Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

2 S Z A TM Á R is, hogy azt az irányt, amelyet lapunk ed­dig követett, ezután is követni fogja. Jövőre is az lesz jelszavunk, hogy: ,,A haza minden előtt.“ Ezután.,# nemcsak hangoztatni fogjuk, hogy szerésd embertársadat, mint önmaga­dat, liánén 1 ezen elv szerint fogjuk irányozni cselekedeteinket is, de ez nem fog meg­akadályozni bennünket, hogy az elnyomott igazság érdekében tiltakozó szavunkat fel­emeljük: de nem fog megakadályozni abban sem, hogy a ferde kinövéseket nye­segessük. ' Továbbra is igyekezünk a jót, a valót, a helyest, s a nemest hirdetni. Leszünk pártatlanok, részrehajlatlanok ezután is úgy, mint eddig voltunk. Nem fog akadályozni ezután sem abban semmi, hogy nevén nevezzük a dolgot, bárkinek a dolga lett légyen az. Nem fog ennél fogva akadály lenni a szókimondásban semmi. Szóval leszünk ezután is azok, amik eddig voltunk. Kérjük ennélfogva a mélyen tisztelt Olvasókat, a kiknek bizalmát működésűnk­kel sikerült megnyerni, kegyeskedjenek jö­vőre is bizalmukkal megajándékozni, s az elénk tűzött szép elveknek, nemes eszmék­nek híveket szerezni. Lapunk ezután is minden szombaton jelenik meg és előfizetési ára: Egy évre4 korona Félévre ......................2 korona Ne gyedévre .... 1 korona lesz. Kálik és Szeremy Dr. Törseök Károly kiadótulajdonosok. szerkesztő. Színészet. Szoyer Ilonka S/.atmáron. Január 3-án este érkezik meg a szatmári színház nagyhírű vendége, Szoyer Ilonka, aki ez időszerűit vidéki körúton arat rendkívüli diadalokat. A bájos, fiatal művésznőn nem látszik meg, hogy egy hónap alatt négy városban huszonhat- szor játszott és minden szerepét estéről estére kétszer-háromszor végig énekelte. Igazi nagy stílü diva ez a szép, sugár nö­vésű, feltűnő szőke művésznő, aki jau. 4-én, szombaton lép föl először a szatmári színházban. Strausz örökbecsű operettedében a „Bőregér“-ben énekli Rozalindát és énekli oly fenomenálisan, ahogyan még alig hallottuk ezt a szerepet. Elő­ször is elénekli azt az eredeti magyar dalt a 2-ik felvonásban, melyet mindig kihagynak, mert nincs énekesnő, aki le birja győzni az énekszám bravú­ros nehézségeit. Szoyer Ilonkától a magá teljes­ségében hallani fogjuk ezt a ritka becses alko­tást. Betétül énekelni fogja továbbá Mulder stok- kato-polkáját, melylyel mindenütt extázisba ejti a közönséget. A lélekzet visszafojtódik, mig Szoyer ezt a számot bámulatos könnyedséggel és kápráztató tökéletességgel elénekli ; azután pedig kitör a leírhatatlan taps-orkán. Ez a Szoyer Ilonka stokkatóinak rendes kísérete. Második este, vasárnap Szoyer Ilonka a ..New-York szépe“ czimszerepében lép föl. játékán, toilettjein kivid ez este tánczával is hódítani fog és szerepét megint földisziti két remek betéttel. A művésznő fellépései iránt nálunk szokat­lan, mondhatni rendkívüli az érdeklődés. Mind a két estére már most előjegyzések történnek, s hogy ha csak ideje engedi, a művésznő még egy­szer fel fog lépni, hétfőn, a „Vesta szüzekében. Szóval itt is ugyanaz ismétlődnék, a mi a többi városokban : Szoyer Ilonka akár egy hétig játszhatnék zsúfolt házak előtt. De sajnos ! ezúttal a művésznő nem ma­radhat itt tovább, mert már január 12-ikén a királyi operában énekel. Mindenesetre szerencsés gondolat volt a j színház vezetőségétől, hogy Szoyer Ilonkát vendég- szereplésre megnyerte: ezekre az ünnepi estékre Szatmár közönsége kivétel nélkül minden körben osztatlan lelkesedéssel készül. Színtársulatunk halad elég rendesen, ha­bár egy kissé jobb műsor-beosztást, több rekla- mirozást s kevesebb egyenetlenkedést szeretnünk körében látni. Pénteken,, decz. 20-án Strauss bájos zenéjü operettjét nézte végig zsúfolt ház. A darab fél- helyárakkal adatott. Szombaton, a „Gésák“ vonultak föl rendes helyáras előadásban, de üres ház előtt. Mimóza szerepében Szalay Vilma tűnt ki, Ráthonyi Rolli Polli szerepében szépen énekelt és tánczolt. Decz. 22-én, vasárnap Tóth Ede örökbecsű népszínműve a „Falu roszsza“ jött színre kevés számú közönség előtt helyes előadásban. Csáky Göndör Sándor vialis szerepében érdemelte ki a közönség tetszését, mig Lévay Berta Finum Rózsi alakításában szokott kedvességét juttatta érvényre. Szilágyi Dezső pedig, mint Gonosz Pista., igen mulattató és pompás alakítást nyújtott. Hétfőn: „Próbaházasság“félház előtt. Kedden csak délutáni előadás volt. íélhely- árakkal. Kevés számmal voltak akis nézők, akik számára „Hófehérke és a hét törpe“ kedves tündér regécskét hozták szilire. Úti Gizella mint Azalea királyné, Barna Jolán mint kedves Hófe­hérke játszottak különösen jól; persze sok szép dicséretet érdemelnek feltétlenül a kis törpék. 1 a kik annyi ügyességei, bátorsággal mozogtak a i színpadon. Szerdán délután ismét volt előadás. A „Yén- bakkanesos és fia a huszár“ czimii pompás, képzelni a jó keresztyént templomba járás nélkül is, épen azért nem szívesen ment a tiszteletes ur sokszor vizenyős praedikátiója hallgatása végett a templomba. Felesége kis és nagycséhányi Oséhányi Ágota asszony épen ellenkezője volt a Márton urnák, nagyon {szeretett templomba járni, s abban a meggyőződésben élt, hogy, ha pontosan eljár ; a templomba és ott buzgón imádkozik, eleget tett az Isten iránt való kötelességének — és arra, hogy üdvözölhessen, — de attól rendkívül irtózott, hogy akár az egyház közszükségeire, akár a szegényeknek egy utolsó fillért is adjon. Ágota asszony missiót vélt teljesíteni, ha Márton urat saját, fogalmai szerint megtéríti, épen azért soha sem hagyott fel Márton urnák az unszolásától, hogy járjon mindig a templonba, a mikor csak ideje van rá nehagyja szegény lelkét elkárhozni, s a pokolra jutni. — Erre Márton ur sehogysem volt kapaczitál- liatú, mivel Márton urnák mindig volt ideje, igy ha felesége unszolosának enged, akkor mindig a templomban kellet volna ülnie. Márton ur Ágota asszony unszolását a leg­többször csak a füle mellett eresztette el amiért aztán Ágota asszonytól soha sem volt nyugta, de hogy pillanatnyi nyugalmat szerezzen magá­nak. többször akarva- nemakarva elment a tem­plomba. Márton ur teljesen tisztában volt azzal, hogy az erőszakolt buzgólkodás semmit sem használ a I lelki üdvösségre, épen azért az ilyen buzgólko- dástól miudonfóleképoii igyekezett menekülni, de hogyan, miképen és mi módon volna ez lehető, hogy Xantippe, akarom mondani Ágota asszony zaklatásától is meneküljön : ezen törte már fejét régóta. Hogy a legtöbbször a véletlen szokott a megszorult ember segitségsre jönni, minden lép- ten-nyomon tapasztalhatjuk. így jött az Márton urnák is segítségére. Egy alkalommal a kényszer templomozás után tévedésből a perselybe egy aranyat talált ]n krajezáros helyett bedobni, s ezt csak akkor vette észre, midőn már benn csörömpölt az arany, azt meg nem tudta összeegyeztetni sehogysem a községiektől várt tisztelettel, hogy a tiszteletének tévedését feltárva, az aranyat visszakövetelje, de kedves élete párja előtt nem tudta elnyögni té­vedését, hanem azt nyíltan felfedező, annál is inkább, mivel nincs olyan adópénztáros, a kinek olyan ellenőrzője lett volna, mint a minő volt Ágotha asszony Márton urnák. Volt aztán Márton urnák mit hallani a könnyelműségről, a figyelmetlenségről, sőt még az ügyetlenségről is. Márton ur tapasztalta, hogy minő vihart tá­masztott tévedésével, egy végzetes elhatározásra kezdett jutni, hogy máskor ügyel, miszerint ilyen tévedés elő ne adja magát, ezt az elhatározását még megerősítette azon újabb tapasztalata, mi­január 1. népszínmű jött színre kicsiny közönség előtt, félhelyárakkal. Csütörtökön Jókay Mór „Arany ember“ ez. közkedvelt színműve adatott telt ház előtt. A szereplők, mint az előadásból láttuk, különös gonddal s odaadással kreálták szerepüket. Péntek este félhelyárakkal a „Királyfogás“ ez. klaszikus értékű operetté sikerült előadását élvezte végig telt ház. Lévay Berta, Ráthonyi Stefi-„ke“, Szalay Vilma mindhárman élvezetes perczeket szereztek a közönségnek. Szilágyi. Mészáros és Miklóssy hollókéi mulattatok voltak Győré. Csáky jók voltak. Óhajtanok, hogy egy színművet is hozzon szilire már a társulat, ha nem egyébért, hát változatosság kedvéért, ott lesz R iskó Erna, adjanak neki saját szerepébe vágó persmuimot, miért mindig csak, a négy primado- na gunyjára, „énekes szerepekkel“ fárasztani. A szín lap összeállítója pedig vegye észbe, miszerint minden keresztnevet lehet kicsinyítr> fokba tenni, például: Bertácska, Vilmácska, Paulácska . . . s elég jó hangzással. . . Decz. 28-án szombaton fél ház előtt a „Czigány-báró“ operetté jött színre. A darab előadása igen jó volt, mind a társulat, mind a zenekar működését tekintve. Lévay B., Szalay V., Ráthonyi Stefi, Solty Paula, Szilágyi D., Miklóssy. Halinay Kornélia az est sikerének részesei. Vasárnap, decz. 29-én, Géczy István : „Az ördög mátkája“ ez. népszínműve szépszámú kö­zönséget vonzott. A szerepek jó kezekben voltak. Hétfőn félhelyárakkal a „Peleskei nótárius - ra gyűlt egybe telt ház. A darab helytelenül megcsonkítva, ki nem elégítő, gondatlan előadás­ban jött színre. Hírek. Lapunk előfizetőinek és munkatár­sainak boldog uj évet kívánunk. Lapunk közelebbi száma jan. 1 1 -én fog megjelenni. — Istentisztelet. A szatmári ev. ref. tem­plomban tegnap Osváth Elemér tartotta az alkalmi beszédet, ma, uj év első napján pedig Biky Károly esperes fog beszélni. Segélyezés. Karácsonyi segélyezésül a sze­gényeknek Meszlényi Gyula püspök 2üo, a káp­talan 200, a szent Antal per8My 200 koronát juttatott. E mellett a püspök 2o öl felvágott fát osztatott szét a szegények között.-— Városi rendkívüli közgyűlés volt decz. 23-án d. u. a polgármester elnöklésével, melyen az elemi iskolák államosítási szerződése fogadtatott el. Elfogadta továbbámlvben a közgyűlés a gazd. szakosztály azon javaslatát, hogy a város vegye meg 14 ezer koronáért Magoss Menyhért ügyvéd felajánlott Rákóczy-utczai házát ;■ az érdembeli tárgyalás jan. 13-ra tűzetett ki. Ezután az egyes bizottságok alakíttattak meg. Titkos szavazással pedig a közigazgatási bizottság tagjai lettek : Antal Dániel, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Tanódy Márton, dr. Kölcsey Ferencz, Losonczy József, dr. Kelemen Sámuel. Ugyancsak titkos szavazás­sal az igazoló választmány tagjai : Antal I).. Losonczy J., Uray Gáspár, Csomay Imre és Ha­8HESBHS1KS 7iT ' r ' i'HH ili’Tr~~TT~|1ii UUT TTi liTirro,fiTiTrii,1~i~I»i'iű"rIl iiiUWi~hrmv>liaT7HlliHi~W Hu" M.I szerint a jó Ágota asszony valamit hagyott el a megtérítési buzgalmából. Márton ur a legközelebbi alkalommal ünne­pélyes díszbe csapja magát, s indul a templomba. A jó Ágota asszony örömét ki írhatná le, midőn ezt látta, de mégsem mulasztható, el, hogy szivére ne kösse Márton urnák, miszerint a pénzt nézze meg, mielőtt a perselybe bedobná, nehogy úgy járjon, mint előbb. Márton ur ígérte is, hogy most már nem fogja elsietni a dolgot, hanem gondosan jár el. Templom után Márton ur arcza csak úgy ragyogott az örömtől és gyönyörűségtől, a mit meglátva Ágota asszony, hálát adott a Minden­hatónak, hogy véghetetlén kegyelmét éreztette szeretett férjével, mindazáltal megkérdő Márton úrtól, hogy jól megnézte-o a pénzt perselybe 'dobás előtt ? Meg kedves feleség megnéztem jól, mondja Márton ur, s most bedobtem egy aranyat, mert tud meg, hogy a múlt alkalommal csupán téve­désemet resteltem, de jól esett nekem, hogy az Isten jó kedvéből adott megmérhetetlen vagyo­númból másnak is jutathattam, s ezen kellemes érzés hatása alatt elhatároztam, hogy valahány­szor a templomba megyek, a Mindenható irgal­mát ily módon is igyekezem kinyerni. Márton ur szavatartó ember volt, ennélfogva Ágota asszony mit sem került azután annyira, mint azt, hogy figyelmeztesse kedves élete pár- ; ját a templomba menetelre. Nagyszöllösi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom