Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-22 / 12. szám
2 márczius 22 adják a városnak, holott mindenütt csak arról panaszosodnak, hogy a pénzt nem tud- j ák 'gyű mölcsöztetni. tv. ? Bizony ez már szeget üthetett volna a 'Város atyák fejébe, de bár az ok meg volna a gondolkozásra, azt a mi város atyáink még sem tartják valami nagy kötelességnek, famint az tapasztalható. A város anyagi helyzetének javitása különben könnyen volna keresztülvihető, még pedig úgy, mint akár- mely egyesnél, a kiadások redukálása, a jövedelmeknek fokozása által. Ezt az elvet azonban a városi közgyűlés figyelembe soha sem veszi, hanem a többség bármi badar legyen a javaslat — természetesen a tanácstól kell annak kiindulnia — azt elfogadja, — határozottá emeli. Csak a közel múltból hozok fel nehány esetet. Ilyen eset volt az, midőn a közgyűlés a színészek kérvényére elengedte az 1000 korona zenedijjat. Kérdem, mi volt itt arálio az 1000 korona elengedésére, miért volt oly nagylelkű a közgyűlés többsége? A közgyűlésen fennen hirdették azt, hogy ezok a színészek becsületes emberek, mivel az igazgató által beszedett béreket nem követelték ismét, hanem az igazgató bérlőinek ingyen játszottak. Kérdem hát az a földmives, iparos, nem becsületes ember, a kinek utolsó párnáját is elliczitálják, ha nehány koronányi adóját ki nem fizeti, s a ki néha az éhen- halással küzd ? Bizonyára ezek nem számítanak a közgyűlés többsége előtt. Hogy miért, azt csak gyaníthatjuk. Ilyen eset az, midőn a közgyűlés óriási többsége a 4-ik iskola részére szükséges telek megvételét elhatározta, daczára annak, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium azt szükségesnek nem találta, s ez által ismét kidob a város egy igen jelentékeny összeget. Én igen tisztelem mindenkinek a véleményét, de ha több véleményt össze kell hasonlítanom, úgy kénytelen vagyok a vélemények közül az egyiket helytelennek, a másikat helyesnek, a harmadikat helyesebbalja, a négy kerék a tengelyivel és nyújtóval, ezen az „Országháboritó“ szokott „automobilozni“, a teteje, a kas, az a „Kutya Juli“ mindenes tára, van is abban rhigy-roiigy, koczka, csutka, gerjesztő, levélboriték, újság papír, s ha a kis macskát kézrekeritheti, azt is bele teszi, akkor a mindenes tárt leteszi a divánra, felül, megfogja a macska fülét, s a másik kezének egy ujját szájába teszi, s e közben senkihez semmit sem szól, csak hötyög nagy megelégedésében és boldogságában. Az Országháboritó különben nagyon szeret utazni, gyalog is, de szekeren, vagy kocsin annál inkább. A napokban kiakartunk menni buza- nézai, persze nagy volt az öröm minden oldalról, epedve vártuk a szekér megérkeztét, de csak nem érkezett. Akkor aztán, mikor három óra felé közelgett az idő, édes apánk azt mondta, hogy most már nem megyünk, inert a levegő már hülni kezd, s elment dolgát végezni. Egyszer jön a fuvaros, s jelenti, hogy a nagy esőzés következtében az ut járhatatlanná lett, nem lehet a mezőre menni. Az Országháboritó felkapja a piszkavasat, csapja a fuvaroshoz, felkap egy darab fát, küldi a piszkavas után, de ez sem veszi tréfára a dolgot, mert látta, hogy édes anyánk hasztalan csendesítené lefele az Országiul boritót, hirtelen köszönt és távozott. Most különben nagyon jól érezzük magunkat, nemcsak azért, mert egészségesek vagyunk és estenkint sétálgatunk, utczán, piaczon, hanem azért is, mivel most korbács-interrennum van; ugyanis valahova eltüntettük a korbácsot, — de nem mondjuk meg hova, nehogy édes apánk annak rejtekhelyéről értesülvén, azt előkeresse — nem keserítheti meg gondtalan, vidám napjainkat. ségtelennek tartjuk „falra borsót szórni.“ Mert azt el kell ismernünk, hogy úgy se tudnánk segíteni a szomorú állapotokon. De hát van valaki, a ki tud?. .. Álljon elő! — Rég eljött már az ideje.--------íme a szomorú tények: Raszka S. kö lesei dohányos helyet cserélt. Az az, hogy csak akart. T. i. Kölesében felmondott s valamelyik ugocsamegyei községbe szándékozott menni. Tisza- Becsen egy-két-három porczió pálinkát — részint a múlt évi eredmény torául, részint pedig a jövendőbeli kilátásra való szempontból — bevett. A mint a Becs-Újlak közötti nagyhidon ballagott át, megtántorodott s belebukott a Tiszába. Felesége s gyermekei sírva, jajgatva nézték, miként küzd a habokkal. Ám a habok erősebbek voltak. A második eset ez: Kormány B. nagy-ári munkás valamelyes fontos ügyben Vámos-Oroszi felé vette útját. A távolság gyalogos embernek nem kicsiny, a sár pedig — márczius 6-án volt — óriási nagy. Ám útközben meg lehet pihenni Kulcsáén. Mondják, hogy jó italost mér ott a korcsináros. Biz azt megkóstolta Kormány B. Nemcsak megkóstolta, liánom túl is öntött a gáládon. S ennek az lett a vége, hogy Fiilesden alól, az oroszi határszélen belebukott arczezal a pocsolyába — s ott fűlt meg. Másnap már bon- czolta nagy hivatalos segédlettel a kölesei körorvos a tetemét, a felesége pedig nagyon sirt — — tán most is sir, s tán örökké fog sírni. Tudunk még egy harmadik esetet is. . . . Tisza-Ujlakon Gergely napi vásár van. Rég várta már e napot Balku Gy. kölesei földész, mert hát neki ott okvetlen egy szürke kanczát kell venni. A szürke meg is verődött. No erre csak iszik egy áldomást Balku Gy. is. Iszik biz ő nem egyet, hanem annyit, hogy a szürke gazdátlanul bolyong az éjben, a gazda pedig a kölesei falu- végén megfagyva, halva várja a másnapot, A rokonság, kiknek pedig megígérte, hiába várja a vásárfiát. Hát igy megy ez mifelénk — Kölese felé mostanában. Bizony, bizony rosszul megy! A legszomorubb a dologban az, hogy igen csekély a reménység arra, hogy segíteni lehessen. A népben már megrögződött A pálinka ivás szükségének tudata. Ha dologra megy, erejét azzal készíti elő, dolog közben azzal élénkíti munkakedvét, dolog után azzal öblíti le torkát a a nap fáradalmai után. Mennyegzön, lakodalmon, keresztelőn, halotti toron a pálinka ad neki reményt, örömet, vigaszt. A pálinka... ez az ördögi eredetű m é r c g Ital! Azt mondjuk, — már csak a fentebbi elszomorító esetek kapcsán is — hogy : eltekintve az eddigi sikertelen fáradozásoktól, a mik e tekintetben már tétettek, váljon nem volna-e alkalomszerű, ha arra illetékes tényezők újabban actióba lépnének e kárhozatos méreg ellen ? Teszem fel, nem tartaná-e helyénvalónak a „Kölesey-egyesület“ egy, a nép minden rétegébe könnyen eljuttatható röpiratbán óvni a lakosságot e méregital s annak mértéktelen élvezete folytán bekövetkezhető veszedelmek ellen. Hátha a mi megyénk — máskülönben igen jó gondolkozó su, becsületes népe inkább megértené a mi megyénkből fakadt jóakarata szavakat — a melyeket véreitől, testvéreitől hall, mint e földgömb összes bölcseinek szavait, melyeket hallania nincs is módjában. Ajánljuk ez eszmét a „Kölesey-egyesület“ szives figyelmébe. Dr, T. S, Színészet. F. hó 16-án került színre Sziebenburger Károly szabadkai főgymn. tanár, szinügyi bizottsági elnök történeti drámája, „Bottyán generális.“ A darab igazán gyönyörű. Mégha,tó az a tiszta, mély, heiyeiikint teljesen föl maga sztosuló hazafias érzelem, a mely a darabnak erőt, szépséget, igazságot kölcsönöz. Ez az igazi kurucz- fostés, igazi Rákóczy-festés. Minő nyelvezetben - irva! Rövidén: ez a darab lesz az, a melyet nemcsak a Rákóczy-kor ismertetésére, de egyáltalán a hazafiság ébrentartására a későbbi korban is színre fognak hozni! — mig a bár szintén hatalmas, de alaptalanul rajzolt „Ocskay brigadéros“ eltűnik lassankint. . . Á derék szerzőt a telt színház gyakran hívta a lámpák elé s díszes babérkoszorúval tisztelte meg. — Az előadás gyönge volt, a színészek nem tudták szerelteiket. Szépek voltuk az öltözetek. „Hoffman meséi.“ A karszemélyzet jutalomjátékául adták ez operát, f. hó 18-án, Karacs Imre debreczeni szintársulati tenorista közreműködésével. Az előadás sikerült volt, s különösen a vendég szép hangjában sokat gyönyörködött a nagyszámú közönség. Ma este Ábrányiué Wein Margit, a m. kir. Operaház elsőrendű tagja, mint vendég lép föl a nek, a negyediket leghelyesebbnek és igv tovább — mondani. — Előttünk két vélemény fekszik, az egyik a vall. és közokt. ügyi minisztériumé, a másik a város tanácsáé, illetőleg a közgyűlés nagytöbbségéé, az nem tartja szükségesnek a negyedik iskolát, ez igen. Kérdés, melyik véleménye helyes? Bár nem akarom a többség véleményét dekonestálni, de minden nagyobb megfontolás nélkül kimondom, hogy bizony nem a közgyűlési nagytöbbség véleménye a helyes, hanem a minisztériumé. Ezt pedig nem a minisztérium iránt való nagy elismerés miatt mondom, hanem a tapasztalat folytán. Soha panasz egy felekezet ellen sem hangzott el, azért, hogy iskolát minden egyes kerületben nem állított, vagy mert azt ott állította fel, a hol van, tehát nem a szülők, sem a gyermekek nem tartották távol az iskolát, de az különben is. kivihetetlen, hogy az iskola minden növendékre nézve a lehetőleg közelebb legyen. Vegyük csak azt, hogy Szatmár-Nómetiben eddig egy róni. katli. iskola volt, az is nem a város közepe táján, hanem a szélén és a növendékeknek a távolság soha sem volt nagy, most, hogy kétszáz lépéssel az iskola tovább iesz, mint volt a szatmári ref. iskola, a közgyűlés többsége mégis szükségesnek tartja a negyedik iskola felállítását. — Az iskolát, a mik ezen véleménynek a nagy többség által való elfogadását előidézték, nem kívánom vizsgál- gatni, de határozottan kijelentem, hogy a többség határozata helytelen, s csak arra való, hogy a közvagyont apaszsza, s terhein- ket növelje, amelyek már úgyis óriásiak és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az a többség, amely ily előterjesztéseket határozattá emel, minden gondolkozás nélkül adja le szavazatát, s a nélkül, hogy gondolna is arra, hogy a leadott szavazat miatt terheli-e a szavazót felelősség vagy s6m ? .. . A pálinka áldozatai Itt csak felsoroljuk a szomorú tényeket s nem fűzünk hozzá semmi kommentárt. Minek is? — A pálinkáról — erről az ördögi eredetű m é r- ges italról — már annyian és annyit Írtak (minden legkisebb eredmény nélkül), hogy mi szükÉdes apánk úgy számított, hogy husvétkor meglátogatjuk Ottlaknijófalván kedves „döczi“ Nagyanyánkat, de édes anyám, mint mindig, ellenkezőt akar, az hagyján volna, ha akkor ellenkeznék, mikor minket elakar korbácsolni, de ilyenkor aztán lehetne engedékenyebb is, de nem akar lenni, pedig mi nem fáznánk meg az utón, az a csúnya pünköst pedig még nagyon messze van, s nem tudjuk, hogy akkor jó lesz-e az ut, s nem lesz-e édes apánknak akkor nagy az elfoglaltsága. Husvétkor tudjuk, hogy hosszabb ideig ott lehetnénk, mert már csütörtök, péntek, szombat is ünnep mind, pünkösdkor pedig lehet, hogy szombaton sem mehetünk, de meg ha husvétkor nem volna jó az ut esetleg, még mindig mehetünk pünkösdkor, de ha pünkösdkor nem lösz jó, nem tudjuk akkor, hogy mikor mehetnénk újra, azt pedig, mig újra eljön a másik husvét, nagyon hosszú időnek tartjuk. Mi azonban még nem mondunk le a reményről, hogy édes anyánkat rávegyük, miként husvétkor tegyük látogatásunkat, ezt onnan gondoljuk, mert olyan jó édesanyánk, hogy minden ártatlan kívánságunkat óhajtja teljesíteni, ez pedig szerinte nemcsak ártatlan, hanem kedves kötelességünk mindnyájunknak. Azért, ha szép meleg idő jár és jó ut lesz, elfogunk menni és igyekezünk felvidítani vidám csevegésünkkel egyhangú napjaikat. Kérjük, kedves „döczi“ Nagyanyánkat, szíveskedjék írni édes anyánknak, mi hiszszük, hogy sokkal könnyebben rá vehetjük a húsvéti látogatásra akkor. Addig is drága kezeiket csókolva, maradunk. Szemökfénye, Kutya Juli, Országháborító, Királykatonája. közli: XAGrYSZŐLLŐSI.
