Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-31 / 22. szám
XXVIII. évfolyam. 22-ik szám. SzatjífítV' 1902. ui áj us b. 1 y TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁH: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deaktér 3. szám. Mind n»f»noü dijak e lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mel'ett a legjutányosabb árban vétettük fel. Nyilttér sora 16 fillér. Petőfi ünnepség városunkban. Hazafias ünnepségben áldozott városunk Kölcsey-köre Petőfi Sándor emlékének. Azt a házat emléktáblával jelölte meg, amelyben a dicső pályafutásu költő oly sok boldog órát töltött. . 1847-ben ismerte s szerette meg Petőfi Szendrei Júliát Erdődön s gyakran kirándult s mig lent időzött ez időtájban, addig a táblával megjelölt házban lakott, mint a másik halhatatlannak, költőtársának, Pap Endrének vendége. E ház falai között szenvedte és örvendezte át álmodozó nagy lelke a mély szerelem szenvedéseit és örömeit; itt fakadt remegő szivéből a fönségesen sajgó fájdalom dala, és itt az elért, mámoros boldogság egekre csapó éneke. A hányatott költő élete boldog korszakának e kedves helyét jelölte meg a szatmári Köl- csey-kör emléktáblájával. S egy fölemelő, nagyarányú ünnepség keretében leplezte le az emléktáblát, — amelyen a hazafias közlelkesedésnek oly szép tere nyílt. Az ünnepség fényét nagyban emelte, hogy a nagyhírű Torday Gr. Erzsébet, Petőfi ez igazán hivatott, szent ihletű értelmezője is közreműködött. Nem különben nagy jelentőségű volt, hogy a nemes működésű „Petőfi Társaság" is képviseltette magát az ünnepségen, dr. Koroda Pál, jeles iró és költő által, aki az emléktábla- leleplezésen az ünnepi beszédet mondotta. Az ünnepség sorozatát f. hó 2-i-ikén a színházban tartott előadás nyitotta meg; a mikor a szép és díszes közönség előtt TorDal Petőfiről. Irta és a Petőfi emléktábla leleplezési ünnepélyen elszavalta: Tord«i G. Erzsi Nem mese, nem mese, Bármily kápráztató, Bármilyen tündöklő, Bármilyen ragyogó. Megtörtént, itt történt Szép Magyarországban, Do a hire elszállt Messze a világban. . .. Nagy magyar alföldnek Kicsiny kunyhójában Szunyád egy fiúcska Szegényes pólyában. Egyszer csak egyszer csak Fény gyullad az égen, S leesik a fiú Kis szivébe épen. Kicsiny volt a szikra, Nem látszott, hogy mint ég, De hogy nőtt a gyermek, Vele nőtt az mindég S egyszer csak kicsapott, Tűz támadt körülte, day Gr. Erzsébet tartott Petőfiről és költészetéről fenkölt szárnyalásu, elringató, lelkesítő és tanulságos előadást, a melyet egész este feszült figyelemmel és nagy érdeklődéssel kisórt a lelkesedő közönség. Másnap, 2b-én délelőtt fél 11 órakor folyt le az emléktábla leleplezési ünnepség az Eötvös-utczai Morvay-házba elhelyezett és ez alkalommal földiszitett tábla előtt. Az utcza óriási közönséggel telt meg; jelen voltak a hivatalok és testületek is, zászlóik alatt. Az ünnepséget a Dalegyesület kezdette meg a Hymnussal, amelyet a közönség levett kalappal hallgatott végig. Ezután Mátray .Lajos, a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának elnöke mondott magasszárnyahisu megnyitó beszédet, körvonalozva a nagy költő pályafutását, s az ünnepség intentióját, s átadta a szót dr. Koroda Pálnak, a Petőfi- Társaság kiküldöttjének, a ki egy elragadó szépségű s költői szárnyalásu ünnepi beszédben szólott a hazának ma is fönségesen lelkesítő és haragosan ostorozó lantosásáról, annak forró szerelméről, a mely a megjelölt házban adta az ihletet a költőnek örök- szépségű dalaira, s. lelkesen járult az ünnepséghez a Petőti-Társaság nevében. Utána Torday Gr. Erzsébet szavalta el „Dal Petőfiről“ czimü saját, gyönyörű költeményét, megható és lelkesítő érzéssel és hévvel. Ezután Dr. Fechtel János, a Kölcsey- kör ügyvezető alelnöke lelkes beszédben adta át az emlék-táblát Morvay János házÉgett, lángba borult Forró szive, lelke. S Iáiig érzelmeivel Fog az ifjú lantot, Amphion dalárai Mozdulnak a hantok. Legott virág fakad ' Minden iábanyomán, Húrjai dalára Csattog a csalogány. Dalol a pacsirta, — Kis tündérek jönnek Tisza tükrén ezüst Sarkantyút pengetnek. Érzelmét habocska Csacskán elcsacsogja, Mélységes szent titkát A lomb neki súgja. Most elalszik a föld Altató dalára, Majd megint felriad Menydörgő szavára. Lelkét, ha emésztön A kárhozat dúlja, A lét nagy fájdalmán Zokog minden húrja. tulajdonosnak, a ki annak hű gondozására tett ünnepélyes ígéretet. A fekete márvány-emléktábla aranybetüs szövege a következő: E HÁZBAN LAKOTT PETŐFI SÁNDOR MINT KÖLTŐ TÁRSÁNAK PAP ENDRÉNEK VENDÉGE, MIKOR SZENDREI JÚLIÁT 1847-BEN MEGLÁTOGATNI TÖBB ÍZBEN LEJÖTT A FŐVÁROSBÓL. MEGJELELTE A SZATMÁRI KÖLCSEY-KÖR. 1902. MÁJUS 25. Végül a „Szózatot“ énekelte a Dalegyesület, a melybe közzé vegyült a közönség éneke is. Délután 1 órakor pedig, egy szép társaság, a megállapított programúi szerint, kirándult az erdődi várromokhoz s ott is lelkesen ünnepelt. Városunk e fényes hazafias ünnepsége meggyőzött mindenkit, hogy Szatmárnémetiben talaja van a nemes, hazafias eszméknek s sok szívben él a kiirthatatlan haza- szeretet, amelyet a múltra való szent emlékezés lángra gyújt, s a mely szebb jövő kivivására ad tettvágyat és erőt! Úgy legyen ! C. Szivöröme pedig Oly varázsos, égi : Kínjai tengerét Csep megékesiti. Égbe nevet lantja S zengi fii fa virág: Mily édes az élet, Milyen szép a világ ! Hányszor lant idegét Érinti az ujja, A nagy természetnek Annyi halleluja! Majd ott száll sas-lelke El, a í’ónák felett, S mindenhová dalt hint, Amerre ellebeg. Álmélkodva hallja A puszták lakója, Feltekint, úgy figyel A féllábu gólya. Kiszalad az ürge, Hallja nevét s nevet; Majd*róla mesélnek Pendelyes gyerekek. Amott szilajabban Csikós kurjantása,
