Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-26 / 17. szám
2 S Z A T M Á E. Hírek. — Horánszky Wando.' kereskedelemügyi minister temetése hétfőn délután ment végbe Budapesten, az előkelőségek és a közönség nagy részvétével. Az egész országban osztatlan a részvét a nagy férfiú váratlan elhunytén. — Herman Mihály vey rendelete Elhunyt polgármesterük beírta nevét a földi halhatatlanság könyvébe, midőn megírta végrendeletét. „Exegi monumentum aere perennius rega’ique situ pyrami- dum altius, quod non possit diruere iiinumerabilis annorum series et fuga temporum“ - mini a latin classicus költő mondja. Állított magának ereznél maradandóbb emléket, a melyet nem fog az idő vasfoga megemészteni soha. Egy magasan szálló, nemesen érző léleknek megnyilatkozása ez a végrendelet, mely hangosan hirdeti mindnyájunk előtt, hirdetni fogja a késő nemzedék előtt, hogy ki volt Hérmán Mihály ! És mi erről a helyről, e lapnak hasábjairól expiálni kívánjuk azt a sajnálatos sértést, melyről ne essék több szó közöttük. Feledjük el örökre és csak egyetlen érzés lengje körül a Hérmán Mihály nevét közöttünk, a hálás kegyelet érzése. Egyetlen ember nem akadt e városban, a ki valaha kétségbevonta volna Hérmán Mihály önzetlenségét, tiszta, nemes jóakaratát, izzó szeretetét, áldozatkész munkásságát városa, egyháza közügyeiben. Jelleme magasabban állott, mintsem beárnyékozhatták volna. Halála után pedig nincs ember, aki kalapé: ne emelne / az ő emléke előtt. Végrendelete a következő : Általános végrendeleti örökös a szatmári ev. ref. egyház. A hagyatékból kifizetendő az ev. ref. főgimnáziumnak s ezen iskola tápintézetének, a felső leányiskolának, ez iskola ftntartási alapjának, a szatmári ev. ref. egyházmegyének, a városnak egyenként ‘2—2 ezer korona, a né- metii ev. ref. egyháznak ezer korona; a szatmári cs németii g. k. és a szatmárhegji ev. ref. egyháznak 200—200 korona, a dalcgyletnek, nőegyletnek, a debrcezeni egyetem alapjának 400— iOo korona, a Széchényi társulatnak, Kölcsey körnek, a Társaskörnek, a polgári dalárdának, iparos-ifjúsági egyletnek, a Yereskereszt egylet szatmári fiókjának, az izraelita népkonyhának 20 - 2 u> korona. A fennmaradt vagyonból a szatmári egyház tartozik alapot létesíteni a végrendelkező nevén, a mely alapítvány kamatai az egyházi adózás megszüntetésére, esetleg korszerű beruházására fordítandók. A ki igy szerette városát, egyházát, azoknak kultur intézményeit, a ki nem önmagának, hanem a közjónak élt, az nem halt meg, az élni fog mindenha a jók szivében. — Legyen emléke áldott közöttünk! — Gyászhir Dr. Lengyel Géza nyug. m. kir. törzsorvos, f. hó 25-én hajnali 1 órakor, egyheti súlyos szenvedés után 57 éves korában Kazinczy- utczai lakásán meghalt. Régi betegsége, a gégerák ölte meg. Pár nap előtt orvosai dr. Török és dr. Lehóczky gégemetszést hajtottak rajta végre, a mi sikeres volt, — de utóbb újra súlyosabbá vált helyzete. Az elhunyt nagyhírű orvos volt, a ki nagyon sok egyént mentett meg jeles orvosi tudományával az életnek. Finom, barátságos modoráért s jó- szivéért általános tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése f. hó 27-én délután 4 órakor lesz a Kazinczy-utczai gyászháztól a r. kath. egyház szertartásai szerint s tetemei a családi sírboltban helyeztetnek örök nyugalomra. Nyugodjék békében! Lelkészt értekezlet. Atiszavidékilelkészi értekezlet május 6-ikán Tiszakóródon tartja tavaszi ülését, melyre a tagok eluökileg meghivattak. — A poigá'mesteri állás betöltésére nézve már megindult a mozgalom. Pap Géza főjegyző és Veréczy Aulai kir. ítélő táblabiró és városi bizottsági tag a jelöltek. Veréczyt egy hétfőn tartott értekezleten nyerték meg a bizottsági tagok nagy száma a polgármesteri jelöltségre. Általános a rokonszeuv Veréczy iránt, már előre látható a győzelme. —- A helybeli felső leányiskola államsegélye tárgyában Lenijén Sándorul: igazgatónő és Biki Károly esperes f. hó 18-ikán Budapesten jártak Vlasies miniszter urnái. Az ügy érdekében fölkérték Hieronymi Károly és Hegedűs Sándor képviselő urakat is, kik mindannyian jóakaratukról biztosították az intézetet. — A polgármester választási mozgalmakról több laptársunk elferdített híreket közöl. A többek között valószínűleg kortesfogásból azt írják, mintha Veréczy Antal jelöltsége csak feltételes lenne. Elhisszük, hogy egyik-másik czikkiró óhajtaná ezt, azonban biztos forrásból nyert értesülésünk alapján kijelenthetjük, hogy Veréczy Antal feltétlenül elfogadta a jelöltséget, pályázati kérvényét beadta s nyugdíjaztatását majd csak megválasztása után fogja kérelmezni. A választásig e tárgyban lépést tenni nem is lehet, mert egy activ szolgálatban levő, munkabíró s mindenki által kiválónak elismert biró a megválasztás előtt nem is kérheti felettes hatóságától, hogy engedje meg más állás elfoglalását. — Egyébirání; örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy Veréczy Antal köré oly hatalmas s városunk nem •befolyásolható és legtekintélyesebb bizottsági tagjaiból álló párt tömörült, hogy megválasztatása bizonyos. — A Loräntffy Zsuzsáim ( egyesület alapja gyarapítására a következő adományok tétettek: Soltész Elemérné 50 kor., a mátészalkai ipar és keresk. bank 5» kor., a mátészalkai takarékpénztár 50 kor. Az egyesület köszönetét mond az adományokért. — Személyi hir. Klobucsár Vilmos altábornagy, József főherczeg adlatusa, vizsgálati kőrútjában kedden, szerdán és csütörtökön városunkban időzött és a honvédzászlóalj fölött szemlét tartott. Úgy a gyakorlati vezetés mint az ügykezelés fölött elismerését nyilvánította. Az altábornagy Meszlényi Gyula püspök vendége volt. Belépünk. Az urak —r már amennyiben itt urak is megfordulnak üzleteikről beszélnek. Az egyik tárgyalja hogyan kél a zab : a másik aggódik a kellemetlen időjárás miatt; harmadiknak nem tetszik a salgó-tarjáni kőszénbánva- részvények árhanyatlása. Szóval ‘minden zugban láthatjuk az üzleti pangást. Igaz, hogy csak az ajkakon, de kitudja, nem-e mondanak ezek az urak — már amennyiben urak — igazat ? Nem pang-e az üzlet a kávéházon kívül is ? Legjobban tesznek azok, akik a kártya-asztal zöld, vagy barna posztóját koptatják. Mondhatná valaki, hogy ezek legalább szórakoznak. A ki úgy fogja fel a dolgot, nagyon téved. Ma már a kártyázás épen olyan üzleti ág, mint a lisztkereskedés, csak nem olyan tisztességes. Maga, az a színes lap — üzleti eszköz, csak még nincsen polgár-joga. Legalább nincs minden kártya-játéknál. De ki fog ma már közülünk — a mai emberek közül— csak azért kártya- asztalhoz ülni, mert szórakozni akar ? Nevetséges ! Időtöltés — haszon nélkül: legalább is ostobaság. íme egy monakói üzleti elv — a kávéházban . Én tehát leülök egy parányi kerek márvány asztalhoz. Körülveszem magamat újsággal, (pardon — hírlappal —) amennyiben én még a régi világból való fiatal ember vagyok — kávéházban olvasni szoktam. — Egy pikolót kérek! Ez pedig nem helyes, ügy látszik, nem tudom itt a rendet. Hiszen a pinezér már az ajtónál tudja, hogy én egy pikolót iszom s már hozza is. Miért a szót szaporítani ? — (Ünnepélyesen bocsánatot kérek.) — Nagyságos ur talán parancsolja a mai „Szatmárit? kérdi a frakkos ur. — Hát kérem először is honnan tudja ön, hogy én „nagyságos ur“ vagyok? Ha a 12"'. sz. közrendőrt szállítja úgy, azt értem, mert az nagy ur, de hogy jövök én ehhez a megtiszteltetéshez, aki csak egyszerű firkász vagyok ? Jegyezze inog, hogy otthon rossz kabátban járok és a jobbik, amit rajtam lát, még nincs kifizetve, igy liát rettenetesen tévedt. A jövőben legyen nagyobb emberismerő. Másodszor pedig — és ezt komolyan jegyezze meg magának — a „Szat- már“-ral engem ne kúráljon, mert daczára annak, hogy nem vagyok nagyságos ur, modern ember mindenesetre vagyok s modern ember nem szokott olyan lapokat olvasni, amelyek leplezetlenül megmondják az igazat. Ilyen lapot meg kézbe venni sem elegáns. — Ezt tanulja meg. Az én piuczérem áll, mint valami jól dres- sirozott hátasló s ha akarna sem tudna szólani. Az emberek, azaz az urak tovább beszélnek üzleteikről. Ők mind nagyságos urak, habár közülök soknak nincsen meg a kvalifikációja még a tekintetességhez sem. És ez helyen is van. Mert miképen tudná megérdemelni az a szegény piu- ezér a két krajezár borravalót kellőképen, ha nem hízelegne ezzel a czimezóssel azoknak a nagyságos uraknak, akik minden más, csak nagyságosok nem ? A pikoló már kihűlt, de megiszom, bár rossz. Hja! drága. Közben elfogyasztok három pohár vizet. Ez jó, mert legalább hamisítatlan Szamos- viz. Aztán elovasom a lapokat. Már bosszant a füst, de ha itt vagyunk, figyeljük meg a kávéházi fiatalságot. Azt gondolom, ilyen is van, mert kompetens embertől hallottam. Ha nem csalódom, csakugyan ők azok. Ott, amellett az emelvény mellett, amelyen a pálinkás — Pályázat Agyügyei ev. ref. lelkészi állomásra pályázat hirdettetett. Javadalma állami kiegészítéssel 130 > korona. Pályázati kérvények május 2' -ig beadandók a szatmári ev. ref. espe- resi hivatalhoz. — A matnlcsi uj lelkész, Berky Sándor beiktatása május 4-ikére tűzetett ki. Beiktató lelkész Fábián Károly f.-gyarmati lelkész lesz. Ez alkalomra városunkból is készülnek kirándulni. Lelkeszavatds A május 21-ikán Debre- czenben tartandó papszentelésre a szatmári egyházmegyéből jelentkeztek : Őry Tamás t.-kóródi, Horváth Imre majtisi, Juhász László győrteleki, Leövey Miklós tuuyogi lelkészek. — Gyászhir. A mindenki által „Samu bácsi“- nak nevezett Mészáros Sámuel is megszűnt élni f. hó ‘23-án d. u. I Órakor. Mikor ennek Ilire füleinket megütötte, szinte megdöbbentett, mert hiszen oly hirtelenséggel hagyott itt bennünket, hogy ilyenre még csak gondolni se tudtunk volna. Jó erejében volt, fürgén láttuk járni halála' előtt még ngyszólva csak egynéhány perczczel is. Tréfás jó kedvvel ment haza lakására az ő szerény hivatalából, ahol váratlanul lepte meg a reá várakozó halál, mi életét néhány perez múlva kérlel- hetlenül kioltotta. Volt és nincs! E tragikuma nem csak megdöbbentő, de mély sajnálatot is keltő. Megdöbbentő : mert sorsában a Da- mokles kardját látjuk fejeink felett függeni. Sajnálatra keltő: mert mindnyájan szerettük az egyszeri!, de becsületes emberi, ki szintén mindenkit őszintén tisztelt és szeretett. A bejelentési egyszerű hivatalt vezette mindenki teljes megelégedésére. Pontosan jegyezgette a be- és kilépések idejét; de elfeledte bejegyezni a maga kilépését, mit helyette, sajnosán nekünk kell teljesítenünk. Kisérje béke örök honába ! A városi tisztviselők állásfoglalása is érdekes jelensége a polgármester választás körüli hareznak. Nem elég az, hogy a polgármester helyettes, mint jelölt maga intézi a korteskedést s magához hivatja a szerinte megnyerhető bizottsági tagokat, hanem még a tisztviselőket is nyilatkozatra hivatja. Hiszen szép és üdvös dolog lenne az, ha egyértelmüieg foglalna állást e kérdésben minden illetékes fényező, azonban mégis a jelen helyzetben nem helyén való e nyílt pártfoglalás a tisztviselők részéről, mert majd kellemetlen helyzetbe találnak kerülni az uj polgármesterrel szemben, aki bár ellenükre, de mégis hivatalfőnöki'ik lóéiul. Úgy tudjuk különben, hogy ezen értekezleten nem minden főtiszt- viselő vett részt, s e mozgalmat is csak egyesek mesterségesén irányították. (Bartlia.) — Csapás. Szentgyörgynap éjjelén országszerte nagy fagy és dér volt, úgy hogy a gyümölcstermések részben, vagy egészben elfagytak. Még *a mi vidékünkön értesülés szerint kevesebb a kár. De oly nagy kár lesz országszerte ez elfagyásból, hogy több millióra lehet tenni. Ez az általános nyomort még jobban tetézte. — Petíció A halmi-i választás dolgában üvegek állanak nyurga poharak társaságában. Hát az ott mi a háttérben ? Egy kesernyés leány arcz, de amely épen úgy lehet asszonyé is. Különben az arcz elég színes.. Kizspor-fehér és karmin-piros váltakoznak rajta. Ám a fiatalságról akartam beszélni. De legyen szabad ezt nem tennem. Nem azért, mintha róluk nem lehetne írni. Sőt. Én azonban, aki inkább pessimist» vagyok itt, nem a jót látom, de sok helyen, talán minden helyen a rosszat. Ez a mai fiatalság mindjobban öregedik. Olyan lesz, mint az idő. Szeszélyes, ideges. Bár ha lovaglásunk kell lenni — és ez nagyon fontos —- kiáll egy szál kardra, koczkáztatva az arezát, fülét, meg még mit tudom én mit. Ez pedig szomorú. Nem a komoly munka, nem a férfias erőmérkőzés, liánéin a kávéház füstös levegője és duellum kell ma nekünk, mintha ez nagy, nemes dolog lenne. A társadalmi élet elfajulása ez és nem más. Mintha nem kellenének jellemek a társadalomnak, a köznek; mintha nem volna szükség aczélos karokra; mintha nem tudná a mai fiatalság felfogni nagyságának értékét; mintha nem ismerné fel azt az irányt, amely felé haladnia kellene. Mosolygás, nevetés mindenfelé. De mintha abban a mosolygásban unottságot látnék, s mintha a nevetésben nem lenne meg az ősi kedély. . . . Kellemetlenül hat ez a kép. Rossz rá- gondolni. És úgy is sokat szívtam már ezt a füstös, kávéházi levegőt. Menjünk a szabadba s gondolkodjunk tovább a társadalmi élet jövő képéről. Styx. ápriUis 26
