Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-19 / 29. szám
2 SZÁTMÁR julius 19. nyáron mindég az állóvizek posványosodjanak. Azon fónyüzési kiadások helyett, melyet a város szállodára, a cerarnit és ma- kadám burkolatokra költött el, sokkal helyesebb és jobb lett volna, ha az egészség- ügyi viszonyokat javította volna. De a köztisztaság fentartására; illetve a köztisztaságra való felügyelet nem kerül semmibe sem; ami pedig nagyon elősegíti egészségügyi viszonyainkat. De erre nincsen semmi gond. Hiába kérjük ebben az intézkedéseket, kérelmünk úgy látszik mindég kiáltó szó marad a pusztában. Városi közgyűlés. F. hó 14-én délután 3 órakor rendes városi közgyűlés volt gr. Hügonnai Béla főispán elnöklete alatt. A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kirendelése után Pap Géza polgármester havi jelentését olvasta föl. Bejelentette a közoktatásügyi miniszternek az állami elemi iskolák építése tárgyában tett ismeretes döntését. Majd az árvizveszedelemről tett jelentést. Végül bejelentette Losonezy József b. tagos dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros, volt szatmári püspök és városunk díszpolgárának halálát. Indítványára érdemeik jegyzőkönyvben örökítettek meg. Osomay Imre biz. tag utalva arra. hogy sok polgárnak az árvíz alkalmával terménye elpusztult, mert kellő időben figyelmeztetve nem lett a közelgő veszedelemre, azon kívánságának ad kifejezést, hogy jövőben a figyelmeztetés kellő időben történjék meg s a Batthyány-utczai zsilip újra építését javasolta. Dr. Tanódi és Heinrich V. biz. tagok is sürgették a Batthyány-utczai zsilip újra építését. A polgármester megnyugtató válaszára a közgyűlés tudomásul vette a polgármesteri jelentést. Ezután felolvastatott a közig, bíróság ítélete, a melylyel dr. Törseök Károly biz. tagnak a polgármesteri választás ellen beadott fellebezését elutasítja. Ezután jöttek a választások. Az egyes választások egyhangúlag, közfelkiáltással történtek meg. Főjegyző lett: Kőrösmezei Antal; köz- igazgatási tanácsos: Tankóczi Gyula; takarjával oly lágyan, gyöngéden karolja át, mintha mondaná : Szeretlek nagyon ......... A szigetről körös körül a füzek busán lecsüngő ágai csókolgatják a fecsegő habokat, — elzárva a kiváncsi szem elől a sziget belsejét. Gyönyörű kis sziget, amolyan „Senki szigete.“ Nem ismeri senki sem, nem tudják létezését csak az arra tévedő halászok. Este a legbátrabb halász sem mer elcsolna- kázni a sziget közelében. Bizonyos nép mese, rémes história fűződik e szigetecskéhez, s mint néha—néha este odatévedt halászok mesélik furcsa dolgok történnek ott ma is. De had beszéljen az—az öreg halász, a kitől egyszer egy csillagos júliusi estén, pásztor tűz mellett, szemben a kis szigetecskével a következő népregét vagyha úgy tetszik igaz történetet hallottam. Hát kezdé az öreg — megpiszkálva a pislákoló tüzet — szomorú történetet fog fiam uram tőlem hallani, de annál boldogabb volt a kezdete — Ezelőtt 50 évvel, csinos fiú volt ám az én földes uram fia a Gencsi Andor. Szerelmes is volt abba a környék minden kastélyának lánya, de ő mindezek daczára hideg maradt hozzájuk, mint a kő. Nem járt sehova sem. — Kerülte az embereket, egész nap egyedül barangolt a gazdaságában csak estenként tért haza, nácsjegyző : Vári Antal; 1. aljegyző: Ferencz Ágoston. Ezután az egyes közgyűlési tárgyak vétettek föl. A bábaképzö intézet fölállításának kérdésénél beterjesztették, hogy egy internátus és ezzel kapcsolatos kórház lenne építendő 40000 kor. költséggel. De a menynyiben a város jelenleg nem bírná meg e költekezést, a tárgynak a napirendről való levétele javasoltatott. Dr. Kölcsey Ferencz, dr. Vajay Károly dr. Tanódi Márton és a polgármester felszólalása után a közgyűlés kimondotta, hogy azon esetben óhajtja az intézet fölállítását, ha annak költségeit a minisztérium és a vármegye viselik. A németi részi birtokosságnak a vadászati bérletből kifolyólag beadott fellebbezését a közgyűlés elutasította. A helybeli kereskedőknek a vámdij tételek mértéklése iránti kérelme kedvező elintézést nyert. A vágóhídi gépberendezésnél teljesített pótmunkák dijjainak kiutalása után Pap Géza polgármester és Péchy Antal t. b. főkapitány nyertek 6—6 heti szabadságot. Hírek. — Személyi hir. Jeney György, Visky Károly és Unger Gusztáv debreczeni it. táblai bírák szabadságidejüket élvezve a Szatmárhegyen időznek. — Veréczy Antal kir. táblabiró és családja Tátrafüredre utazott hat hétre. Helyettese : Uray Károly kir. aljbiró. * Hivatali eskületétel. A hétfői törvényhatósági bizottsági közgyűlésen megválasztott városi tisztviselők közziil Kőrösmezey Antal főjegyző, Tankóczi Gyula közigazgatási tanácsos és Ferencz Ágoston I. aljegyző f. hó 16-án tették le hivatali esküjüket a városi tanács előtt. Vári Antal tanács- jegyző az ünnepélyes aktuson nem volt jelen, mivel megrongált egészsége helyreálitása czéljából a gyertyánligeti fürdőben üdült. Mint értesülünk, már vissza is tért, hogy ő is letegye a hivatali esküt s uj állását elfoglalja, * Hivatal vizsgalat Dr. Róth Ferencz, kir. törvényszéki elnök e héten a halmii kir. járásbíróságnál az évi szokásos vizsgálatot tartotta meg, .— Vármegyei rendkívüli közgyűlés volt f. hó 11-ón Nagy-Károlyban Hügonnai főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat semmi különöset nem tartalmazott. A közgyűlés érdekességét az alispán egy felszóllalása és az ennek nyomán kelt hevesebb hangulat adta meg. Ugyanis az alispán szóba hozta a „Magyarország“ ismeretes czikkét, amelynek támadása kötelességévé midőn már tudta hogy édesatyja nyugalomra tért s nem zaklatja kérdéseivel elvonultsága miatt. Nagyon szerette fiát az öreg Gencsi, ki amolyan nyakas öreg magyar volt, a ki családja nevének legfényesebb pontját fiában látta. Nagyon hiú volt nemességére. Pedig már akkor a nemesi oklevél ott feküdt mindenütt a tulipános láda legalján; az öreg azonban még most is büszke volt reá. liát hogy is ne mint ő szokta mondani „valamelyik ősapám egy lierczeg kisaszonyt mentett meg érte a tatárok közei közzül, — ezt pedig én is megtettem volna.“ Felesége korán elhalt, egyedüli boldogsága fia volt. Beutaztatta vele az egész világot, sokat tanult, látott tapasztalt az mindenütt s mondták is akkor, hogy nincs olyan tudományos fin a szomszéd urfiak között. Négy évig volt oda. — Mikor haza jött, édes atyja azt kérdezte tőle: most mi a szándékod fiam ? Itthon maradni — feleié fia. Meguntam már mindent, nem érdekel semmi, — dolgozni fogok, hátha a munka fog szórakozást nyújtani. Dolgozott is egésznap. Mindég ott volt a munkások között, együtt dalolt a munkásokkal, együt élt velük — szívben lélekben ......... Sz erették is nagyon. Éjszakánként midőn bebarangolta a Szamos mentét, gyakran órák hoszáig beszélgetett velem ieheveredve a fűbe, ő is olyan érdeklődéssel lesve teszi nemcsak önmagának, hanem az egész tisztikarnak, hogy a főispánt kérelmezzék az iránt, miszerint egy rendkívüli közgyűlést hívjon össze, amelyben kérjék a belügyminisztériumtól a beható vizsgálatot, mert a vármegye egész tekintélye megkívánja, hogy a támadás alaptalansága bebizonyittassék. Erre Luby Géza szólalt föl. A bejelentés lényegéhez nem szól, csak megakarja jegyezni, hogy az alispán, mihelyt saját személyéről van szó, mindjárt fontosnak tartja az ügyet, de másokat szabadon sértegethetnek, mint őt (Lubyt) a csuful kimúlt „Szatmármegyei Politikai Hírlap“ annak idején sértegette s ekkor az alispán, aki a lapbizottság élén állott, . azt felelte, hogy a közembert szabadon lehet bírálat alá venni. A Luby felszóllalásából heves szóváltás keletkezett, amelyben az alispán hangoztatta, hogy ő ténykedéseinek mindég helyt állott. — Gyűlés után az alispán vezetésével a tisztviselők küldöttségileg tisztelegtek a főispánnál a rendkívüli közgyűlés összehívása iránt, a amit a főispán f. hó 23-ikára el is rendelt. *"Gyäizhir. Ujfalussy Miklós, Szatmármegye volt főispánja f. hó 11-én 93 éves korában Remete- mezőn meghalt. Az elhunyt, mint tobbizben orsz, képviselő, főispán, királyi biztos, változatos és fényes pályát futott, de 22 év óta viszavonulva élt Remetemezön. Erős akaratú, szilárd erélyű, nagytehetségü férfiú volt. Temetése f. hó 13-án ment végbe. A vármegyét gr. Hugonnay főispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Schönpflug Richárd t. főügyész és Pécsi Péter főszolgabíró képviselte. A küldöttség koszorút tett a ravatalra s Ilosvay Aladár beszédet mondott. — Béke poraira! — Adományozás Meszlényi Gyula szatmári püspök, az ungvári „Gizella-ház11" újjáépítésére 200: >0 koronát, Hehelein kanonok 12000 koronát adományoztak volt. — Kinevezés A főispán Kovács Bálint n.- somkuti m. kir. állatorvost városunkba közvá- góliidi állatorvosnak nevezte ki. * Kinevezés, Mikes János erdömesteri czim- mel felruházott főerdész a nagybányai foerdö- hivatalhoz erdőmesterré neveztetett ki. — Uj tanar. Lengyel Endre tanárjelölt Hajdu- Náuásra egyhangúlag h. tanárnak választatott meg. * A Szatmár-Mátószalkal vasút ügye A városunkra nézve oly nagy fontosággal biró Szatmár mátészalkai vasút ügyében a törvényhatósági va- sut-ügyi bizotság intézkedéseiről tudatjuk olvasóinkkal, hogy a bizotság f. hó 10. éu Pap Géza polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, a melyen a polgármester bejelentette, hogy Hie- ronyini Károly orsz. gyűlési képviselőnkkel a vasút létesítésére minden lehetőt megtett, Szerdán délelőtt pedig a városháza nagytermében érdekeltségi gyűlés volt a melyen az érdekelt vidékekről meghívott tekintélyesebb egyének jelentek meg. Az érdekeltségi gyűlésen az elnöklő polgármester beterjesztvén az ügyet, hangsúlyozta, hogy e kérdés már városunk javára van eldöntve • a tervezetek szintén tárgyalás alá vétettek, a melyek* várva hogy milyen eredményei luizom fel hálómat .... Egy szép holdvilágos estén ismét felkeresett s arra kért, hogy a szemben lévő szigetecskére vinném el. Mindnyájan olyan babonás félelemei kerültük e szigetet, a legöregebb halásztól sem hallottam soha, hogy valaha meglépte volna a szigetet s én most éjfél tájban merjek oda menni. Pedig akkor igazán semmi—semmi nem volt még ott, a mitől félhetett volna az ember . .. Vonakodtam nem félelemből hanem még most sem tudom, hogy milyen érzés volt az a mi akkor visszatartott. Látom monda, hogy vonakodik, nem bánom ne jöjjön, de a csolnakját kölcsönözze nekem s it mondja meg, hogy hol Jegmegközelithetőbb a part ? . ,. Láttam az urfi elhatározását én is bátrabb lettem s nemsokára sebesen hasította csolnakom a folyó vizét, A legalacsonyabb helyen kikötöttünk s nem sokkára a bozóttal sűrűn benőtt szigeten mászkáltunk. Nagy volt meglepetésünk midőn a sziget belseéjben, elhagyotságában is szép, valaha tüu- déries parkra akadtunk, melynek egyik sarkában, az idő által megrongált kis nyári lak állott......... A csodálkozástól némán tekintettünk egy-
