Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-08-31 / 35. szám
2. SZATMÄR. aug. 31. 1686. junius 21-én kezdték ostrom alá venni Budavárát a keresztyén seregek, junius 24-én az alsó várost elfoglalták, julius 22-én a vár egyik puskaporos tornya felrobbant, ami nagy zavart idézett elő a törökök közt. Erre szabad elmenetelt ajánlott a keresztyén hadak vezére a törököknek. Abdurrahman azonban a „birodalom kulcsát“ átadni nem akarván, az ajánlatot visszautasította Ezután az újólag megkezdett erősebb harcz folytán julius 27 én a vár külső bástyái kerültek a mieink kezébe. A julius 31-én tett újabb felszóllitás sem vezetett sikerre. A törököknek mintegy 50000 főből álló felmentő serege csakhamar megérkezett, s ez az ostromló seregeket nap-nap után folyton zaklatta, mindenképen arra törekedve, hogy a várba uj védő csapatokat juttathasson be Augusztus 20 án csakugyan sikerült is vagy 300-at belopnia, azonban egy másik csapat augusztus 29-én szerencsétlenül járt, mivel egytől egyig felkonczoltatott. Az augusztus 29-én intézett általános roham után Abdurrahman belátja, hogy a várat nem képes megtartani, bár annak védését végleheletéig elhatározd. Mikor ez a keresztyének tudomására jutott, elhatározák, hogy rövidesen az előzőknél is erősebb rohamot intéznek, ezt szeptember 3-ára határozták el. Szeptember 3-áu délután 3 órakor kezdték meg Budavár ellen a rohamot s rövid pár óráig tartott, amely alatt a védő sereg majdnem egészeu elhullott. Így jutott Budavára ismét 145 év múlva birtokunkba, ezelőtt 215 évvel. Elévülhetetlen érdemeket szereztek a vár visszafoglalásában a magyarok, a kik közül különösen kitűntek, Eszterházy János, Battyány Ádám, Bercsényi Miklós, Baranyay Gáspár, Petneházy Dávid s több mások. Az idealizmus ügyében. A „Szatmár“ aug. 24-iki számában fl—„ aláírással cikk jelent meg, mely a „Szatmár és Vidéke“ helyi lap 34-ik számában közölt s „ az idealizmus felé“ való haladásról szóló cikkhez szól. Sok részében nem látom egész tisztáknak „—fl—“ eszméit. Igaza vau; de nem meri nyíltan nevén nevezni a mit körül ir! Bölcselkedés nőikül is rájövünk arra, hogy az emberiség mai viszonyai a szó legerősebb értelmében: nyomorultak ! Vegyük a mindennapi életet; egyetlen pillantás reá megvetést költ bennünk! Ember ember többbit is. Meghallotta egy hitelezőm, hogy házut vettem magamnak, rám támad és követeli a pénzét. Én persze nem adhattam neki semmit és ezen u^v össze kaptunk, hogy mindkettőnket áristomba tettek. S.: Nagyon örvendek, örökké csak abban lakjál, sohse hagyd ,oda, a inig élsz ! M.: Süveges 1 Áristomban vagyok, áristomban 1 Ilyet kívánsz te nekem ? S. : Nem te tanítottál rá, hogy örüljek neki, nevessek neki, hogy ... M.: Ez esetben megint más módon kell felelned. Minthogy a. hitelezőm az óta már kiszabadult, ezt kell kívánnod : Allah dicsértessék, az egyik már kijött, remélhetőleg nem sokára a másik is kikerül. S.: Nem bánom. Alláh dicsértessék, az egyik már kijött, remélhetőleg nem sokára a másik is kikerül. M.: Derék én Süvegesem! — De hadd beszélem tovább. A mint kikerülök én is a börtönből, egy pék boltja előtt visz el az utam. A pék épen egy kenyeret vetett a kemenczébe és a mint viszarántja a lapátot, hát nem kiüti a félszememet a nyelével! S.: Alláh dicsértesék, az egyik már kijött, remélhetőleg nem sokára a másik is kikerül . . . —>»***— ellen küzd, a ki bírja, marja. Örömmel veszi az ember a másiknak pusztulását, hiszen a kenyérre mindig akad vállalkozó. Aztán az emberek azt, a ki legkevésbé is kimondja az igazat, a mivel aljas tetteikről levonja a lepelt, halálból gyűlölik, annak rosszára mindent elkövetnek, bevágják útját, boldogulását, mondd: kiüldözik a világból ! Aztán hány léha, tanulatlan, mondd: szamár ember haladását, érdemetlen sikereit segíti elő a talpnyalás művészetének ismerete, s a mi legfőbb : az inni-tudás, s a meg nem engedett tettekre vállalkozás! Ez a mai élet. Ez csalhatatlan igazság. Ez kézzel fogható! Ezt látja, a ki nem vak, a ki látni akar! Mikor pedig látja az, a kiben jobbérzés is van, becsülettudás, igazságszeretet, vallásosság, hazaszeretet, kötelességtudás stb. s a többi „ értéktelen “ tulajdon, meglehetősen elveszti életvágyát ! El biz azt! Ez már nem „ utópia “ ! — Mert jóravaló ember öljön ki kebléből minden jó érzést, szivéből minden hazaszeretetet, érted olvasóm !: minden hazaszeretetet, legyen butaelméjű, jól tudjon talpat nyalni, tartson össze a többi „jelessel“ : akkor halad valamire. Sokra! Ur lesz belőle ! Lábát fogja lógatni; tejbe-vajba fog fürödni; gondja annyi sem lesz, mint a fölszálló pehely; befolyásos lesz, hogy „tisztelni“, „becsülni“ fogják az emberek s félve fognak ránézni! Ha a szemérmetlen halál elragadná, sokan körülállják ravatalát, elsiratják s minden jót elmondanak róla. S nem tudom én, milyen nagyszerű pályafutása lesz ! íme ez a élet t. „fl.“ czikkiró ur! Nem vonom kétségbe hogy ön is tudja ezt, s lelkét valami nemesebb dologgal akarta szép filozófiai elveiben áltatni ; és azt állítom is: ön helyesen mondja, hogy „a jelenlegi elvek és eszmék nagy része szerint“ nem közeledünk az idealismus felé. De mig ön mégis a távoli jövőben, megszívlelendő, nemes eszközök segítségével közeledőnek látná a czél elérést, addig én egész merészen kimondom: eszeágában sincs az ideálismusnak, hogy körünkben letelepedjék! A mi körünkben! Hiszen reggelre megfojtanék a nyomorultat! Ó fájdalommal mondottam én a fönti szavakat de azok igazsága a napnál fényesebb. Sőt még sötétebb szavakkal kellene az igazságot, hogy az emberiség romlott, kifejezni, de még a papiros sem állja ki azok megdöbbentő voltát! Nem akartam én sérteni a szent eszményeket ! Sőt az azokért való küzdelmeket nagyszerűeknek és fönségeseknek mondom, melyek nagysága és isteni volta előtt meg hajlok, melyek sikertelenségét vérző szívvel látom, — csak nevén akarta m nevezni, a mit nem lehet bölcselkedésekkel kerülgetni. Miért a bölcselkedés ? mikor csak kivilág- lanék, hogy határozottan igaz, miszerint nem közeledünk az idealismus felé, sőt attól annyira eltávolodtunk, hogy fantasiánk viszonyokat nem képzelhet, melyektől c tekintetben valamit várni lehetne ! M. L. Hírek. — Tisztviselők értekezlete városunkban. Az állami hivatalok vezetőivel történt megbeszélés s határozat folytán Veréczy Antal kir, táblabiró tudatja, hogy szept. 1 -ón délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében az ismert mozgalomhoz való csatlakozás megbeszélése végett értekezlet fog tartatni. — Kinevezés. Meszlényi megyés püspök ur Bodnár Gáspár helybeli kir. kath. tanító képezdei tanárt, a helybeli papnöveldéi intézethez a neveléstan tanárává nevezte ki. — Kinevezés. Barthos Zsigmond pénzügyi titkárt Nagy-Károlyba igazgató-helyettesé nevezte ki a pénzügyminiszter. — Választási hir. A „Szatmár és Vidéke“ múlt számában közölte, hogy a helybeli függetlenségi pártban helyre állott az egyetértés, s hogy megállapodás jött létre Bartha Kálmán joggyakornok személyében a jelöltre nézve is. Ez a hir, mint illetékes helyről értesülünk teljesen alaptalan és légből kapott, Felteszszük & vezetőségről, hogy ilyesmire nem is gondolt, mivel szerintünk az eddigi „önjelöltek“ bármelyike koránál, tehetségénél, képzettségénél és tapasztalatánál fogva sokkal inkább igényt tarthatna arra. — Hegyközségi gyűlés volt aug. 25-én a Szatmárhegyen, a kapitányi hivatal helyiségében,' melyen az 1902. évre költségelőirányzat álapit- tatott meg. — Dalarihinepély Debreczenben. A Tiszavidéki kér. dalos szövetség dalünnepélye a múlt szombaton és vasárnap volt Debreczenben. A dalosok nem dijjért Versenyeztek egymással, hanem csak erkölcsi dicsőségért. Az érkező dalegyleteket nagy ünnepségek között fogadták, a vasútnál Lengyel Imre szövetségi elnök üdvözölte őket. Este fél 8 órakor hangverseny volt a színházban, melyen a résztvevő 16 dalárda mintegy 100 főre menő impozáns tömeggel szép ének számokat adott elő. Hangverseny után az Angol-királynő szállodában ismerkedési estély volt. Vasárnap délelőtt közgyűlés volt a kereskedelmi akadémia dísztermében Lengyel Imre elnöklete alatt. Közgyűlés után a dalegyletek versenyeztek egymással a színházban,, melyen a szatmári Dalegyesület és az Iparos Enekegyesület szépen kitüntették magukat. Délben 2 órakor a „Bika“ szálló nagy termében diszebédet adott Debreezen városa a dalegyesületek tiszteletére. A fényes ünnepség- kedves emlékeivel távoztak a dalosok a vendég- szerető magyar városból. —- Tanítónők megválasztása. Harasztkó Ilona oki. tanitónő Simába, Reviczky Berta Géberjénbe, Haeffner Margit Csengerbe, Szabó Berta oki. óvónő Kis-Szekeresre tanitónőkül meg választattak. — Gyäszhir. Hogy a sors mennyire rideg, menyire kegyetlen, megdöbbenve kellett elgondolnunk egy tehetséges fiatal ember koporsójánál. Dr. Barta Simon hosszas, küzdelmes törekvés után, végre czélhoz ért s kézhez vehette a tehetségével is megérdemelt ügyvédi diplomát s mikor végre a nehéz munka jogos gyümölcsét is élvezni akarta volna, megérkezett a szeszélyes sors s nagymérvű igazságtalansággal megkötötte a gyümölcsszedő kezeket. Az enyészet hatalmába kerítette teljesen az uj áldozatot s lassan szétszaggatá élete fonalait. A küzdő kidőlt! Aug. 27-én délelőtt sírjába kísértük, hol minden szenvedésével eltemetve van. Az ügyvédi kamara koszorút tett a koporsóra ; gyász beszédet dr. Kelemen Samu mondott. A család a következő gyászjelentést adta ki : Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a felejthetetlen emlékű férj, testvér és rokon Dr Barta Simon ügyvédnek, életének 29., boldog házasságának 2-ik évében, f. hó 25-én este 8 órakor hosszas szenvedés után tötént gyászos elhunyták A megboldogult hült tetemei 27- én d. e. 10 órakor fognak a Kazinczy utcza 7. számú háztól, az izraelita temetőben nyugalomra tétetni. Szatmár 1901. aug. 25-én. Nyugodjék békében ! Bárány Gizella neje. Özv. Friedman Pálné édes anya. Barta Gizella, Barta Janka, Barta Rella, Barta Miksa testvérei. Bárány Mór és neje Fürst Berta após, illet, anyós. Bárány Regin, Bárány Rózsika, Bárány Adél, Dr. Weisz Ferencz, Vajda József, Bárány Andor sógor, illet, sógornők. — Kisorsolt esküdte« A helybeli törvényszéknél megnyíló szeptemberi esküdtszéki ülésszakra a következők sorsoltattak ki esküdtekül : Tóth Móricz földbirtokos Patóháza, Szilágyi Dénes földbirtokos Királydarócz, Polyánszki Miklós pénztárnok Szatmár, Szentiványi Károly iparos Szatmár, Sándor Vilmos mérnök N.-Somkut, Szikorák Gyula iparos Szatmár, Szakái Ferencz iparos Szatmár, Kaposi József iparos Szatmár, ifj. Kovács József birtokos Piskolt, Luby Zsigmond birtokos Fülpös-Darócz, Kolozsváry István iparos Szatmár, Jenei Endre ügyvéd Szinér-Váralja, Istvánfy Bertalan magánzó Atya, Kovács Jenő földbirtokos Homok, Kerner György földmives Nagy-Majtény, Papp Béla ügyvéd Nagy-Károly, Papp Kálmán nyug. törvényszéki biró Sima, Komoróczy Lajos földbirtokos Hodász, Komka Alajos pék Szatmár, Hájtájer Pál festő Szatmár, Németh Lajos földbirtokos Ököritó, ifj. Markovics Pál földbirt. Gyökeres, Kanizsay Jenő földbirtokos Lázári, ifj. Losonczy József kereskedő Szatmár, Szabó Autal ügyvéd M.-Szalka, Nagy József ügyvéd Halmi, dr. Lengyel Márton földbirtokos Szatmár, Nagy Béla földbirt. Lázári, Nyilván Miklós ügyvéd N.- Somkut, Olsavszky Gyula ügyvéd N -Somkut. Pótesküdtek: Koós Gábor, Hirsch Miklós, Hel- meczy József, Germárz Tivadar, Cholnoky Imre, Bakay Géza, Bodnár György, Bossin József, Jakab Mihály, Horvát Ágoston Szatmárról. — Házasság. Csesztük Emil kudsiri áll. el. iskolai tanító kedden d. u. 4 órakor vezette oltárhoz Pap Gyula kir. adópénztárnok Margit leányát. — Tanitóválasztások. A szatmári gör. katli. iskolánál Hubán Gyula eltávozása folytán megüresedett jtanitó állásra aug, 25-iki iskolaszéki gyűlésen Pap János kabola csárdái tanítót választották meg. Ugyancsak e napon a tiszabecsi ev. ref. egyház rendes tanítójául Nagy Géza helyettes tanítót választotta meg. — Eljegyzések. Hajdú Zsigmond ev. ref. lelkész, püspöki titkár Boriska leányát a napokban Szentpétery József szabolcsmegyei veres-
