Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-13 / 50. szám

XXVIÍI. évfolyam. 50-ik szám. Szatniór, 190^JtBoti.' 13 SZATMIAR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. r?i 77.**/J I?*«*. Megjelenik minden szómba ten. ELŐFIZETÉSI AR : Egész évr# 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ínség. Mikor a nyár folyamán az „arany ka­lásszal ékes rónaság gyönyörködtette még szemeinket, s a reménységgel eltelt föld- mives ott állott a föld barázdái mellett, s boldogan hallgatta a kalász tengerből föl- szálló pacsirta énekét; eme boldog remény­séget és bizalmat csak fokozta a napi lapok által világgá kürtőit azon híresztelései, hogy az országban gazdag termésre van ki­látás. Egy budapesti napilap a „Magyar Szó“ mindjárt az aratás után látva a szomorú csalódást, a lelkészi kar utján bekérte min­den vidékről a termés eredményt, s az ily módon az ország minden részéből beérke­zett tudósítások alapján megállapította, hogy a termés eredmény az országban átlagos számítás szerint a közepesen jóval alul áll, mig egyes vidékeken pedig valóságos Ínsé­ges télnek néznek elébe. Ez utóbbiak közé kell számítani a je­len évben vármegyénket is, mert itt alig le­het felsorolni néhány olyan boldog közsé­get, hol az évi terméssel legalább részben megelégedhettek volna. Sőt, a mi különös és ritkán előforduló eset, a folyó évben sem az őszi, sem a tavaszi vetemények nem si- 1 kerültek s ez az a mi nehézzé, súlyossá j teszi a telet. A terméketlen esztendő nyoma már is látszik az egész vármegyében, pang a ke­reskedelem, nem tud élni az iparos, mert ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mind hhí-buü dijak a kiadóhivatalában fizetendők nincsenek városunkban sem jó heti vásá­rok. Az a földművelő pedig, a ki úgy zárta óvót, hogy midőn adóját s más terheit ki­fizette. ha annyi búzája maradt, hogy őszi vetését is elvégezhette, teljesen boldognak érezheti magát. Hogy aztán a telet s a ta­vaszt hogyan éli át a kis gazda ez a kér­dések kérdése ? Átérzik e siralmas helyzetet maguk a vármegye vezérfórfiai is, úgy hogy a vár­megyei közigazgatási bizottság múlt havi tanácskozásában sürgősen megkeresendőnek határozta a pónzügyministert a célból, hogy az adók további végrehajtását a vármegye területén az ínség miatt szüntesse be. Ugyan­csak bizottságilag megkereste a vármegye a közlekedésügyi minisztert is, hogy vala­mely ínséges munkát adjon a népnek s ez azt meg is Ígérte. Hiszen ott van a Szatmár Tiszaujlaki, részben kiépített vicinális vonal is, -— melyet 1903-ban ígért a minister átvenni, — haladéktalanul meg kellene kez­deni most a vasút építését az Ínségre, való tekintettel, hogy így ä bekövetkező nehéz télen a vármegyének erdőháti, — ez évfo­lyamán árvízkár következtében is sokat szen­vedett — vidéke, a megkezdendő föld mun­kálatoknál hadd találjon kereset forrást. Mindenesetre soha nagyobb szüksége nem volt vármegyénk munkás osztályának a téli évszaki Ínséges munkára mint ez év folyamán, mert a rossz tengeri termés kö­vetkeztében elvette az Ur szegény népünk­től a kenyér botját, mivel vármegyénk HIRDETÉSEK: KáxzpéaifiieEt)« mellett a lrgjutányoiabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. <»­n~ ~rv¥——i munkás osztályának főtápláléka a kukorica kenyér. Már egyes jelenségek észlelhetők, me­lyek mint előhírnökök mutatják a szükség következtében elkövetett bűntények soroza­tát. Csak a napokban olvastuk azon elvete­mült gonosz tettet, hogy egy szegény nap­számost ki két karjával keresett heti munka­bérét vitte boldogan haza családjának szom­bat estve, aljas gazemberek fojtogatni kezd­ték s élete árán akarták tőle elvenni a maga és családja fenntartására összekapart pár fillérét, s csak a véletlennek volt köszön­hető életben maradása. Bizony elszomorító siralmas dolgok az ilyenek. Ez az eset is bizonyítja, hogy ezen elkövetni szándékolt bűntényt is nem a rab- lási, a vérengzési szenvedély, nem is a jól­lét után való törekvés követtette volna el ama gyilkosokkal, hanem [sokkal inkább az éhes fenevad, az állat az emberben. Sajnos, hogy egy terméketlen esztendő ennyire nyomot hagy gazdasági életünkben ! Nem tudom mikor és hogyan számíthatunk kedvezőbb viszonyokra? Vájjon mi változ­tathatna emez általános pangáson ? Talán ha valamikor azt elérhetnék, hogy nyers terményeit minden vidék maga dolgozhatná fel, s látnánk mindenfelé legalább félüzemre berendezett gyárakat; hallhatnék azok füty- tyót és zakatolását, — ez volna talán a jövő azon zenéje, mely életet teremtene szerte e hazában. De igy, mig az évnek semmi munkát TARGZÁ. Adventben. Ünnephez kószülüuk nagy lelki ünnephez. Megváltó Krisztusom születésnapja lesz, Ahoz készülgetek . . . Készüljetek ti is, társaim ! mínuyájan! Nézegesétek meg jól, hogy mi hiány van ? Milyen a szivetek? Ha hiányzik a hit: imában kérjétek, Adja meg, a mindig munkáló szent Lélek. És hogyha megadta: Növeljétek szegény atyátok fiának — — A kik Isten után ti tőletek várnak, — Jó tetteket rajta. Ha kevélység szemét — dombja van utadban Hányd el, tudván, hogy csak egy lelki Urunk van, A ki alázatos ; S nem ad békességet annak sem itt, sem ott, Ki magának ól ’s mint felfnvalkodott A szegényre tapos. Igaz büubánatnak könycseppjei mossák Tisztára sziveink, miket a gonoszság Talán beszenyezett . . . Te tolvaj, a ki a munka szent gyönyörét Emésztő heverés tőrével megölöd, Tedd munkára kezed. Te irigy, kinek a mások boldogsága Világi jókedv fonalát elvágta, Szűnjél meg bús lenni I A kit bosszuállás ördöge környékez : Lógj' bizalmas a szent, igaz Istenséghez, Tanulj meg szeretni. így készüljünk mind-mind ama nagy ünnephez, Mikor Megváltónknak születés napja lesz, így bizton meglátjuk. E mi készületünk kedvesebb lesz neki, Mini volt Betlehemben a jó napkeleti Bölcseknek mirhájuk. __ PÓTOK ELEMÉR. Vis szavert kirohanás. — Humoreszk. — ... És még nekem mondják, hogy nálunk j minden ember vendégszerető, ezt nekem akarják bebeszélni, velem elhitetni, no azt fogadom, hogy bárkinek ez irányú kísérlete kárba veszett fáradt­ság, dőre kísérlet lesz. És bár elsuhanhat felet­tem az idő gyors szárnya, érhetek meg mathu- zsalemi kort, elhihetem, hogy Dumas-Santoa valóban az önkormányozható repülőgép feltalálója, azt sem vonom kétségbe, hogy a városi 85-ös pótadó idővel 385-ös lesz, sőt talán még azt sem vo­nom kétségbe hogy a nyaktörő gyalogjárókat — tet­szik tudni ott az utcza-közöknél — a világ legelső makadámja cseréli fel, mondom, hogy elhiszek min­den hihetőt és hihetetlent, csak azt nem, hogy ná­lunk mindenki vendégszerető. Dehogy megértsék és mérlegelve a történteket méltányolni tudják fel­háborodásom. elmondom önöknek az ón, illetve a mi, vagjís jobban mondva az ő, meg az én visszavert kirohanásunkat. Ibi-ubi egy téli, unalmas ködös délután együtt voltunk. Már mint ő, meg én. Szinte gon­dolom, hogy azt az ő személyét félreértik. De kérem ne tessenek félre érteni, az az ő, koránt­sem „ÖI“ Az az ő épugy dohányzik, mint én, sőt még a bujdosó poharat is jobban megtalálja, mint én. Szóval az az ő, sokkal nagyobb kópé, mint én. De nem hagyom már soká bizonytalanságban önöket az ő becses személye iránt, ő egy maros- menti kis ecclesiának szerény lelkipásztora és én ugyancsak annak kóbor pennása. Katona-zene! Holnap este a honvéd-zenekar a „Honvéd“ sörc^ar- nokban f0T HANGVERSENYT rendez. — -------—1 Belepti-dijj nincs ! . -------- ■- ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom