Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-22 / 8. szám
XXVIII. évfolyam. 8-ik szám. Szál már, 11)02. febmáy 22. c-,‘5 SZATMAR tr NA TÁHSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETIIAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AE : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Ey^es szám ara 20 filler. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deaklér 3. szám. Mind nm-mii dijak e lap k'ad.diivntalában fizetendők HIR1) E T É S E K : Készpén/fiíetés tnel ett a l-gjutánvosab’, áin»u fétetne fel Nyilttér sora 16 fillér A kivándorlás. Azon szomorú tapasztalatra jutunk napilap után, hogy a kivándorlás nem hogy megszűnnék, de még nagyobb mérveket ölt. A pénzvágy démona, a kincs utáni sóvárgás épp úgy mételyezi meg a lelkeket, mint a kényelmes élet utáni vágyás. Nem egy czél vezeti a kivándorlót Amerikába. Az egyik azért vitorlázik az uj világba hogy ott pénzt gyűjtsön s azzal visszahajókázva idehaza újra megtelepedve, uj életet kezdjen. Birtokot vegyen s legyen belőle kisbirtokos. A másik világot akar látni, regényes utazást s külsejébe bízva kitudja iuit ha még mint nábób tér haza szülőfalujába s akkor jaj még a földesurnak is. A harmadik már nem bírja a honi kényelmet az a pár hold foldecske bizony elúszott hol a garaton, hol azon kivid. Dolgozni meg nálunk olyan embernek, ki valaha volt valami és valaki, szégyen. Hl tehát Eldarádoba! Ott élhet, újra születik az ember, kezdheti újból. Ilin ábrándok, üres fantáziák! Mindig figyelemmel kísértem a kivándorlási ügyet, az utóbbi időben meg különösen és azon meggyőződésre jutottam, bogy a kivándorlók előtt lebegő ozélok közül egyik sem vált be, mert nem is vállliat. Nem éri el kitűzött ezólját először az, ki azért vándorol ki hazájából Amerikába, hogy ott pénzt gyűjtve és azzal haza érkezve itthon magának birtokot vegyen azért, mert igaz, hogy nagyobb a napi bér ugyan, de a kiadása is több mint nálunk, különösen annak, ki egyedül vándorol ki. A ki- vándorlási költség személyenként kitesz minimum >00 koronát, tehát először is azt kell megtakarítania, ha ugyan lenne, miből. Mert tudvalevő dolog, hogy könnyű takarékoskodni, ha van miből, azt pedig nálunk szép Magyarországon is ellehet érni, azért nem kell Amerikába utazni. Némely lap Írja, hogy az Amerikából hazatért honfitársaink minta gazdálkodálko- dást visznek és vittek és hogy a kivándorlás nagy hasznukra vált. mert sokat tapasztaltak és tanultak az uj hazában. Megengedem, hogy az megtörténhetett az előtt lő -20 esztendővel, amikor a kivándorlók földmiveléssel foglalkoztak az uj világban és mikor a kivándorlás nem öltött ily nagy mérvet, de most mikor testet ölő nehéz gyári munkával látják el a kivándorlókat, amikor erőfeletti munkát kell nekik végezni, ha ugyan még kapnak olyat is. az agrikultúrában tapasztalást, oktatást a szegény kivándorló nem nyerhet. De tekintve a fente))!) sorolt argumentumokat nincs is reá épp semmi szüksége. Ami az agrikultúrába való oktatást illeti Magyarország földmivelésügyi minisztere a loginesz- szebh menő intézkedéseket tette az irányban, hogy e haza minden földmiveléssel foglalkozó polgára annyi oktatást kapjon és annyi irányban, hogy bőven válogathat benne mindenki. Tehát e miatt nem épp elkerülhetetlenül szükséges, hogy a magyar földmives itt hagyja szép hazáját és "egy bizonytalan jövőért tönkre tegye magát és családját. Mert a tapasztalat a mellett bizonyít, hogy az a kivándorló, ki eladta idehaza kis föl deoskéjét, belsőségét, hogy Amerikába men jen vagyont gyűjteni rendesen lutrira tett és vesztett. Haza jött ezután, ha volt miből, a falu végén vett magának egy kis viskót és napszámra járt és jár. De nem éri el ezélját az sem, aki ma már azért bajókázik át a tengeren. hog\ az uj hazában valami körülmények között Isten tudja mily rendkívüli vakszerencse követ kéziében pénzhez, vagyonhoz jusson mégpedig csak úgy könnyedén, minden munka és fáradság nélkül. Elmúltak a régi. jó idők. Nincs többé Eldarádó. a mappa-csiMálók el törölték a föld térképéről már ezt a boldog országot. Amerikában is csak viz. eső hull az égből és nem dollár-zápor. Keservesen csalódik az a ki idehaza könnyűszerrel, nem bírva valamelyik nagybácsi, vagy néni kimúlását várni, pénzhez és ezzel kapcsolatosan léha élethez nem juthat, fogja magát és Amerika felé veszi útját. Mi lesz belőle ott? Pitiezér, azaz, hogy sokat találtam mondani, mert az ilyen „ur“ gyári munkás nem lehet, mert nem tud dolgozni, lesz belőle tányér-mosogató, szobatisztáé s igy tovább. És mikor aztán a Fortuna istennő, kiben erősen hitt és bízott semmi képen nem akar reá mosolyogni, egy hideg golyó és jól irányzott lövés megteszi a hatást. Itt a vég. Menjünk tovább. Mit keres Amerikában, vagy mit vár a kivándorlástól az aki idehaza akár saját hibáján, akár azon kívül szüleitől vagy rokonaitól rámaradt kisebb, Közel a ezélhoz. Várj csak szép angyalom, a kit a Teremtő Nekem rendelt, — várj csak Eljön már az idő, — mikor 'va lati ára, Végre megtalállak. Mióta kereslek! gyermek ifjú voltam, Mikor legelőször Megálmodtam képed . . . azóta kereslek S Te mindig rejtőzöl. Eddig a szivemmel jártam csak utánad : De most már az ész is, Hozzám csatlakozott, ’s mindakettö híven Egyedül feléd visz. Hej! ha megtalállak, be meg is büntetlek! Nagy büntetésed lesz! Oda foglak kötni egy égő oszlophoz, Égő szerelmemhez. Ott fogsz elhamvadni szerelmem füzében Én is együtt veled. S ott nyugszunk csendesen, inig meg nem kezdhetjük, A szebb, s jobb életet. PÓTOK ELEMÉR. A csók. Ugyan kóréin mondja már meg, Mit ért Ön a csók alatt ? Gyakran hallom, s mikor kérdem : Magyarázat elmarad . . . Fogas kérdés . . . Eltaláltam, Átölelem derekát, . . . S édes ajkán, úgy adtam meg A csók magyarázatát. LIXCZER ELEK. Tavaszi ébredés Tavasz van már. ébred minden A szép kies természetben Elnézem én az ébredést És hallgatom a szívverést Keblemben. Azt hittem, szivem megfagyott S hogy már mindenki elhagyott, Nem leszek éli boldog soha Sorsom mindig ily mostoha Lesz hozzám. De megújult a természet Tavasz követte a telet Azóta én boldog vagyok, Mert kedvesem szive dobog Érettem. S a mióta szép kedvesem Ream borul szerelmesen Elfelejteni a zord telet Mer érzem, hogy e kikelet Mindig tart. Sz. E Az ágról szakadt. Szórnom volt nagyon. Életem tavasza : Mint az ágról-szakadt. Mentem egyszer haza. Mindenki azt hitte, Hogy csavargó lettem . .. Sehol egy kis részvét, Nem szólalt mellettem. Szegény édes anyám Ó csak engem látott: Megölelt, megcséki>lt, S szedett friss virágot. Kék csikós bögrébe Az asztalra tette : „Ugy-e, hogy jó szaga ? Kis kertünk termet,te !” Kapta magát, másnap, Tehenét eladta . , .
