Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-25 / 43. szám
XXVIII. évfolyam. 43-ik szám. Szatmár, 1902. okt. 25 SZATMAR. TÁRSADALMI ÉíS SZÉPIRODALMI HETILAP. / *X*:- '• ' I ff 's. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mind uMrinü dijak a kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mol ett a logjutányosabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. Kendeletek. I i Az újabb időben a főkapitányi hivatal egymásután bocsátja ki az újabb és újabb rendeleteket. Ezen rendeletek daczára rendészeti viszonyainkban jobb rend elő nem állott. I)e ezért hibáztatni a jelenlegi h. főkapitányt nem lehet, nem pedig azért, mert nagymérvű elfoglaltsága miatt minden egyes dologra ki nem terjedhet a figyelme; és észre sem vehet minden dolgot. Van azonban olyan rendelete is, a mely czélját alig ha fogja érni. Legutóbbi egyik rendelete, hogy minden egyes házi gazda szemét ládát csináltasson és abból időközönként hordássá ki az összegyűlő szemetet. De ezen rendelet vájjon előbb viszi-é legkisebb mértékben is a köztisztaságot, ezzel együtt a közegészséget ? Mi abban a meggyőződésben vagyunk, I hogy nem. Van e városban nem egy ház, a hol szemét láda nincs, még is ott a legnagyobb tisztaság és rend uralkodik. Van e városban igen sok ház, a hol van szemét láda, azért ott oly piszok és szemét van, melyhez még az Augias istállója is semmi. Pedig van szemét láda. Van e városnak nagyon sok udvara olyan, mely évtizedek óta nem volt kitakarítva, hanem ott gyűl a szemét és piszok rakásra. Ilyen udvarak nemcsak a Báthory-utczában találhatók, mert itt vannak oly udvarok, melyek mintaképei a tisztátalanságnak, hanem éppen a Kazinczy- utczában is. Mert ott ellehet a szemétláda, ha a szemetet nem takarítják. Mi történik most a nevezett rendelet szerint? Ha van teljesen tiszta udvar, de nincs szemétláda készen, úgy- azt kihágásért megbüntetik. Ha pedig van valahol szemét láda, de a legnagyobb piszok és rendetlenség van az udvaron, annak teljesen rendben van a dolga. Hol itt az igazság? Nem arra kellett volna rendeletet kibocsátani, hogy szemótládát köteles minden háztulajdonos csináltatni, hanem arra, hogy minden háztulajdonos köteles udvarát rendbe tartani. Időközönként vizsgálatot kellene tartani, hogy kellő tisztaság van-e minden udvaron. Felhívtuk már reá a rendőrség és a t. főorvos ur figyelmét, hogy csak egyszer vennék azt a fáradtságot, hogy Kazinczy- ntczán nézné meg az egyes udvarokat, látná ott azt a bámulatos keleti tisztátalan- ságot. Az egész udvar szemét, pedig van szemétláda, de a szemetet abban nem tartják, hanem az egész udvaron szórják szét. Ott bűzlik az egyes csatornákban a viz. Az lehetséges, hogy mióta elkészítették az ut- czára kivezető csatornát, azóta soha sem volt az tisztítva. Tekintenék meg a Kölcsey-utcza 28. sz. alatt levő bolt helyiség előtti tért; a jelzett számú udvaron is van szemét láda, de az illető boltos nem abba hordja a boltjából felgyűlő szemetet, hanem kidobja oda az utczára; úgy hogy az a bolt előtti tér egy állandó szemét rakodó hely. Hiába látja azt az ott elmenő rendőr, nem tartja azt kötelességének, hogy feljelentse. A milyen szomorú képet nyújt városunk a tisztaság tekintetében, éppen olyat nyújt az egyébb rendészeti tekintetekben is. A Pannónia szálloda két kapuja előtt levő csatorna bűzlik, de annyira, hogy messze érzi már az ott elnienő, ebben a tekintetben is jó lenne-vakwSF intézkedés, hogy a csatorna úgy tartassák, hogy annak bűze ne botránkoztasson meg. Felhívta a helyi lapok egy része a rendőrség figyelmét, hogy intézkedjék a Rá- kóczy és Hám János-utcza sarkán levő és a „Mészáros Társulat“ tulajdonát képező *ösz- szedüledező épület eltávolítására. Ezen épület párkányzata nagyon, de nagyon össze van repedezve, minden pillanatban annak lezuhanásától kell tartani, a tetőn levő cse- répzsindely nagyrésze már megindult s lefelé kívánkozik á földre, ezt jelenben a csatorna megakasztotta; de majd ha még egynéhány darab jön hozzá, az egész le fog zuhanni. Az épület egész fala össze van repedezve. Városunkban egy elég jó karban levő épülettel a „Csizmadia Társulat“ tulajdonát képező házzal történt meg, hogy annak párkányzata leszakadt és' egy ott elmenő asz- szonyt agyonütött. De hiába a szomorú példa, nincs semmi intézkedés. Ha a hatóság oly szépnek és diszesnek tartja a mészáros társaság épületét, hagyja akkor ott, de annyit megtehetne a közönség érdekében, hogy el- rekesztnó ott a gyalogjárót, s nem engedne arra közlekedést, nehogy amiatt ott valaki halálát lelje, mivel nem intézkedik, az összeomlással fenyegető ház eltávolítására. Ugyancsak a helyi lapok egy része felTAHCZÄ. A boldogtalan. Németből. Wecker tanácsos neje kényelmes lakószobájának ablakánál állott és kitekintett az őszi estbe. A jólétnek és boldogságnak kellemes tudata Látottá át. Van férje, kinek tekintélyes állása van és a ki testi egészségénél és munka erejénél fogva még további elölialadást is remélhet. Leánya Nelli, a ház egyetlen gyermeke, félév óta boldog asszony. E tudat különösen jól esett anyai szivének. Ma napság furcsábbnál furcsább dolgokat hall az ember. Leányok, kik szépség, temperamentum, vagyon és származásuk révén a legszerencsésebb házasságra látszanak feljogosítva, a legszerencsétlenebb parthiekat teszik. De Nelli! Istenem! A fiatal emberek rajongnak érte. Férje magas műveltségű, szeretetve méltó, egyike a legkeresettebb fiatal orvosoknak. Valóban, Nelli igazán meglehet sorsával elégedve. De nini épen itt jön! Mily üde, kecses, mily varázskellem ömlik el egész lényén. De mégis, mintha ma valami idegenszerűség lenne vonásaiban, valami szinte ijjesztö kifejezés 1 — Mama, — mondá Nelli, amint a szobába lépett s leült leánykori kedvencz helyére, a hol azelőtt a bakfiss korszak minden fájdalmát és keserűségét elpanaszolá anyjának, — mama, — te olyan fürkészőleg nézel reám, bizonyára gyanítod, hogy egy titok nyomja lelkemet. Igen, — ne ijjedj meg —de én b oldo gta lan v a g y ok. — A tanácsosné megdöbbenve nézett föl. Hogyan ? —■ kérdé — tegnap este még mielőtt elmentél, dicsérted urad szeretetre méltóságát, oly boldog, olyan megelégedett voltál és ma már boldogtalannak érzed magad ? Mi történt ? Nelli fájdalmasan sóhajtott. — Mi történt? — mondá Nelli tompán, semmi, semmisem történt. De épen ez a rettenetes. Ha Ottó veszekednék velem, szemrehányást, vádat emelne ellenem, jó, szóba állok vele. Az ember jól kibeszéli magát, azután béke van. Jóleső béke a viszály után. De igy! — így ? Ez a néma hallgatás, mint lidércznyomás nehezedik reám, — nyögte a fiatal asszony. — Mosolyognám, csókol, barátságosan beszél velem, sőt — ajándékokat is vásárol nekem I Fölemelte finom, piczinyke kezét egy csinos arany kar pereczet mutatott anyjának. — Gyönyörű — nemde ? nevetett diadalmasan. — Tegnap este kaptam Ottótól. — És ez az ember tesz téged boldogtalanná? csóválta a tanácsosné finom inosolyyal a fejét. Nelli megrettenve húzta vissza a kezét. Újból szánalomra méltóan nézett és sóhajtott. Oh ez mind csak külsőleg van. Belsőleg-belsőleg én érzem, mint csökken szerelme napról-napra, óráról-órára. Alappangó ellenszenv ez. Felugrott, izgatottan járkált ide-oda, kezét halántékára szorította. — Mama — mondá aztán anyja előtt megállva, egy tervem van s azt neked is helyeselni kell. Igen, kell! Egy félévre el fogok válni Ottótól és aztán ismét visszatérek hozzá. E közben világosan kitűnik, hogy valóban szeret-e engem, vagy szerelme csak szivének föllobbanása volt, mely épen oly hamar elmúlik, mint keletkezett. Nemde, igy kell tennem? Várakozásteljesen nézett anyja szemébe. Az okos, tapasztalt hölgy megsimogatta ősz haját, mintha egy röpke mosolyt akart volna elpalástolni. — Igen, tedd ezt — mondá. — Az jó lesz. Nelli meghökkent. — Te azt hiszed tehát, hogy az szükséges lessz ? — kérdé megzavarodva. Azt hittem, te ellent fogsz mondani. — Miért mondanék ellent ? — válaszoló anyja nyugodtan. Te oly alapos okokat hoztál föl, neked okvetlen meg kell a valóságról győződnöd s igy nem marad más hátra — mintegy félévre elválni. Papa ezt ma este közölni fogja férjeddel. — Ma este ? — sóhajtott a fiatal asszony.
