Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-17 / 20. szám

XXVIII. évfolyam. 20-ik szám. Szalmái*, 1902. m 4feV 18 TA HSA I )A I ÁI I Etí SZHI »IRODA i ,M I I I ÉTID A I\ Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AE : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Eg^es szem ara 20 filier. pZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Deaktér 3. szám. Mind nMHinii dijak e lap k'adóhiVMalában fizetőn dók. HIRDETÉS E K: Készpén ? fi 7> tAs mel ett a 1* gjutónyosabí' álban vételink fel-$> MviIttér sora Í6 fillér fi Pünköst. A Pünköst ünnepét a kér. anvaszent- egyház megalapításának emlékezetére ün­nepli a kér. világ. Egyike ez a három ío- ünnepnek, mely a kér. ünnepkört alkotja. A Karácsony a szeretetnek, a Husvét a hit­nek ünnepe, a pünkösti Szent Lélek pedig beviszi ezeket az emberi szivekbe, s ott épít azokból egy lelki országot, melynek funda- mentoma a Krisztus. A pünköst a záróköve a Jézus világra jövetele czóljának, egyszers­mind első letett alapköve a Krisztus által épített kér. anyaszentegyháznak. Az első Pünköst napján megalapított kér. egyház kicsiny volt kezdetben, mind­össze három ezer lólekből állott, de a ki­csiny forrás idővel egy móltóságos folyammá nőtt, melynek partjain műveltségben gazdag országok terülnek el. S ha annyi sok szá­zadok után ma visszatekintünk az emberiség művelődés történetére, lehetetlen el nem ösmernünk, hogy a kér. egyház megalapítá­sának, az első Pünkösdiek nagyon sokat kö­szönhet az emberiség. A természeti, és tör­vényvallás, az emberi tudomány, a legmé­lyéi)!) filozófia sem vihette volna soha az emberiséget a művelődés azon magaslatára, a hol ma állunk, ha a Krisztus tudománya, a kei-, egyház meg nem termékenyítette volna az elméket, sziveket az örök igaz, szép és jó eszméivel, igazságaival. Aki csak valamennyire is mélyebben vizsgálódik az emberiség történelmében, be keli ismernie, hogy a kér. egyház töltötte meg az elméket felséges igazságokkal, a sziveket magasztos érzelmekkel, s a kér. vallás lett alapja az ember műveltségének, Iloldogságának. A kér. egyház missziója még'nincs be­végezve. A kér. műveltségnek még sok ár­nyékoldala van, mint minden fény mellett ott van az árnyék. A szeretet még mindig nem járta át a sziveket, aj hit még mindig nem elég erős, hogy „hegyeket mozdítana ki helyükből.“ Sőt tán még távolodtunk az első kér. egyházban élő testvériségtől. Írva van a bibliában, hogy az első keresztyének a testvéri szeretetben egygvé lettek, sőt javaikat közössé tették, egv családot alkot­tak, - minden nap együtt imádkoztak, éne­keltek, szóval eszményi kor. életet éltek. Ettől az eszményi keresztyénsógtől ma távol állunk. Egyenlőség, testvériség ma nem a szívben, csak az ajkakon él. Szeretet he­lyett annyi a békóteleiiség, visszavonás, gyü- lölség közöttünk. A rideg anyagiasság miatt harezot vívunk önmagunkkal, embertársaink­kal s elhanyagoljuk legnemesebb lelki ér­dekeinket. Így aztán külső határaiban ki­szélesedett a kér. egyház, de nem erősbö- dött belső erejében terjedelméhez képest. Minden pünkösti évfordulónak emlékez­tetni kell bennünket amaz első Pünköstre, mikor a hit lángja kigyult az apostolok feje fölött s bevilágította az első három ezer lelket, a szeretet eltöltötte a sziveket _ s test­vérekké tette az első keresztyéneket. És csak akkor lesz valódi Pünkösdink, ha az a láng Pünköstben Isten a Szent Lélek. Mindenekre képes. Ami jót az ember akárhol is végez, — Mindenben a Szent Lélek Isten támogatja, Milyen csodálatos ereje, szózatja ! . . Félénk tanítványok, bezárt ajtók megett. Keseregtek szegény, árva sorsuk felett. Egyszer csak a házban erős szélvész lendül, A Szent Lélek mindenre, — mint tüzes nyelv rá ül. Félénkség, aggódás a szélvésznek szárnyán Tova száll, s egy-egy hős lesz minden tanítvány, A kik a Jézusnak egyszerű beszédét Többször nem fogták fel, most tisztán megérték. A kik a tengeren a vihartól féltek, Urai lettek most a szív tengerének. Szabadon hajtották annak indulatit A Jézushoz, a ki hit által idvezit. A földi hiúság, hir, dicsőség, vagyon Nem volt rajok nézve lenyügző hatalom. Az üdv, az öröklét fényes napja volt csak, Jézus, kiről más-más nyelveken szólották. fölgyulad a mi sziveinkben is, világosit, lel­kesít bennünket. Ilyen értelemben kívánunk olvasóink­nak boldog Pünköst ünnepét I-V. A kir törvényszék uj elnöke. Mióta Gralba Lajos, volt szatmári tör­vényszéki elnököt 0 felsége a király pécsi fó-igyaszszé nevezte ki, jogászkörökben rend­kívül nagy érdeklődéssel várták, hogy ki lesz az uj törvényszéki elnök. A Budapesti Közlöny folyó hó J l-iki száma végre meghozta a hirt, hogy 0 fel­sége a király dr. fi ó t h F e renc z buda­pesti kir. ítélőtáblái bírót a szatmár-németi kir. törvényszék elnökévé nevezte ki. Vá­ratlan volt a kinevezés hire, mert — bál­áz állás már nehány hónapja üresedésben van — a kinevezés tényét Szatuiáron csak a hivatalos lapból tudtuk meg, nem előzte meg azt magán értesülés. Teljesen érthető az a nagy érdeklődés, mely az uj elnök személye, egyénisége, múltja iránt irányul, ügy tudjuk, hogy a szatmári kir. törvényszék területkor tekinte­tében a harmadik helyen áll ebben az or­szágban ; nagyon fontos tehát az, hogy az itteni igazságszolgáltatásnak milyen ember áll az ólén ; inert ennek a hatalmas szerve­zetnek olyan vezérre vau szüksége, a kit pártatlan igazságszeretet, alapos szakkép­zettség, és a liivatalszemélyzettel való érint­És mikor a világ a tanítványokat Üldözte, gyilkolta, mint háborgatókat: A szent Lélek Isten a máglyákra szállott, Eloltá a testvért hamvasztgató lángot. óh! Szent Lélek Isten, ki azokhoz mégy csak, Kik szerető szívvel bíznak benned, s hívnak Jöjj el mindnyájunkhoz, kik szeretünk, s hívunk S légy minden gonosztól megőrző pajzsunk. PÓTOK ELEMÉR. Udvari dulaida Irta: G. Diószeghy Mór. Kiosztotta a kótákat, megpengette a gitáro és mi utána dudolgattuk : „Szunnyadjál szent, csendes égben Zárd le bájos két szemedet, Nyugalmadnak karján édes Álom lakja szivedet.“ Végtelen lágy, szentimentális dolog volt. Pompásan végeztünk vele egy hét alatt, kidol­goztuk a legfinomabb részletig a kitűzött napra. A pakk is megérkezett, kitűnő hazai koszt volt benne, a levél sem bélés nélkül jött, szóval egészen rendezett viszonyok között ültünk le a „Két Hattyú“-ba. Itt azonban nem egészen jól indultak a dolgok. Csendesen kezdtünk iszogatni, de ott volt Kis Károly bátyánk is, a diákok bol- dogszivü maecenása, rögtön odatelepedett közénk és mint egy gyermek kért bennünket: — Fiuk, fújjatok egyet 1 Fuj rank egyet és azután ömlött a piros bor. Tizenegy órakor Tekeházi Jancsi az asztal tete­jén prédikált és szentül erösitgette, hogy ö most a lapá i lógáiu.--. PuuoM L , ü, i •••oűuadn.i.ssus váltig rősiKgette, liogj k valakinek fei keii venni a háta a, mért neki ilyenkor, mikor piros bort iszik, véggé válik a lába és összetörik, ha rálép. Szegér v jó karmesterünk folytonosan csak azt hajtogatta: Fiuk, megőrülök, ha valami baj lesz I Y ilahogy mégis csak elezihelődtünk a drága ablakig. Hogy szilárdabbal álljunk, neki támasz­kodtunk a falnak háttal, megpendült a gitár és rákezdtiik: „Szunnyadjál szent, csendes égben Zárd le bájos két szemed . . .“ és ekkor égő, felhevült agygyal elgondoltam, hogy az a gyönyörű kis, barna leányka most ébred álmaiból, a nóta lágy hangjára gyönyörü­% jj 9 I á I az u.j, feliüní st keltő, s*éj> én eies;?iiis afigol fi‘'11 if ^ i^iá |lf llili SS.V a |»j usíéve í ^ k fegvalogatóttabb kivitelben 1%\j£j 1 \J|\ IVffilWa C/ szövet, divat üzletében Szatmar. Deak-tér 21. Freund-lúz 12^ 25i

Next

/
Oldalképek
Tartalom