Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-11-23 / 47. szám
47-ik szám. XÄTH évfolyam. Szatmár, 1901 novQHÍ$fir ‘ X SZÄ7IÄR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton.-ov9?, t :V\ ' ?.i yr;:^ ^ -V l > / • t • •x‘Előfizetési éti Egéezévie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre | kor. Egyes szám ára 10 fillér. ^Szerkesztőség és |íiadóhiyatal : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. f HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányosakb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. nünlr, hogy ne legyünk éltántörithatók attól amit magunkban elhatároztunk, ne hagyjuk magunkat hízelgő, csábitó szavakkal, szép Ígéretekkel, fenyegetésekkel eltántorítani, biz - zunk a jó Istenben, az mindig megőriz, megvéd bennünket a mások önkényétől, rossz indulatától, s megsegíti és megjutalmazza azokat, a kik benne vetik reménységüket és az ő utain járnak. Ne rettegjünk tehát a hatalmasok fel- fiivalkodott gőgjétől, midőn legszebb jogunkat gyakoroljuk és emberi kötelességünket teljesítjük, mivel az a gőg csak légvár, amelyet a legkisebb szellő is összedönt. Föl tehát polgártársak föl az igaz út keresésére a mi jóságos Istenünk nevében és segélyével és győzni fog az igaz ügy, és érvényesülni fog a közérdek, az édes mindnyájunk érdeke és nem fogunk remegni aztán, hogy gyermekeink sem szabadulnak meg az óriási terhek viselésétől, mert megvagyunk győződve, hogy az elfecsérelteket rövid időn visszaszerezzük, a nyomorúságos és örökös kínlódásból csakhamar még kivergődünk. Tartsuk azért mindig eszünkbe: Ha Isten velünk, Ki ellenünk ? ! ! Színészet. Pénteken, f. hó 15-én „Lumpácius Vaga- bundus“ félhelyárakkal jött színre, nagy számú közönség előtt. Szilágyi, Miklóssy, Margittal humorán sokat mulatott a közönség, s általában a darab jól sikerült. Szombaton, f. hó Hi-án a „Sultán“ czimü operetté jött szilire, vontatott előadásban. Réthy A városi képviselő választás. A szentirás azt mondja, hogy sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. A holnapi választás alkalmával is úgy lesz, hivatalosak mind, a kik jelölve vannak, de ezek közül választottak lesznek a legtöbb szavazatot nyerők. Hogy kik lesznek azok, annak csak a jó Isten a megmondhatója, azt pedig, hogy vájjon a választottak megfelelnek-e a ben- nök vetett bizalomnak, ember annál ke- vésbbé mondhatja meg. Azért a szavazó a választásnál csak kötelességét teljesítse. Ez a kötelesség abból áll, hogy minden mellék tekintetek mellőzésével a választó arra adja le szavazatát, akitől bízvást remélheti, j hogy az adózók helyzetét nem súlyosbítani, hanem javítani törekszik, s a választással nyert mandátumát úgy használja, amint azt a nagy közönség jól felfogott és meggondolt érdeke kívánja. Ne hagyjuk tehát magunkat némelyeknek csábitó szavaival tévútra vezettetni, azt tartsuk szem előtt, hogy a megszorult ember nem fukarkodik a szép szavakkal, az ígéretekkel, sőt vaunak olyanok is, a kik nemcsak Ígérgetnek, nemcsak hízelgő szavakat használnak, hanem a kisebb kívánságokat is teljesitik. Ne hagyjuk megtántoiitani magunkat semmi körülmények közt, jól felfogott szándékunktól ne hagyjuk magunkat még az ij- jesztgetésekkel, remitgetésekkel se elmozdittatní, mert akadnak olyanok is, a kik minden utón módón igyekeznek hatni és bármily eszközt felhasználnak akkor, midőn egyeseknek érdeke a közönség érdekével jön ellentétbe. Az ilyenek aztán bízvást elmondhatják, hogy őket nem a közönség, hanem X. vagy Y. választotta meg, ennélfogva nem a közönség, hanem X. vagy Y. érdekét kötelesek szem előtt tartani. Ne engedjünk tehát senki b ^folyásának, mivel akkor czélunktól — hogy valahára a város pénzügyi helyzetében az egyensúly hely- reállittassék — messze eltérittetünk. Nagyon sokszor szólottuok már arról, hogy mi az ilyen könnyelmüsködésuek a következménye, épen azért itt arról teljesen feleslegesnek tartom szót is vesztegetni. Kövesse mindenki meggyőződését, de kizárólag csak azt kövesse. Lehet, hogy csalódni fog abbm, akibe bizalmát helyezte, de lelkiismeret furdalást nem fog érezni aztán, ha terhei súlyosbodnának meggyőződése követése folytán, de jól figyelje meg az illetőt aztán s legközelebbi választás alkalmával ne bízzék meg többé benne. Azonban szomorú volna az, ha gyakran előfordulna az olyan eset, amidőn a megválasztott a bizalommal visszaél, ez — daczára a rossz világnak — csak a legritkább esetben történik meg. Föl tehát tisztelt polgártársak a legszebb jog gyakorlására, de a legterhesebb kötelesség teljesítésére is!!! Emberi czéfunk a tökéletesedés, azért kell legelső sorban a szilárdságot a szabid elhatározáshoz, megállapodáshoz megszerezTÁR CZ A, F. Miklós emlékére. Földi élted hamar bevégezéd, De örökké mosolyg az ég I Én e földön nem ismerhettelek, De oda fenn majd találkozom veled, És elmondom azok szeretetét, Kiktől téged elszakasztott, a vég! Ha beszélgetünk róllad azóta, Köny vegyül a jókedvű mosolyba. Te is — tudom - mindig itt vagy velünk, Midőn rólad meg-nipg emlékezünk. A szeretet legyőzi a halált! — Nem csoda, ha gondolunk te reád. Székely Endre. Az elitéit. De jó lelke ezzel nem tudott megbarátkozni. Ilka grófnő mindig szerette és becsülte őt. Hadd legyen tehát általa boldog! — Mit keres itt? — kérdé azért fagyosan az érkezőtől. — Szegény Vilmái mit kellett megérnie! — feleié részvéttel Károly. — Semmiség az egész! válaszoló tettetett kicsinyléssel Vilma. — Hiába iparkodik előttem egykedvű maradni, én iudom, hogy a szive vérzik. Ez >rt jöttem én most ide . .. — Hogy vigasztaljon ? — kérdé gúnyosan Vilma — Nem akarom vigasztalni Ez kevés akkor, midőn becsületét kétségbe vonták. Én szivemet jöttem felajánlani, mondjanak akár mit önről, én azért szeretem, én . . . Károly nem végezhette be szavait. Szemei e percben a nyitott ajtóban Ilka grófnő halvány arcára estek, a ki hűsítőt hozott Vilma számára véletlenül lett tanúja kedvese hűtlenségének. Csak az utóbbi pár szót hallotta. E'eget hallott arra nézve, hogy szerencsétlennek érezze magát. Egy fájdalmas szemrehányó pillantást vetett kedvesére, a pohár ki esett a kezéből s ezer darabokra tört a földön és utána ő is eszméletlenül rogyott össze. — Szerencsétlen! ön megölte őt! —- Kiáltott Károlyhoz Vilma és ijedten szaladt az élettelen grófnőhöz. Minden felől lépek ha’lntszot'ak és Károly- nak alig maradt ideje, hogy észrevétlenül elosonhasson. Nem akarta, hogy itt találják a grófi család tagjai a Vilma szobájában. Ezalatt Vilma gyöngéden felölelte Ilka grófnőt a karjaiba. Gróf Zalár Imre a mint meglátta, kiragadta i karjaiból leányát és durván lökte félre az utjá- ból a szegény varróleányt. — Ez is az ön müve 1 — hangoztatá lesújtóan és leányát magával vitte. Vilma ismét egyedül maradt. ügy látszik, minden ellene esküdött. Ellene, a ki nem vé'ett senkinek semmit! Gondolataiból erős csengetés rezzenté fel, mire a [lázi cselédség eszeveszett futása hallatszott. — Orvost, Orvost 1 — parancsold Zalár gróf, midőn leányán semmi életjel sem mutatkozott és a cselédek elrohantak az orvos után. Vilma roskadozó lépésekben a beteg szobája felé tartott. Látni akarta még egyszer a kedves barátnőt, a kit ő boldogsága árán óhajtott boldoggá tenni, Mihelyt belépet a beteghez, Ilka grófnő még nem tért egészen eszméletre. Szivét váratlanul sújtotta volt a csalódás és a csapás mély sebet ütött azon. Végre öntudata kezdett visszatérni. Bágyadt tekintetét körül jártatá a szobában és alig hallhatóan vizet kért. A víztől egészen felfrissült. Életereje is visszatérni látszott. Hábár a mély s tartós ájulás igen erősen megviselte testi szervezetét Ekkor Vilmára estek szemei. Ijjedten si- koltott fel s kezével elutasitólag intett. — El, el csalfa teremtés 1 — fuldokolá. — Grófnő, én ártatlan vagyok 1 — mondá Vilma összetéve kezeit, könnyező szemekkel.
