Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-07-13 / 28. szám
3. sz ATMÁR. Julius 13. megmenteni, rajta segélni, egyedül a saját érdekeit szolgálja, egyedül az aranyborjút imádja, hagyja elbukni azokat, akiknek előde a haza megszerzésében, s megtartásában részt vettek, a haza földjét vérökkel szentelték meg. Pedig a segítség, a gyámolitás, sokkal könnyebb volna, mint a teljesen tönkrementnek az elesettnek felemelése. Keletkeztek hazánkban ma már mindenféle actiók, de nem találunk egyet sem, a mely a magyar kisgazdák helyzetének gyökeres javítására volna irányozva. Hol van az államnak a gazdasági szövetkezetek keletkezésére, gyámolitására irányuló tevékenysége, segélyezése? Hol van a gazdák érdekében a közgazdaság teljes tönkrejutását előidéző közös vámszövetség megszüntetésére a komoly törekvés? Hiszen az orosz, oláh, szerb, stb. más országok terményei annyira lenyomják az árakat, hogy nem képes a gazda annyit terményeiért kapni, mint a mennyibe neki kei ült a legtöbb esetben. A hangadók azért térjenek magukba és bánják meg eddigi káros mulasztásukat, s igyekezzenek már olyat is tenni, ami csakugyan a népért, a nép javára lenne. Válasz a „Szamos“ folyó évi 55. sz. oyilterében levő nyilatkozatra. A „Szalmái-" jelen évfolyamának folyó hó julius 6-án megjelent 27-ik számában „Rendőrtisztek választása“ czimü czikkben foglaltak által Makay Sándor rendőrtiszt becsületében sértve érezte magát, ez okból n ég folyó hó 6-án a délutáni órákban hozzám Léber Antalt és Fűep Imrét küldötte, a kik hozzám jőve, velem tárgyalásba bocsájtkoztak, a tárgyalás során felvetették azt a kérdést, hogy nevezzem meg a czikk szerzőjét. Én kijelentettem, hogy azt nem nevezem meg, amire aztán igyekeztek engem capaci- tálni, én, hogy tovább ne zaklattassam magamat azt a választ adtam, hogy várjanak másnap d. e 10 óráig, addig értekezem a czikk Írójával, (gondolva, hogy majd alaposan raegbányom-vetem a dolgot, esetleg kérek a czikk Írójától a felvetett kéidésre választ) de egyúttal kijelentettem, hogy én a czikknek szerzője nem vagyok, s nem látok becsületsértést a czikkben. Másnap vagyis folyó hó 8 án délelőtt 10 órakor egy levél érkezett hozzám Léber Antal, v főerdész aláírásával; a levél borítékjára rá volt inkább, mivel másoktól úgy hallotta, hogy néha heteken keresztül nem kap a segéd alkalmazást. Jankónak azonban nem kellett addig várakoznia, mivel a második héten már jó helye volt. Most volt még csak elemében Jankó, midőn a rendes munkaidőn túl végzett munkáért külön fizetést kapóit. — Most már nem ismert határt a munkában, legelső volt mindig a gyárban, s onnan legutoljára távozott. — Bár nem vonta meg magától azt, amit testi erejének fentartására szükségesnek tartott, de ő soha nem tett agy, hogy a mit hat napon megkeresett, a hetediken elköltse, — hanem fizetésének legnagyobb részét félretette. Rendes kiadásai közt mindig ott volt a nevelő anyjának juttaiandó rész, sa szegény ügyefogyot- tak gyámolitására mindig jelentékeny összeg. így igyekezett meghálálni mind azokat a jókat, a melyeket Istentől vett, de meg is segítette Jankót az Isten, mert rövid idő alatt a gyárban is kiküzdötte magának a legelső helyet, s a legjobb fizetést, s a mellett edzett, erős, egészséges lett, mert a nagy városi életnek nem hagyta magát elragadni, folyton mértékletes maradt mindenben. — Nemsokára miután mindenki iránt előzékeny, szives volt, segéd társait is, különösen, ha azok, vagy hozzájuk tartozó, betegségbe estek, segítője, gyámolitója volt, — mindenkinek jóindulatát kiérdemelte, barátságát mindenki kereste, ő szívesen harátkozoit mindenkivel, mindaddig, mig a maga fogalmai szerint a barátkozás valami rendellenességre nem akarta csábítani, akkor azonban visza vonult, mert ő a barátságot magáért szerette, nem pedig azokért az eszközökért, amikkel arra szoktak törekedni. D. irva: „küldönczczel 9 kor. 50 fill.“ (Én azt hittem, hogy egyik perében felmerült költségeimet küldte meg Makay Sándor, kérdést intéztem a küldönczhöz, hol van a pénz? miután az felvilágosítást nem tudott adni, kérdést intéztem a borítékon : „miféle pénz az.“) A levél tartalma pedig ez : „Tekintetes Dr. Törseök Károly urnák Szatmári. Tegnapi ügyből kifolyólag kérem szives válaszát közölui! Szatmár, 1901. julius 7-én. Tisztelettel Léber Antal e. k. v. főerdész “ Julius 8-án hivatalos ügyben vidéken voltom, távolléteaibeo házamhoz jött két ur, amint arról értesítettek később, s ott egy üres visit- kártya lapra „Fülep Imre, Uray Árpád • neveket Írták fel. ügy értesültem, hogy délben volt a két ur nálam. Kedden, vagyis 9-éo V« 12 óra tájban az előbb nevezettek ismét megjelentek és zaklattak, hogy vagy a czikk szerzőjét nevezzem meg, vagy a sértést vonjam vissza, vagy nevezzem meg meg- bizottaimat, miközben rendszeres tárgyalás folyt részemről és a megbízottak részéről. Én előadtam ismételten, hogy a czikket nem Írtam, abban nincs becsületsértés, a czikkben foglaltak a valóságnak mindenben megfelelnek, amint arról több oldalról szerzett informátióm után meggyőződtem, de ba becsületsértés volna is, ami nincs a czikkben lovagias elégtételt nem adhatok megbízójuknak, mivel a szatmári „Zöldfa“ vendéglőben tehát nyilvános jellegű helyen az őrmesterrel tettlegesen helyben hagyták egymást azért elégtételt nem vett, igy elintézetlen ügye van, de különben is, a megbízottak megnevezését azon okból meg keli tagadnom, mivel 24 órán lul az ügy szünetelt, ba azonban annyira forszuozzák a dolgot, megkértem említetteket, hogy alakítsanak katona tisztből álló becaületbiróságot és terjesz- szék az elé az ügyet és ha az a fenforgó körülmények között az elégtétel adást szükségesnek találja, úgy a kívánságuk szerint való elégtételt fogom megadni, de én ok nélkül sem magam nem fogok fáradni, sem másokat fárasztani. A megbízottak előterjesztésemre azt adták elő, hogy egy elégtétel adásra képtelen egyéntől, mint a milyen az őrmester, megbízójuk elégtételt nem vehetett; az eljárás 24 óráig nem volt megszakítva, ők velem a becsület bíróság tekintetében nem tárgyalhatnak. Erre a többször megismételt kérdési a megbízottak újra hozzám intézték, én azonban ragaszkodtam a becsület b- róságoak az általam előterjesztett módon való megalakításához. Éne a megbízottak eltávozlak, s távozásuk alkalmával egymással társalogva, Léber Antal azt mondta, most már a végtelenig kell vinni a dolgot. Ugyanazon nap délutánján a Hám János ut- czán Léber Antallal szemközt találkoztam megállítod, aztán kért, hogy megbizottaimat nevezzem meg, én megunva a folytouos zaklatást, Cso- may Imre ügyvéd és Karsay Efraim adótárnok urakat neveztem meg. Arra kért nevezett, hogy menjünk be valahova, s foglaljam ezt Írásba; ezután a „Szalmái“ kiadóhivatalába mentünk be s ott a következő levelet intéztem az ellenfél megbízottjához : Tekintetes Léber Antal és Filep lózsef uraknak Helyben. Óhajtásukhoz képest mai ügyben tek. Csomay Imre, ügyvéd és Karsay Efraim adótái»ok urakat nevezem meg megbízottjaimul. Szatmár, 1901. juius 9. Tiszte'ettel Dr. Törseök Károly. E/után megbízottjaimhoz fordultam, a kik közül Karsay Efraim urat otthon találtam, s az ügy miben állását vele közöltem. Nevezett megbizottaim aztán az ellenfél megbízottjait várták, de hasztalan, haoetn esteli 8 órakor én a következő levelet vettem: Tekintetes Dr Törseök Károly urnák Helyben, Ma, délután fél 5 kor hozzánk intézett levelére válaszolva, kijelentjük bogy mi az ügyet ma délelőtt 3 negyed 12 kor adott válasszával a magunk részéről befelyezetnek tekintettük s erről felünket értesítettük, tehát sem önnel, sem megbízottjaival további tárgyalásokba nem bocsájtkoz- hatunk, Szatmár 1901 julius 9-én. Léber Antal Fülep Imre. Ezekután a következő kérdéseket teszem fel: Az ügynek lovagias elintézéséhez tartozik-e az, hogy 3 nap (három nap jul 6. 8. 9 ) egy család nyugalma a megbízottaknak a k hivandó házához való járással felzavartassék, s a családtagjai zaklattassanak ? 2. ) hogy a kihívandó udvarán, vagy utczáo az ügyet másnak füle hallatára tárgyalják a meg bízottak ? 3. ) hogy a kihivandóval tárgyalásokba bo- csájtkozzanak a megbízottak? 4. ) az eljárás jfolytono-ságának fentartására elég e egy hivatalos állás megnevezése mellett az egyik megbízott által irt és aláirt levél? 5. ) julius 7-ének délelőtti 10 órájától julius 8-ának déli 12 órája után, tehát 26 óra múlva végzett cselekmény elég-e az ügynek folyamatban tartására ? 6) hogyan egyeztethető az össze, hogy a második levélben az van, miként a megbízottak felüknek tudomására hozták az {ügy elintézését és Léber Autal mégis képes volt elfogadni tői lem megbizottaim megnevezésére vonatkozó levelet, sőt azt meg köszönte? 7) Ha a folyó bó 9-éa délelőtt fél 12 órakor adott válaszommal befejezettnek tekintették a megbízottak felük részéröl az ügyet, akkor minek kért engem Léber Antal aznap 4—5 órakor a megbizottaim megnevezésére és minek fogadta el tőlem azon levelet, amelynek tartalmát előtte előbb felolvastam, s abból meggyőződhetett, hogy a levél a megbízottjaim megnevezését tartalmazza ? 8.) Ily körülmények közt a „Szamosban" megjelent nyilaikozatot kiadbatták-e az ellen fél megbizottiai és befejezettnek mondhatják-e ki, felük részéről ez ügyet. ? Most már a nagyérdemű közönség becses elbírálására bízom, annak megítélését, hogy vájjon én tettem-e eleget a lovagiasság követelményeinek, vagy az ellen fél és annak megbízottjai 1 és hogy az ellenfél megbízottjai befejezettnek Ítélhették-e az ügyet akkor, midőn kiván“águ'<boz képest meg bizottaimat írásban megneveztem s ők megbízottá- immal tárgyalásba sem bocsájtkoztak, s igy az ügy lovagias ufón való lebonyolithatása elöl sz int szándékosan kitértek? Ezek után a több oldalról nyert informá- tiók alapján kije eutem, hogy a kérdéses cizkkben foglallak a valóságnak mindenekben meg felelnek, s hogy ezzel az ügyet a magain részéről is befejezettnek tekintem és ez ügyben kifejtett álláspontomat megingatva nem látom, Dr Törseök Károly. Felső kereskedelmi iskola. Egy életre való és Szatmár-Németi város közönségének nagy hasznot Ígérő eszmét vetett fel id Jékei Károly a felső kereskedelmi iskolának városunkban való felállításával. Enuek megvitatására folyó évi junius hó 30 napjának d. e, 10 órájára értekezletet hivott egybe. Az értekezleten többen hozzá szólották a tárgyhoz, itt csupán azokat embtjük fel, a kik más más módozatok és feltételek melle;t kívánják a felső kereskedelmi iskola felállítását. Legelső sorban jfj. Jókei Károly adta elő az értekezlet összeh vasának okát, s hogy a környéken s a helyben levő középiskolákból a városunkban felállítandó kereskedelmi iskola számára elég tanuló kerül ki, — s maga az intézmény létesítése nagyon csekélybe fog kerülni, különösen, ha az állam í< hozzájárul kellő segéllyel; a szükséges összeg megszerzésére és az intézet fentartására indítványozza részvénytársaság felállítását. Ezután Dr. Fodor Gyula Tanár szól a kérdéshez és kifejti, hogy a városnak "leven haszna az intézetből, igy a váios állítsa azt fel, s a kormány bizonyára nem fogja a segélyt megvonni. Thurner Albeit és Bodnár Gyula polgári iskola felállítását ajánlja kapcsolatosan a kereskedelmi iskolával, zDr. Törseök Károly kifejti, hogy a két helybeli és a vidéken levő közép iskolák elég anyagot szolgáltatnak a kereskedelmi iskolához, igy a polgári iskola felállítása — a mi különben is nagyobb költséggel ct-ak hátráltatná a kereskedelmi iskola létesülését, egyelőre mellőzendő; — nem tartja azonban helyesnek a részvénytársaság utján való megszerzését a kívánt összegnek, a hol kötve van mintegy az egyes részvényes a részvények éitékéhez. de nem helyes i azt sem, hogy a város vállaira rakott súlyos terhek, még su- lyosbittassanak. Az iskola felállítása első sorban a helybeli pénzintézetek és kereskedők érdeke, akik ez utón megfelelő alkalmazóiakat nyernek, igy legelső sorban azoknak kell az iskola telálli- tá-ákoz hozzájárulni, de érdeke az az egyemkuek is és érdeke a városnak, igy közadakozásból tartja
