Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-01 / 44. szám

2

nov. 1.

Hírek.

— Október 31. A szatmári ev. ref. templomban a reformáczió évfordulója alkalmából ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, a gyülekezet énekelte a Luther énekét, a 70-dik dicséretet. A vegyes énekkar két szép éneket adott elő, melyek közül a Tinódy ősrégi énekét gyönyörű motívumaival igen hatásosan énekelte a kar, mely a közönségre mély benyomást tett. Ez ének betanításával Veress Lajos maradandó érdemeket szerzett. — Az egyházi beszédet Biki Károly esperes tartotta ezen szent igék fölött: „A mi Istentől született, meggyőzi a világot (I. Ján. I. 4.) s azt a föltételt bizonyította be. hogy a reformáczió Istentől született, tehát meggyőzi a világot. A mély hatást tett templomozás után két helyen tartatott reformáczió emlék- ünnepély. A főgymnáziumban három karéneket adott adott elő a gymnáziumi ifjúság, közben 0 s v á t h Elemér fögymn. tanár tartott egy minden tekintetben sikerült és hatásos beszédet és K a n i z s a y Imre VII. o. t. szavalta el Tóth Gyula „Okt. 31.“ cziniü költeményét. A felsőbb leányiskolában Hajdú Miklós s. lelkész tartott beszédet, Fodor Etelka, Kerekes Erzsiké és Sáfár Esztike intézeti növendékek szavaltak s a kar két Ízben énekelt. A közönség emelkedett hangulatban oszlott el, hogy este 6 órakor a „Lorántffy Zí. egyesület által rendezett ref'or- mácziói estélyen ismét részt vegyen.

— Uj ügyvédek : Dr. Szűcs Sándor ügyvéd városunk fia, Dr. Benedek József ügyvédjelölt Budapesten az ügyvédi vizsgát letették, mindketten városunkba fognak letelepedni.

— A hadsereg köréből. Őfelsége a király, f. é. november hó 1-vel Vukadaviez Farkas 5. cs. és kir. gyalogezredbeli századost a 65. gyalogezredhez őrnagygyá. Zahlbruckner Pált ugyan ezen ezredhez I. oszt. századossá nemkülönben hóthalmi Chorlé Miklós hadnagyot főhadnagygyá és Sávú Cornél tiszthelyettest pedig hadnagygyá nevezte ki.

— A tartalékos tisztek, szokásos évi szemléje november 4-én lesz városunkban úgy a közös, mint a honvéd laktanyában.

— Halálozás. Özv. lázári Nagy Ádámné, szül. Tar Borbála úrnő f, hó 26-ikán, d. u. 6 órakor 7‘2-ik évében elhunyt s 28-án nagy részvét mellett temetetett el. Az elhunyt úrnő, végrendeletében a szatmári ev. ref. egyházat tette örökösévé s igy állított magának ereznél maradandóbb emléket, a temetést az egyház rendezte.

* Gyaszhir. Ifj. Német Sándor, — ki egyszer máskor szépirályu verseivel lépett a „Szatmár“ olvasó közönsége elé — e hó 17-én négy heti súlyos szenvedés után elhunyt.

Ez ifjú bámulatos kitartással képezte önmagát és hogy boldogulhasson, magán utón kénem* nyújt a telekkönyv. Kaczagni való hóbortosság volna örök hűséget esküdni, amit megtartani úgyis csak a hülyék szoktak. Ma a férfi nem feleséget, de állásának megfelelő „jó pártit“ keres. A nő csak férjhez menni akar minden áron. A szerelem ma már a közegészségi ügyosztályhoz tartozik. így fogják fel az irók és poéták is, a kik az „életet“ írják. Hús és vér, minden egyéb ostobaság és ócska lom.

Hát én egy ilyen ócska, ostoba históriát akarok elbeszélni. Mert hát mégis csak elhervad a virág, ha a dér leperzseli, vagy ha — letörik.

... Az öreg tiszteletes ur a méhesben egy ócska díványon hosszuszáru pipával és egy újsággal a kezében a délutáni alváshoz készülődött, minél nagyobbakat fújt az öblös pipából annál jobban nehezedtek szempillái, végre is a pipa csendesen kicsúszott ajkai közül, az újságot pedig a legyek ellen tar fejére borítván, csendesen elszunyadt úgy egy-két órácskáig.

Az öreg tiszteletes urnák a leánya, Róza, fogadásból-é, vagy miből, a virágos ágyakból soha csak egy szál gazt is ki nem húzott volna máskor, csak éppen ilyenkor, mikor az Öreg lágy méhzsongás között édesdeden aludt. Ilyenkor édes álom képében találkozott az ö jóságos élettársával, a ki már ott nyugszik a temetőben s itt hagyta ötét bura, bánatra, tengernyi gondra, itt hagyta ezzel a feslő rózsával, ezzel a szépséges szép leánykával, a kit félteni kell még a levegőtől is, a kire ügyelni kell, hogy gonosz szem megue lássa, rossz szó el ne érje. Mit ért ő ahoz, egy tehetetlen vén ember, a ki addig csak a méheire, a könyveire ügyelt, a kinek,

SZATMÁR.

szült a tanító képezdére is, csak azért, hogy a tanítói pályán megszerezhesse a magasabb képzettséghez szükséges anyagi erőt. így tanitósko- dott egy iskolai éven át Gergelyiben, honnan az állatorvosi egyetemre ment, de atyja szegénysége miatt azt nem fejezhette be. — Tovább képzése szempontjából hivatalt vállalt a m. kir. szabadalmi kivatalnál, de sorsa ott sem engedé czéljá- hoz közelebb jutni, mert rövid idei hivatilosko- dása után besorozták katonának, hol oly hülést kapott, mely miatt felmentették a szolgálat alól s haza bocsátották, Szüleinek odaadó gondos ápolása sem volt képes az életnek megtartani az alig 2.i éves ifjút. Béke lengjen porai porai felett! ;

f Gyaszhir. Vári Antal Szatmár sz. kir. vá- I ros tanácsjegyzője m. hó 3o-án meghalt. A csa- I Iád a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak mély fájdalommal tudatjuk a forrón szere- j tett férj, gondos apa és szerető rokonnak Vári Antal Szatmár sz. kir. városi tanácsjegyzőnek, folyó hó 3u-án, reggel ö órakor életének 47. évé- ; ben hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt elhunytat. A megboldogult földi részei november i -én d. u. 5 órakor fognak a r. katli. egyház szertartásai szerint Szivárvány-köz l. számú házától a hidontuli sirkertke örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1UÜ2. október HO. Áldás és béke hamvaira: Özv. Vári Antalné szül. Fodor Papp Klára, mint neje. Zoltán, Olga, Emil, István, Gyula mint gyermekei. — Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságának tisztviviselői kara mély megille törléssel s a súlyos vesz Leség felett érzett igaz fá jdalommal tudatja a buzgó pályatárs, a mintaszerű tisztviselő és legjobb barátnak, Vári Antal tanács- jegyzőnek, munkás élete 4 ü-ik, s a városi törvényhatóság szolgálatában eltöltött idejének 7-ik évében folyó líl '2 évi október hó libán hoszas szenvedés után történt elhunyták A boldogult földi részei f. évi november i-én d. u. 3 órakor fognak a róm. katli. szertartás szerint a hidontuli sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen emléke! Szatmárnémeti, : mioktóber 30. Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságának tisztikara.

— Óvónői kinevezés A vallás- és közoktatásügyi miniszter özv. Tóth Vilmosné szül. Litteczky Anna árvaházi gondnoknö leányát, Tóth Mariskát Miszlókára állami óvónővé nevezte ki.

— Áthelyezés. A* vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Máthé Géza hontmegyei kir. segédtanfelügyelőt hason minőségben Nagy-Szoi- lősre áthelyezte és a nagy-szőllősi tankerület népoktatási ügyeinek ideiglenes vezetésével megbízta.

— Hymen. Iiappaport Mártou, a Klein Vilmos ezég könyvelője eljegyezte Rosenberg Simon a „Szatmári gőzmalom társulat“ buzabevásárló- jának kedves leányát, Szerénát.

* Eljegyzés. A napokban tartotta Papp Dezső fiatal ács iparos eljegyzését Fekete József helybeli polgártársunk kedves és sze- retetre méltó leányával Annával.

— Eljegyzés Hajós Gyula budapesti lakos eljegyezte Szimonisz Albert helybeli polgártársunk kedves leányát, Ilo.ika kisaszonyt.

— Tanítónő választás. Városunkból Pércsy Mariska old. tanítónőt a cserepfalusi róm. kath. iskolához választották meg tanitónőnek.

— Eljegyzés. Domokos István tokaji adóhivatali gyakornok Domokos Lajos közkórházi gondnok fia, eljegyezte Krajnyák Margitot, Kraj- nyák Géza főbíró szép és müveit leányát.

— Elhalasztott estély. A „Szatmárnémeti Iparos Ifjak Köre“ november hó 2-ára tervezett felolvasó-estélyét a halottak napja miatt november 23-ára elhalasztotta.

— B rtokvétel Komoróczy Iván volt nagybányai főszolgabíró, jelenleg szatmári lakos a Spiegel-féle 7uO holdas birtokot 188.000 koronáért vette meg.

* Esküvő. Október 26-án tartotta Kraszner József budapesti lakos kereskedő esküvőjét Klein Róza kisasszonnyal Szatmáron. Est ebéd után a Zöldfa szálloda nagy termében volt a táncz, melyen az igen szép szánni közönség a hajnali óráig vígan mulatozott.

—- Áthelyezés Osucsay István helybeli kir. törvényszéki Írnokot az igazságügyminiszter hasonmiuőségben az erdődi kir. járásbíróság telekkönyvi osztályhoz helyezte át.

— Hirdetmény. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának igazoló választmánya közhírré teszi, hogy mindazok, kik az 1886. évi XXI. t.-cz. 2o. és 27. §§-ai alapján az adónak kétszeres beszámítását igénylik, folyó évi november hó 13-ikáuak délelőtti 9 órájától déli 12 óráig és délután 3 órátói 5 óráig a városháza kis tanácstermében ülésező igazoló választmány előtt jelentkezhetnek s úgy a felvételt, mint az adónak kétszeres felszámítását szóval vagy Írásban kérelmezhetik. Akik ezen idő alatt felszólamlásaikat, vagy észrevételeiket szóval, vagy írásban elő nem adják, jogosultságukat nem igazolják, úgy a jegyzékbe való felvéteilő', mint az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől elesnek. Az igazoló választmány a most kitűzött napon fogja a felszólamlásokat elintézni s a legtöbb adót fizetők névjegyzékét összeállítani. Szatmár, az igazoló választmánynak m02 október iü-án tartott üléséből. Korányi János választmányi elnök.

— Lorántffy estély. Tegnap este tartotta a

Lorántffy Zsuzsáuua egyesület ez idényben az első felolvasó estélyét a felsőbb leányiskola nagy termében, díszes nagy közönség jelenlétében. A megnyitó beszédet az egyesület elnöke Doma- h i d y István mondotta, fejtegetvén a magyar társadalom feladatát a hazafias és váltásos ne mig meg nem halt, még a gondolatát is kileste j az a jóságos asszony.

Csak te ne volnál! Gyönyörűséges, aranyos kis leányom — sóhajtotta sokszor magában az öreg, pedig a menybéli üdvösségét nem szerette I jobban, mint ezt az aranyhaju piros arczu leányt.

Róza pedig éppen semmit sem gondolt az ■ ő féltő gondjaival, hiszen nem is tudott azokról | semmit, mert ő reá csak mosolyogni tudott az az öreg ember, hanem igenis, mikor észre vette, j hogy a pipaszár kicsúszott az öreg szájából s ! az újság háborította az öregnek egész fejét, rög- ; tön ott termett a virág ágyak között. Nem volt I ott már egy szál dudva sem, de azért mindig I akadt ott valami babrálni való. Persze, hogy ilyenkor mindig a kerítés mellett termett a rek- | tor fia is, a Kalmár Pista — a rektor diákja — | mint hogy hívták a falusiak. Csinos, tagbasza- ! kadt gyerek, égő szemekkel, göndör fürtökkel és serkedő bajusszal. A negyedik jogász esztendőt tapossa a debreczeni collegiumban. Azonban szívesebben tapossa most a kerítés mellett a gyepet.

— Virág, a virágok között! Bókolt által a kerítésen a leánykához, a mitől lángba borult az orczája. Pedig elmondja ő ezt neki minden nap, j de azért mégis újnak tetszik az és mindannyiszor meglandul tőle az orczája. Aztán előveszen I egy akáczlevelet és tépegeti rólla a leveleket: ; „Szeret, nem szeret?“ Nézze csak Róza, ez a ; bolondos akáczfalevél azt mondja, hogy: szeret.

— Kicsoda ? kérdi Róza pihegő kebellel, kitépve gaz helyett egy csomó rezedát.

— Hát gondolhat valaki másra az, aki ma- gával beszél ? Magára gondoltam. Mondja meg igazat mondott az a levél ?

Róza csak ránézett két köuybeboruló sze- I meivel, de erre a nézésre Kalmár Pista már túl I

volt a kerítésen, átölelte, mégis csókolta, galambjának mondta és beszélt neki örök hűségről,

sirig tartó szerelemrő és Róza hitt neki..............

Ki nyílott a virág.

... Ősz van. Hervadó virág. Mikor a méhesben a méh zsongás kihalt, az öreg dívány is gazda nélkül maradt, meghalt az öreg tiszteletes. Oda való volt már! mon lOtták a falusiak. Bé- ment az Urnák örömébe ! mondotta koporsója felett temető kollegája.

Hát ő csatugyan bément, de itt maradt az ő aranyos kis leánya egyedül, hajh, de nagyon egyedül! Miután az utczán még sem maradhatott, magához vette egy jó lelkű rokon. A világon nincs keserűbb kenyér az ilyen jó lelkű rokon kegyelem kenyerénél. Nincs ennél ezudarabb sors. Hejh, de egyedül van ilyen helyen az árva !

Róza még sem volt egyedül. Teli volt a szive szerelemmel. Elsírta könnyeit és— Kalmár Pistára gondolt. Eljön érte a Pista. Csak megvethesse valami kis állomásén a lábát, mindjárt utálnia jön. így Ígérte, igy esküdte.

Hervad a virág. Utánna jön — várt reá és jött egy — levél.

.... „Tudja, kedves Róza, meghasad a szivem utánna, de az élet ezudarsága, két koldus tarisznya együtt, — jobb nekünk elválni — maga még boldog lehet, én soha . . . .“ így szokták azt irui rendesen, mikor valakit leakarunk rázni a nyakunkról. így irta Kalmár Pista is Rózának.

.... Eihervad a virág — aztán egy csendes sirt a temetőben béborit az őszi szél lehullott falevelekkel.