Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-15 / 7. szám
2 S Z A T M Á K. febr. 15. nak. A legelőbórekre vonatkozólag azt indítványozta Dr. Törseök Károly, hogy azt tartaná helyesnek, mérsékeltessenók azok, a város különben sem károsodik, mert több jószágot hajtanak a legelőre, s igy ameny- nyit vészit a réven a város, megkapja a vámon. Erre a városi erdész bejelentette, liogy igy is elég jószágot hajtanak a területhez képest a legelőre, s a legelőbér leszállításának nincs helye. Ezután egyhangúlag elfogadta a szakosztály előterjesztését a közgyűlés. Ezután a villám világítási szakosztály előterjesztése került tárgyalás alá. Legelső sorban Antal Dániel szólalt fel, hogy a villái nvilágítási igazgatói állás szüntettessék be, s a most is alkalmazásban levő electrotech- nicusra bízassanak annak teendői, ily értelemben szólalt fel Szentiványi K. is. Dr. Törseök helytelenítette már a múlt közgyűlésen is, hogy intézkedés nem történt arra nézve, hogy a gépész mérnök igazgató távoztával másik gépész mérnöknek, tehát szakembernek nem lett átadva a tele]), s javasolja, hogy igenis gépész mérnök választassák (tehát valótlan a Sz. és Y. azon hire, miszerint szerkesztőnk az előbbiek álláspontját egy pillanatig is osztotta volna, mivel tudja, hogy a hajdú a harangöntéshez csak ugv ért, ha tanulta azt) s nehogy mindig csak experimentálgassunk drága költséggel, a megválasztandó gépész mérnök próba idejének leteltével a fizetése javíttassák meg, hogy igy megkövetelhesse a város azt az igazgatótól, hogy összes tevékenységét a város érdekében értékesítse, ne pedig mellékfoglalkozással legyen kénytelen a szükségeseket megszerezni és hogy a szerződésbe bevétessék az is, hogy - amennyiben beválik az ideiglenesen alkalmazott gépész- mérnök igazgató, a város szolgálatát oda ne hagyhassa. A gépészmérnök vili. vil. igazgatói állás fentartása mellett szólották még Dr. Keresztszegliy, Dr. Kelemen, Pap Géza. Erre elfogadtatott a szakosztály előterjesztése. Végső tárgy volt a szinügyi bizottság azon előterjesztése, hogy a színtársulat ama kérelme, hogy lodúkor, zenedij engedtessék el neki teljesítessék. Ez sokáig tartó, heves vitát idézett fel. Legelőször Yeréczy Antal, kir. ítélő táblai bíró, bizottsági tag szóllalt # fel, s kifejtette, hogy részéről nem tartja teljesíthetőnek a színtársulat kérelmét akkor, midőn a város anyagi helyzetének rendezése czéljából újabb és újabb adók behozatalát látta szükségesnek, mert igy amit egyik részről nagy erőfeszítéssel behoz a város, más részről azt könnyedén kidobja, ugyan ily értelemben szólalt fel Dr. Törseök is, a ki akkor nem tartja elengedhetőnek az iuOO korona zenedij elengedését, midőn a közgyűlés egy nemzetgazdaságilag is fontos intézmény, az északkeleti megyék szövetkezetének szövetségétől megtagadta a támogatást, igy a luxoriusus, a hasznos, sőt szükséges dolognak eléje tétessék. A színtársulat kérelmét teljesitendőnek tartották s ez irányban jobb ügyre érdemes szónoklatokat tartottak Mátray Lajos, Dr. Kelemen Samu, Dr. Eechtel János és Csomay Imre, felhozván a kérelem teljesítésére indokul, hogy a színtársulat igazgatója Csóka, í600 kor. bérösszeget felszedett, s azzal odább állott és a társulat a Csóka kötelezettségének elegettett. (Na hát ez nagyon szép dolog a magán személytől, de nem tartjuk helyesnek, hogy a szavazásnál a szervezeti szabályrendelet 45. második bekezdése és az 1 •'88. XXI. t.-cz. 50 t$. 5-1 -ik bekezdése némely bizottsági tag által figyelmen kívül hagyatott.) A bizottság indítványa aztán szótöbbséggel elfogadtatott. Színészét.. Szombaton, f. hó S-án tartotta színtársulatunk közkedvelt naivája Barna Jolánka jutalomjátékát Herczeg Ferencz a „Gyurkovics leányok“ ez. kitűnő vigjátékában. A közönség, mely a színházat megtöltötte ez alkalommal fejezte ki iránta tanúsított rokonszenvét és szere- tetét leginkább. Volt része virág esőben, szép csokrokban, értékes tárgyat tartalmazó dobozban, öt pecsétes levélben stb. szóval mindenben, a mivel csak szeretőiét s meleg ragaszkodását kifejezhette a közönség. Barna J. különben mindezen kitüntetést igazán megérdemelte, mert azon pár hó alatt mióta a szatmári színtársulatnál tartózkodik, soha senkinek sem lehetett ellene semmi kifogása. Mindig biztos szerep tudása, kedves és behízelgő megjelenése nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy közönségünk őt szeretettel pártfogolja. Ez alkalommal midőn meglátta ezt a szép kitüntetést a meghatottságtól kezdetben alig tudott beszélni. A Miczi szerepének kreálásában pedig legfényesebb bizonyságát szolgáltatta szép tehetségének s művészi hajlamainak. Mellette Margittal', Raskó, Rátlionyi, Gyére és Mészáros Alajos voltak azok, kik az est sikerének előmozdításában közreműködtek. „Bukow a székelyek hóhéra“ czimü dráma vasárnap este jött színre állandóan tapsoló telt ház előtt. Igen jó alakításokat láttunk ez este. Hétfőn, félhelyárakkal „A vigéczek,“ ismert fővárosi életkép jött színre. A közönség szép számmal volt jelen az előadáson, s a darab bohóságán mindvégig jól mulatott. Kedden Győré Alajos, a társulat igen tehetséges, komoly tagja, vette jutalomjátékát „Brankovics György “-ében. A czimszerepet játszotta, s annyi drámai erőt vitt alakításába, a a mi a nézőt egészen meghatotta. Kevesen voltak ez este a Gyére jutalomjátékán, de osztatlan lelkesedéssel ünnepelték a talentuinos színészt. Mellette a társulat többi tagjai is vetekedve igyekeztek az örökbecsű darab sikerét előmozdítani. Hírek. — Kinev"7és A király Őfelsége Galba Lajos szatmári kir. törvényszéki elnököt Pécsre királyi főügyésznek nevezte ki. Benne törvénykezésünk pótolhatatlan erőt vészit. — Részvét nyilatkozat. A hétfőn megtartott városi közgyűlésen gróf Hugoniiai Béla főispán indítványa folytán elhatározták, hogy néhai Do- maliidy Ferencz elhunyta felett Szalmái- város közönsége részvétét fejezi ki s erről a család is értcsittetik. — Köszönet. Kovács Leóné és Daróczy Endréin; úrnők a helybeli felsőbb leányiskala számára beszerzendő zongorára 208 koronát voltak szívesek gyűjteni, miért nagy köszönetét mond az iskola elöljárósága. — Esküvő. H. Paál István szatmári kir. törvényszéki albirö kedden d. u. esküdött örök hűséget Szentiványi Sándor bájos leányának Ilonkának. — Szatmir-mateszalkai vasút. A keresk. miniszter Szatmár-Németi városának az államvasutak debreczen-királyházai vonalán fekvő Szatmár-gőz- fürész megálóhelytöl Vetés, Óvári,Csongor, Pátyod, Porcsalma, Oköritó, Gyűrtelek, Kis és Nagykocsord községek irányában a nyíregyháza-mátészalkai .vasút Mátészalka állomásáig vezetendő rendes nyomtávú gőzmozdonyu vasútvonalra előmunkálati engedélyt adott. — Ezüst lakadalom. Kőrössi Sándor szinyér- váraljai jóhirü kereskedő s felesége Ilk Verona f. hó í)-én tartották ezüst lakodalmukat. Eljeayzes. Tyukodi Árpád törekvő iparos f. hó 8-án tartotta eljegyzését Hadadí György tekintélyes polgártársunk kedves leányával Juliskával. — 4 szinarvamljai r. kath. legényegylet zászló alapja javára színi előadással egybekötött tánczvigalmat rendezett e hó tt-én, mi igazán jól sikerült. A táncz vigalom kezdetét a „Szégyenlős“ czimü színdarabnak műkedvelők általi előadása képezte. Ezután következett „Zrínyi Ilona“ ez. hösköltcménynek szavalata s aztán ismét a „Kis hirdetés“ czimü színdarab előadása. Ezután következett csak az igazi jókedv, a mi reggeli d óráig tartott. A rendezőket, de kiváltképen BáEz aztán kedves meglepetés ! A többiek csodálkozva siettek az érkezők elibe. Mielőtt azonban egy szót szólhattak volna, Szentváraljy Gábor megszóllak: — Tisztelt uraim ! — erős hangja csak úgy harsogott az ünnepélyes csöndben. Minthogy biztos tudomásom van róla, hogy a feleségem és Barkódy Endre szeretik egymást, én nem akarok az ö boldogságuknak útjában állni. Kedves Endre! elhoztam neked a feleségemet. Bírjad békével és éljetek boldogul! Aztán szelíd erőszakkal tuszkolta a remegő asszonyt az plámplt férfi karjaiba. Mielőtt a társaság magához tért volna meglepetéséből, Szentváraljy már rég kint volt és vígan hajtott hazafelé. Egyedül. A hóvihar újult erővel tört ki s tele hordta a magános utas arczát fagygyal zúzmarával . . . * Mikor aztán a tekintetes kir. törvényszék kimondta a végleges válást, Barkódy Endre és Háámori Margit azonnal megesküdtek. Perremére Stanczi pedig vészteljesen bólintott a fejével. — Na 1 én csak annyit mondok, hogy ennek a házasságnak sem lesz jó vége 1 Jusson eszetekbe. De azért daczára ennek a vészteljes jóslatnak. kétségbeesetten kaczérkodik Szentváraljy Gáborral, s erössen bízik a sikerben. (V égé.) egyet szánkó zni? A két uj szürkét még úgy sem próbáltam ki. Magam fogok hajtani. Margit csak annyi felelt rá, hogy: — Nem bánom. Pár perez múlva férj és feleség ott ültek a szánon egymás mellett. Szép pár volt. A sötét képű erős ember, a ki vasmarokkal tartotta a gyeplőt s a fehér arezu szőke sugár asszony. A két táltos csak u’gy repüli s a kis szán vígan siklott tova, páros barázdát szelve a ragyogó, fényes, fehér szűz hóban. Egyikük sem beszélt. Margit többször lopva nézett az urán, a kinek czigáiiyosan fekete arcza kipirult a hidegben. — Fsak tudnám, mit gondol magában. — Es Margit sóhajtást nyomott el. De az ura nem ügyelt rá. Minden figyelmét igénybe vette a fi- czánkoló két paripa. Néha indulatosan rántotta meg a gyeplőt s erössen szitkozódott. A másik perezben a tüzes lovak őrült gyorsasággal röpítették tova a kis jármüvet. Margit szédülni kezdett s behunyta a szemét. Az összes szerelmi drámák, melyeket valaha olvasott s a melyek a megcsalt férjekről és rossz asszonyokról szólnak, mind eszébe jutottak, — Csak legalább ne kínozna sokáig, hanem ölne meg hamarosan. Tudta, hogy itt közel valahol egy veszedelmes mocsár van. Nem merte a szemét kinyitni. Mindegyre jobban havazott s a hatalmas hópely- hek, melyek az izgalomtól lángoló arczába csaptak, kellemes, hűsítő érzéssel töltötték el. Lassan kint beesteledett. A hó mindegyre sűrűbben hullott s ezalatt hatalmas szél kérkedett. A mint Margit kinyitotta a szemét, ijedten látta, hogy útnak nyoma sincs. Befútta az utat a hó. Nem tudta, magát tájékozni, hogy hol vannak. Csak annyit tudott, hogy nagyon messze vannak a lakásuktól. Szólni nem mert. hanem a helyett ismét behunyta a szemét. A csípős hideg teljesen átjárta a testét, A tagjai elgémberedtek. Nagyon fázott. Az a sötét képű félelmetes magyar pedig ott mellette, nem szólt egy árva szót sem, Vas marokkal tartotta a gyeplőt és hajtott tovább, Hogy meddig haladhattak igy, nem tudja. Egyszer csak meg állt a szánkó. Szólj le ! - szólt röviden, parancsolnám a férfi. Falusi lak előtt állottak meg, valahol egy idegen faluban. Szentváraljy odadobta a gyeplőt egy ácsorgó suhaneznak, aztán megfogta az asszony karját és vitte maga után, be a házba. Margit mintha félálomba lett, volna, De azért olyan (ismerősnek tűnt, föl előtte a hely, a hova a férje vezette. Egy édes, kéjes tiltott pásztoréra ébredt föl benne . . . S hogy benyitottak az első szobába, ott vidám. poharazó társaság volt, együtt. A férj elhozta a. feleségét a szeretője házába, A házigazda Barkódy Endre meglepetten ugrott föl az asztal mellől.
