Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-07-27 / 30. szám
XXVI. évfolyam. 30-ik szám Szatmár, 1901 juliu*~4?7. SZATMA TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. í - i * -V " > ( Sg] l •' í-5 . ; Blőflafttési ár: Egészívie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre ] kor. Egyes szám ára 10 fillér. A kánikula. Hogy ki, mikor, miért nevezte el az év julius 20-álól augusztus 20-áig terjedő idejét kánikulának, azt nem tudjuk, de hogy kutya melegek szoktak évenkint lenni ezen időben, azt tapasztaljuk. A nap ezen időben majdnem függélyesen bocsájtja sugarát a kiszáradt földre, kipörköli a gyengébb növényzetnek még a gyökereit is, kopár lesz a mező, teljesen elszáradj kiaszott a rét, s legelő. Az ember, állat, a nagy hőségben eltikkad, levert, kedvetlen, ha lehet a hűvös, árnyas helyeket keresi fel, s eltikkadt testét, igyekszik felüditeni. Ilyenkor kínjában az ember a forró ságtól menekülni óhajtván, kívánja a hűvöst, a mely testének enyhülést ad. Igaz, nagyon kellemetlen a forróság, sok embernek betegséget, sőt halálos nyavayat okoz a napszurással. így azt mondják közönségesen, hogy káros. — Hát azokra nézve az is, akiknek betegséget, vagy halált okoz, de a nagy mindenségre, s benne, minden állatra, növényre, csak haszonnal jár. Az orvos a testre nézve káros kór anyagok eltávolítására, fürdőzést, izzasztást ir elő, a mit mesterségesen, nagy költséggel lehet csak elérni, de csak annak, a ki teheti és annak, a kinek a fürdőzése, izzasztásra kedve és ideje van, — s ha a kóros anyagok a testben bent maradnak, ott jobban beX .... í alföldi városban egymás mellett Ékvő hatalmas udvarokon, melyek hajd n az ősi portat kép<zék, élte napj it két testvér család, tőzsgyökeres magyarok, — egyformán volt. nekiek mit aprítani a tejbe; — csak egy nem volt meg a két családfő között, t. i. a békés egyetértés és rokoni szeretet; a török átok e két testvér szomszédon teliesedésbe ment; mindegyiknek volt két gyermeke és pedig az idősbiknek két legény fia, a másiknak két felserdült szép leánya ; — csakhogy a gyermekeken nem fogott a török átok, mert ők, — a legnagyobb titokban ug\an, — de a lehető legjobb egyetértésben éltek, — csöndes nyári éjjeleken gyakorta összejöttek a teleknek a láb- jában. E két testvéri portára dőlt az x ............í ve ndéglős udvara, kinek szemrevaló leánya egyszer véletlenül, — később pedig szándékosan titkos tanúja volt az ellenséges testvérek gyermekei bizalmas suttogásainak, melyeknek fő tárgyát bizonyosan az atyjuk közötti elkeseredett harag ki- engesztelhetésének módozatai képezek s annyira bele élték ma.ukat e bizalmas találkákba, hogy midegyikőjök rettegett attól, ha azok bármi utón megakadályoztatnának, mig ellenben a titkon hallgatódzó hebróni rózsa, ki alkalom adtán a két fiatal deli legény tüzes pillantásai alatt nem egyszer sütötte le zavartan szemeit, ő csak lopva pillantott olykor-olykor reájuk, mikor a fiuk po haraik után nyúltak, tette pedig ezt vagy azért, mert hivé, hogy szemeiket egy pillanatra poharaikon feledik, vagy azért bátorkodott eny- Dyire, hogy szerelmetes leikével a még az időben Megjelenik minden szombaton. jbZERKESZTŐSÉG ÉS jílADÓHIVATAL .’ Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. fészkelik magokat, később különféle betegségeket és halált idéznek elő. A legjobb és legnagyobb orvos a jó Isten, a kánikulai hőséget praescribálta a kóros anyagoknak mindenből való eltávolítására, a mely hőség kitágítja az emberi és állati bőrön levő lyukacskákat, s kényszeríti a kóros anyagokat a testből eltávozni, a kiáramló izzadsággal, nem kérdezvén azt meg senkitől és semmitől, hogy akarja-e, hogy az elgyengült testet óhajtja-e megujhitani, akarja-e, hogy a betegség csiráit elölje testében és hogy a már kitörni készülő betegségtől ki- ván-e megmenekülni ? Igaz, hogy a gyógykezelés eléggé drasztikus, de az a kérdés, használ-e? —Azt tapasztaljuk, hogy nagyon is Tapasztalhatjuk azt oiinai) is, hogy a nyári idő az, a mikor az évnek minden hónapja közül a legkevesebb betegség, s halálozás van. Hát vájjon a növényzetre másféle hatással van az óriási hőség? Óh nem ! A növényzet tavaszszal gyenge, csenevész, s bennünk örömet, gyönyörűséget a tavaszi zöld azért kelt, mert jól esik szemünknek a téli kopárság, egyhangúság után a változatosság, a különféle színeknek pom- pázása, az uj élet tarkasága, mozgása, az üde és kellemes levegő, — de a kellemes, üde levegő, a szelíd napfény csak uj életre kelt, virágokat fakaszt, s legfelebb a gyümölcs fejlesztést kezdi meg, de azt nem képium desideriumot képezett polgári házasság indulá-ban jövetelét sejté I — mondjuk ez a deli zs'dó leány nem bánta volna, ha a haragban telhetetlen szülők valami úton reá jönnének gyermekeik ec-etelte bizalmas pásztor óráira; at'ól tartott, azonban s talán nem is oknélkül, hogy ha e deli legények reá jönnének az ő „Judásságára“ többé még csak egy tekintetre sem méltatják, — várt tehát kellő alkalomra, mély kis vártatra elő is adá mayát. Egy szombat, délután két fiatal utazó szált meg vendéglőjükbe, kiknek egyike finomított szeszben, — másika pedig gép olajban utazott, — lévén természaiükben az ismerkedési vágy, csak hamarosan bemutatkozának a vendéglős kisasz- szonynak, s hódolattal teljes udvarlásaik közepette i.yekezének a város tehetősebb gazdáinak I kipuhatolásá a f*lh sználni a sikamlós bókok közepette piruló kisasszonyt, ki elsőben is a szom- J szédos két gazdát jelölte ki üzleti rábeszélő te hetségük alkalmas médiumaként, s ezek látoga'á- I sukat másnap ott szándékoztak megkezdeni. A következő nap ép vasárnap vala, melynek délelőttjén a következő kis történet játsró- j dott le a két testvér gazda udvarán: és pedig azon idő alatt, mig a két család ifjú sarjai, a két | legény és leány, ezek édes anyjuk kíséretében, a templombin valának isteni tiszteletre, egy kis epizód álltáimul szolgált a két testvér között for- I rongó harag láva kiömléséhez. A testvér öcs kenderma os magkakasa, a mely szerencsétlen teremtés nem akarta a testvér gazdák ellenséges viszonyát a bátya szép tyuk táborába is meghonosítani, a szende állatok békéjét a közös palánkon való váratlan átugrá- sával zavara meg végveszedelmére, mert az ép ott sétáló családfő azonnal bosszúja tárgyává szemelte ki, s egy keze ügyében eső karóval úgy HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányos abb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. pes megérlelui, élvezhetővé tenui, a kánikulai forróság szerepe csak akkor kezdődik, mikor mindennek uagyobb tevékenységre, nagy működésre van szüksége, a fejlődésben levő gyümölcsöt az kényszeríti, hogy érjen meg, hogy zamatos legyen, s hogy a megért gyümölcsben kifejlődött mag a növényzet folytatására képes legyen. Hát a földre minő hatással van a forróság ? Arra is a legjobbal; — mert azt kiégeti, porhanyóvá, igy az elvetett mag befogadására, kikelésére, alkalmassá teszi. — A porhanyóssá vált földben elvetett mag csekély esőtől kikel, szépen díszük, s az emberben gyönyörűséget keltve fejlődik, mig a rögös földbe vetett mag kikelésrée a hosszas, s nagyobb esőzések szükségesek, és ha a mag ki is kelt, a növényzet fejlődését a rögök akadályozzák, ha ugyan teljesen el nem zárják a további fejlődés útját. Az évnek a kánikulájához hasonló az embernek a férfi kora, a mikor a megszületett, s fejlődésben levő gyermekeket elkészíti az életre, a megélhetésre, a család folytatására és uj család alapítására. Ilyenkor lehet és kell a fejlődő gyermekek iránt teljesíteni a szülői kötelességet, a mely nem abból áll egyedül, hogy a gyermeket felnevelje a szülő, s azok élelméről, ruházatáról, s az iskoláztatásukról gondoe- kodjék, hanem abban főképen, hogy példátalálta fejhe koppintani, hogy menten hanyatt vágódva, kezdte magát kirukkapálni az árnyék világból. Az ifjabb testvér pedig, ki éppen két fiatal urat kisért ki, megpillantva kakasa végvonaglását, a „corpus delicti“-ként mellette heverő karót és a kézen-közön beiramlani igyekvő bátyjára, rákiáltott torka szakadtából, ki szégyen-szemtől mit volt mit tenni, megállapodott, bízva abban, hogy nékie van itt igaza, meg hát még a más portáján sem menekülne el, még ha bizton tudná, hogy a fogát ott hagyja is. Égy darabig hallgatta öcscse praedicatióját kakasa felett, melyhez bizony nem a bibliából szedte ki a leczkéjét, s olyan adta-vette szózáport engedett nyaka közé, melyben bizony jól füröd- hetett, de a melytől üdülést, vagy tisztára mosást nem igen várhatott; — tehát mikor látta, ho^y több kettőnél ő is neki ereszté nyelvének eddig nehezen fékezett zaboláját s olyau replicát vágott át hamarosan, hogy még kedves élete párjának is becsületére vált volna, — ki ugyan szóbeli részt nem vett az eszme cserében, de férjéhez sompolyogva, biztató könyök lökésekkel igyekvék elérni egyrészről azt, hogy férje ura ne igen maradjon a másiknak adós, hanem az utolsó keresztvizet se hagyja rajta, másrészt, hogy megakadályozhassa idejében férje urát, ha netalán magas gerjedelmében a palánkon átugrani szándékoznék, minthogy ez esetben a kakas kimúlását bizton ember vér, vagy talán testvérgyilkosság is tetőzhetné, e/ért aztán berángatá férjét a szobába, s mire a gyermekek a templomból haza - kendének, már csak ki-ki bent átkozta rossz szomszé dságát ; minek — szerintök — előbb- utób b rossz végének kelle lennie. (Folyt, köv.) Egy furcsa párbaj. TÁRCZA.