Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-11 / 2. szám
2 SZ ATMÁR. január 11. Szoyer Ilonka Szatmáron Báj tartja kötve a szivet, melyben csodás érzések fakadtak; vajha c szavak csak gyönge viszfényöket is képezhetnék. Sugártermet s ritka tökélyű testalkat, pazarul áldva a bűvös kezű természet díszeitől; csoda szép fő, melynek aranyszőke fürtjei közt magyarázhatatlan kecs játszadozik, miként napsugár viráglevelek közt: szivet hóditó ragyogásu és kedvességü arezban ellenállhatatlan varázs; az ivek alatt titkos mélységgel csillogó nagy szemek ; hajlékony, már vány szépségű nyak, mely úgy hordja a főt, miként a lotus hullám-ringatott virágát: itt az erőtlen festésű kép, melyet e toll adhat a szatmári színház nagy hirü vendégének külső egyéniségéről. S vegyünk e képhez százszorszé- pitő életet és látást, kitűnik a leiró szó gyönge- sége. Szoyer Ilonka kora ifjúsággal mesés diadalokat aratott, mert a természet tüneményes bőkezűséggel áldotta meg őt a legnagyobb tökélyű énekművészetben s hóditó testi bájban is. A szivén uralkodik a művészies énekhang, mert varázsos rezgéssel tánczol végig húrjain, befészkeli magát kamráiba s dallamának utócsengése mellett gyönyör-érzésekben füröszti a szivet; s mert e csodás műveletre minden jobb s nemesebb emberi szív termékeny: tehát el nem szálló, mindig zsongóbongó s édesen ringató dana zeng az elragadott szívben a Szoyer Ilonka hóditó éneke után. Ez emlékeztető jelek kapcsán visszaragyog márno- ritó pompájában az egész gyönyörű kép, mely uralmába vett érzést, gondolatvilágot. Leirhatatlah lelkesedés ünnepelte Szatmá- ron a művésznőt vendégszereplése alatt. Mindenki tódult a ritka élvezet forrásához meríteni s a zsúfolt házak díszes, rajongó közönsége mámorban hagyta el a művészet csarnokát. — Tiszta, és mégis fenségesen fénylő, csodásságában és lebilincselő voltával aesthetikai értékű művészetet óhajtónk s azt várakozást tulhaladólag megnyertük. Vendégszereplése zsúfolt házak mellett három estére terjedett; mert a tervezett két estét az általános közkívánatra egy harmadikkal megtoldotta. Első fellépte a „New-York szépe“ czimsze- repében történt. Csupán megjelenésével azonnal meghódította a közönséget. S midőn énekelni kezdett, nagy hanganyagának mesés szépsége által könnyedén játszott a szivekkel, merészen s bizton szőkéit a változatokon hajlékony, kristály tiszta hangja, ütemben gyönyörűen szabályos, rithmikus, tűndéricsszámait többször bájos készséggel s nagy bravúrral ismételte meg. Rendes beszélő modorában is van valami nagyon fülbemászó, játéka méltó kiegészítése fönt leirt egyéniségének. Vasárnap Straúsz örökbecsű alkotásában, a „Bőregér“-ben énekelte Rosalinda! Az elragadott közönség tapsviharaira, gyönyörrel hallgatott számait meg-megismételte, szeretetteljes szivosség- gel. Betétül Mulder Staccato polkáját énekelte, ennek bámulatos szépségét a lelkesedő közönség véget nem érő tetszés nyilvánításaival hálálta meg. Hangjának szédületes de biztos futamai, csengése, nagy ereje, varázsa ebben nyertek legmeglepőbb kifejezést. Taps-orkán követte a Staccato polkát, melyet a nagyon tomboló kiválóitokra megujrázott. A Staccató-polkával magával feledhetetlenné tette volna magát a művésznő. — Toilettjei szereplései alatt méltó bámulatot keltettek. Hétfőn búcsút vett a közönségtől a „Vesta- szüzek“-ben, Cypris szerepét adva. Nagyságában és szépségében igazán megható volt ez esteli ünncpeltetése. Vonzó, tündéries volt; számai az ének és játékmüvészet remekei valának. Kápráztató volt szereplésének fényessége. Külső jelekben is igyekezett a közönség háláját leróni, midőn csokrokkal halmozta cl, ezek közt a diákság díszes babérkoszorúval; az előadások végeztével pedig szinte tüntetésben részesítette a közönség, a lovakat kocsijából kifogták, s diadallal vontatták haza a „Koronádban levő lakására, ő pedig e menet alatt virágzáport zúdított ünneplőire csokraiból. Különösen az ifjúság rajongott az elragadó ifjú művésznőért. Ily ünneplésben művésznő Szatmáron még nem részesült. Nagyon szép összhangja e felejthetetlen ünneplésnek, hogy a művésznő boldog volt e nagy szeretettől. Ki is jelenté, nogy háláját úgy fogja kifejezni, hogy minél gyakrabban látogat el városunkba. Itt tárt karokkal fogadjuk az aranyos szivü művésznőt bármikor ! Végtelenül kedvesen és édesen emlékezünk mindig a Szoyer-napokra! Színészet. Térszüke miatt egy pár este referádáját elhagyjuk s csak a Szoyer Ilonka vendégszereplése után következett estékről számolunk be. ■— Megjegyezzük azonban, hogy színtársulatunk tagjai is jó igyekezettel töltötték be szerepeiket a Szoyer estéken. A „Bőregér“-ben ugyan jobban törekedhettek volna. Kedden, f. hó 7-én a „Mikolai biró“ került színre zónában, félház előtt. Szerdán, f. hó 8-án Bérezik Árpád vigjátéka : „Himfy Dalai“ kevés közönséget vonzott. A sze- szereplők közül Rwkó Erna Barna .Jolán és Mészáros Alajos tűntek ki. Margittay (Kisfaludy Sándor) szerepére nagyobb gondott fordíthatott volna. Csütörtökön, f. hó 8-án este H. Lévay Berta, társulatunk nagyon rokonszenves és kedves operette-primadonája vette jutalomjátékát a „Náni“ ez. népszínműben, melyben a szép ház sürü tetszés nyilvánítására méltó alakítást nyújtott. Különben díszes csokorral, babérkoszorúval s egy nagypecsétü pénzes levéllel lepték meg tisztelői. Győré és Vihary mint mindig, úgy ez estén is igen jól megfeleltek szerepeiknek. Miklóssy azonban túlzott, Csáky játékéban kevés az érzés. Halmay Cornélia az anyaszerepeket mindig jól tölti be. Általában, a jutalmazott élénk és kedves játékától eltekintve, színtelen s monoton volt az előadás. Hírek. Az utolsó negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előífzetéseiket megújítani szíveskedjenek. — Kiss Áron ev. ref. püspök egészsége állapotában, mint lapunkat tudatják, örvendetes javulás állott be, úgy annyira, hogy az agg főpásztor már a szobát is elhagyhatja. — Prestnteri alias. Holnap a németi-i ev. ref. egyház kebelében, Muhi Eleknek, öregsége miatt történt lemondása következtében presbyter- választás lesz. — Szerenádot adott f. hó 3-án este az* iparos dalegyesület Uray Gézáné sz. Kiss Izabella úrnőnek Széchenyi-utczai házánál, névnapja alkalmából. A szépen sikerült dalok elzengése után a dalegylet tagjai az iparos Olvasókörben gyűltek össze. — Eljegyzés Nagy László alispán és Jékey Ilona úrnő Anna leányát Budapesten eljegyezte Köröskényi Miklós. —■ A gyügyei ev. ref. egyház az üresedésben levő lelkész! állásra Hajdú Miklós szatmári ev. ref. s. lelkészt akarja meghívni. — Szoyer Ilonka es az ifjúság. A nagyhírű művésznő frenetikus ünneplésben részesült Szat- ináron; a lelkesedés határtalan volt minden körben. 4 minden szépért lelkesülő ifjúság pedig valósággal rajongott érette. A művésznő igen örvendett e szeretetnek s, hálából csokrainak virágait szétajándékozta ünneplői közt. Utolsó estén pedig, midőn a művésznőt kocsiján a katholikus kaszinóhoz vitték, hova elmeheteiét megígérte, ott a diákok nevében Borgida Endre VITT, o. t. egy díszes albumot ,nyujtott át emlékül Szoyer Ilonkának, melybe sok diáknak a neve volt bevezetve. Borgida csinos beszédecskéje ez volt: „Csodálva tisztelt Művésznő! Szép kegyétől pár pillanatot kérek. Forró hálát fejezek ki a szatmári diákok nevében, hogy nemcsak széles Magyarhazánk, de világszerte nagyhírű, bájos és felülmúlhatatlan művészetének boldog szem- és fültan ui lehettünk ; a szép perczekre édes örömmel gondolunk mindenkoron. A határtalan örömmámor közepette kétszeresen fáj ifjú szivünknek bájos személyétől ily gyorsan megválni. Tudjuk, hogy ezen nem változtathatunk, de megragadjuk a perczet a búcsúra ; midőn rajongásunkat most is kifejezzük, hálatelt szivünk páratlan személye iránti szép érzéseit egy szerény emlékben óhajunk összefoglalni, mely, ha szép szemek reá néznek, vajha szelíd visszapillantást keltsen a szatmári ifjúság istenitésére. Most pedig kiáltsuk barátaim, a mint igazán érzi szivünk, hogy szinművészetiink ragyogó csillagát, Szoyer Ilonkát a magyar haza fényére és hírnevére Isten sokáig éltesse!“ — Igen szívesen vette az albumot a művésznő s ki15-szörös értékéig foganatosítják a végrehajtást, mondanom sem kell. Mit csinálhat már most a kereskedő, hajönnek üzletébe venni és épen olyan tárgyat, ami le van foglalva ? Megmutathatja legfeljebb, hogy volna neki olyan áruja, de az le van foglalva, azt elidegeníteni nem szabad, mert akkor sikkasztást követ el, annak pedig nagy büntetése van. Ha egyik-másik hitelező elkésett, már nem perel, hanem kimutatja, hogy végrehajtás foganatosítva van s követeli, hogy biztosítsa az adós kereskedő a követelésére nézve, a ki persze arra nem képes. így készen áll a csőd. * * * Ilyen körülmények között volt Zrínyi Salamon kereskedő is Zsizsek városában, mindene lefoglalva, ellene a csőd megkérve, de miután szerencséjére nem volt bejegyzett kereskedő, fizetésképtelenség miatt a csőd mindjárt nem volt elrendelhető, hanem a törvényszék határnapot tűzött ki a kérvény tárgyalására. A hitelezőket Csalóky Dávid képviselte, Zrínyi Salamont pedig Csüry Chajem. Zrínyi Salamon azt az aranymondást tartotta szem előtt: „Qui tempus habet, vitám habet.“ (Akinek ideje van, élete van.) A jelen esetben annál is inkább tartotta azt, mivel a felső bíróságnál olyan pere volt ítélet alá terjesztve, a melyet egészen biztosnak hitt s a melyből befolyó pénzből összes hitelezőit is kielégíthette minden megerőltetés nélkül. Csüry Chajemnek tehát azt az utasítást adta, hogy az ügyet amennyire csak lehet huzza, ő pedig igyekezett1 gyorsan elintóztetni a felső bíróságnál levő perét. Áz utóbbiban gyorsan cl is érte czélját, de mig a kedvező ítélet az első bírósághoz leérkezett, az kiadatta és mig a l ö nap teljesítési határidő letelt, a Csődbíróságnál a tárgyalás is el lett halasztva, persze mindig az ellenfél beleegyezésével, a bíróság pedig a csődügy természetéből kifolyólag csak rövidobb terminusokat tűzött. Az ellenfél ügyvédje azonban megbízójának zaklatására az újabb tárgyalási határnapon kijelentette, hogy ő semmi körülmények közt újabb halasztást nem ad. A jelenlevő Zrínyi Salamon kétségbe volt esve, kért, könyorgött az ellenfél ügyvédjénél, összegeket ajánlott fel a halasztás megadásáért, hasztalan, a tárgyalást többé nem halasztotta el. Midőn Salamon barátunk látta, hogy az ellenfél ügyvédjénél czélt nem ér, saját ügyvédjéhez lordult s 1000 koronát ajánlott fel négy- szemközt tiszteletdijjul, ha - heti újabb halasztást eszközöl ki. Csüry Chajem nem hagyta az ígéretet többször ismételteim, hanem kijelentette a bíróságnak, hogy hajlandó tárgyalni. Persze Salamon barátunkat a guta környékezte. — A bíróság tudomásul vette azt és a tüzetesebb informatio szerzés végett kért félórai haladékot megadta. Csüry Chajem azonban a haladékot nem informátio szerzésre használta, hanem az 1000 koronáról szóló tiszteletdij-levél kiállítására. Ennek elkészítése után azonnal visszamentek a bíróság elé. A biró már a tollat is felvette, hogy írja a jegyzőkönyvet, amikor Salamon barátunk legnagyobb ámulatára kijelentette Csüry Chájem, hogy ügyfele benne nem bízik, ötét azzal vádolja, hogy összejátszik az ellenfél ügyvédjével, ö nem könyörög senki bizalmáért, de ha valaki hozzá fordul, attól elvárhatja, hogy teljesen bízzon meg benne, a ki pedig ő benne nem bízik meg, avval nem compromittálja magát, ő ennélfogva a képviseletről lemond s azzal távozott. Salamon barátunk még csak ezután esett igazán kétségbe, különösen akkor, mikor a biró felhívta, hogy tárgyaljon az ellenfél ügyvédjével, vagy más ügyvédet bízzon meg. Salamon ur nem bízván abban, hogy ügyét Csalóky Dávid úrral szemben megvédheti, bejelentette, hogy ügyvédet biz meg. A biró pedig egy fél órai időt adott ügyvéd keresésre. Salamon urat már várta Csüry Chajem ur, a kit ugyancsak megtámadott Salamon, hogy miért csapta ötét be, adja vissza neki az Írását, vagy ő megy panaszra. Nagy idejébe és fáradságába került aztán az ügyvéd urnák, mig felvilágosította Salamon barátunkat, a ki aztán a fél óra elteltével visszamenve bejelentette, hogy ő olyan csiri-biri ügyvédekben nem bízik, mint a minők Zsizseken vannak, hanem a fővárosból fog megbízni. Erre a biró azt felelte, hogy: „azt teheti, az ügyvédi rendtartás arra neki 30 napi időt enged.“ Nagyszöllősi,
