Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-08-31 / 35. szám

XXVII. évfolyam. __________________________________ 35-ik szám___________ Szatmár, 1901 augusztus 31. SZ ATINáR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. X.' i ft.. . r .­-4,. v. , , Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: Egészévi e 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre J kor. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSÉG ÉS jílADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutnnyosabb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. Budavár visza foglalása (1686 szeptember 3.) A mohácsi vész után Magyarország ki­rályi székének elfoglalása volt czélja a habs- burgi családból származott Ferdinándnak, a Német császárság, Spanyolország, a német­alföld és Amerika uralkodója öcsének és Zá­polya János magyar főurnak. Amaz a német császárra támaszkodott, ez látva a magyar urak megbízhatatlanságát, a török szultánba vetette minden reményét. Amaz német zsoldosok, emez török csa­patok segitségi vei akarta maga részére biz­tosítani a magyar koronát. János király 1540-ben bekövetkezett ha­lála előtt fiát János Zsigmondot a szultán kegyeibe ajánlotta. Ez aztán jogczimet adott a törököknek a magyar ügyekbe avatkozni. Ezzel éltek is csakhamar. így midőn Ferdi- nánd a János Zsigmond kezében levő Buda­várát elakarta foglaltatni, csapatokat küldött a szultán Budavár felmentésére, ami aztán meg is történt. Ezután 1541. augusztus 29-éré a mo­hácsi szomorú csata évfordulójára rendelte magához a török szultán János Zsigmondot, a kit aranyos kocsiba tettek és Török Bálint és több főur a szultán elé vittek. A szultán a kis királyfit megcsókolá, fiainak is meg- mutatá, azokkal is megölelteié és csókoltatá. Ez alatt pedig a legválogatottabb janicsárok a várba megtekintés ürügye alatt felmentek, s midőn mintegy 3000-en voltak, az anadolii beglerbég átadatta a szultánnak Budavárát. A szultán azt hozta fel az elfoglalás okául, hogy Budavára nagy veszedelemnek van kitéve és félő, hogy a németek elfoglal­ják, ő pedig azt minden áron megakarja vé • dencze fia részére tartani, s azt nagykorúsága elértével vissza is fogja adni. Mindez azonban nem történt meg, ha­nem ahelyett a török Budavárában megfész­kelte magát, s a szerencsétlen országot innen és később elfoglalt más erősségekből folyto­nosan pusztította, a lakosokat rabszijakra fűzve hajtotta el, a népen örökös sarczokat zsarolt, a védekezőket legyilkoltatta, vagy örökké tartó rabságba hurczoltatta. Innen lehet aztán azt megmagyarázni, hogy az igazságos Mátyás idejében az egész Európában egyik legnépesebb Magyarország lakossága a XVII. század vége felé egy ti- zedrésznyi lakosságra olvadt ie. Budavár el­foglalása óta, hogy a török Magyarországon akkora foglalásokat tehetett, annyira befész­kelte m igát, annak nem egyedül a törökök ereje volt az oka, hanem tegfőképen az, hogy a habsburgi dynasztia a magyarok iránt bi­zalommal soha sem viseltetett, hogy Magyar- ország törvényeit, alkotmányát, mindig fi- gyölmen kívül hagyta, hogy Rudolf uralko­dása óta a róm, lcath. vallást erővel a nem­zetre akarta erőszakolni, ezek a jobb érzésű és a törvényhez ragaszkodó magyarokat na­gyon bántották, ezek több alkalommal részint maguk közt, részint az erdélyi fejedelmekkel szövetkezve, a törököt is segítségül hiva ál­lottak ki a magyar szabadság és a protes­tantizmus védelmére, igy közvetve a törökök a magyar szabadság és protestáutizmus védői is voltak a habsburgi uralkodók ellenében. 1683-ban a törökök Bécset akarták el­foglalni, azért Thökölyt és Apaffy Mihály erdélyi fejedelmet utasította a szultán, hogy Kara Mustafa nagyvezér seregéhez csatlakoz­zanak Bécs elfoglalására. Magyarország védelmét a magyarok Thököly, Apaffy, a török s tatár seregei el­len lehetetlennek tartották, azért Bécs vé­delmét tűzték czélul ki. Bécset tehát a magyarok, a németek védték a török egyesült seregek ellen, mig végre Szobjeszky János lengyel király is meg­érkezett és Bécset szeptember 12-én a török seregek teljes megverése után felmentette. Kara Mustafa nagyvezér Thökölyt és Ibrahim budai basát vádolá a vereség miatt. Ibrahimot Kara Mustafa csakhamar meg­gyilkolttá, Thököly egy par évig küzdött még, de a törökök Thökölyt okolák a ké­sőbbi pár év alatti bekövetkezett veresége­kért is, igy az értekezés czéljából Nagyváradra utazott Thökölyt a váradi basa elfogatta és Nándorfehérvárra hurczoltatta. Ennek következménye aztán az lett, hogy Eperjes, Kassa, Sáros-Patak, Regécz, Ungvár és több kisebb jelentőségű helyek a Lipót hadainak, vagy önkényt meghódoltak, vagy könnyű szerrel hagyták elfoglalni az erősségeket, s azok őrségei a Lipót seregé­hez csatlakoztak, s egyesült erővel több erős­séget vivtak meg ezután, mig végre általá­nossá lett az a vélemény, hogy most lesz a legalkalmasabb a törököt Magyarországból kiszorítani. A sereg vezérei lotharingiai Károly és a bajor Miksa voltak, s mintegy 50000 em­berrel támadták meg a Budavárát védő törö­köket, Európa majd minden országából jöttek ezután, a kik résztvenni kívántak az ostrom­lásban. Budavár védője Abdurrahman vagy Abdi basa volt, a ki mintegy 16000 válogatott török sereg élén állott.-41T Á R C Z A. Ül*­port sem múlja fölül. Az arabok, hinduk, moha­medánok szinte önmaguktól, nem tudni honnan fakadt népmeséi nem kevésbé nagy bámulatra ragadnak, őserejük, fölülmulhatlan képzelniük s alaki jelességük miatt. így rendkívül érdekesek a keleti népek köz­mondásai; de a „népjelenetek“ is, melyek h ami- siiallan humorban pszichologice tárják föl a kö­zönségesebb ész érdekes gondolkozását. De sőt egyes népek körében még színházi előadások is vannak, melyek egy-egy rövidke je­lenet bemutatásával mulattatják közönségüket. Egy ilyet találtunk följegyezve, mely két z ej bek ember közötti beszélgetést mutat be; valószínűleg a Kunos fordított keleti népmeséiben cs rajzaiban is megjelent fordításban. Rendkívül mulattató: Mester és Süveges, a két szinházi szereplő találkozik a színen (ez olyan vásári sátorban van, minőben nállunk a komédiások produkálják ma­gukat) és igyen beszélgetnek : Mester: Új fezt vettem magamnak Sü­veges! Süveges: Mi közöm hozzá ?! Ha vetted magadnak vetted. M.: Hát igy kell egy jó barátnak felelni ? S.: Hát hogyan no, mit tudom én ? M : Ilyenkor azt szokás mondani : Örülj neki, nevess neki és úgy menjen darabokra a fe­jeden. S.: Ha épen akarod, hát: örülj neki, ne­vess neki és úgy menjen darabokra a fejeden. M.: így már helyes. — De hallgassd csak, hogy mi történt velem. A minap a vásárra men­tem és vettem fát. S. : Örülj neki, nevess neki és úgy menjen darabokra a fejeden. M. : Mit? Az én fejemen ? A fa ? S.: Mit tudom én ? Hisz te magad mondtad, hogy igy szokás kívánni. — M.: Igen a fezre, de nem a tűzi fára. Erre ez legyen a váraszód: Örülj neki, nevess neki, tűz égesse és gyönyörködve nézz a hamujába. S.: Ha épen kedved telik benne, hát: Örülj neki, nevess neki, tűz égesse és gyönyörködve nézz a hamujába. M. : Ez már helyes beszéd. — De hadd beszélem el azt is, hogy időközben egy házat vettem magamnak. S.: Örülj neki, nevess neki, tűz égesse és gyönyörködve nézz a hamujába 1 M : Ne úgy mondd az Istenért, te oktondi 1 S.: Most meg már hogy mondjam ? Nem te tanítottál erre is? M. : A ház megint más. Ezúttal azt szokás kívánni : Nagyon örvendek, örökké csak abban lakjál, sohse hagyd oda, a mig élsz. S.: Legyen úgy : Nagyon örvendek, örökké csak abban lakjál, sohse hagyd oda, a mig élsz. M. : Pompás Süveges, pompás. De halld a Fehér Péter. Nagy szomorúság van Fehér Péteréknél, Elromlott a gazda, korcsmában fekszik, kél. Hasztalanul kéri hű társa a jóra, Süket lett, nem hallgat semmi helyes szóra „Ha engem nem nézel, ha az én szóm semmi, Ezért a gyermekért kell zabolát vetni Rósz indulatodnak, korcsmázó kedvednek, Látod az emberek már most is megvetnek 1“ így szólt a jó anya ; s rnegeredt a könye, De a Fehér szive nem indult meg tőle. Egyik nap mint másnap csak a korcsmát járta, Sírt a neje, sirt a szép eladó lánya . .. Egyszer a korcsmában furcsa dolog történt, Fehér Péterre az ital mondott törvényt. Részeg czimborája úgy főbe ütötte, Hogy a boi’os kancsót letette örökre. ........... Pótor Elemér. Mester és Süveges. A keleti népek meséit olvasva, azokban cso­dálatos szépséget találunk. Az „ EzeregyéjjJ me­séinek varázsos fantasiáját egyetlen más mesecso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom