Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-04-20 / 16. szám

Szatmár, 1901. április 20.

mmm

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Q-M4

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

égési évre félévre . .

5 kor. 60 fi.

2 kor. 80 fi.

1 kor. 40 fii. ... 6) fii.

lágy hóra ügyes szau. ara 10 ti.

Úgy az előfizetési pénzek, »alamint a tiirdete.i stb. dijak e lapok kiadóhivatalában fizetendők Szatmaron, Oeák-iéi 3. 8Z. (a városháza mellett.1

Kiadóhivatal:

jfa.TT **ai® 3a® könyvnyomdája, Deák-tér 3. sz., hova az előfizetési és hirdetési dijak bórmentve küldendők. Bérmentetlén leveleket nem fogadunk el.

HIRDETÉSEK DIJA:

IVgy garmond sor 12 fi.; többszörinél 10 fi----Teri»

Ho

lmes és többszörös hirdetések kedvezőbb feltételek vlatt vétetnek fel előleges fizetés mellett.

VTIL T-T llllli

a három hasábos garmond sor dija 20. fi.

t

Ivóvizünk.

A jó ivóvíz az ember egészségének egyik nagyíontosságu kelléke. A rósz ivóvíz a legegész ségesebb testet is megrontja. Szükséges tehát, hogy jó, tiszta ivóvízzel éljünk. Mi városi emberek azonban leginkább szenvedjük annak hiányát. S igy gyakran a rosszemésztést, bágyadtságot, (ófájást, kedvetlenséget ennek tulajdoníthatjuk. Faluhelyen jobb az ivóvíz, azt mondják. Na de azért városhelyen is jó lehet az. Leginkább a (óidtól függ. S a (öld ép úgy lehet alkalmatlan falun, mint a városban.

Hogy azonban a meglevő kutak rossz vizet szolgáltatnak, a mint ez nállunk áll, az gondolkozóba kell, hogy ejtsen bennünket. Az Árpád-utczai kutat például jobbnak mondják, mint a Kölcsey-utczait; pedig az sem elég jó. Legjobb kútnak tartják az István-téren lévőt. S ez állandó ostrom alatt is áll. Más különben is az összes kutak ostrom alatt állanak ; különösen étkezések ideje előtt. Ennek oka pedig, hogy nincs kellő számú kút városunkban.

Régóta napirenden van a kut-kérdés városunkban, s már a város tehetségéhez képest egy pár kút fúrását el is rendelte ; a rosszak pedig valószínűleg betöltetnek. Azonban többre van szükségNehéz lehet pedig a jó kút túrásának helyét eltalálni, — még pedig úgy, hogy az emberek igényei is kielégítést nyerjenek a helyet illetőleg. Ha a város tehetné,

Szepesi emlékek.

(Folytatás.)

Nem hiába büszke a magyar a Magas Tátrára, nem hiába látogatják ezren és ezren a íöld legtávolabb eső országaiból is, nem hiába hasonlítják össze Schweiz-czal: e fölséges Hegyvidék, melyet az Isten különös jókedvében teremtett, ritkítja párját egész Európában.

Nem messze Iglótól, Káposzraíalunál, a mint kibukkan 2800 métert meghaladó csúcsaival s az asztal simaságu hatalmas szepesi iénsikból egyszerre és egy tömegben felszökik egész a felhőkig : látjuk a világ egyik legszebb panorámáját, a mint előttünk kéklik, sötétlik és barnul gyors szinváltozatban a szerint a mint tiszta, derült, vagy borongós az éSNincs nyelv, nincs toll, amely azt a cső dálattal vegyes bámulatot kellőkép le tudná írni, a mit a Magas Tátra gyakorol első szemlélőire. Nem csak kielégíti, hanem még íöhogy megfelelően rendezze a kutak kérdését, bizonynyal erre semmit sem kellene vetni. Különösen fontos a szakszemélyzet is e kérdésben ; örökösen a kutmestere- ken fordul meg a kutak ügye; most tudomásunk szerint, tapasztalt szakképzett kut- mestere van a városnak, e tekintetben tehát nem volna fönnakadás.

Mindazáltal igen üdvös volna, ha a Deák-téren lévő kút ismét megnyittatnék. A Deák-téren magán, nem tekintve a szorosán vett környéket, ezernél jóval több a lakók száma. Ezért is szükséges ott egy kút, akár mennyibe jöjjön is, dáriusi kincsbe nem kerül, s kincset fog érni. S a vize is valószínűleg jobb lesz, mint a többi kutaké.

Há pedig a város czélja a piacz közepén esetleg szökőkutat létesíteni, ha ez lehetséges, az sem lesz helytelen, ha különösen jó vizét a környék élvezheti; de szépészeti tekintetben is kedves jelenséget fog képezni.

Hisszük és tudjuk, hogy a város vezetősége figyelmét a kutak fontos kérdésétől sem fogja elvonni.

— Személyi hir. Honvéddandárparancsnok- ságunk élére Rohr Ferencz vezérkari ezredes helyezte tett át Bécsből.

— Mii kedvelői előadás. A helybeli prot. felsőleányisk óla javára ápr. 13-án, szombaton este a városi színházban műkedvelői előadás tartatott, mely alkalommal a Gabi Villa francia vigszinrnű került színre. Szép számú közönség volt jelen, daczára a magas helyáraknak. — A műkedvelők között sok kiváló, mondhatni szüleiül is múlja a legjobban íölcsigázott képzeletet is. Rátapad szemünk a hatalmas ormokra, a hasadékokban vakítón fehérlö hóvonalokra, az oldalán zöldeló fenyvesekre, a fölötte folyton változó égboltozatra s nem vesszük le mindaddig, a mig menet, vagy jövet felséges alakjából csak egy parányi részt is meg tudunk külöm böztetni. Remek, isteni tájkép a Tátra. Nézzük Poprád-Felkáról, Késmárkról, vagy Liptó felől, mindenütt egy és ugyanaz : síkságból kiemelkedő óriás, mely mellett szánalmasan eltörpülnek a körülötte húzódó más hegyek.

S most képzeljük el, hogy e hatalmas hegységóriás egyik terraszos lensikjan égbe- nyúló csúcsok tövében, 135t méter magasságban egy nagy csodaszép tó kéklik, körülötte karéjban pompás főúri villák, fogadók, löl felé sötétlő fenyvesek, melyek a csúcsok felé bokrokká törpülnek, hogy aztán csak a hónak és sziklának adjanak helyet, majd a Kriván Lengyel-nyereg, Lomniczi csúcsok hótakart tetői, mig lent ezer méter mély ségben a városokkal s falvakkal behintett szepesi lentérség : ime ez a Isten remeke a csorbái tó és környéke.

Derült tiszta időben a fogaskerekű pályaháztól valami fölséges letekinteni a sikra s föl a tó fölött a büszkén égbe meredező ortett tehetség van. Feltűnő rátermettséget tanúsítottak különösen Maróthy M. és Hármán M. k. a.; nem külömben gyönyörködtető.volt a Lengyel A és Domokos M. kisasszonyok játéka. Mihalovics Miklósné úrnő pompás játékát már más alkalommal is élvezlük. — Mig a férfiak működésében is tok meglepőt találtunk. Kürtby Józsefben valódi sziuilehetség nyilatkozott meg, Glück Jószef beillőén otthonos. Godán András, Karap Géza, Terestényi Jenő és Beke Béla jó műkedvelőknek bizonyultak. — Színház után kedélyes mulatság volt a polgári kaszinóban. Ápr. 20-án este a nőegylet javára, félhelyárak- kal, az előadást megismétlik.

* Diák majális. Az ev. ref. főgymnasium ifjúsága a farsangban elmaradt bálja helye11 —1 mint biztos fonásból értesülünk május hó 4-én a Kossut h-ki rli kioskban majálist rendez. Előre is felhívjuk a közönség figyelmét e mulatságra.

— A tűzoltóság részére még mindig nem szereztetett őrtorony Idestova egy fél éve már, bogy a tűzoltók fölváltva őrzik a tüzet a laktanya — kapujából. A püspök úr nem adja ide a székes- egyház tornyát; tehát át kell alakítani a szatmári ref. templomot. Szóval a város tűz elleni biztonsága érdekében lenni kell már valaminek 1

— A vetés idejének elérkeztével emlités nélkül nem hagyhatjuk,— amit különben régén tud mindenki, — hogy nincsen hazánkban cég, mely nagyobb bizalomnak örvend, mint Mauthner Ödön világhírű budapesti mag kereskedése. Különösen megbízhatók gazdasági magvai, melyek közül impregnált takarmány répamagjai párjukat ritkítják, de kerti magvai is minden versenyen felül állanak. Nagyón csodálkoznánk, ha akadna csak egyetlen hazai gazda, vagy kertész, aki külföldről hozatna magot, mikor — mint általánosan ismeretes, a Mauthner-féle magvak ép oly elterjedtek és közkedveltek külföldön, mint idehaza Magyarországon.

— Gyász hir. Özv. Papp Ferdinándné, Papp Ferdinánd kif. telekkönyvvezető özvegye folyó hó

18-án, délelőtt szívszélhüdésben városunkban meghalt,

mokra. Elmondhatni: .Együtt mélység és magasság, tiszta lénylő, világosság.“

De ha szép a látóhatárt tízszeresen meg- nagyitó ragyogó napos idő, a mikor a csúcsok s a me sszel utó síkság körvonalai tisztán kivehetők, még szebb a Csorba tó a haragos viharok zengésében. Látni védett helyről a vihar születését, lavinaszerű növekedését, hallani félelmes zengését, érezni az istent ítélet közeledtét, aztán megkönnyebbülten nézni hogyan csillapul lobbanékony dühe, mint a mérgét kiöntötte óriásnak, látni sebes elvonulását s a tájék sértetlenségéi: mindez a csorbái tó egyik nagyszerűsége.

Ilyen csodaszép látványban részesültünk egy szép augusztusi nap delén. 1 iszta kék ég ragyogott le bearanyozva mindent. Alulról kánikulai melegség, felülről jeges áramlat csapott felénk, néhol a hó szagát érez ük, máshol hőség tikkasztott. A csúcsok ragyogtak, a hó vakított, az égbolt sötéten kékleti a nyugodt tó tükrén, a mikor hirtelen mintegy varázsütésre kibukott egy felhődarab a Kriván felől. S mig a tó s a partján séiáló közönség élvezte a verölényt s, nehány perez alatt egyszerre elhomályosodott a Tátra tetejét s ielsö oldalait megülte a fekete lelhö. Egy vakító villámlás s egy rettentő dörre-