Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-01 / 9. szám

2 S Z A T M Á ß. mározius 1 hanem egyedül az, hogy a szabályreudelet rendelkezését kihágta át ? Önkénytelenül előtérbe nyomul az a kérdés, hát valakinek a felügyeletet csak kellett gyakorolnia a szabályrendelet rendel­kezései szerint is? Persze, hogy kellett, s ez a szabályrendelet liö. § 14 és 20 pontja szerint amely a következőleg hangzik : ,,A polgármester hatáskörét általában az 188(>. XXI. t.-cz. 7 L §-a állapítja meg, különösen pedig ,,14) az erdőjövedelemből befolyt, s az egyes megbízott tisztviselők által bevett pénzösszegeknek pénztárba történt befizeté­sét ellenőrzi.“ 20. Evenkint legalább egy­szer vizsgalatot tart a közigazgatás minden ágában, különösen a gazdászatban és erdé­szetben“ a polgármester és a IHL ese­tében (a polgármester távolléte, betegsége, vagy más akadályoztatása) a főjegyző, il­lőivé a közigazgatási tanácsos. Hogy ezen kötelessége teljesi tósitése­ben mint járt el a polgármester és a fő­jegyző, azt mutatja az a következmény, hogy a szabályrendelet daczára most is az özön­víz előtti állapotok vannak a városnál. En­nek a következménynek oka az, hogy sem­miféle vizsgálat nem voit, mert ha akármi vizsgálat lett volna, bizonyára észre, kellett volna a vizsgálónak vennie, hogy nem a szabályrendelet követelte 2i óra alatt, ha­nem hónaponkint szolgáltatnak be a pénz­tárba a beszedett pénzek. Ilyen körülmé­nyek között a polgármester és illetve, miután a polgármester már régibb idő óta betegeskedik és huzamosabb ideig a főjegyzőt terheli a mulasztás. Hogy ezek ellen miért nem alkalmaz- tatik a mulasztás következménye: a fe­gyelmi eljárás és .a felfüggesztés, egyedül abban nyeri magyarázatát, mert a főispán ur sokkal jobb szivii, mintsem másnak kel­lemetlenséget akarna okozni, hacsak arra nem unszolják. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy közügyekben a jó szív befolyása alatt senkinek sem szabad állania, csak egy a törvény a szigorú és jószivü emberekre, ezt a törvényt végre kell hajtani és annak vég­rehajtását ellenőrizni kell, a ki pedig jószí­vűségénél fogva erre nem tartja magát képesnek, úgy kérnie kell a belügyminisz­ter urat, hogy a legmélyebbre ható és leg- tiizetesebb vizsgálat megejtő,se végett minisz­teri biztost küldjön ki, tennie kell azért is, mivel főispánsága alatt nagyon sokan visz- szaéltek jóindulatával, ezeket az eseteket melyek régibb időből is datálódnak na­gyon zsenánt volna vizsgálat tárgyává tennie, A Széli kormány mindig fennen hir­dette kormányzása alatt jelszavát „a jog, törvény és igazság“ uralmát, hiszszük, hogy ezen jelszó városunkban is érvényesül és hogy nem egy embert választanak •ki bűn­bakul, hanem mindazok 'ellen alkahnaztatik a törvény szigora, a kik törvénybe, rende­letije, szabályrendeletbe, ütköző cselekményt, vagy mulasztást elkövettek. Hisszük ezt annál is inkább, mivel a rómaiak uralma rég letűnt, akik azt tartot­ták, hogy: „Quod licet Jovi, non licet bovi.“ Színészet. Közeledünk a „hét bezái'tájtó“-hoz. Egy fél év mily hamar elenyészik ! (>Sok érdekesség fűző­dik a félévi színészethez. Évkönyvet ugyan nem hanem rövid nekrológot majd Írunk a virág va­sárnapkor véget érendő színészethez. Azonban még az a pár hét. a mi hátra van, sok érdekességet Ígér. Lesz még addig jutalom­játék, újdonság s talán tán vendégszereplés is. Szombaton, fe.br. 2 -én Halma,y Kornélia ju­talomjátékául: „Fokról-fokra“ ez. énekes életkép került szilire elég szép száma közönség előtt. A juvilnnzo ó, Werner asszony kicsiny szerepé­ben kitűnő alakítást nyújtott. H. Lévay Berta, mint Lizette varrónő közvetlen eredetiséggel ját­szott s alakításáért méltán megérdemelte a kö­zönség tetszését. Ruskó Erna. Mészáros Alajos és Miklóssy szintén jók voltak. Vasárnap, február hó 2 t-án ,,A czigány“, a dicső emlékű S z i g 1 i g e t i E d e népszínműve jött szilire, elég szép száma közönség előtt. Győré, mint. az „öreg dikheez", mind a kiejtés tekintetében, a mi a szerep talp- pontja, mind a jellemzés érdekességével és hűsé­gével — igen jól alakit,ott. Olajba,rna gyermekei (Margittal és Ruskó) szerepeiket elég jól játszot­ták meg. Miklóssy specziális humorával most, is megkaezagtatta a közönséget,. Bárdiné járult még a sikerhez. Hétfőn a „Xajgés Hold" operett,c jött színre félhelyá,rákkal, nem nagy közönség előtt. Szerdán pedig „A szókimondó asszonyság“ lépett szilire zónában közepes szánni néző szeme lát­tára. l'gyan csak meg mondogatta a. szókimondó asszonyság' (Solti) a mi a nyelvén feküdt, nem törődve a közszürnyiiködéssel, még a zsarnok császárnak, Napóleonnak is (Margittái.) Ez Sol­tinak igazán „tors szerepe“. Máskülönben az ösz- szes szereplők dicséretre méltóan játszottak, kü­lönösen Szilágyi, Ernyci. ITti. Jó volt kicsiny szereplésében Halmai Sándor is. Csütörtökön, felír. 27-én Bárdiné jiitalomjá- tékául: „Mi történt az éjjel ?" ez. franczia víg­játék jött szilire nem nagy szánni közönség előtt, A mi a darabot illeti, hát bizony nem va­lami „mulattató“, hanem ellenkezőleg unalmas és lapos, üres, durva tréfákkal ga.rnirozva, E da­ra!) a kos hónapjában születhetett, A jutalmazottat színrelépésekor ővatióval fogadta a közönség, tisztelői pedig csokorral, do­bozzal, pénzes levéllel lepték meg. Szereplése iránt teljes elismeréssé kell lennünk (habár e szerepet nem az ö köréhez tartozóinak mondjuk.) A többi szereplők is jól töltötték be szere­peiket Miklóssy, Margittal, Lévay, Beke, Mé­száros — a mennyire a darab fülességei avagy nagyon csekély szánni (!) jó részletei kívánták. Hírek — Kinevezés. Őfelsége a király Kotányi Henrik helybeli 12-ik honvéd gy. ezrednél szol­gálatban levő alezredest a székes-fehérvári I 7-ik gy. ezredhez ezredparancsnokká nevezte ki. — Bankett (falba Lajos kir. főügyész tisz­teletére. Múlt hó “7-én, csütörtökön délben mint­egy ‘2!)()-en vettek részt Galba Lajos volt szat­mári törvényszéki elnök, jelenlegi pécsi kir. fő­ügyész tiszteletére a kaszinóban rendezett búcsú- ebéden. A helybeli kir. törvényszék és járásbíró­ság személyzetén kivid ott láttuk a helybeli és vidéki hivatalok és testületek képviselőit, a vi­déki földbirtokosság szine-javát, a hadsereg tisz­tikarának számos tagját, s az iiimepeltnek többi nagyszáma tisztelőit. A harmadik fogás után Galba Lajos lelkes felköszöntőt mondott a ki­rályra, melyet a jolenvidtak állva hallgattak vé­gig. Ezután megéred 1, a poliárküszüut,ők áradatja. l)r. Papolczy Gyula táblaimé a törvényszék ne­vében'az iinnepeltre, dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd kartársai nevében szintén az ünnepéltre emelte poharát, Dr. Feriitől János Szatmár város törvényhatósága, nevében köszöntötte fid az ün­nepeltet és családját. Galba Lajos ezután meg­hatotta n mondott köszönetét azért az ováczióért,, melyben öt részesítették. Pohárköszöntőt mond­tak még az iinnepeltre és családjára: Gémjén Sándor posta,főnök, dr. Fekésházy Gyula törvény- széki bíró, Domahidy Sándor. Barauyay Imre dandár parancsnok, Nagy László alispán, Pótor Dániel ev. ref. lelkész stb. - Délután négy óra tájban Galba inegliatottan búcsúzott el a jelen- voltaktól, s miután kezet fogva elbúcsúzott mindenkitől, éljenzések közt eltávozott. Ezután a késő esti órákig együtt maradt a tár­saság. Megkell dicsérnünk Dcmkő dános konyhá­ját. melylyel mindenki meg vpli elégedve, (falba Lajos kir. főügyész családjával együtt holnap reggel utazik Pécsre. A szatmári törvényszék ki­tűnő vezetőt és nagy tehetségű szakembert vesz­tett el (falba eltávozásával. Városi bizottsági tagok számának eme­lése. Lapunk múlt évi ö i számában ..Az Írott malaszt“ rzimii czikkiinkben jeleztük, hogy ha­tályba,n levő törvényeink szerint minden 2öo lakos után a törvényhatósági közgyűlésbe egv bizottsági tag küldendő és kívántuk a törvény végrehajtását. Ezen sürgetésünk daczára semmi lépés nem tétetett a törvények végrehajtására, Hogy másutt a törvényt nem úgy hajtják végre mint minálunk, kitűnik abból, hogy most Szege­den a városi bizottsági tagok számát a lakosok számarányának és a. törvényeknek megfelelőiem 4oo-ra emelték fel. Vájjon nekünk meddig fog még kelleni vámunk, inig a törvények végre lesz­nek hajtva. Bizonyára, lm egy másik szálloda volna kérdésben, vagy olya; valami, amivel az-ITTAIT ilHffHl IHM WHI»I) 11 l'Wlfc» Figyelj tehát reám s okulj szavaimon, mert ei.magam tapasztalataiból beszélek. Tehát figyelj; figyelj jól! Vésd be minden egyes szavamat emlékezetedbe, mert e szavak lesznek ifjú életednek útmutatói s egyszersmind határkövei is. Lelki világodat egy gyermekkori ideálkép tartja elfoglalva, tudom hiába tagadod — hogy e gyermekkori ideálkép feltalálását kergeted, de megtalálni nem tudod, jóllehet már igen sokszor feltalálni vélted, de egy szava, egy pillantása vélt ideálodnak össze törte almodat. 8 te balga, ezen gyakran kétségbe estél, már majd-majd ott állottál, hogy egy őrület,es perezben véget vess ezen csaíékouy útnak mely nem a boldogsághoz vezet, — de reményed fentartott, hogy tovább fuss, küzdj, fáradj, hogy uj csalódás érjen. — De mond! csalódás-e, ha a vélt ideált nem Ö benne találtad fel ? Nem ! Nem ő benne csalódtál, liánéin sorsodban, mely az igazi helyett, ahhoz hasonlót ugyan, de nem azt mutatta meg. — Ez nem csalódás, hanem a sors játéka, mely mi mindnyájunkkal ily játékot űz. — H. Most halld az én történetem : Gyermek lányka voltam, telve édes sejtel­mekkel, ábrándokkal, mire egy 'ö éves lányka szive képes. Láttam öt nap -nap után s kezdtem öt sze­retni .... rajongással, imádattal. () is viszonozta látszólag érzélmeimet s bol­dogságom tökéletes volt. Ez az ö részéről csak látszat volt, mert gyakran latiam midőn némán mellettem ült, hogy homlokára sötét borii ül, s kutatni kezdtem. Nem jöttem reá. ­Nem tulajdonítottam aztán fontosságot en­nek és felhagytam az egész kutatással. Egy Ízben kora reggel azzal a rettentő hír­rel leptek meg, Imgy ő hirtelen meghalt. Nem bírtam felfogni először e reám mért csapást egész nagyságában, nem hihettem, hogy ő az élet erős férfi oly hirtelen elköltöznék oda, honnan soha-soha többé nincs visszatérés . . . A fájdalom szivemet oroszlánkörmökkel mar- ezangolta, de a fájdalmat enyhít« könnyek nem jöttek,szemeimbe, nem tudtam sírni. Oh ! a köny, a fájdalom erős szirtjénok eme enyhítő forrása most már tudom, hogy mi vagy. Látni akartam őt mindenáron ravatalán, de nem engedték meg. Csupán temetésére mehettem. Nem volt erőm szemeimet koporsójára emelni s közel voltam ahhoz, hogy ott fájdalmam terhe alatt összeroskadjuk. — Végre felemelem szemem s egy koszorút pillanték meg e fölirássa! „menyasszonyod.“ Igen neki nienyaszonya, volt, s közelemben talán azért borult el olykor-olykor homloka, mert tudta, hogy mindkettőnket, menyaszonyát s engem az ön hibáján kivid megcsal. Nem bántom én öté szóval, hisz must holta után még jobban dédelgetem öt szivemben s hor­dozni fogom őt lelkivilágomban addig inig egyszer én is oda költözöm a hol tökéletesebb a boldog­ság, mint itt e földön. Hl. Most már látod magad is, hogy hiába futsz egy elérhetetlen ideálkép után, mert azt nem keresve, hanem véletlenül találod lel. Es ha feltaláltad, de már más férfi ol­dalán. te szeretni fogod öt akkor is, mert dédel­getett, oltár képe volt szivednek, gyermek korod óta. — Fölnyitám szemeimet s szemeimmel látoga­tómat kéréséin, de ö álmommal együtt hirtelen eltűnt. — Kályhámban a tűz régen kialudt, a, szoba homályát a hold fénye világította meg s én oly bol­dogtalannak érzőm magam, hogy fölébredék ! ­LINCZER ELEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom