Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-01 / 44. szám

2 nov. 1. Hírek. — Október 31. A szatmári ev. ref. templom­ban a reformáczió évfordulója alkalmából ünne­pélyes isteni tisztelet tartatott, a gyülekezet énekelte a Luther énekét, a 70-dik dicséretet. A vegyes énekkar két szép éneket adott elő, melyek közül a Tinódy ősrégi énekét gyönyörű motívumaival igen hatásosan énekelte a kar, mely a közönségre mély benyomást tett. Ez ének betanításával Veress Lajos maradandó érdemeket szerzett. — Az egyházi beszédet Biki Károly esperes tartotta ezen szent igék fölött: „A mi Istentől született, meggyőzi a vi­lágot (I. Ján. I. 4.) s azt a föltételt bizonyította be. hogy a reformáczió Istentől született, tehát meggyőzi a világot. A mély hatást tett templomo­zás után két helyen tartatott reformáczió emlék- ünnepély. A főgymnáziumban három karéneket adott adott elő a gymnáziumi ifjúság, közben 0 s v á t h Elemér fögymn. tanár tartott egy min­den tekintetben sikerült és hatásos beszédet és K a n i z s a y Imre VII. o. t. szavalta el Tóth Gyula „Okt. 31.“ cziniü költeményét. A felsőbb leányiskolában Hajdú Miklós s. lelkész tartott beszédet, Fodor Etelka, Kerekes Erzsiké és Sá­fár Esztike intézeti növendékek szavaltak s a kar két Ízben énekelt. A közönség emelkedett hangulatban oszlott el, hogy este 6 órakor a „Lorántffy Zí. egyesület által rendezett ref'or- mácziói estélyen ismét részt vegyen. — Uj ügyvédek : Dr. Szűcs Sándor ügyvéd városunk fia, Dr. Benedek József ügyvédjelölt Budapesten az ügyvédi vizsgát letették, mind­ketten városunkba fognak letelepedni. — A hadsereg köréből. Őfelsége a király, f. é. november hó 1-vel Vukadaviez Farkas 5. cs. és kir. gyalogezredbeli századost a 65. gya­logezredhez őrnagygyá. Zahlbruckner Pált ugyan ezen ezredhez I. oszt. századossá nemkülönben hóthalmi Chorlé Miklós hadnagyot főhadnagygyá és Sávú Cornél tiszthelyettest pedig hadnagygyá nevezte ki. — A tartalékos tisztek, szokásos évi szem­léje november 4-én lesz városunkban úgy a közös, mint a honvéd laktanyában. — Halálozás. Özv. lázári Nagy Ádámné, szül. Tar Borbála úrnő f, hó 26-ikán, d. u. 6 órakor 7‘2-ik évében elhunyt s 28-án nagy rész­vét mellett temetetett el. Az elhunyt úrnő, vég­rendeletében a szatmári ev. ref. egyházat tette örökösévé s igy állított magának ereznél mara­dandóbb emléket, a temetést az egyház ren­dezte. * Gyaszhir. Ifj. Német Sándor, — ki egyszer máskor szépirályu verseivel lépett a „Szatmár“ olvasó közönsége elé — e hó 17-én négy heti súlyos szenvedés után elhunyt. Ez ifjú bámulatos kitartással képezte ön­magát és hogy boldogulhasson, magán utón ké­nem* nyújt a telekkönyv. Kaczagni való hóbor­tosság volna örök hűséget esküdni, amit megtar­tani úgyis csak a hülyék szoktak. Ma a férfi nem feleséget, de állásának megfelelő „jó pártit“ ke­res. A nő csak férjhez menni akar minden áron. A szerelem ma már a közegészségi ügyosztály­hoz tartozik. így fogják fel az irók és poéták is, a kik az „életet“ írják. Hús és vér, minden egyéb ostobaság és ócska lom. Hát én egy ilyen ócska, ostoba históriát akarok elbeszélni. Mert hát mégis csak elhervad a virág, ha a dér leperzseli, vagy ha — letörik. ... Az öreg tiszteletes ur a méhesben egy ócska díványon hosszuszáru pipával és egy új­sággal a kezében a délutáni alváshoz készülő­dött, minél nagyobbakat fújt az öblös pipából annál jobban nehezedtek szempillái, végre is a pipa csendesen kicsúszott ajkai közül, az újságot pedig a legyek ellen tar fejére borítván, csende­sen elszunyadt úgy egy-két órácskáig. Az öreg tiszteletes urnák a leánya, Róza, fogadásból-é, vagy miből, a virágos ágyakból soha csak egy szál gazt is ki nem húzott volna máskor, csak éppen ilyenkor, mikor az Öreg lágy méhzsongás között édesdeden aludt. Ilyenkor édes álom képében találkozott az ö jóságos élet­társával, a ki már ott nyugszik a temetőben s itt hagyta ötét bura, bánatra, tengernyi gondra, itt hagyta ezzel a feslő rózsával, ezzel a szép­séges szép leánykával, a kit félteni kell még a levegőtől is, a kire ügyelni kell, hogy gonosz szem megue lássa, rossz szó el ne érje. Mit ért ő ahoz, egy tehetetlen vén ember, a ki addig csak a méheire, a könyveire ügyelt, a kinek, SZATMÁR. szült a tanító képezdére is, csak azért, hogy a tanítói pályán megszerezhesse a magasabb kép­zettséghez szükséges anyagi erőt. így tanitósko- dott egy iskolai éven át Gergelyiben, honnan az állatorvosi egyetemre ment, de atyja szegénysége miatt azt nem fejezhette be. — Tovább képzése szempontjából hivatalt vállalt a m. kir. szaba­dalmi kivatalnál, de sorsa ott sem engedé czéljá- hoz közelebb jutni, mert rövid idei hivatilosko- dása után besorozták katonának, hol oly hülést kapott, mely miatt felmentették a szolgálat alól s haza bocsátották, Szüleinek odaadó gondos ápolása sem volt képes az életnek megtartani az alig 2.i éves ifjút. Béke lengjen porai porai felett! ; f Gyaszhir. Vári Antal Szatmár sz. kir. vá- I ros tanácsjegyzője m. hó 3o-án meghalt. A csa- I Iád a következő gyászjelentést adta ki : Alulírot­tak mély fájdalommal tudatjuk a forrón szere- j tett férj, gondos apa és szerető rokonnak Vári Antal Szatmár sz. kir. városi tanácsjegyzőnek, folyó hó 3u-án, reggel ö órakor életének 47. évé- ; ben hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt elhunytat. A meg­boldogult földi részei november i -én d. u. 5 óra­kor fognak a r. katli. egyház szertartásai sze­rint Szivárvány-köz l. számú házától a hidontuli sirkertke örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1UÜ2. október HO. Áldás és béke hamvaira: Özv. Vári Antalné szül. Fodor Papp Klára, mint neje. Zoltán, Olga, Emil, István, Gyula mint gyermekei. — Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságá­nak tisztviviselői kara mély megille törléssel s a súlyos vesz Leség felett érzett igaz fá jdalommal tudatja a buzgó pályatárs, a mintaszerű tiszt­viselő és legjobb barátnak, Vári Antal tanács- jegyzőnek, munkás élete 4 ü-ik, s a városi tör­vényhatóság szolgálatában eltöltött idejének 7-ik évében folyó líl '2 évi október hó libán hoszas szenvedés után történt elhunyták A boldogult földi részei f. évi november i-én d. u. 3 órakor fognak a róm. katli. szertartás szerint a hidontuli sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen emléke! Szatmárnémeti, : mioktóber 30. Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságá­nak tisztikara. — Óvónői kinevezés A vallás- és közok­tatásügyi miniszter özv. Tóth Vilmosné szül. Litteczky Anna árvaházi gondnoknö leányát, Tóth Mariskát Miszlókára állami óvónővé ne­vezte ki. — Áthelyezés. A* vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Máthé Géza hontmegyei kir. segédtanfelügyelőt hason minőségben Nagy-Szoi- lősre áthelyezte és a nagy-szőllősi tankerület népoktatási ügyeinek ideiglenes vezetésével meg­bízta. — Hymen. Iiappaport Mártou, a Klein Vil­mos ezég könyvelője eljegyezte Rosenberg Simon a „Szatmári gőzmalom társulat“ buzabevásárló- jának kedves leányát, Szerénát. * Eljegyzés. A napokban tartotta Papp Dezső fiatal ács iparos eljegyzését Fekete József helybeli polgártársunk kedves és sze- retetre méltó leányával Annával. — Eljegyzés Hajós Gyula budapesti lakos eljegyezte Szimonisz Albert helybeli polgártár­sunk kedves leányát, Ilo.ika kisaszonyt. — Tanítónő választás. Városunkból Pércsy Mariska old. tanítónőt a cserepfalusi róm. kath. iskolához választották meg tanitónőnek. — Eljegyzés. Domokos István tokaji adó­hivatali gyakornok Domokos Lajos közkórházi gondnok fia, eljegyezte Krajnyák Margitot, Kraj- nyák Géza főbíró szép és müveit leányát. — Elhalasztott estély. A „Szatmárnémeti Iparos Ifjak Köre“ november hó 2-ára terve­zett felolvasó-estélyét a halottak napja miatt november 23-ára elhalasztotta. — B rtokvétel Komoróczy Iván volt nagy­bányai főszolgabíró, jelenleg szatmári lakos a Spiegel-féle 7uO holdas birtokot 188.000 koro­náért vette meg. * Esküvő. Október 26-án tartotta Kraszner József budapesti lakos kereskedő esküvőjét Klein Róza kisasszonnyal Szatmáron. Est ebéd után a Zöldfa szálloda nagy termében volt a táncz, me­lyen az igen szép szánni közönség a hajnali óráig vígan mulatozott. —- Áthelyezés Osucsay István helybeli kir. törvényszéki Írnokot az igazságügyminiszter hasonmiuőségben az erdődi kir. járásbíróság te­lekkönyvi osztályhoz helyezte át. — Hirdetmény. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának igazoló választmánya köz­hírré teszi, hogy mindazok, kik az 1886. évi XXI. t.-cz. 2o. és 27. §§-ai alapján az adónak kétsze­res beszámítását igénylik, folyó évi november hó 13-ikáuak délelőtti 9 órájától déli 12 óráig és délután 3 órátói 5 óráig a városháza kis tanács­termében ülésező igazoló választmány előtt je­lentkezhetnek s úgy a felvételt, mint az adónak kétszeres felszámítását szóval vagy Írásban ké­relmezhetik. Akik ezen idő alatt felszólamlá­saikat, vagy észrevételeiket szóval, vagy írásban elő nem adják, jogosultságukat nem igazolják, úgy a jegyzékbe való felvéteilő', mint az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől eles­nek. Az igazoló választmány a most kitűzött na­pon fogja a felszólamlásokat elintézni s a leg­több adót fizetők névjegyzékét összeállítani. Szatmár, az igazoló választmánynak m02 októ­ber iü-án tartott üléséből. Korányi János választ­mányi elnök. — Lorántffy estély. Tegnap este tartotta a Lorántffy Zsuzsáuua egyesület ez idényben az első felolvasó estélyét a felsőbb leányiskola nagy termében, díszes nagy közönség jelenlétében. A megnyitó beszédet az egyesület elnöke Doma- h i d y István mondotta, fejtegetvén a magyar társadalom feladatát a hazafias és váltásos ne ­mig meg nem halt, még a gondolatát is kileste j az a jóságos asszony. Csak te ne volnál! Gyönyörűséges, aranyos kis leányom — sóhajtotta sokszor magában az öreg, pedig a menybéli üdvösségét nem szerette I jobban, mint ezt az aranyhaju piros arczu leányt. Róza pedig éppen semmit sem gondolt az ■ ő féltő gondjaival, hiszen nem is tudott azokról | semmit, mert ő reá csak mosolyogni tudott az az öreg ember, hanem igenis, mikor észre vette, j hogy a pipaszár kicsúszott az öreg szájából s ! az újság háborította az öregnek egész fejét, rög- ; tön ott termett a virág ágyak között. Nem volt I ott már egy szál dudva sem, de azért mindig I akadt ott valami babrálni való. Persze, hogy ilyenkor mindig a kerítés mellett termett a rek- | tor fia is, a Kalmár Pista — a rektor diákja — | mint hogy hívták a falusiak. Csinos, tagbasza- ! kadt gyerek, égő szemekkel, göndör fürtökkel és serkedő bajusszal. A negyedik jogász esztendőt tapossa a debreczeni collegiumban. Azonban szí­vesebben tapossa most a kerítés mellett a gyepet. — Virág, a virágok között! Bókolt által a kerítésen a leánykához, a mitől lángba borult az orczája. Pedig elmondja ő ezt neki minden nap, j de azért mégis újnak tetszik az és mindannyi­szor meglandul tőle az orczája. Aztán előveszen I egy akáczlevelet és tépegeti rólla a leveleket: ; „Szeret, nem szeret?“ Nézze csak Róza, ez a ; bolondos akáczfalevél azt mondja, hogy: szeret. — Kicsoda ? kérdi Róza pihegő kebellel, kitépve gaz helyett egy csomó rezedát. — Hát gondolhat valaki másra az, aki ma- gával beszél ? Magára gondoltam. Mondja meg igazat mondott az a levél ? Róza csak ránézett két köuybeboruló sze- I meivel, de erre a nézésre Kalmár Pista már túl I volt a kerítésen, átölelte, mégis csókolta, ga­lambjának mondta és beszélt neki örök hűségről, sirig tartó szerelemrő és Róza hitt neki.............. Ki nyílott a virág. ... Ősz van. Hervadó virág. Mikor a mé­hesben a méh zsongás kihalt, az öreg dívány is gazda nélkül maradt, meghalt az öreg tiszteletes. Oda való volt már! mon lOtták a falusiak. Bé- ment az Urnák örömébe ! mondotta koporsója felett temető kollegája. Hát ő csatugyan bément, de itt maradt az ő aranyos kis leánya egyedül, hajh, de nagyon egyedül! Miután az utczán még sem maradha­tott, magához vette egy jó lelkű rokon. A vilá­gon nincs keserűbb kenyér az ilyen jó lelkű ro­kon kegyelem kenyerénél. Nincs ennél ezudarabb sors. Hejh, de egyedül van ilyen helyen az árva ! Róza még sem volt egyedül. Teli volt a szive szerelemmel. Elsírta könnyeit és— Kalmár Pistára gondolt. Eljön érte a Pista. Csak meg­vethesse valami kis állomásén a lábát, mindjárt utálnia jön. így Ígérte, igy esküdte. Hervad a virág. Utánna jön — várt reá és jött egy — levél. .... „Tudja, kedves Róza, meghasad a szivem utánna, de az élet ezudarsága, két kol­dus tarisznya együtt, — jobb nekünk elválni — maga még boldog lehet, én soha . . . .“ így szokták azt irui rendesen, mikor valakit leaka­runk rázni a nyakunkról. így irta Kalmár Pista is Rózának. .... Eihervad a virág — aztán egy csen­des sirt a temetőben béborit az őszi szél lehul­lott falevelekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom