi. Hogy az Újszövetségben előforduló hasonlatok, képes kifejezések, idegen szavak szerszámok, pénzek betegségek könynyebben felfoghatók legyenek az olvasó által, azokról külön magyarázatokat csattol. E két nagy müvén kivűl vanuak latin nyelven írva több költeményei, melyeket mind bizonyos alkalmakra szerzett. Soha el nem évülő érdemét nem ez alkal- miságok szülöttei, de az a köznek, nemzetének tett munkássága hirdeti, melyet Magyar-nyelvtanárnak és az Újszövetségnek nyelvünkre átültetésével kifejtett. E müvei alapos tudományos- ságágáról, mély hazafias érzéséről, buzgó valá- sosságáról tesznek bizonyságot. Felismerve a magyar nyelvnek nemcsak arra képességét, hogy az idegen görög, héber, latin nyelven irt müvek szabatos fordítására alkalmas, de azok nehézkes versmóreteihez képes alkalmazkodni, példát mutat ezek használatára, egyidejűleg kora előítéleteit megvetve, mintegy erkölcsi és tudományos hírnevét kockáztatva, az addig mindenek által üldözött s megvetett magyar népköltészet egyik sajátságának, a képes kifejezéseknek értékét támogatni siet, amidőn e sajátságot éppen az Újszövetségben található s magának a Jézusnak ajkairól elhangzott hasonlatokkal állítja párhuzamba. „Könnyű hozzászokni a mi népünknek az ilyen képes kifejezésekhez —mint ő maga mondja — mert nem idegen ennek az ilyen beszéd neme. Él ilyenekkel naponkint való szólásában. Él énekekben, kiváltkópen a virágénekekben, melyekben csodálatja minden nép a magyar nép elinélyé- nek éles voltát a lelisben mely nem egyébb, hanem magyar poezis.“ Maga ez a nyilatkozat és az az általa kimondott elv, mely szerint a magyar nyelv tanulásának meg kell előznie az idegen nyelvek tanulását, elegendő arra, hogy Erdősi Sylvester Jánosunk neve a magyar irodalom történetének lapjain örökre helyet foglaljon. Erdősi Sylvester Jánosunk irodalmi működésének csak e rövid vázlatos méltatásából is felismerhető, hogy őt egész munkásságában a hazafiság magasztos eszménye vezette. Nemzetének kivan használni akkor, amidőn saját anya- nyelvének rendszeres művelésére tanítja, — nemzetének javát munkálja, amidőn a vallásosság drága kincseit tartalmazó könyvvel megajándékozza, nemzete dicsőségének alapjait rakja le, amidőn a költészet nemzeti nyelven való művelésére buzdítja s az idegen nyelv bókéinak lerázásán!. hívja fel honfitársait. Nemcsak az őskorban, később is : „Próféták által szólt nekünk mostan az Isten ! Ákit ígért ime : végre megadta fiát“ A magyar nemzet egyik ilyen prófétájának, ki megvilágította elméje fényével a tudomány, a vallásosság, a magyar költészet addig idegen nyelvű téréit: Erdősi Sylvester Jánosnak emléke hivatva van hirdetni az ő, nemzeti szempontból, soha eléggé meg nam hálálható munkásságát. (Vége) Hírek. — Egyházmegyei aljegyző választás. A szatmári ev. ref. egyházmegye aljegyzői állásra beadott szavazatokat jun. 2-án bontotta fel a szavazatszedő bizottság. Beadatott 67 szavazat, melyből 52-őt Sipos József milotai lelkész, lapunk kiváló tollú, munkatársa kapott. S igy a szatmári
